A magyar nyelv

Czuczor Gergely, Fogarasi János: A magyar nyelv szótára. [1862.]

MEREDETT-MŰZET

——————————————————————————–
*MEREDĚTT
(mer-ed-ětt), l. MEREDT.

——————————————————————————–
*MEREDĚZ
(mer-ed-ěz) gyak. önh. m. mereděztem, ~tél, ~ětt, par. ~z. Gyakran vagy folytonosan mered. Meredező szemekkel nézni valamit. Az ingerlett, felbőszített vadnak szőre, sörtéje meredez. Átv. ért. meredeznek a magas hegyek, sziklák. V. ö. MERED.

——————————————————————————–
*MEREDĚZÉS
(mer-ed-ěz-és) fn. tt. meredězés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Folytonos, gyakori, tartós meredése valamely testnek. V. ö. MERED.

——————————————————————————–
*MEREDT
(mer-ed-t) mn. tt. meredt-et. Feszült, kinyomult, hajlatlan állapotban levő. Meredt inak, szemek. Meredt nyak, melyet hajtani nem lehet. Görcstől, fagytól meredt újjak.

——————————————————————————–
*MEREDTEN
(mer-ed-t-en) ih. Kifeszülten, hajlatlanul, meredt állapotban. Kinjában meredten néznek szemei. V. ö. MEREDT.

——————————————————————————–
*MEREDTSÉG
(mer-ed-t-ség) fn. tt. meredtség-ět. Meredt állapot, másképen: merevenség.

——————————————————————————–
*MÉRĚG
(mér-ěg) fn. tt. mérget, harm. szr. ~e. Állati, növényi, vagy ásványi anyag, mely ha valamely élő lény vérét áthatja, rendesen halált okoz. Hirtelen, sebes méreg, melynek ereje legottan hat. Mérget keverni, főzni, készíteni. Némely kigyók a mérget fogaikból eresztik ki. Méreg kóstolással is megárt. (Km.). Szélesb ért. 1) Minden, mi a testnek nagyon ártalmas, és veszedelmes. A mértéktelen szeszes ital méreg a testnek. Ezen büzhödt mocsár valódi méreg. Pörsenések, daganatok alatt öszvegyülő geny. Körömméreg. Innen átv. ért. mi erkölcsileg káros eredményt szűl. 2) Igen erős harag, boszuság. Németül megfordítva: Grimm. Felforrt benne a méreg. Megesz a méreg. Majd megpukkad, v. megfakad mérgében. Lúdméreg. A libából is kitör néha a lúdméreg. (Km.). Kiadta, kiöntötte a mérgét. Méregtutu am. mérges, daczos gyermek. Méregzacskó am. igen haragos ember. Méregdrága am. igen drága. Sok mérget nyel, azaz sok boszuságot magába fojt.
Hangra és értelemre legközelebb áll hozzá a magyarban még, mirigy, a latinban virus, és a finben myrkky. Gyöke mér v. mer, vagy onnan kapta nevét, hogy igen hathatós erejü s különösen maró tulajdonságu, miszerént legközelebbi rokona mar ige, távolabbi rokona pedig erő; vagy ha alaptulajdonságul azt veszszük, hogy a méreg hig folyó valami, rokon volna azon szókkal, melyekben az ir er folyékonyat, higat jelent, milyenek nyirk, nyirkos, ír, zsír, nyers. Alko tására nézve olyan mint féreg, kéreg, hólyag stb., l. ~OG, ~ĚG, ~ÖG, képző.

——————————————————————————–
*MÉRĚGÁR
(mérěg-ár) ösz. fn. Túlságos magas ára valaminek.

——————————————————————————–
*MÉREGBÜRÖK
(méreg-bürök) ösz. fn. Vizenyős helyeken termő, legmérgesebb levü bürökfaj; növénytani néven: gyilkos csomorika. (Cicuta virosa). V. ö. BÜRÖK.

——————————————————————————–
*MÉRĚGÉL
(mér-ěg-él) áth. m. méregélt. L. MÉRĚGET.

——————————————————————————–
*MERĚGET
(mer-ěg-et) gyakor. áth. m. merěget-tem, ~tél, ~ětt. par. merěgess. 1) Gyakran, vagy folytonosan merít. Vizet meregetni a kútból. A levest kanállal kimeregetni a tálból. A buzát kosárral kimeregetni a veremből. Szokottabban: merítget. 2) Midőn gyöke a feszülést jelentő elvont mer, am. gyakran kifeszít, kinyom. Szemeit meregeti valakire. V. ö. MER, (1).

——————————————————————————–
*MÉRĚGET
(mér-ěg-et) gyak. áth. m. mérěgettem, ~tél, ~ětt, par. mérěgess. Gyakran, vagy folytonosan, vagy kicsinyesen mér valamit. Szántóföldeket, nyilasokat, háztelkeket méregetni. Bort, sert, húst méregetni. Átv. ért. valakit szemmel méregetni am. tetötől talpig nézegetni. V. ö. MÉR, ige.

——————————————————————————–
*MÉREGÉTETŐ
(méreg-étető) ösz. fn. l. MÉREGKEVERŐ.

——————————————————————————–
*MERĚGETŐ
(mer-ěg-et-ő) fn. 1) l. MERETTYŰ. 2) Mustmérő faedény, káforka.

——————————————————————————–
*MÉRĚGFOG
(mérěg-fog) ösz. fn. A mérges kígyónak azon foga, melyből a méregféle nedvet kiadja.

——————————————————————————–
*MÉRĚGHÓLYAG
(méreg-hólyag) ösz. fn. Kisded hólyag, melyben némely állatok mérge foglaltatik, pl. a kígyóknál a szájban, a méheknél a derékban, hol fulánkjok vagyon.

——————————————————————————–
*MÉRĚGITAL
(mérěg-ital) ösz. fn. Ital, melybe valaki mérget kevert azon szándékkal, hogy valakit megöljön vele. Átv. ért. az idegeket igen megható, eleinte fölizgató, utóbb ellankasztó szeszes ital.

——————————————————————————–
*MÉRĚGKEVERÉS
(mérěg-keverés) ösz. fn. Cselekvés, midőn valaki ételbe vagy italba mérget vegyít, hogy valakit megrontson, vagy megöljön vele.

——————————————————————————–
*MÉRĚGKEVERŐ
(mérěg-keverő) ösz. fn. Személy, ki haragból, boszuból, általán, ártalmas szándékból valakinek ételébe vagy italába mérget vegyít.

——————————————————————————–
*MÉRĚGLABDACS
(mérěg-labdacs) ösz. fn. Mérges anyagból készitett labdacsok, pl. egereket, patkányokat, csótányokat stb. pusztítani valók.

——————————————————————————–
*MEREGLE
v. MEREGLYE, (mer-eg-el-e) fn. tt. mereglét. 1) Hegyes karó, melyet különféle tartalékul használnak, nevezetesen, villaforma faeszköz, melylyel a petrenczébe rakott szénát szalmát felszurják, és viszik; továbbá melyet a baglyák vagy kazalok tetejébe ütnek, hogy a szél föl ne bontsa. Jelenti a felfutó bab vagy borsó mellé leszúrt karót is. Máskép: merekle, v. lágyabban: mereklye, merekje. 2) Tiszamellékén így nevezik azon nád, káka, vagy fadarabkákat, melyek a méthálók fölszinén uszkálnak. Valamennyi értelemben a meredés, és merevenség alapfogalma alá tartozik, s törzsöke az elavult gyakorlatos mereg, mely helyett ma mereng divatozik, s innen lett meregel szinte elavult, melynek részesülője mereglő meregle t. i. mereven álló fa, honnan kitetszik, hogy a lágyitó y nem lényeges benne. Egyébiránt midőn a meregle am. szénát szalmát felszuró eszköz, mellékfogalmul tekinthető benne a kiemelést jelentő mer is.

——————————————————————————–
*MÉRĚGLISZT
(mérěg-liszt) ösz. fn. Azon egérkő v. mireny, mely az érczek égetésekor szürke lisztalakban lerakodik. Továbbá, egérkőföld, mely majd fehéres, majd sárgás, majd kékes, vagy feketés szinü.

——————————————————————————–
*MÉRĚGÖLŐ
(mérěg-ölő) ösz. fn. Minden, mi a bevett méregnek ellenszere. Méregölő fü növénytani néven: méregölő czinka (cynanchum vincetoxicum), még köznépi nyelven máskép: fecskegyökér. Méregölő sisakvirág, a sisakvirágnak egyik faja (aconitum anthora); köznépi nyelven: sárga sisakfű, szelid sisakfű, csuklyásfű.

——————————————————————————–
*MÉRĚGPOHÁR
(mérěg-pohár) ösz. fn. Pohár, melyben valakinek mérges italt nyujtanak. Átv. ért. ideget fölötte izgató, ártalmas itallal telt pohár.

——————————————————————————–
*MÉRĚGPOR
(méreg-por) ösz. fn. 1) Poralakban levő, porul beadott méreg. Egérkőből való méregpor. 2) Porul készített szer a méreg ellen.

——————————————————————————–
*MÉRĚGSISAKVIRÁG
(mérěg-sisak-virág) ösz. fn. l. MÉRĚGÖLŐ.

——————————————————————————–
*MÉRĚGTAPASZ
(mérěg-tapasz) ösz. fn. Gyógytapasz, mely arra való, hogy a testből, nevezetesen a sebből kihúzza a mérges genyt, vagy mérget.

——————————————————————————–
*MÉREGTUTU
(méreg-tutu v. -dudu, azaz -duda?) ösz. fn. A székelyeknél mondják a mérges gyermekről, aki mérgében ordítva sír.

——————————————————————————–
*MÉRĚGÜZŐ
(mérěg-üző) ösz. mn. Ami a testben, vérben elterjedt mérget kihajtja, vagy ártalmatlanná teszi. Méregüző gyógyszerek.

——————————————————————————–
*MÉREGZACSKÓ
(méreg-zacskó) ösz. fn. Igen mérges, vagyis haragos személy.

——————————————————————————–
*MÉREGYEN
(mér-egyen) ösz. fn. Mértani arány, midőn valamely egésznek részei mind egymással mind az egészszel öszveillenek. (Symmetria).

——————————————————————————–
*MÉREGYENES
(mér-egyenes) ösz. mn. Aminek részei méregyenben vannak egymással. Méregyenes épület. V. ö. MÉREGYEN.

——————————————————————————–
*MEREGYÓ
erdélyi falu Kolos m.; helyr. Meregyó-ra, ~n, ~ról.

——————————————————————————–
*MEREIBEN
(mer-ő-je-ben) ih. A székelyeknél am. merőben. Merős mereiben am. egészen. (Kriza J.)

——————————————————————————–
*MEREKJE
v. MEREKLE, v. MEREKLYE. l. MEREGLE.

——————————————————————————–
*MÉREM
falu Vas m.; helyr. Mérem-be, ~ben, ~ből.

——————————————————————————–
*MERÉN
ih. l. MERŐN.

——————————————————————————–
*MERENG
(mer-eng) gyakor. önh. m. merengtem, ~tél, ~ětt; htn. ~ni, v. ~eni. Folytonosan merülő állapotban van. Leginkább átv. ért. használtatik, s am. merően gondolkozik, vagy gondolatokba mélyed, merül. E szóban a gyakorlatos eg képző n közbevetett hangot is vesz fel, mint hajlog hajlong, fetreg fetreng, kereg kereng stb. vagy az eng azonosnak tekinthető ing (inog) igével.

——————————————————————————–
*MERENGÉS
(mer-eng-és) fn. tt. merengés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Mély gondolatokban mélyedezés.

——————————————————————————–
*MERENGŐ
(mer-eng-ő) mn. tt. merengő-t, Kinek kedélye mély érzelmekkel, vagy elméje mély gondolatokkal foglalkodik. Vörösmartynak “A merengőhöz” czimü jeles költeménye.

——————————————————————————–
*MERÉNKE
(mer-én-ke) fn. tt. merénkét. A székelyeknél Kriza J. szerént am. meritő edényke.

——————————————————————————–
*MERÉNKĚDIK
(mer-én-kěd-ik) k. m. merénkěd-tem, ~tél, ~ětt. Kétkedve készül valamihez, pl. átugrani az árkot. Székely szó.

——————————————————————————–
*MERÉNY
(mer-ény) fn. tt. merény-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Elvont értelmű szó, s jelenti az akaratnak elszántságát, melynél fogva valamit, nagy akadályok és nehézségek daczára, tenni bátorkodik, nevezetesen, midőn valamire vállalkozik. Használható az idegen bravour helyett is, pl. hadi merény; valamely hangszeren merénynyel játszani, azaz rendkivül nehéz fogásokat ügyesen kivinni; merénydallam. Használtatik rosz értelemben is, különösen a latin attentatum szónak megfelelőleg.

——————————————————————————–
*MERENYE
faluk Somogy és Szala m.; helyr. Merenyé-re, ~n, ~ről.

——————————————————————————–
*MERÉNYĚL
(mer-ény-ěl) önh. m. merényěl-t, v. merénylětt, htn. ~ni v. merényleni. Valamely nehéz kivitelü dologra elszántsággal vállalkozik. Erő felett nem jó merényelni. Aki sokszor merényel, végre majd beleveszt. V. ö. MERÉNY.

——————————————————————————–
*MERÉNYĚS
(mer-ény-ěs) mn. tt. merényěs-t, tb. ~ek. Merénynyel járó, koczkázott feltételü, elszántságu. Merényes ügyletbe, vállalatba kapni. V. ö. MERÉNY.

——————————————————————————–
*MERÉNYKĚDIK
(mer-ény-kěd-ik) k. m. merénykěd-tem, ~tél, ~ětt. Merényt igénylő, merénynyel járó vállalatokkal foglalkodik, gyakran merényel. A bátor vitézek szeretnek merénykedvi. V. ö. MERÉNY.

——————————————————————————–
*MERÉNYIKĚDŐ
(mer-ény-kěd-ő) mn. tt. merénykědő-t. Magát nehéz vállalatokra elszánni szerető. Merénykedő vitézek. Merénykedő rablók, utonállók.

——————————————————————————–
*MERÉNYLÉS
(mer-ény-el-és) fn. tt. merénylés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Cselekvés, midőn valaki valamit merényel.

——————————————————————————–
*MERÉNYLET
(mer-ény-ěl-et) fn. tt. merénylet-ět, harm. szr. ~e. Azon tény, melyet valaki merényből követ el, az elszánt vállalatnak eredménye. Nagy merénylet volt tőled egyszerre három embert megtámadni. V. ö. MERÉNY.

——————————————————————————–
*MERÉNYLŐ
(mer-ény-ěl-ő) mn. és fn. tt. merénylő-t. Ki merényből, magát a veszedelemnek szánva vállalkozik valamire. Merénylő csatárok. Merénylőket küldeni az ellenség nyugtalanítására.

——————————————————————————–
*MERÉS
(mer-és) fn. tt. merés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. 1) Midőn gyöke a bátor ellenállásra vonatkozó mer, am. az akaratnak elszánása, eltökélése valamely veszélyes tett végrehajtására. 2) Midőn mer gyökének megfelel a latin haurit, am. oly cselekvés, melynél fogva valamit mártás által kiveszünk. Vízmerés. Merésben elfáradt az itató gulyás. V. ö. MER, gyök.

——————————————————————————–
*MÉRÉS
(mér-és) fn. tt. mérés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Cselekvés, mely által valaki mér valamit. Azon tárgyak neveivel, melyeket mérni szokás, öszvetett szókat alkot, pl. földmérés, vízmérés, hegymérés; bormérés, sörmérés; húsmérés, gabonamérés stb. Különösen árukra vonatkozólag am. árulás, pl. pálinkamérés, bormérés. V. ö. MÉR.

——————————————————————————–
*MERÉSZ
(mer-ész) mn. tt. merész-t, v. ~et, tb. ~ek. 1) Erejének öntudatából, valamely nehézséggel, veszélylyel megküzdeni bátor, kiszámítva elszánt. Merész katona, tengeri hajós. Innen magára a végrehajtott cselekedetre átvéve: merész ütközet, vállalat. 2) A veszélynek csupa indulatból, vakon neki rohanó. A fellázadt nép merész szokott lenni. 3) Ki a törvényeket vagy illedelmi szabályokat mellőzvén, s azokat tartózkodás nélkül áthágva a köz erkölcsi és illemi érzet ellen cselekedni nem átall. A féktelen ember egyszersmind merész. Ez értelemben néha am. szemtelen. Merész tekintetet vetni valamely nőre, vagy férfira. Merész megszólítás, beszéd, tréfa. Árv. ért. az elme működéseire vonatkozólag am. a szokott, rendes elmejáráson túl szárnyaló, meglepő, a maganemében újféle. Merész gondolatok, állítások. Merész röptü képzelet.

——————————————————————————–
*MÉRÉSZ (1)
tájszokásos hangoztatás a szebb és szabatosb merész helyett; l. MERÉSZ.

——————————————————————————–
*MÉRÉSZ (2)
(mér-ész) fn. tt. mérész-t, tb. ~ěk. Szokottabban l. MÉRNÖK.

——————————————————————————–
*MERÉSZĚL
(mer-ész-ěl) önh. m. merészěl-t, v. merészlětt, htn. ~ni, v. merészleni. Mint merész jellemmel biró kísérleni vagy tenni bátorkodik valamit. Mindazon értelmekben használtatik, melyekben törzsöke a merész. Ki merészel a vitézek közől várfalat mászni? A dühös ember sokat merészel. Hogy merészelsz szemembe így szólni? V. ö. MERÉSZ.

——————————————————————————–
*MERÉSZEN
(mer-ész-en) ih. Merész módon, magát a veszélyek ellen elszánva, a nehézségekkel daczolva. Merészen neki menni az ellenségnek. Néha am. félre téve az illemet, szemérmet; szemtelenül, kihivólag. A megrögzött gonosztévő merészen tagad mindent.

——————————————————————————–
*MERESZKĚDÉS
(mer-esz-kěd-és) fn. tt. mereszkědés-t, tb. ~ěk. Állapot, midőn valaki vagy valami merészkedik. V. ö. MERESZKĚDIK.

——————————————————————————–
*MERÉSZKĚDÉS
(mer-ész-kěd-és) fn. tt. merészkědés-t, tb. ~ěk. Cselekvés midőn merészkedünk. V. ö. MERÉSZKEDIK.

——————————————————————————–
*MERESZKĚDIK
(mer-esz-kěd-ik) k. m. merészkěd-tem, ~tél, ~ětt. Folytonosan feszülve kinyomúl, kitágúl, kinyúlik. Különösen mondjuk az állati inakról, izmokról, tagokról. Mereszkednek a megfeszített izmok. Szemei rám mereszkednek. Képzésre olyan mint ereszkedik, nyújtózkodik stb. Gyöke azon mer, mely önállólag nem divatozik. V. ö. MER, gyök.

——————————————————————————–
*MERÉSZKĚDIK
(mer-ész-kěd-ik) k. m. merészkěd-tem, ~tél, ~ětt. Merészen cselekedik, bátorkodik. V. ö. MERÉSZ, MERÉSZEN.

——————————————————————————–
*MERÉSZLÉS
(mer-ész-ěl-és) fn. tt. mérészlés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Cselekvés, midőn valaki merészel valamit. V. ö. MERÉSZĚL.

——————————————————————————–
*MERÉSZLET
(mer-ész-ěl-et) fn. tt. merészlet-ět, harm. szr. ~e. Merész ember által merészséggel végrehajtott cselekedet. A portyázó huszárok hadi merészleteit elbeszélni. V. ö. MERÉSZ.

——————————————————————————–
*MERÉSZLETĚS
(mer-ész-ěl-et-ěs) mn. tt. merészletěs-t, v. ~et, tb. ~ěk. Merészlettel járó, amihez különös bátorság, elszántság szükséges. Merészletes vállalat.

——————————————————————————–
*MERÉSZSÉG
(mer-ész-ség) fn. tt. merészség-ět, harm. szr. ~e. 1) Tulajdonság, melynél fogva valaki merésznek mondatik. Merészségének több jeleit adta. 2) Néha am. merészlet, merész tett. Nagy merészség volt tőled ily lépést tenni. 3) Illedelmet megvető, szemtelenséggel párosult cselekvési bátorság. Engedelem nélkül ide jönnöd micsoda merészség?! V. ö. MERÉSZ.

——————————————————————————–
*MERÉSZSÉGĚS
(mer-ész-ség-ěs) mn. tt. merészségěs-t, v. ~et, tb. ~ek. Igen nagyon, fölötte merész. Merészséges megtámadása a sokkal számosabb ellenségnek. Körülbelül egy értelmü vele a vakmerő.

——————————————————————————–
*MERESZT
(mer-esz-t) áth. m. mereszt-ětt, par. mereszsz, htn, ~ni v. ~eni. Merően kifeszít, kinyom, kitol valamit. Mondják az állati test tagjairól, inairól, izmairól stb. A bokros ló mereszti füleit. A szemeit rám mereszti. Törzsöke az elavult, csangós kiejtésü meresz melléknév, s olyan mint kopasz, dobasz, horpasz, stb. l. ~ASZ, ~ESZ képző.

——————————————————————————–
*MERESZTÉS
(mer-esz-t-és) fn. tt. meresztés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Merő, mereven kifeszítése, kitolása, kinyomása valamely rugalmas testnek vagy tagnak. Nyakmeresztés, szemmeresztés.

——————————————————————————–
*MERÉT v.MERÉTT
v. MERŐTT, (mer-ő-tt) ih. A székelyeknél am. merően vagy merőben. Továbbá ,merőn’ helyett is divatozik, tájszokásilag merén.

——————————————————————————–
*MÉRET (1)
(mér-et) fn. tt. méret-ět, harm. szr. ~e. Azon mennyiség, melyet mérés által meghatároztak, vagy kiszakasztottak. A felszórt gabonából az első méretet malomba vinni. A nyomtatórészt ugyanazon méretből adni ki valamennyinek. V. ö. MÉR, ige.

——————————————————————————–
*MÉRET (2)
(mér-et) mivelt. m. méret-tem, ~tél, ~ětt, par. méress. Meghagyja, parancsolja, hogy valaki mérjen. A helység méreti a közlegelőt és réteket. A csapszékben egy itcze bort, a hentesnél két font húst méret magának. V. ö. MÉR, ige.

——————————————————————————–
*MÉRETLEN
(mér-et-len) mn. tt. méretlen-t, tb. ~ěk. Amit meg nem mértek, minek mennyiségét, vagy sulyát bizonyos mérték által meg nem határozták. Csűrben felhalmozott, méretlen gabona. Méretlen gyapjú. V. ö. MÉR. Határozóként am. méretlenül.

——————————————————————————–
*MÉRETLENÜL
(mér-et-len-ül) ih. A nélkül, hogy megmérték volna, méretlen állapotban. A gabonát méretlenül betölteni a verembe. V. ö. MÉR.

——————————————————————————–
*MERÉTT
l. MERÉT.

——————————————————————————–
*MÉRETT
a régi halotti beszédben (meret) am. a mai mért vagyis miért.

——————————————————————————–
*MERETTYŰ
(mer-etty-ű azaz mer-et-ő) fn. tt. merettyű-t. Rúdra kötött zsákháló a halászoknál, melylyel a halakat a bárkából kimerik. Máskép: mereggyő. Eredetileg: merető, melyből lett meretyő, meretyű, merettyű, mint csikoltó csikoltyú, tárogató tárogatyú, pattantó pattantyú, csörgető csörgetyű, pergető pergetyű stb.

——————————————————————————–
*MÉRETTYŰ
(mér-etty-ű azaz mér-et-ő) fn. tt. mérettyűt. Mérő eszköz, különösen sulymérő.

——————————————————————————–
*MEREV
(mer-ev) mn. tt. merev-et. Elvont törzsök, melyből a mereven, merevenség, merevül stb. származékok erednek. Nem más mint a merő igenév módosúlata: merv s közbevetett hangzóval merev. Újabb időben önállólag is használják mereven helyett.

——————————————————————————–
*MEREVĚDÉS
(mer-ev-ěd-és) fn. tt. merevědés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Állapot, midőn valami elvesztvén rugalmasságát feszessé, hajlatlanná leszen. Inak, tagok merevedése. V. ö. MEREVĚDIK.

——————————————————————————–
*MEREVĚDĚTT
(mer-ev-ěd-ětt) mn. tt. merevědětt-et. Ami rugalmasságát vesztvén feszessé, hajlatlanná lett. Görcstől merevedett inak. Fagytól merevedett test. V. ö. MEREVĚDIK.

——————————————————————————–
*MEREVĚDĚTTEN
(mer-ev-ěd-ětt-en) ih. Merevedett állapotban, megfeszülve, rugalmasság nélkül, hajlatlanul. Fagytól merevedetten heverő kigyók. V. ö. MEREVĚDIK.

——————————————————————————–
*MEREVĚDĚTTSÉG
(mer-ev-ěd-ětt-ség) fn. tt. merevěděttség-ět, harm. szr. ~e. Merevedett, rugalmasság nélküli, hajlatlan állapot. Inak, izmok, tagok merevedettsége.

——————————————————————————–
*MEREVĚDIK
(mer-ev-ěd-ik) k. m. merevědtem, ~tél, ~ětt. Rugalmas erejét vesztvén változatlan, feszes, hajlatlan állapotuvá lesz. Különösen az állati tagok, inak, izmok ilyetén átalakulására vonatkozik. Bizonyos betegségekben megmerevednek a tagok. A kemény fagytól megmerevedtek újjai. Ezen ige gyöke a feszülést, keményedést jelentő mer, melyből lett merő, merv v. merev, innen: merevedik. Képzésre nézve ezek is rokonokul tekinthetők: folyamodik, futamodik, vetemedik, élemedik stb. A merevedik is ezen hasonlat szerént meremedik volna, de a széphangzat miatt az elül álló m után a második m helyett inkább v használtatik. Hogy e két hang mint középképzők is felváltják egymást, mutatják ezek és ilyenek: al kotvány alkotmány, állítvány állítmány, keresvény keresmény stb.

——————————————————————————–
*MEREVĚDT
l. MEREVĚDĚTT.

——————————————————————————–
*MEREVĚDTEN
l. MEREVĚDĚTTEN.

——————————————————————————–
*MEREVĚDTSÉG
l. MEREVĚDĚTTSÉG.

——————————————————————————–
*MEREVEN (1)
(mer-ev-en) mn. tt. mereven-t, tb. ~ek, v. ~ěk. Rugalmasságát vesztett, hajlatlan, feszült állapotban létező. Mereven kezek, lábak. Képzésre nézve teljesen hasonló hozzá az eleven, melynek gyöke él, s régi alakja eleve, mint a régi halotti beszédben eléfordúl: terömteve (teremté) eleve mi isemüköt Ádámot, hol az eleve am. élő (vivens) t. i. Isten. A mereven is eredetileg mereve, az n csak utóhangzás. Így képződtek: kelen (föld) a kel, idegen az ideg (járkál, mozog), tehen v. tejen a tejik (tejet ad) igéktől. Ezen en illetőleg an többször megnyúlik, és lágyúl. Így leszen a hal (moritur) gyökből halava, halavány (az ,eleven’ ellentéte), a szökik gyökből szökeve szökevény, jő-ből jöveve jövevény, valamint a mereven is tájszokásilag merevény. V. ö. ~VÁNY, ~VÉNY, képző.

——————————————————————————–
*MEREVEN (2)
(mer-ev-en szintén a merev törzstől) ih. Merevedve, merevedett állapotban.
“A hajnal elmegyen, az estve jön,
Gilicze mereven ül ágközön.”
Vörösmarty.
Gyöngyösinél: mervén. L. MEREVENEN.

——————————————————————————–
*MEREVÉN
(mer-ev-e-en) ih. Minthogy törzsöke az elavult mereve, melyből en képzővel tett merevén; tulajdonkép annyi volna mint merően, megfeszülten, hajlatlanul. Hanem csak átv. ért. divatozik, s am. oly mindenestül, oly egészen, miből egyetlen egy sem hiányzik, erdélyiesen: merőben, néhutt, pl. a székelyeknél: mereiben. Ezen értelemben is tehát bizonyos erkölcsi megkötés, nem engedés, az állitás hajlatlanságának alapfogalma rejlik. Merevén oda van, am. mind oda van. Merevén elvesztek, egyet sem véve ki mind elvesztek. Merevestelen merevén (a székelyeknél: merős mereiben). Véleményünk szerént amily viszony van a mereve és merevén, épen olyan létezik a va ve és ván vén részesülök között, pl. irva irván, járva járván, menve menvén, ütve ütvén; az elsők t. i. ragozható melléknevek; a másod rendbeliek pedig változatlanok, tehát tulajdonkép határzók. V. ö. ~VA, ~VE; ~VAN, ~VEN képzőket.

——————————————————————————–
*MEREVENEN
(mer-ev-en-en) ih. Meredt vagy meresztett (föl-, kimeresztett) állapotban. Gyöngyösinél: mervén.
“A zabolát marják, hányják a fejěket,
Mervén áll a farkok,feltartják fülöket”
(t. i. a lovak).

——————————————————————————–
*MEREVENÍT, MEREVENIT
(mer-ev-en-ít) áth. m. merevenít-ětt, htn. ~ni v. ~eni, par. ~s. Merevenné tesz valamit. Fölveszi a meg igekötőt. A görcsök megmerevesítették tagjait. V. ö. MEREVEN.

——————————————————————————–
*MEREVENÍTÉS, MEREVENITÉS
(mer-ev-enít-és) fn. tt. merevesítés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Cselekvés, valamely külső erőszak hatása, mely által valami merevenné tétetik. V. ö. MEREVEN, (1).

——————————————————————————–
*MEREVENÍTŐ, MEREVENITŐ
(mer-ev-enít-ő) mn. tt. merevenítő-t. Ami valamit merevenné, hajlatlanná teszen. Inakat merevenítő görcsök. Tagokat merevenítő kemény fagy. V. ö. MEREVEN.

——————————————————————————–
*MEREVENSÉG
(mer-ev-en-ség) fn. tt. merevenség-ět, harm. szr. ~e. Tulajdonsága vagy állapota valamely testnek, midőn rugalmasságát vesztve, merevenné leszen. V. ö. MEREVEN. Átv. erkölcsi ért. feszes magatartás, társalgási hajlékonyság hiánya.

——————————————————————————–
*MEREVENŰL
(mer-ev-en-űl) önh. l. MEREVŰL.

——————————————————————————–
*MEREVENY, MEREVÉNY
lásd: MEREVEN, (1).

——————————————————————————–
*MEREVÍT, MEREVIT
(mer-ev-ít) áth. lásd MEREVENÍT.

——————————————————————————–
*MEREVÍTÉS, MEREVITÉS
(mer-ev-ít-és) fn. tt. merevítés-i, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. l. MEREVENÍTÉS.

——————————————————————————–
*MEREVSÉG
(mer-ev-ség), lásd: MEREVENSÉG.

——————————————————————————–
*MEREVŰL, MEREVÜL
(mer-ev-űl) önh. m. merevűl-t. Merevvé, merővé leszen, hajlékonyságát, rugékonyságát veszti. Merevülnek a hidegvette tagok.

——————————————————————————–
*MEREVÜLÉS, MEREVÜLÉS
(mer-ev-űl-és) fn. tt. merevűlés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Átváltozás, átalakulás, melynél fogva valami merővé, azaz hajlatlanná lesz.

——————————————————————————–
*MEREVÜLTSÉG
(mer-ev-ül-t-ség) fn. tt. merevültség-ět. Merevült tulajdonság vagy állapot, különösen mint betegség.

——————————————————————————–
*MÉRFOGYATÉK
(mér-fogyaték) ösz. fn. Gazdasági ért. azon hiány, mely a bemért gabona menynyiségében idővel az öszveszáradás, vagy zsizsik, s más kártékony férgek által támad. Mérfogyaték fejében az urodalmi tisztnek néhány mérőnyi gabonát beszámítani. Szélesb ért. akármily ür- vagy sulymértékben támadt hiány.

——————————————————————————–
*MÉRFOK
(mér-fok) ösz. fn. Valamely mérő eszközön, ennek jelekkel, vagy számokkal elválasztott egyes része. Átv. ért. az erkölcsi és szellemi erő vagy tehetség bizonyos mértéke vagy emelkedettsége.

——————————————————————————–
*MÉRFÖLD
(mér-föld) ösz. fn. Legnagyobb mérték neme, melyet közéletben a távolság meghatározására használnak, mely azonban különféle országok és népek szokása szerént más-más hoszszaságu. Négyszögü mérföld, oly négyszög közé szorított föld, melynek mindegyik oldala egy-egy mérföldet tesz. A földirati mérföld, melylyel a közönséges német mérföld megegyezik, teszen körülbelül tizenkétezer lépést (vagy 24,000 lábat vagy 4000 ölet), s ily tizenöt mérföld a föld egyenlitőjén egy fokot. A magyar mérföld jóval nagyobb, kivált az alföldiek köz számitása szerént. Innen az alföldi mérföldre szóló km. ördög mérte mérföld. Mintegy négy egész és három ötödrész ángol mérföld teszen egy németet. Latin neve milliare, melyből származott a német Meile, török míl és tót míle. Hasonló hozzájok a magyar mérföld is, de méginkább a tájdivatos mélföld. Azonban véleményünk szerént ennek első alkotó része nem latin vagy német vagy tót szó, hanem a mén ige gyökéből származott mér, azaz menve meghatároz valamely távolságot, és így mérföld am. mérés által meghatározott távolságnyi föld. V. ö. MÉR. Thaly K. gyüjteményéből Temesvári István 1569-iki énekében (,A kenyérmezei diadalról’) nemcsak ,mélföld’ áll hanem méföld is.
“Egy egész méföldet mező szélessége
Tart.”
Egyébiránt Abaújban, Zemplénben stb. nem igen hallani mélföldet, hanem csak mér- vagy néha mértföldet.

——————————————————————————–
*MÉRFÖLDKŐ
(mér-föld-kő) ösz. fn. Kőszál, kőszobor vagy bármely más alaku mű kőből, melyet a rendesen szabályozott útvonalon minden mérföldnek vagy egyes részeinek végén útmutatóul vagy jelül állítanak, illetőleg a földbe ásnak.

——————————————————————————–
*MÉRFÖLDMÉRTÉK
(mér-föld-mérték) ösz. fn. Mérföld, mint a távolságot meghatározó mérték. A helyek távolságát egymástól mérföldmértékkel határozzák meg. A mérföldmérték különböző nagyságu.

——————————————————————————–
*MÉRFÖLDMUTATÓ
(mér-föld-mutató) ösz. fn. Kőből vagy fából emelt oszlop az országos, és közlekedési utakon, melyre az útmelletti helyek nevei, és mérföldnyi távolságaik, vagy a mérföld egyes részei följegyezvék. Máskép az anyagi eszközök szerént mérföldoszlop, mérföldkő.

——————————————————————————–
*MÉRFÖLDOSZLOP
(mér-föld-oszlop) ösz. fn. Oszlop vagyis pózna leginkább fából, mely a mérföldet mutatja. V. ö. MÉRFÖLDMUTATÓ.

——————————————————————————–
*MÉRGED
(mér-ěg-ed), önh. m. mérged-tem, ~těl, ~t v. ~ětt. Méregre gyúlad, méregre fakad. Ha neki mérged, mindenen keresztül jár.

——————————————————————————–
*MÉRGĚDIK
Heltainál: MÉRGÖDIK, (mér-eg-ěd-ik) k. m. mérgěd-tem, ~tél, ~t v. ~ětt. Heltainál am. mérgesedik, sebesedik, meggyűl: “Dagadni kezde a lába és megmérgödni.”

——————————————————————————–
*MÉRGELŐDÉS
(mér-ěg-el-ő-d-és) fn. tt. mérgelődés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Epeháborító haraguvás: boszusféle, mindenre felfortyanó haragoskodás.

——————————————————————————–
*MÉRGELŐDIK
(mér-ěg-el-ő-d-ik) belsz. m. mérgelőd-tem, ~tél, ~ött. Epeháborgató harag bántja, nyugtalanítja őt, eszi a méreg. A vásott gyermekekkel sokat mérgelődik. Úgy megmérgelődött, hogy egészen elkékült, elsárgult, elzöldült bele. (Székely szólásmód. Kriza J.). V. ö. MÉREG.

——————————————————————————–
*MÉRGES (1)
(mér-eg-es) mn. tt. mérges-t v. ~et. tb. ~ek. 1) Tulajd. ért. méreggel kevert, miben méreg van. Mérges étel, ital. Mérges növények, ásványok. Mérges gyík, kígyó, pók. Mérges füvek, növények. 2) Átv. ért. igen haragos, hamar felfortyanó, dühös. Mérges ember, asszony. Mérges asszonynak haragos a leánya. (Km.). Mérges kutya. 3) A maga nemében igen erős. Mérges pálinka, bor. Mérges időjárás, mérges tél, hideg. 4) Sebre vonatkozva am. igen meggyúladt, tüzes, vörös, lobos. 5) Használják kutya- és lónevül. Mérges, ne! Czo te, Mérges!

——————————————————————————–
*MÉRGES (2)
falu Győr m., puszta a Jászságban; helyr. Mérges-re, ~ěn, ~ről.

——————————————————————————–
*MÉRGESCSERESZNYE
(mérges-cseresznye) ösz. fn. Köz nyelven a maszlagos nadragulya (atropa belladonna) neve; másképen szintén köz nyelven farkascseresznye.

——————————————————————————–
*MÉRGESĚDÉS
(mér-ěg-es-ěd-és) fn. tt. mérgesědés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Állapot, vagy tulajdonság, midőn valaki vagy valami mérgesedik. V. ö. MÉRGESĚDIK.

——————————————————————————–
*MÉRGESĚDIK
(mér-ěg-es-ěd-ik) k. m. mérgesěd-tem, ~tél, ~ětt. 1) Igen erős, dühös haragra gyúlad, mely különösen boszuállásra törekszik. Ingerlés által mindinkább nekimérgesedik.
“Egyszerre ilyen szó mérgesedik nyelvén.”
Arany, Buda halála.
2) Mondják kelésekről, sebekről, midőn kitüzesednek, megveresednek. V. ö. MÉRGES.

——————————————————————————–
*MÉRGESEN
(mér-eg-es-en) ih. Mérges állapotban; mérges módon.

——————————————————————————–
*MÉRGESÍT, MÉRGESIT
(mér-ěg-es-ít) áth. m. mérgesít-ětt, htn. ~ni v. ~eni, par. ~s. 1) Tulajd. ért. valamit méreggel keverve életveszélyessé tesz, szokottabban: mérgez. 2) Átv. ért. dühös, boszús haragra gerjeszt. Bántalmak, ingerlések által mérgesíteni az embert, vadállatot, kutyát. 3) A sebet, kelevényt tüzessé, lobossá, vörössé teszi. A szeszes italok mérgesítik a bőrön kiütött keléseket, pörsenéseket.

——————————————————————————–
*MÉRGESÍTÉS, MÉRGESITÉS
(mér-ěg-es-ít-és) fn. tt. mérgesítés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Cselekvés, mely által valaki vagy valami mérgessé tétetik. V. ö. MÉRGES.

——————————————————————————–
*MERGESKA
falu Sáros m.; helyr. Mergeskára, ~n, ~ról.

——————————————————————————–
*MÉRGESKĚDÉS
(mér-ěg-es-kěd-és) fn. tt. mérgeskědés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Folytonos, vagy gyakori haragoskodás, haragos ingerültség.

——————————————————————————–
*MÉRGESKĚDIK
(mér-ěg-es-kěd-ik) k. m. mérgeskěd-tem, ~tél, ~ětt. Folytonosan vagy gyakran haragudva dühösködik. Mondják kivált igen ingerlékeny emberről, kinek, mint olyannak, szüntelenül van oka haragudni.

——————————————————————————–
*MÉRGESSÉG
(mér-ěg-es-ség) fn. tt. mérgesség-ět, harm, szr. ~e. 1) Tulajdonsága valaminek, melynél fogva életveszélyeztető mérget rejt magában. Egérkőnek, kígyónak mérgessége. 2) Haragos ingerültség, haragra való hajlandóság. 3) Sebekre, kelésekre vonatkozólag am. tüzesség, gyuladás, lobosság. A sebnek mérgességét vakarás, dörzsölés által nevelni. V. ö. MÉRGES.

——————————————————————————–
*MÉRGEZ
(mér-ěg-ez) áth. m. mérgez-tem, ~tél, ~ětt, par. ~z, mivelt. ~tet, szenvedő ~tetik. 1) Valamibe mérget tesz, kever, ereszt. Megmérgezni valakinek italát. Megmérgezni a nyilat, tőrt. 2) Méreg által megront, megsebesít, megetet. A dühös eb, a kígyó megmérgezi az embert. Innen átv. ért. erkölcsileg megront. A gonoszok társasága, az erkölcstelen könyvek olvasása megmérgezi az ifjakat.

——————————————————————————–
*MÉRGEZÉS
(mér-ěg-ez-és) fn. tt. mérgezés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Cselekvés, midőn valamit vagy valakit megmérgeznek. V. ö. MÉRGEZ.

——————————————————————————–
*MÉRGEZŐ
(mér-ěg-ez-ő) mn. és fn. tt. mérgező-t. 1) Méreggel keverő, megrontó, fertőztető. Ifjuságot mérgező erkölcstelen könyvek. 2) Személy, ki valakinek ételébe, italába mérget kever stb.

——————————————————————————–
*MÉRHETETLEN, MÉRHETLEN
(mér-het-[et]-len) mn. tt. mérhetetlen-t, tb. ~ěk. Amit nagysága, vagy végtelensége miatt megmérni nem lehet. Mérhetetlenek az Istennek útai. Az égnek nagysága mérhetetlen. Néha nagymondhatólag am. igen terjedelmes, igen mély, magas stb. A mérhetetlen tengerre bocsátkozott. Mérhetetlen mélységü tó. Határozóként am. mérhetetlenül.

——————————————————————————–
*MÉRHETETLENSÉG, MÉRHETLENSÉG
(mér-het-[et]len-ség) fn. tt. mérhetetlenség-ět, harm. szr. ~e. Nagysági vagy távolsági tulajdonság, melynél fogva azt megmérni lehetetlen.

——————————————————————————–
*MÉRHETETLENÜL, MÉRHETLENÜL
(mér-het-[et]len-ül) ih. Mérhetetlen állapotban, oly módon, hogy azt megmérni nem lehet.

——————————————————————————–
*MÉRHETLEN; MÉRHETLENSÉG
l. MÉRHETETLEN; MÉRHETETLENSÉG.

——————————————————————————–
*MÉRHETŐ
(mér-het-ő) mn. tt. mérhető-t. Amit megmérni lehetséges; nem igen nagy, nem szerfölötti távolságu. A hold és többi bujdosók távolsága megmérhető.

——————————————————————————–
*MÉRHETŐSÉG
(mér-het-ő-ség) fn. tt. mérhetőségět. Mérhető tulajdonság vagy állapot.

——————————————————————————–
*MERI
(mer-i, azaz mer-ő) mn. tt. merít. Merész, aki mer. Meri ember. Oly alkatu lesi = leső, csali = csaló. Megvan teljesen hasonló alakban és értelemben a persa nyelvben is: meri, mely Beregszászi szerént am. a német: kühn, verwegen, magyarul: merő, vakmerő. Ha főnévül vétetik am. merészség. Nincs merije; s ekkor úgy látszik, hogy nem más, mint a ,mer’ igének a tárgyi ragozásban, a mutató mód jelen idejében egyes 3-ik személye, főnévként használva; mint más személyből a mersz és más módban a merném.

——————————————————————————–
*MERICSKE
(mer-ics-ke) kicsiny. fn. tt. mericskét. Folyóból, tóból, kútból stb. vizet meríteni való kis kanna, vödör, káforka stb.

——————————————————————————–
*MERICSKÉL
(mer-ics-ke-el) gyak. és kicsiny. áth. m. mericskél-t. Kisebbféle edénynyel, pl. mericskével nagyobb tömegü híg testből kimereget valamit. Lajtba szapolylyal mericskélni a Dunából vizet.

——————————————————————————–
*MERINGLŐ
(mer-ing-el-ő) mn. és fn. tt. meringlő-t. Azon kéziháló mellékneve, melyet a halász nyelénél fogva majd lemerít, majd fölemel. Ugyanezen szó használtatik önálló főnevül is.

——————————————————————————–
*MERISOR
erdélyi faluk Hunyad m.; helyr. Merisor-ra, ~on ~ról.

——————————————————————————–
*MERÍT, MERIT
(mer-ít) áth. m. merít-ětt, par. ~s, htn. ~ni v. ~eni. 1) Hig testből valamely edény, vagy ilyféle eszköz által kivesz, kiemel egy részt. Vödörrel a kútból, korsóval a patakból vizet meríteni. Merített papír. Átv. ért. valamely erkölcsi forrásból vesz, kölcsönöz valamit. Hiteles adatokat régi oklevelekből meríteni. Kimerítette minden tudományát, ami elméjében, emlékezetében volt, mind eléadta. Megfelel neki a latin haurit. 2) Hig testbe le vagy be nyom valamit. A vödröt lemeríteni a kútba. Megfelel neki a márt, lemárt, bemárt, és latinban a mergit, immergit. V. ö. MER.

——————————————————————————–
*MERÍTÉS, MERITÉS
(mer-ít-és) fn. tt. merítés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Cselekvés, midőn valaki merít. Vízmerítésben elszédülni. Korsónak lemerítése. V. ö. MERÍT.

——————————————————————————–
*MERÍTŐ (1)
MERITŐ, (mer-ít-ő) mn. tt. merítő-t. 1) Aki merít. Vízmerítő leányok. 2) Mivel valamit merítnek. Levesmerítö kanál. V. ö. MERÍT.

——————————————————————————–
*MERÍTŐ (2)
puszta Fehér m.; helyr. Merítőre, ~n, ~ről.

——————————————————————————–
*MERÍTŐ- v. MERITŐEDÉNY
(merítő-edény) ösz. fn. Edény, melylyel valamely hig testet merítenek, pl. vödör, rocska, káforka, kanál, szapoly stb.

——————————————————————————–
*MERÍTŐ- v. MERITŐGÉP
(merítő-gép) ösz. fn. Gép, melylyel valamely híg testet, pl. vizet a kútból, folyóból, bányaüregből stb. kimerítenek.

——————————————————————————–
*MERÍTŐ- v. MERITŐHÁLÓ
(merítő-háló) ösz. fn. Zsinegek által nyélhez kötött, alul nehezékkel ellátott kerekháló, melyet a halász a vízbe lemerít, majd nyelénél fogva fölemel. Máskép: merettyű, mereggyő, meringlő. Ide tartozik az úgynevezett szák is, zsákforma kis háló, melylyel a bárkából kimerítik a halakat.

——————————————————————————–
*MERÍTŐHELY
(merítő-hely) ösz. fn. A patakok, folyók, tavak partjain, szélein azon hely, hol legalkalmasabb vizet meríteni.

——————————————————————————–
*MERÍTŐKANÁL v. ~KALÁN
(merítő-kanál v. ~kalán) ösz. fn. Kanálféle eszköz, melylyel valami hig testet meregetni szoktak, pl. levesszedő-kanál, szapoly, a kőmivesek kanala stb.

——————————————————————————–
*MERÍTŐKERÉK
(merítő-kerék) ösz. fn. Kerék az úgynevezett csigás, vagy kukorás kutakon, melynek forgatása által a kötélre vagy lánczra kötött vödör le- és fölmerűl.

——————————————————————————–
*MERÍTŐMŰ
(merítő-mű) ösz. fn. Általán mindenféle mű vagy gép, mely valamely mélységből a vizet emberi vagy más erő által mozgatva kimeríti.

——————————————————————————–
*MÉRK
falu Szatmár m., ALSÓ~, FELSŐ~, faluk Sáros m.; helyr. Mérk-re, ~ěn, ~ről.

——————————————————————————–
*MERKE
puszta Somogy m.; helyr. Merkě-re, ~n, ~ről.

——————————————————————————–
*MERKĚL
(mer-k-ěl) áth. m. merkěl-t. Székely szó. Szabó József szerént am. fejét, illetőleg nyakát kimeresztve mintegy öklelni, türkölni akar. Továbbá Kriza J. szerént am. duzzog magában. Ne sirj, ne rőkölj, ne merkelj. (Székely szólásmód. Kriza J.). Ez utóbbi értelemben ,morog’ szóval rokon.

——————————————————————————–
*MÉRKÉL
(mér-k-él, mér-eg-el) áth. l. MÉRĚGÉL v. MÉREGET.

——————————————————————————–
*MÉRKĚZIK
(mér-k-ěz-ik) k. m. mérkez-tem, ~tél, ~ětt, par. ~zél. Átv. ért. akár testi, akár szellemi erőre, ügyességre nézve valakivel próbálkozik, s mintegy ellensulyozza saját ereje által az ellenerőt. Ily emberrel, mint te, merek mérkezni. Lovaglásban, fegyverforgatásban, czéllövésben kevesen mérkezhetnek vele.

——————————————————————————–
*MERKŐCZE
fn. tt. merkőczét. Baranyai tájszólás szerént am. sárgarépa. Úgy látszik nem egyéb, mint a székelyeknél, és másutt divatozó murok szónak vékony hangu kicsinyezője, mintegy murkócza. V. ö. MUROK.

——————————————————————————–
*MÉRLÁNCZ
(mér-láncz) ösz. fn. Láncz. rendesen tíz ölnyi hosszuságu, melyet földmérésnél használnak.

——————————————————————————–
*MÉRLEG
(mér-leg) fn. tt. mérleg-ět, harm. szr. ~e. Szoros ért. egy bizonyos megerősített pontról ide-oda mozogható, s ingékony tulajdonságu eszköz, melynek rendeltetése, hogy rajta valamely testnek ismeretlen sulyát egy más ismert suly segedelme által meghatározzuk, mi úgy történik, ha a rudról lelógó egyik csészére, serpenyőre, vagy tányérra az ismeretlen sulyu testet helyezzük, a másikba pedig bizonyos meghatározott sulyu nehezékeket rakunk, mig a két csésze sulyegyenbe nem helyezkedik. Ez az úgy nevezett rudas, vagy ingás mérleg. Ugyanegy czélra vezetnek, de más alkotásuak a körtés vagy nyomatékos, tizedes stb. mérlegek. Szénát, gyapjút, húst mérni való mérleg. Gyógyszerészek mérlege. Valamit mérlegre tenni. A kereskedők, gyárosok, iparűzők is használják a könyvvitelben a ,Bilanz’ szónak vagyis valamely számvitel bezárásakor a kiadás s bevétel vagy ,adós’ és ,birós’ (,tartozik’ és ,követel’) egybehesonlitásának, átnézetének kifejezésére; innen: kereskedői mérleg, zárlati mérleg. Képes kifejezéssel az igazságnak jellege, mely az ellenokokat mintegy két külön csészébe teszi, és sulyozgatja.
A mérleg ujabb időben helyesen alkotott szó az ütleg hasonlatára, mindkettőben középképző a gyakorlatos ěl öl, ütöl, mérel, melyekből lett ütlő mérlő, ütle mérle, s g utóhanggal ütleg, mérleg. V. ö. MÁZSA, FONT.

——————————————————————————–
*MÉRLEGBIRÓ
(mérleg-biró) ösz. fn. Az illető község részéről kirendelt hites személy, ki a piaczokon és vásárhelyeken a község mérlegén történő sulyozást ellenőrzi, vagy az innen keletkező ügyekben itéletet hoz.

——————————————————————————–
*MÉRLEGCSÉSZE
(mérleg-csésze) ösz. fn. Csészeforma edényke a kisebbféle ingás, v. rudas mérlegeken, a nagyobbakon inkább serpenyő.

——————————————————————————–
*MÉRLEGCSINÁLÓ
(mérleg-csináló) ösz. fn. Erőmives, gépész, ki mérlegeket készít.

——————————————————————————–
*MÉRLEGĚL
(mér-leg-ěl) áth. m. mérlegěl-t.
Valaminek sulyát mérlegen meghatározza. Mérlegelni a szénát, gyapjút, szalonnát, zsirt. Gabonát mérlegelni am. aránylagos sulyát, mérni pedig mennyiségét meghatározni, pl. midőn azt akarják tudni, hány fontot nyom egy mérő búza, ezt mérleg által eszközlik. Átv. erkölcsi ért. különböző dolgot egymáshoz mérni, köztök az arányt meghatározni; különösen a kereskedői stb. könyvvitelben a ,tartozik’ és ,követel’ (,adós’, ,birós’) oldalt vagy oldalakat öszvehasonlítni, kiegyenlítni.

——————————————————————————–
*MÉRLEGĚLÉS
(mér-leg-ěl-és) fn. tt. mérlegělés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Valamely test sulyának mérlegen való meghatározása. V. ö. MÉRLEG.

——————————————————————————–
*MÉRLEGĚZ
(mér-leg-ěz) áth. m. mérlegěz-tem, ~tél, ~ětt. l. MÉRLEGĚL. “Rendes viszonyok között az államférfiúban minden körülmények pontos mérlegezése, óvatosság s hideg ész szükségesek.” (B. Eötvös József. Gondolatok).

——————————————————————————–
*MÉRLEGĚZÉS
(mér-leg-ěz-és) l. MÉRLEGĚLÉS.

——————————————————————————–
*MÉRLEGHIVATAL
(mérleg-hivatal) ösz. fn. Piaczokon, vásárhelyeken müködő hites személyzet, melynek rendeltetése az adott-vett áruk pontos mérlegelésére felügyelni. Továbbá, ugyanazon hely, hol a mérlegelés történik.

——————————————————————————–
*MÉRLEGIGA
(mérleg-iga) ösz. fn. A közönséges mérlegen azon rúd, vagy rudacska, melynek két végéről zsinegen, kötelen, lánczon stb. a mérlegcsészék, illetőleg serpenyők aláfüggnek.

——————————————————————————–
*MÉRLEGJEGY
(mérleg-jegy) ösz. fn. A nyilvános mérleghivatalban kiadott jegy, melyre a mérlegelt árunak mennyisége föl van irva.

——————————————————————————–
*MÉRLEGMESTER
(mérleg-mester) ösz. fn. Másod rendü tiszt a mérleghivatalban, ki a mérlegelésre közvetlenül felügyel. Ennek fölötte áll a mérlegbiró.

——————————————————————————–
*MÉRLEGNYELV
(mérleg-nyelv) ösz. fn. A mérlegiga közepéből nyelv gyanánt kinyuló billentyü, mely egyenes állásba helyezkedik, midőn a mérlegserpenyők sulyegyenben vannak.

——————————————————————————–
*MÉRLEGPÉNZ
(mérleg-pénz) ösz. fn. Díj, melyet a nyilvános mérlegelésért fizetni kell.

——————————————————————————–
*MÉRLEGRÚD
(mérleg-rúd) ösz. fn. Rendszerént vasból készített rudacska az ingás és körtés mérlegeken, melynek egyik végére az ismert sulymérték, másikára a megmérendő tárgy szokott akasztatni.

——————————————————————————–
*MÉRLEGSERPENYŐ
(mérleg-serpenyő) ösz. fn. Serpenyőforma edények, melyek a mérlegigáról két oldalt lelógnak, s melyek egyikébe az ismeretlen sulyu testet, másikába a nyomatékot teszik.

——————————————————————————–
*MÉRLEGSZÁMLA
(mérleg-számla) ösz. fn. A kereskedőknél, gyárosoknál stb. olyan számviteli lap, melyre az egyes czikkek vagy személyek lapjainak mérlegei teljes átnézet végett együvé iratnak. (Bilanz-Conto).

——————————————————————————–
*MÉRLEGTARTÓ
(mérleg-tartó) ösz. fn. Szeg vagy akármily tartalék, melyre a mérleg akasztva van.

——————————————————————————–
*MERMESD
falu Zaránd m.; helyr. Mermesd-re, ~ěn, ~ről.

——————————————————————————–
*MERNÉM
(mer-ne-em) tulajdonképen a bátorságra vonatkozó mer ige tárgymutató ohajtó módjának első személye; tréfásan am. bátorság. Megtenné, de nincs mernémje. Néhutt ferdítve: mernám. V. ö. MERI, és MERSZ.

——————————————————————————–
*MÉRNÖK
(mér-nök) fn. tt. mérnök-öt, harm. szr. ~e. Széles ért. személy, ki mértani szabályok szerént, és kellő eszközökkel ellátva a térek, és térben létező testek minden irányu terjedelmének meghatározásával foglalkodik, ki ezen müködéshez némi képességgel bir. Mezei mérnök, ki a határokat, földeket, réteket, erdőket stb. fölméri. Megyei, városi mérnök. Országos mérnök. Okleveles mérnök. Különösen hadi mérnök, ki általán a hadi czélokhoz tartozó építéseket, erődítéseket intézi, rendezi, igazgatja stb.

——————————————————————————–
*MÉRNÖKI
(mér-nök-i) mn. tt. mérnöki-t, tb. ~ek. Mérnököt illető, ahhoz tartozó, arra vonatkozó. Mérnöki oklevél. Mérnöki munkálatok. Mérnöki kar. V. ö. MÉRNÖK.

——————————————————————————–
*MÉRNÖKSÉG
(mér-nök-ség) fn. tt. mérnökség-ět, harm. szr. ~e. 1) Mérnöki tudomány. Mérnökséget tanulni, gyakorolni. 2) Mérnöki hivatal. Megyei, városi mérnökségért folyamodni. 3) Mérnökök testülete. Hadi mérnökség által kidolgozott erődítési terv.

——————————————————————————–
*MERNYE
falu Somogy m.; helyr. Mernyé-re, ~n, ~ről.

——————————————————————————–
*MERNYIK
falu Zemplén m.; helyr. Mernyik-re, ~ěn, ~ről.

——————————————————————————–
*MÉRÓN
(mér-ón) ösz. fn. 1) Zsinegre kötött ónnehezék, melylyel a testek függőleges helyzetét, irányát megvizsgálják. 2) Ugyan ily eszköz, akármiféle mélységnek meghatározására. Mérónnal megmérni a tenger mélységét.

——————————————————————————–
*MERŐ
(mer-ő) mn. tt. merő-t. 1) Midőn a feszeset jelentő elvont mer gyökből ered, am. feszülő, hajlatlanul, mozdulatlanul, neki keményedve álló. Merő nyak, merő tagok. Szokottabban: mereven. 2) Midőn gyöke a bátorságra vonatkozó mer, am. bizonyos veszély, és nehézségek daczára magát elszánó, az akadályoktól viszsza nem ijiedő. Nagyot és sokat merő vitézek. 3) Átv. ért. semmi kivételt nem szenvedő, általános, egészen olyan, aminőnek állitják. Merő hazugság (= csupa hazugság, Szabó D.) miben semmi igaz nincs. Merő mind ott voltak, egyet sem véve ki. Merő bolondság. Rokon értelmüek vele a tiszta és csupa, honnan e közmondás: tiszta magyar, merő német, csupa tót. Merő széna, első hajtásu szálas széna, melynek sarja nincsen. 4) Valamely hig testet bizonyos edénynyel szedő. Vizmerő leányok. V. ö. MER, ige.

——————————————————————————–
*MÉRŐ (1)
(mér-ő) mn. és fn. tt. mérő-t. 1) Személy, ki valamit mér. Mérőket állítani a felszórt gabona mellé. Szénamérő, gyapjumérő. 2) Ki valamit súly- vagy ürmérték szerént árul. Húsmérő, bormérő, sermérő. 3) Öblös edény, melylyel a hímlő részekből álló testeket, különösen a szemes jószágot mérik. Pozsonyi mérő, mely két vékából, v. mérczéből áll. Pesti mérő három mércze, sarlai mérő két pozsonyival ér föl, Mátyusföldén szapu, másutt kila, v. köböl.

——————————————————————————–
*MÉRŐ (2)
KAPOS~, falu Somogy m.; helyr. Mérő-re, ~n, ~ről.

——————————————————————————–
*MÉRŐASZTAL
(mérő-asztal) ösz. fn. 1) Mérnökök asztala, melyre a látcsövet helyezik, midőn valamely tért háromszögtan szerént föl akarnak venni. 2) Kocsmárosok, hentesek stb. asztala, melyen áruikat kimérik.

——————————————————————————–
*MERŐBEN
(mer-ő-ben) ih. Egészen, mindenestül, kivétel nélkül, máskép tájdivatosan: merevén, Valószinüleg am. merőven, (= merően) hol a v átváltozott b-re, mint olyvá olybá, magvaváló, magbaváló.

——————————————————————————–
*MÉRŐBÉR
(mérő-bér) ösz. fn. Széles ért. bér, melyet a mérésért fizetnek. Különösen mérnöki díj. Holdszám szerint fizetett mérőbér.

——————————————————————————–
*MERŐEDÉNY
(merő-edény) ösz. fn. Edény, melylyel holmi hig testeket, nevezetesen vizet mernek, pl. vödör, csöbör, kanna, káforka, szapoly stb.

——————————————————————————–
*MÉRŐEDÉNY
(mérő-edény) ösz. fn. Híg, vagy hímfő részekből álló testek mennyiségét meghatározó öblös edény, pl. mérő, akó, véka, itcze stb.

——————————————————————————–
*MERŐEN
(mer-ő-en) ih. 1) Bátran, neki feszített testtel, inakkal, szemekkel. Merően szemébe nézni valakinek. Merően megállani az ellenség előtt. 2) Hajlatlanul, mozdulatlanul megfeszülve, megkeményűlve. A megfagyott tagok merően állanak. 3) Egészen minden kivétel nélkül; néhutt: merőben és merevén.

——————————————————————————–
*MERŐHOLT
(merő-holt) ösz. mn. Kiben az életnek semmi jele sincs, ki szörnyet halt.

——————————————————————————–
*MÉRŐKANTA
(mérő-kanta) ösz. fn. Kocsmárosok kantája, melyből az italt mérik. Máskép: mérőkupa.

——————————————————————————–
*MERŐKÖDIK
(mer-ő-köd-ik) k. m. merőködtem, ~tél, ~ött. L. MERÉSZKĚDIK.

——————————————————————————–
*MÉRŐLÁNCZ
(mérő-láncz) ösz. fn. Földek, rétek stb. kimérésére használt láncz. Tiz öles mérőláncz.

——————————————————————————–
*MERŐLAPÁT
(merő-lapát) ösz. fn. Öblös lapát, melylyel vizet mernek. Mivel a hajósok a hajó fenekéről kimerik a vizet, különösen szapoly a neve.

——————————————————————————–
*MERŐN
l. MERŐEN.

——————————————————————————–
*MÉRŐÓN
(mér-ö-ón) ösz. fn. Általában zsinegen függő ón valamely test függőleges helyzetének meghatározására. Különösebben bizonyos mérték után jelekkel ellátott sinór végére kötött óndarab, melyet (a hajósok) a víz fenekére vetnek, hogy mélységét kitudják. (Kenessey Albert). Másképen: mérón.

——————————————————————————–
*MÉRŐORSÓ
(mérő-orsó) ösz. fn. A hajósoknál a hajó sebességének megmérésére szolgáló eszköz. (Kenessey Albert).

——————————————————————————–
*MÉRŐPÉNZ
(mérő-pénz) ösz. fn. Pénz, melyet a gabonatárnoknak szoktak fizetni, midőn az eladott gabonát kiméri.

——————————————————————————–
*MÉRŐPÓZNA
(mérő-pózna) ösz. fn. 1) A szoros ért. mérnöki méréskor bizonyos pontokon jelül kitűzött póznák. 2) Viz mélységét mérő rúd, milyennel pl. a felső Dunán a vontató hajós lovak előtt járó lovas ember méri a vizet.

——————————————————————————–
*MERŐRÚD
l. MÉRŐPÓZNA.

——————————————————————————–
*MERŐSÉG
(mer-ő-ség) fn. tt. merőség-ět, harm. szr. ~e. 1) Feszes, hajthatatlan, megkeményült állapot, vagy tulajdonság. 2) Elszánt bátorság, honnan vakmerőség am. a veszélynek vakon neki rohanó elszántság.

——————————————————————————–
*MÉRŐSERPENYŐ
(mérő-serpenyő) ösz. fn. l. MÉRLEGSERPENYŐ.

——————————————————————————–
*MERŐSKÖDIK
(mer-ő-ös-köd-ik) k. m. merősköd-tem, ~tél, ~ött. L. MERÉSZKĚDIK. Különösen eléjön mint ,vakmerősködik’ öszvetett ige egyik alkatrésze.

——————————————————————————–
*MERŐSÜKET
(merő-süket) ösz. mn. Ki semmit sem hall, milyenek a süketnémák.

——————————————————————————–
*MERŐSZĚG, MERŐSZÖG
(merő-szěg v. -szög) ösz. fn. Oly szeg, mely kilenczven fokot képez, milyen a mértani négyszegnek mindenik szege, máskép egyenes szěg.

——————————————————————————–
*MÉRŐSZÍJ
(mérő-szíj) ösz. fn. A földmérésnél használt szíj.

——————————————————————————–
*MERŐVAK
(merő-vak) ösz. mn. Egyik szemére sem látó. Adoma szerint a czigány a merővak lovat vakmerőnek mondotta.

——————————————————————————–
*MERŐVĚDĚR
(merő-věděr) ösz. fn. Veder, melylyel vizet mernek, különösen kútveder, különböztetésül a viztartó csöbörül, vagy mértékül használt vedertől.

——————————————————————————–
*MÉRŐVESSZŐ
(mérő-vessző) ösz. fn. Vessző vagy pálcza, melylyel valamit mérnek, pl. akólópálcza, a hordók nagyságának, illetőleg tartalmának meghatározására. A hajósoknál madzag végére kötött hüvelykekre osztott egy láb hosszú vasrudacska, mely a hajó fenekére a szivattyu mellett e végre szabadon hagyott esőben lebocsátva majd felvonva nedves részével a hajóban találtató víz magasságát mutatja. (Kenessey Albert).

——————————————————————————–
*MÉRŐZ
(mér-ő-z) áth. m. mérőz-tem, ~tél, ~ött, par. ~z. Bizonyos testek, áruk mennyiségét így nevezett mérővel meghatározza. Mérőzni a gabonát, meszet. Másféle mérleg- és mértéknevekből rendesen l képzővel alakulnak igék, mint mázsál, fontol, latol, akót vagy akóz.

——————————————————————————–
*MÉRŐZÁSZLÓ
(mérő-zászló) ösz. fn. Póznára akasztott kis zászló, melyet a mérnökök használnak.

——————————————————————————–
*MÉRŐZSINEG
(mérő-zsineg) ösz. fn. Különféle méréseket tenni való zsineg pl. az ácsok mérőzsinege, vagy melylyel a kertészek az útvonalakat, a veteményágyakat vonalazzák; vagy ónnal ellátott mélységmérő eszköz.

——————————————————————————–
*MÉRPÁLCZA
(mér-pálcza) ösz. fn. l. MÉRŐVESSZŐ.

——————————————————————————–
*MERRE
(mely-re) ih. Mely tájra, mely iránynak tartva, mely czélpont felé. Nem tudom, merre menjek. Ki merre látott, arra futott. Öszvetételben amerre, valamerre.
“Keseredett szivem valamellyre tekint
Talál ő magának mindenütt nagyobb kint.
Ének a XVII. századból. (Thaly K. gyüjt.).

——————————————————————————–
*MERRŐL
(mely-ről) ih. Mely felől?

——————————————————————————–
*MERRÜNNEN, MERRÜNNET
(mely-honnan v. -honnat) ösz. ih. A székelyeknél am. honnan? merről?

——————————————————————————–
*MERRÜNT
(mely-helyütt?) ih. A székelyeknél am. mi tájt? hol? (Kriza J.).

——————————————————————————–
*MERSE
falu Vas, puszta Somogy m.; helyr. Mersé-re, ~n, ~ről.

——————————————————————————–
*MÉRSÉK
(mér-es-ék) fn. tt. mérsék-ět, harm. szr. ~e. 1) Tulajd. ért. am. mérték, honnan mérsékěl Molnár A. szerént am. mensurat, metitur, és mérséklés am. dimensio. 2) Átv. ért. a cselekvésnek vagy akármely erőnek hatásában bizonyos határ, nem túlzott, nem megfeszített erőködés. Mérséket tartani az evésben ivásban. Innen a mérsékel, mérséklés, pl. mérsékeld magadat a menésben, dologban, tanulásban. Különösen jelenti a légnek, égövnek bizonyos állapotát, s a testek melegségének viszonyát. Légnek, viznek mérséke, (temperatura). Ebben a középképző es kicsinyezőleg- gyakorlatos jelentéssel bír, s méres olyan ige, mint lépes, tapos, kapos, nyeldes stb.

——————————————————————————–
*MÉRSÉKĚL
(mér-es-ék-ěl) áth. m. mérsékel-t v. mérséklětt, htn. ~ni v. ~mérsékleni. 1) Tulajd. ért. a régiek szerént am. mértékel, mérték által meghatároz valamit. 2) Átv. a cselekvésben, vagy erőnek hatásában bizonyos fokozatot, és határt tart, fölötte nem erőködik. Mérsékelni magát a munkában, az evésben, az indulatokban. 3) A légnek vagy más testnek melegségi vagy hidegségi fokát szelídíti. A szellő mérsékli a nap hőségét. A déli szél mérsékli a téli fagyot.

——————————————————————————–
*MERSÉKĚLÉS, MÉRSÉKĚLET
l. MÉRSÉKLÉS, MÉRSÉKLET.

——————————————————————————–
*MÉRSÉKĚLHETETLEN, MÉRSÉKELHETLEN
(mér-ěs-ék-ěl-het-[et]len) mn. tt. mérsékelhetetlen-t, tb. ~ěk. Akit vagy amit mérsékelni nem lehet; tulzásra fölötte hajlandó; erkölcsi határok közé nem szorítható, heves vágyainak üzésében gátolhatatlan. Határozóként, oly módon vagy állapotban, midőn valakit vagy valamit mérsékelni nem lehet, mérsékelhetlenül.

——————————————————————————–
*MÉRSÉKĚLT
(mér-ěs-ék-ěl-t) mn. tt. mérsékělt-et. Cselekvésben, hatásban, erőfejtésben bizonyos fokozatot, némi határt tartó, a maga nemében nem túlzott, föl nem csigázott. Mérsékelt léptekkel haladni. Mérsékelt munka. Mérsékelt égöv, levegő. Mérsékelt áron adni venni. V. ö. MÉRSÉKĚL.

——————————————————————————–
*MÉRSÉKĚLTEN
(mér-ěs-ék-ěl-t-en) ih. Mérsékelt módon vagy állapotban.

——————————————————————————–
*MÉRSÉKĚLTSÉG
(mér-ěs-ék-ěl-t-ség) fn. tt. mérsékěltség-ět. Mérsékelt állapot vagy tulajdonság. Égövnek, levegőnek mérsékeltsége. Mérsékeltség által tartósabb az erő. V. ö. MÉRSÉKĚLT.

——————————————————————————–
*MÉRSÉKĚS
(mér-ěs-ék-ěs) mn. tt. mérsékěs-t, v. et, tb. ~ek. A cselekvésben bizonyos határt, kellő megszorítást tartó; a maga nemében nem túlzott. Mérsékes munkálkodás. Mérsékes áron tartani valamit. Különösen am. beszédben, társalgásban módot, illemet tartó, szerény.

——————————————————————————–
*MÉRSÉKLÉS
(mér-ěs-ék-ěl-és) fn. tt. mérséklés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Cselekvés, mely által mérsékelünk valamit. V. ö. MÉRSÉKĚL.

——————————————————————————–
*MÉRSÉKLET
(mér-ěs-ék-ěl-et) fn. tt. mérséklet-ět, harm. szr. ~e. 1) A cselekvésben követett, és megtartott bizonyos középszerüség, és határ. Mérséklettel gyakorolni valamit. A heves természetü embernek mérsékletet ajánlani. 2) A levegőnek, égaljnak, viznek stb. azon állapota, vagy tulajdonsága, midőn sem igen hideg, sem fölötte meleg.

——————————————————————————–
*MÉRSÉKLETLEN
(mér-ěs-ék-ěl-et-len) mn. tt. mérsékletlen-t, tb. ~ěk. Kellő határokat, fokozatot nem tartó, a cselekvésben középszerüséget nem követő; tulzó, hirtelenkedő, kicsapongó. Mérsékletlen nagyravágyás, hivatalvadászat. Mérsékletlen atyai szeretet. V. ö. MÉRSÉKĚL.

——————————————————————————–
*MÉRSÉKLETLENSÉG
(mér-ěs-ék-ěl-etlen-ség) fn. tt. ~ět, harm. szr. ~e. Mérsékletlen állapot, vagy tulajdonság. V. ö. MÉRSÉKLETLEN.

——————————————————————————–
*MÉRSÉKLETLENÜL
(mér-ěs-ék-ěl-etlen-ül) ih. Mérsékletlen módon, határt, fokozatot, kellő középutat nem tartva; hirtelenkedve, heveskedve, tulzólag. Mérsékletlenül erőködni, munkálkodni.

——————————————————————————–
*MÉRSÉRLĚTT
(mér-ěs-ék-ěl-ětt) mn. tt. mérséklětt-et. 1) Cselekvésben bizonyos határt, középmértéket tartó, nem tulzott. Mérséklett magatartás. Mérséklett követelések. 2) Bizonyos testekre vonatkozólag am. két szélsőségi tulajdonságok között középutat tartó. Mérseklett levegő. Mérséklett melegségü fürdő. V. ö. MÉRSÉKĚL.

——————————————————————————–
*MERSZ
(mer-sz) tulajdonképen az alanyi igeragozás mutató módjában egyes második személy, azonban a köznép gyakran fn. helyett használja ,merészség’ helyett, pl. az akarat megvolna, de nincs merszi.

——————————————————————————–
*MERT
kötszó. Élünk vele, midőn valaminek okát akarjuk adni. A mondat, melyet vezet, meg is előzheti, követheti is a viszonymondatot, pl. mert jól viselted magadat, dicséretet érdemelsz. Nem mehetek útra, mert sok dolgom van. Szoros viszonyban áll vele a kérdő miért egyik értelme, és a határozatlan okadó azért. “Fordoljatok meg en leányim és menjetek el, mert immár vénséggel megfogyatkoztam.” (Bécsi codex). “Te mert kegyes vagy, irgalmazjh nekünk.” (Ugyanott). A régieknél eléjön ,hogy’ értelemben is. “A mészáros hogy látá mert kárt vallott volna.” (Pesti Gábor meséi). Szalai Á. gyüjtötte egyik levélben (1549-ből) két helyen is merten “Merten ő rontotta és vesztette itt az hatalmas császár földéth, merten az frigynek szerzée (szerzője) nem en voltam.” – Véleményünk szerént a mert öszvetett szó a mi és ert alkotó részekből, a mi t. i. tárgyhatározó névmás, az ert pedig határozó, melynek gyöke azon er, mely keletkezést, támadást, létezést jelent az ered, eredmény, eredet származékokban, a t pedig en-vel is hosszabbítva határozóképző, mint szerint (v. szerént) képesint, alkalmasint, megint stb. határzókban. E szerént mert, régiesen: merten, am. valamitől eredve v. eredten, valamely okból származva, azon okra nézve; és mi-ért egyik értelemben szinte am. mi-ert? hol a mi kérdő névmás, és az egész szó am. mi eredetnél fogva? azért am. az-ert, azon eredetnél fogva. Világos dolog t. i. hogy mindenekben alapfogalom az illető okozatnak eredete. Különbözik tőle azon ért, mely valaminek árát, becsét értékét jelenti, melynek törzse ér, (valet, pretium habet,) pl. ez a ház sokat ér; ez a rosz pénz semmit sem ér. Megfelel neki emebben a vastag hangu ár, s rokon hozzá a latin pretium, merx, a német Werth, Preis. Ha tehát azt akarjuk kérdezni, mi oknál fogva adtad el házadat, szabatosan így szólunk: miert (öszvehúzva mért) adtad el? Ha pedig azt akarnók kérdezni: mily áron v. árért adnád el házadat, így kellene kérdenünk: miért adnád el? azaz mennyiért, mily árért. mily értékért? A köz szokás már mindkettőt egyaránt ejti, mert így szólunk: azért nem adom lovamat, amit igérsz, am. azon árért; és: azért adom el lovamat, mert nem használhatom, am. azon okból, mert stb. noha az okkérdő miért és okadó azért szabatosan miert, s azert volna; valamint a határozott okadó mert nem mért; ellenben a becsre vonatkozó mindig hoszszu: mi-ért, az-ért, pénz-ért, stb. Mind a rövid ert, mind a hoszszú ért alakjára nézve egy osztályba való az ily régies alakokkal: járatt, hullatt, menett, jövett, ragozva járattam, járattad, járatta, menettem, menetted, menette stb. A becset, árt, értéket jelentő ért is máskép érett; honnan: érettem, éretted, érette stb. pl. nem adnék egy fakohát érte, v. érette. Az előbbiek nyomán tehát midőn azt akarjuk mondani: miatt, v. végett, akkor szabatosan az okadó rövid ert v. erett állna helyén, pl. ertem v. erettem szenvedsz, am. én vagyok oka, hogy szenvedsz. Hanem a szokás már oly általános, hogy az utóbb mondottakat sem lehet másképen mint megnyujtva használnunk.

——————————————————————————–
*MÉRT (1)
(mi-ért) l. MIÉRT, kérdőhatározó.

——————————————————————————–
*MÉRT (2)
(mér-t) mn. tt. mért-et. Minek térbeli nagyságát, sokaságát, vagy sulybeli mennyisé gét mérve meghatározták. V. ö. MÉR. Átv. ért. valamihez szabott, illesztett, alkalmazott. Munkához mért díj, fizetés. Testhez mért ruha. Állapothoz mért életmód.

——————————————————————————–
*MÉRTAN
(mér-tan) ösz. fn. Azon elméleti és gyakorlati isméreteket magában foglaló tan, melyek szerént eléadatik, mikép kell a területek és testek nagyságát, nevezetesen a távolságot, hoszszuságot, magasságot, mélységet, különösen a földnek, víznek fölszinét bizonyos végletek között meghatározni, lerajzolni stb. Elméleti, gyakorlati mértan.

——————————————————————————–
*MÉRTANI
(mér-tani) ösz. mn. Mértanhoz való, mértan szerént történő, azt illető, arra vonatkozó. Mértani képek, ábrák, eszközök. Mértani muukálatok.

——————————————————————————–
*MÉRTANILAG
(mér-tanilag) ösz. ih. Mértani szabályok szerént. Mértanilag meghatározni valamely földterület nagyságát. Mértanilag kiosztani a közlegelőt.

——————————————————————————–
*MÉRTÉK
(mér-et-ék) fn. tt. mérték-ět, harm. szr. ~e. Széles ért. meghatározott, ismért mennyiség, mely által egy más ismeretlen mennyiséget határozunk meg. Különösen az ilyetén meghatározásra szükséges eszközök, milyenek a terület, hoszszuság magasságra nézve a mérföld, öl, rőf, arasz (hosszmérték); a híg, vagy száraz hímfő részekből álló testeket illetőleg, akó, itcze, mérő (ürmérték); a sulynak meghatározására való mérleg (sulymérték) stb. A mértékek különböző nagyságuak. Bécsi, párisi mérték. Hamis mérték, mely a törvényesnél kisebb. Megüti a mértéket, épen oly nagy, oly nehéz, annyi, átv. ért. valamiben oly jeles, mint kell. Ruhára mértéket venni. Átv. ért. a cselekvésben bizonyos határ, középút, nem tulzás, máskép: mérsék. Mértéket tartani az ételben italban. Mértékkel jó minden. (Km.).
“Egyet tudok, ami emberi dologban,
Hogy sükere légyen, teheti legjobban:
Józan, okos mérték.
Arany János.
Nyelvtanban, hang- vagy szótagmérték, mely meghatározza a hangok, és szótagok kiejtésének időbeli mennyiségét, tartósságát. Erkölcsi ért. másokra vonatkozó cselekedet. Amely mértékkel mérendetek, mások is azzal mérnek viszsza nektek, vagy: Amily mértékkel te mérsz, oly mértékkel kapod vissza. (Km.). Bűneinek mértéke megtelt. E szóban a középképző t v. et, tulajdonkép nem egyéb, mint a megkeményített, s önhatást jelentő d, v. ed képző tehát méredék mérdék. mint éredék, érdék, érték; fogyadék, fogyaték, fonadék, fonaték; eredeti alakjában megtartották a maradék, haladék, szövedék stb.

——————————————————————————–
*MÉRTÉKĚL
(mér-et-ék-ěl) áth. m. mértékěl-t, v. mértéklětt, htn. ~ni v. mértékleni. Átv. ért. valamit bizonyos határok között, nem tulzólag tesz. Mértékeli magát. A hideget meleggel, a meleget hideggel mértékelni. Mértékeld magadat mindenben. (Szabó Dávid). “A boritalban magad mértékeljed.” Ismét “Haragodat megmértékeljed.” (“Az Cátónak jó erkölcsökre tanító parancsolati.” Toldy Ferencz kiadása és szerénte a XVI. századból való). Szokottabban l. MÉRSÉKĚL Nyelvtanilag am. a hangokat, és szótagokat bizonyos időmérték szerént meghatározni és ejteni; verseket mértékeli am. úgy nevezett lábakra szedni. Különösen sajátságos értelemben fordúl elé a Müncheni codexben, Luk. 6. “Mit látod kedig a kalászt te atyádfia szemében, a gerendát pedig te szemedben nem mértékled? “(on consideras) Mi tulajdonkép am. szemmértékre nem veszed, vagy a te szemedben levő gerendát nem méred öszve a más szemében levő szálkával.

——————————————————————————–
*MÉRTÉKĚS
(mér-et-ék-ěs) mu. tt. mértékěs-t, v. ~et, tb. ~ek. 1) Bizonyos mértéket jelentő részekre osztott. Mértékes láncz. Mértékes pálcza. 2) Átv. ért. a cselekvésben határt, középutat tartó, nem tulzó, máskép: mérsékes, mérsékelt. 3) Mondják oly versről, mely a helleni versalakzat szerént és nyomán úgynevezett lábakra szedve lejteget. Különbözik tőle a pusztán rímes, mely csak a végszótagok öszhangoztatásában áll. Egyébiránt a mértékes vers lehet rímes is együtt.

——————————————————————————–
*MÉRTÉKETLEN
(mér-et-ék-et-len) mn. tt. mértéketlen-t, tb. ~ěk. 1) Mértéktelen. 2) Verselésre vitetve, amelyben a mértékre nincs ügyelet.

——————————————————————————–
*MÉRTÉKETLENSÉG, MÉRTÉKETLENÜL
l. MÉRTÉKTELENSÉG, MÉRTÉKTELENÜL.

——————————————————————————–
*MÉRTÉKFÖL
(mérték-föl) ösz. fn. Ami a száraz testek mérésénél a rendes mértéket felüti, pl. midőn a gabonát mérik, s csapóval a fölét le nem ütik, vagy mint mondani szokás, midőn valamit tetézve mérnek, adnak. Mértékföl-nek mondhatni az úgynevezett ráadás-t is.

——————————————————————————–
*MÉRTÉKHALADÓ
(mérték-haladó) ösz. mn. Tulajd. és átv. ért. mi a szokott, rendes, illő mértéknél nagyobb. Mértékhaladó távolság, magasság. Különösen erkölcsi ért. a cselekvésben határt, módot, illemet nem tartó, tulzó. Mértékhaladó vigság, zajongás, evés-ivás. Mértékhaladó vakmerőség, megátalkodás. Árukra, becsre, értékre vonatkozólag am. igen drága, fölcsigázott. Mértékhaladó áron tartottak mindent. Mértékhaladó követelés, sarczolás, adó.

——————————————————————————–
*MÉRTÉKLÉS
(mér-et-ék-ěl-és) fn. tt. mértéklés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. 1) Cselekvés, midőn valaki erkölcsi mértéket, határt tart valamiben. V. ö. MÉRSÉKLÉS. 2) A verselésben a soroknak úgynevezett lábak szerénti kidolgozása.

——————————————————————————–
*MÉRTÉKLET
(mér-et-ék-ěl-et), fn. tt. mértéklet-ět, harm. szr. ~e. 1) Határ, középút, melyet valaki cselekvéseiben követ. 2) Bizonyos testeknek, két végletes tulajdonságok közötti állapota. Levegőnek, víznek mértéklete. Mindkét értelemben szokottabban mérséklet.

——————————————————————————–
*MÉRTÉKLETĚS
(mér-et-ék-ěl-et-és) mn. tt. mértékletěs-t, v. ~et, tb. ~ek. Átv. ért. ki tetteiben, nevezetesen vágyainak, szükségeinek kielégítésében határt, módot tart, ki tulságosan nem élvez, szellemi és testi erejét csak kellőleg használja, és nem feszíti meg. Innen mondjuk az ide vonatkozó vágyakról, szükségekről, s azokat kielégítő dolgokról. Mértékletes evés-ivás, étel-ital. Mértékletes mozgás, táncz, munkálkodás. Néha am. a maga nemében mérsékelt, föl nem csigázott. Mértékletes ára valaminek. Mértékletes követelés, adóztatás.

——————————————————————————–
*MÉRTÉKLETĚSEN
(mér-et-ék-ěl-et-ěs-en) ih. Mértékletes módon, határt, középutat tartva, épen annyira, mennyire a szükség kivánja, nem tulzólag. Mértékletesen enni-inni, élni. Ki mértékletesen él estve, reggel a feje nem fáj. (Km.). V. ö. MÉRTÉKLETĚS.

——————————————————————————–
*MÉRTÉKLETĚSSÉG
(mér-et-ék-ěl-et-ěs-ség) fn. tt. mértékletěssěg-ět, harm. szr. ~e. Erkölcsi tulajdonság, melynél fogva valaki tetteiben, s különösen vágyainak, szükségeinek kielégítésében módot, határt, kellő utat követ. A mértekletesség kivánt egészség, vagy legjobb örökség. (Km.). A keresztény erkölcstan szerént, a sarkalatos erények egyike.

——————————————————————————–
*MÉRTÉKLETESSÉGI
(mér-et-ék-ět-et-ěs-ség-i) mn. tt. mértékletességi-t, tb. ~ek. Mértékletességre vonatkozó, azt illető. Mértékletességi egylet. Mértékletességi szabályok.

——————————————————————————–
*MÉRTÉKLETLEN
(mér-et-ék-ěl-etlen) mn. tt. mértékletlen-t, tb. ~ěk. Mértéklet nélküli; erkölcsi határt, módot, mértéket nem tartó. Mértékletlen evés-ivás, élet. V. ö. MÉRTÉKLET. Határozóként am. mértékletlenül, mértékletlen módon.

——————————————————————————–
*MÉRTÉKLETLENKĚDIK
(mér-et-ék-ěl-etlen-kěd-ik) k. m. mértékletlenkěd-tem, ~tél, ~ětt. Mértékletlen, kicsapongó életmódot gyakorol. Italban, nemi ösztön kielégítésében mértékletlenkedik. V. ö. MÉRTÉKLETLEN.

——————————————————————————–
*MÉRTÉKLETLENSÉG
(mér-et-ék-ěl-etlen-ség) fn. tt. mértékletlenség-ět, harm. szr. ~e. Mértéklet nélküli állapot, vagy tulajdonság. Józan ember utálja a mértékletlenséget. Mértékletlenségnek határt vetnek a barmok is. V. ö. MÉRTÉKLET.

——————————————————————————–
*MÉRTÉKLETLENÜL
(mér-et-ék-ěl-etlen-ül) ih. Mértéklet nélkül, a cselekvésben, a vágyak és szükségek kielégítésében határt és módot nem tartva. Mértékletlenül enni-inni. V. ö. MÉRTÉKLET.

——————————————————————————–
*MÉRTÉKSZABÁLY
(mérték-szabály) ösz. fn. l. MÉRV.

——————————————————————————–
*MÉRTÉKTAN
(mérték-tan) l. SZÓMÉRTÉKTAN.

——————————————————————————–
*MÉRTÉKTELEN
(mér-t-ék-telen); MÉRTÉKTELENÜL, (mér-et-ék-telen-ül); MÉRTÉKTELENSÉG, (mér-et-ék-telen-ség); l. MÉRTÉKLETLEN; MÉRTEKLETLENÜL, MÉRTÉKLETLENSÉG, melyekkel amazok körülbelül egyértelmüek, azon szabatos különbséggel, hogy az elsők törzsöke mérték, s ennek hiányát jelentik; a második osztálybelieké pedig mértéklet, mely cselekvés által gyakorlott mértéket jelent. 2) Verselésre vitetve: mérték nélkül való stb.

——————————————————————————–
*MÉRTÉKTÚLI
(mérték-túli) l. MÉRTÉKHALADÓ.

——————————————————————————–
*MERTEN
l. MERT.

——————————————————————————–
*MÉRTFÖLD
(mért-föld) ösz. fn. l. MÉRFÖLD.

——————————————————————————–
*MÉRTUDOMÁNY
(mér-tudomány) ösz. fn. Mértani ismeretek, tudományos rendszerbe foglalva; l. MÉRTAN.

——————————————————————————–
*MERŰL, MERÜL
(mer-űl) önh. m. merűl-t. Valamely test akár önerejénél, terhénél fogva, akár kül erő által bizonyos mélységbe, nevezetesen hig testnek medrébe, öblébe lenyomúl, leszáll, lesűlyed. A kő a víz fenekére merül. A lenyomott vödör a kútba merűl. Szekerünk tengelyig merült a sárba. A túl terhelt hajó lemerül a vízbe. Addig úszik a tök a vizen, míg el nem merül. (Km.). A korsó megmerűl am. a vizbe tolva megtelik. Hogy ez igében alapfogalom az ellenálló nyomulás általában, kitetszik abból, mert mondjuk ezt is: fölmerül, azaz merő állapotban feljön. V. ö. MER, gyök. Átv. ért, erkölcsileg vagy szellemileg bizonyos állapotnak nem marad fölszinén, hanem mélyebben s tovább bele hat. Bűnbe, játékba merűlni. Kígyóval nem jó játékba merülni. (Km.). Mély álomba, gondolatokba, búba, szomorúságba merűlni. Nyakig belemerülni az adósságba.
“Búba merűlt szívem, könnyeket onta szemem.”
Baróti Szabó D.
…. “Kisírtam a bút,
Édes özönbe merűlt szemekkel.”
Dayka.
Gyökre és értelemre megfelel neki a latin mergitur.

——————————————————————————–
*MERŰLÉS, MERÜLÉS
(mer-űl-és) fn. tt. merülés-t, tb. ~ěk, ham. szr. ~e. Bizonyos mélységbe különösen híg testnek öblébe, medrébe sülyedő irányzás, melynek oka erőtetés, vagy erőködés. V. ö. MERŰL.

——————————————————————————–
*MERÜLTFA
(merült-fa) ösz. fn. Fa, mely egészen átázván a víz fenekére leszáll.

——————————————————————————–
*MÉRV
(mér-v) fn. tt. mérvet. Méreti vagy mértékarány, valamely test arányait meghatározó szabály. Újabb időben alkotott szó az átvitt értelmü német ,Maszstab’ kifejezésére.

——————————————————————————–
*MERVÉN
l. MEREVENEN.

——————————————————————————–
*MESDE
tájdivatos fn. l. MESGYE; a székelyeknél mézsde (Háromszékben), sőt muzsda is (Csikszékben).

——————————————————————————–
*MESE
fn. tt. mesét. 1) Széles ért, egészen, vagy legalább részben költött elbeszélés, melynek azonban czélja nem csalatás, hanem valamely cselekvénynek, igazságnak, vagy mondatnak, vagy eszmének érzékített, élénk eléadása. 2) Szorosb ért. képes alakban költött elbeszélés, mely által valamely erkölcsi mondatot vagy tant, vagy eszmét mintegy láthatólag érzékítve adunk elé, pl. midőn oktalan állatokat, sőt lelketlen lényeket is beszéltetünk. Ilyenek az úgynevezett aesopuszi mesék, s a magyarban Fáy András meséi. 3) Oly költött elbeszélés, melynek valószínűtlensége első hallásra kitünik, s melyet az elbeszélő nem szándékozik igaz gyanánt a hallgatóra tukmálni. 4) A nép száján forgó, csodálatos, tündéres elbeszélések, milyenek a Vasorru bábáról, Vaskovácsról, Tündérvárról, Tátosokról, Napos-holdas lovakról stb. szóló népmesék, milyeneket a magyarban Erdélyi János, Kriza János, és több mások gyüjtöttek. Amely szolga sok mesét tud, ritkán jó dolgos. (Km.). 5) Rejtélyes képekbe foglalt tikos értelmü, fogárd kérdések, melyeket a nép így szokott kezdeni: Mese mese, mi az? pl. ha fölveszik is sír, ha leteszik is sír. Fúrják, faragják mégis feneketlen. Micsoda madár az, mely a karó hegyén is megtojik? Melyik a legerősebbik szó? Ki látott kenderből templomot? Mikor állt Krisztus egy lábon? Mikor ordított a szamár akkorát, hogy az egész világ meghallotta? stb. Ezek neve különösebben: találós mese; újabb szóval: rejtély. Megfejteni a mesét. A fejtetlen mese legtöbb becsületet vall. (Km.). 6) A nagyobbféle elbeszélő költeménynek, pl. regénynek, hőskölteménynek, vagy valamely színműnek alapvázlata. E szinműnek meséje egyszerü és rövid.
Mi e szó eredeteti alakját, és jelentését illeti, nagyon valószinű, hogy benne a besze v. beszéd alapfogalma rejlik s am. különféle czélra és alakban költött beszéd. A hellenben is muJoV jelent mesét és beszédet, a latinban a fabula, fatur, fatetur egy gyökről származtak, a német Sage és sagen hasonlóan; a tótban bázen mese megegyezik a hellen bazw (beszélek) igével, mely a szánszkritban szintén bhász és bhásza (némely nyelvészek kiejtése szerént bhás [= bháseh] és bhása) am. a magyar besze v. beszéd. Innen úgy vélekedünk, hogy mese nem egyéb mint a módosított hangu besze, melyből el képzővel lett beszél, mint a mese törzsökből mesél. Hogy a b és m mint rokonszervü hangok fölcseréltetnek, bizonyítják a bekeg mekeg, bee! mee! bankó mankó, banya manya, bámbám mámmám stb. változatok. Szinte ily viszony létezik az s és sz között, pl. jószág jóság, urszág urság (ország); a csangók jobbára sziszegő foghangot ejtenek a suhogó helyett. Egyébiránt az arab, s török nyelvben is eléjön meszel v. maszal (fabula).

——————————————————————————–
*MESEBESZÉD
(mese-beszéd) ösz. fn. Nem igaz beszéd; hiábavaló beszéd.

——————————————————————————–
*MESEFEJTÉS
(mese-fejtés) ösz. fn. A rejtélyes mesék értelmének, jelentésének hüvelyezése, magyarázása.

——————————————————————————–
*MESEFEJTŐ
(mese-fejtő) ösz. fn. Személy, ki rejtélyes mesék hüvelyezéséhez ért.

——————————————————————————–
*MESEFI
(mese-fi) ösz. fn. Oly személy, különösen történetiró, ki valóságos események helyett holmi költeményeket, meséket ad elé, milyenek a középkori évkönyvirók között számosan vannak. A német Fabelmann, Fabelhans hasonlatára alkotott szó.

——————————————————————————–
*MESEGYÜJTEMÉNY
(mese-gyüjtemény) ösz. fn. Több, különösen népies meséknek együvé szedése, illetőleg nyomtatásban kiadása.

——————————————————————————–
*MESEIRÓ
(mese-iró) ösz. fn. Ki szorosabb értelemben vett erkölcsi meséket költ, mint Aesopusz, Phoedrusz, nálunk magyaroknál Fáy András, Vitkovics stb.

——————————————————————————–
*MESEKÖLTŐ
(mese-költő) ösz. fn. l. MESEIRÓ.

——————————————————————————–
*MESEKÖNYV
(mese-könyv) ösz. fn. Könyv, mely meséket foglal magában.

——————————————————————————–
*MESÉL
(mese-el) önh. m. mesél-t. Meseféle költeményt beszél el. Kukoriczafosztáskor, pásztori tűz körül, fonóházban mesélni. A gyermekek szeretik, ha a dajkák mesélnek nekik. Gúnyosan am. hazugságokat beszél. Mit mesél az az ember?! Alkotására nézve olyan mint regél a rege, beszél a besze, terélferél a terefere törzsököktől.

——————————————————————————–
*MESÉLÉS
(mese-el-és) fn. tt. mesélés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Meseféle költeménynek elbeszélése, elmondása. Meséléssel mulattatni a fonókat, a gyermekeket.

——————————————————————————–
*MESÉLGET
(mese-el-g-et) gyak. önh. m. mesélgettem, ~tél, ~ětt, par. mesélgess. Gyakran, vagy folytonosan mesél, holmi költött történetecskékkel mulattatja a hallgatókat, vagy olvasókat. V. ö. MESÉL.

——————————————————————————–
*MESÉLGETÉS
(mese-el-g-et-és) fn. tt. mesélgetés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Gyakori vagy folytonos mesélés; vagy a történt dolgok meseszerü eléadása, mesékkel vegyítése.

——————————————————————————–
*MESÉLŐ
(mese-el-ő) mn. és fn. tt. mesélő-t. Aki meséket mond, elbeszél, vagy rejtett meséket ad föl. Minden helységnek van néhány ügyes mesélője.

——————————————————————————–
*MESE-MAGA
Baranyában igehatározóként am. egyes-egyedül. (Tájszótár).

——————————————————————————–
*MESÉS
(mese-es) mn. tt. mesés-t, v. et, tb. ~ek. 1) Minek meseformája vagy értéke van, költött szinű, nem igazán, vagy legalább részben nem úgy történt, mint eléadatik. Mesés kor. Mesés ó kori elbeszélések. Mesés harczok, kalandok. 2) Nagy vagy nagyított mint rendszerént a mesékben eléforduló személyek. 3) Mi meséket foglal magában. Mesés könyv.

——————————————————————————–
*MESETITOK
(mese-titok) ösz. fn. l. REJTÉLY.

——————————————————————————–
*MESÉZ
(mese-ez) önh. m. meséz-tem, ~tél, ~ětt, par. ~z. l. MESÉL.

——————————————————————————–
*MESÉZÉS
(mese-ez-és) fn. l. MESÉLÉS.

——————————————————————————–
*MESGYE
(mes-gye azaz men-és-de), fn. tt. mesgyét. Két szántóföld, vagy kert, vagy szőlő közt parlagon vagy menő-járó helynek hagyott keskeny útvonal. Hol mesgyét nem hagynak, ott barázda választja el a szomszéd telkeket. Több vidékeken, nevezetesen Mátyusföldén, Csalóközben: megye. Mindkettőnek gyöke a távolra mozgást jelentő me, honnan mehet, men stb. származnak. Így s latinban is meta a meo (megyek) igéből elemezhető. A székelyeknél mesde s ez látszik az eredeti alaknak, melyben a de helyet jelent, miszerént mesde am. menésde, azaz menésre, szabad járásra hagyott közös hely. A török nyelvben eléjön meszlek, a szláv nyelvekben mezsa, meznik, stb. V. ö. MEGYE.

——————————————————————————–
*MESGYÉZ
(mesgye-ez) áth. m. mesgyéz-tem, ~tél, ~ětt, par. ~z. Mesgyével ellát, elválaszt. Elmesgyéz.

——————————————————————————–
*MESGYÉZÉS
(mesgye-ez-és) fn. tt. mesgyézés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Mesgyével ellátás, elválasztás.

——————————————————————————–
*MESICZ
falu Temes m.; helyr. Mesicz-re, ~ěn, ~ről.

——————————————————————————–
*MESSE
erdélyi falu Szeben székben; helyr. Messé-re, ~n, ~ről.

——————————————————————————–
*MESSIÁS
héber eredetü; másíakh am. fölkent (ugyanaz ami a görög christos); különösen a zsidók által várt szabadító. Krisztus urunk neve is.

——————————————————————————–
*MESSZ v. MESZSZ
(mesz-sz v. mesz-v), elavult törzsök, és fn., melyből meszsz-el, meszsz-ecske, meszsz-i, meszsz-ől, meszsz-ünnen, meszsz-ent származnak. Olyan mint hoszsz, melyből hoszsz-al, hoszsz-u v. (hoszsz-i), hoszsz-acska, hoszsz-ant erednek. Valamint pedig a hoszsz önállólag is használtatik, pl. megmérni a kert hoszszát; hasonlóan divatba lehetne hozni a meszsz törzsököt, oly értelemben mint a német Weite; a meszsz és meszszeség között t. i. oly különbség van, mint a hoszsz, és hoszszuság között. Elemzésére nézve l. MESZSZE.

——————————————————————————–
*MESSZE v. MESZSZE
(mesz-ve). Ezen szóban alapfogalom, bizonyos helytől aránylagos nagyságu távolság. Ellentéte közel. 1) Használtatik melléknevük s am. nagy távolságra fekvő. Meszsze földre, meszsze országba, meszsze tartományba utazni. Meszsze tengereken bolyongani. Meszsze Buda sánta embernek, vagy ebnek. (Km.). 2) Helyhatárzó, am. nagy távolságra, vagy távolságban, s megfelel e kérdésre, hova? v. hol? Meszsze menni utazni, bujdosni. Meszsze küldeni a hadakat. Meszsze látni. Meszsze lakni. Távolító ragu viszonyneveket vonz. Hazájától, rokonaitól meszsze távozott. Európa meszsze esik Amérikától.
Hogy e szónak eredetét, s elemeit, valószinüleg meghatározhassuk, hasonlítsuk azt öszve az elve, öszve vagy öszve-viszsza helyre vonatkozó szókkal. Elve, a régi nyelvemlékek szerént, am. bizonyos téren, határon túl, vagyis a határon innen levőhöz képest legelül, s illetőleg szembe, áttelellenbe, pl. erdő elve am. erdőn túl, vagyis, hozzánk képest az erdő előtt, kik e viszonyban erdő mögött állunk. Ezen szónak gyöke azon el, melyből első, elűl, (primus, prae, ante) erednek, mely hogy egyszersmind elavult igegyök, gyaníttatják ez igeneves származékok, elő, elve, mint az él gyökből van élő élve; mi szerént erdő elve am. erdőt menve, átmenve, megelőzve, erdő előtt fekve. Ugyan ezen el gyökből van eleve, mely s régi nyelv szerént am. prae, ante, trans, pl. eleve megmondottam, azaz előre. Eleve megyen vala, azaz elül. Ezen el gyöktől mellékértelemre nézve különbözik amaz el, melyből az élőt jelentő eleve, eleven erednek, ez t. i. máskép él, honnan rövidítve lett eledel, eleség (éledel, éleség), azaz éltető tápszer, és eleven, (vivax, vividus), élénk, mozgékony. Egyébiránt mindkettő a mozgás alapfogalma alá tartozik, amaz távolodó, emez általános mozgékonyságot jelentvén, minthogy a távolodásnak is, az életnek is lényeges kelléke a mozgás. Az öszsze máskép mind mai, mind régi nyelvszokással öszve, s gyöke az elvont ösz, melynek származékaiban alapfogalom, több részeknek egysége, együtt léte, s eredetileg elavult ige, melynek alaphangja a tömegest, tömörőst utánzó gömbölyü ö, az sz pedig alkotó képző, mint a to v. ta gyökből származott tosz v. tasz igében. E szerint részesülője ösz-ve am. többekkel egy tömegbe egyesülve, pl. öszvefutni, menni, gyülni, ülni, am. egy tömegbe egyesülve, miért társas jelentésü val vel ragokat vonz, pl. a Müncheni codexben “Velök öszve” (simul cum eis. Máté 13). “Vépék (= lépék) ő hozjá Zebedeus fiainak anyjok ő fiaival öszve.” (Máté. 21.).
A viszsza gyöke a vastag ragozásu visz, melyből lett viszony, viszont, viszál, viszálkodik s alapfogalma oly mozgás vagy menés, mely ismét az elhagyott helyre vezet, vagy az odahagyott iránynyal ellenkezőt, fordított viszonyút követ. Gyöke azon isz, mely mozgást jelent az iszam, iszamodik, iszánkol, piszkál stb. szókban, a v előhang, vagy talán a lélekzet viszszahuzását, s ezáltal a viszszatérést, közeledést, maga felé huzást fejezi ki utánzólag, mint a vesz (accipit), vezet, vár, von, vonz igékben. – A meszsze gyöke vagyis törzsöke a fentebbi hasonlat nyomán mesz, mely rokon a men, megy igékkel, s mintegy men-z (mint von-ból vonz), és így velök egy alapfogalom alá tartozik, innen meszsze v. meszve am. menve, v. menzve, minthogy a távolságot, meszszeséget menés (húzamosb menés vagyis menzés) által meghatározni legeredetibb mérési mód. Ezen alapfogalom szerént alakult a hellen apioV, az apo (el) és eimi (megyek) szók gyökeiből öszvetéve; minél fogva apioV am elmenő, eltávolodó, vagy ennek következtében távollevő.
Ezen előzmények szerént a fent együvé hasonlított négy szó eredetileg igenevek, melyek egyszersmind határozókul használtatnak, és így állanak el-ve, előre v. túl menve; ösz-ve, egy tömegbe menve; visz-va, ismét az elhagyott helyre, az előbbi mozgással ellenkező irányban menve; mesz-ve, távolra menve. V. ö. ~VA, ~VE határozói képző. A két első eredeti alakjában használtatik, a második hangváltozattal is: ösz-sze, a két utósó egyedül hangváltozattal visz-sza, mesz-sze. Hogy pedig a v. mint képző, vagy rag, a sziszegő, susogó hangokhoz alkalmazkodni szokott, kitűnik az ily változatokból: azval azzal, azvá azzá, mezvel mezzel, mezvé mezzé stb. Erre mutat a jóllehet hibás, de minden esetre nyelvhasonlaton alapuló népies tájszokás, mely szerént dunai tájnyelven az ily mondatokat, el van szerezve, ki van fizetve, ki volt veszve, be lesz sorozva, így ejtik: el van szerezzel, ki van fizetvel, ki volt veszszel, be lesz sorozzal. – Ezek nyomán elemezhető és értelmezhető az ellen (adversarius, contrarius), mely szintén nem egyéb, mint az elve törzsökből származott elven, hangsimulással ellen, eredetileg igehatározó, azaz oly állapotban, mely ránk nézve elve, azaz távol, megfordított irányban létezik; s újabban névként használva oly személy, ki nem mellettünk, hanem vagy tőlünk távozik, vagy előnkbe, szemünkbe áll, és innen erkölcsi átv. értelemben ellen v. ellenség am. a társadalmi téren tőlünk távolodó, nem velünk tartó, a vonzalom és szeretet határán túl álló személy. Ellentéte közel, s e szóval fejezi ki a régi magyar nyelv a proximus-t. -
Végül, ez öszveállitott szók fokozatos kifejlései következők: el, praeit, v. transit, v. contrait; ösz, coit; visz redit; mesz abit, procul it, ezek gyökök; innen az igenevek: elő, ösző, viszó, mesző, melyek közől az elő divatozik, hangváltozattal: elü, öszü, viszu, meszü, elv, öszv, viszv, meszv; mint: ölő ölü ölv; kedő, kedü kedv; könyö, könyü, könyv; homó, homú, homv; a képzőnek áthasonulásával lesznek ell, öszsz, viszsz, meszsz, mint a pos pes gyökökből posv, pesv, posvad, pesved, possad, pessed; megnyujtott igeneves képzővel: eleve, öszeve, viszava, meszeve, rövidítve: elve, öszve, viszva, meszve, áthasonulva: elle(n) öszsze, viszsza, meszsze, honnan ellenség, öszszeség, viszszás, meszszeség. Az el, ösz, visz egyszerü alakban is élnek, mint az el-ő, el-ül, el-őz, ösz-hang, ösz-törű, ösz-tövér, ösz-vér, visz-ály, visz-ony, visz-ont, visz-on-oz származékokban. A mesz csak kettőztetett mássalhangzóval divik, mint: meszsze, meszszünnen; meszszűl, meszszel stb. s megegyezik vele e tekintetben a hoszsz (= hoszj), honnan hoszsz-ú (v. hoszszi), hoszszas, hoszszal stb.

——————————————————————————–
*MESSZEBB v. MESZSZEBB
(mesz-sz-ebb v. mesz-v-ebb) másodfoku mn. és ih. Ellentéte: közelebb. Minthogy röviden élünk vele, nem hoszszan: meszszébb, innen azt gyaníthatni, hogy törzsöke meszszü v. meszszi, melyből lett meszszibb, vagy pedig véghang kihagyása vagy elváltoztatásával meszszebb, mint hoszszu-ból, hoszszabb.
“Boldogé az édes álom,
Én e völgyben nem találom;
Meszszebb vágy hű kebelem.”
Kisfaludy K.
Ha pedig törzsökül ezt veszszük meszsze, akkor hasonlat szerént: meszszébb, mely némely vidékeken szintén divatos, mint tova tovább, oda odább.

——————————————————————————–
*MESSZECSKE v. MESZSZECSKE
(mesz-szecs-ke) mn. tt. messzecskét. Kissé messze; oly értelemmel bír, mely némi mérséklést kémélést foglal magában, s ezt a kicsinyező ecske fejezi ki. Jelent tehát oly távolt, mely aránylag a kellő mértéket meghaladja valamivel. Ez nekem meszszecske út lesz, azaz, valamicskével nagyobb, mintsem kényelmesen, fáradság nélkül megtehessem.

——————————————————————————–
*MESSZECSŐ
(messze-cső) ösz. fn. l. TÁVCSŐ.

——————————————————————————–
*MESSZEL (1)
v. MESZSZEL, v. MESZSZELL. (mesz-sz-el) áth. m. meszszel-t v. meszszell-ětt. Valamiről azt tatrtja, hogy meszsze van, távolságát sokalja. Azt az utat meszszelem. Törzsöke vagy meszszü, vagy meszszi s ebből lett meszszil, vagy pedig a véghangzó kihagyásával meszszel, mint hoszszu-ból hoszszal; mert ha törzsökűl a teljes ,meszsze’ vétetik, akkor megnyujtva mondjuk: meszszél, a mi a szokásban szintén nincs példa nélkül.

——————————————————————————–
*MESSZEL (2)
v. MESSZELY, fn. tt. messzely-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Az itcze nagyságu mértéknek fele. Az itczében két messzel van. Idegen eredetűnek látszik s legközelebb áll hozzá a köznépies kiejtésü német: Massel.

——————————————————————————–
*MESSZE- v. MESZSZELÁTÓ
(messze-látó) ösz. mn. és fn. 1) Igen éles szemekkel biró. A népmesékben, nevezetesen a “Napos holdas lovak” cziműben, a meszszelátó oly regényes személy, ki “úgy meg néz, úgy meg néz, hogy a világ szélén is túl néz,” s társai a meszszefutó, és meszszelövő. 2) Cső, melylyel nagy távolságra láthatni. 3) Emelkedett hely vagy épitmény, honnét nagy távolságra látunk.

——————————————————————————–
*MESSZELĚS, MESSZELYĚS
(messzel-és) mn. tt. messzelěs-t, v. ~et, tb. ~ěk. Messzelnyi nagyságu, amibe egy messzel fér. Messzelyes bögre, pohár.

——————————————————————————–
*MESSZELL
(mesz-sz-el-el) áth. m. messzell-tem, v. ~ettem, ~tél v. ~ětted, v. ~ětt. L. MESSZEL.

——————————————————————————–
*MESSZESÉG v. MESZSZESÉG
(mesz-sz-e-ség) fn. tt. meszszeség-ět, harm. szr. ~e. Valamely helynek egy másiktól aránylag véve nagy távolsága, valamint azon vonal is, mely egyik ponttól a másikig távolodva elnyúlik. Az ágyúkból nagyobb meszszeségre lőhetni, mint a puskákból. Valamely hely meszszeségét léptekkel meghatározni.

——————————————————————————–
*MESSZI
v. MESZSZI, (mesz-sz-i) mn. tt. messzi-t, tb. ~ek. Olyan mint hoszszi a szokottabb hoszszu helyett, tehát meszszü; innen meszsziről és meszszünnen egyet jelentenek. Használtatik határzóul is, meszsze helyett, pl. meszszi ment, meszszi lakik tőlünk.

——————————————————————————–
*MESSZIRE v. MESZSZIRE
(mesz-sz-i-re) ih. Meszsze fekvő helyre. Meszszire menni, utazni. Meszszire terjedő hegyláncz. Az ily kifejezések: meszszire van innen, meszszire lakik tőlünk, nem szabatosak, mert a ra re ragu nevek ezen kérdésre felelnek meg: hova? nem pedig erre: hol? Egyébiránt a szokás ezt is szentesítette. V. ö. MESZSZI.

——————————————————————————–
*MESSZIRŐL
(mesz-sz-i-ről) ih. Távol fekvő helyről távolról. Jobb meszsziről egymást szeretni, mint közelről gyűlölni. (Km.).

——————————————————————————–
*MESSZŐL v. MESZSZŐL
(mesz-sz-ől) ih. Megfelel ezen kérdésre: honnan? s olyan mint: alól, közől, megől. Értelme, távolról, meszsze fekvő helyről. Fáradtak vagyunk, mert meszszől jövünk. “Te fiaid messzől jőnek.” (Döbrentei codex). Máskép: messzünnen, v. messzünnet, v. messziről.

——————————————————————————–
*MESSZÜL v. MESZSZÜL
(mesz-sz-ül) ih. Megfelel ezen kérdésre: hol? s olyan mint: alul, fölül, kivül, belül. Még meszszül valván, (adhue illo longe agente, Münch. cod. Luk. 14.). Megállapának meszszűl, (steterunt a longe. U. o. 17.).

——————————————————————————–
*MESSZÜNNEN v. MESZSZÜNNEN
(mesz-szünnen) ih. Megfelel e kérdésre: honnan? Törzsöke meszsz v. meszsze, melyhez az ünnen járulván, lett meszszünnen, mint egyeb egyebünnen, minden mindenünnen, mind mindünnen. E rag pedig nem más, mint az átalakult onnan, mint a vastaghangu másonnan v. másunnan mutatja. Minthogy továbbá az onnan, máskép onnat, az ünnep is ünnet, tehát másonnat, meszszünnet, v. meszszönnet. Jelentése: meszsziről, távolról.
“Meszszünnen, mint kőszáli hó,
Fehérlik a bús lobogó.”
Kölcsey.

——————————————————————————–
*MESSZÜNNÉT v. MESZSZÜNNÉT
(mesz-szünnét), l. MESSZÜNNEN.

——————————————————————————–
*MESSZÜVE v. MESSZÜVÉ
v. MESZSZÜVÉ, (mesz-az-ü-vé). l. MESSZIRE.

——————————————————————————–
*MESTER
fn. tt. mester-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Idegen eredetü, a latin magister, s német Meister után képzett szó, (mely az angolban master alakot nyert); a törökben uszta. A magyarban többféle értelemben használtatik. 1) Széles ért. oly személy, ki bizonyos szakban, tudományban, müvészetben, kézműben, foglalatosságban különös ügyességgel, gyakorlati könnyüséggel bír. Okos embernek mester a neve. (Km.). 2) Ki a fennemlítettek valamelyik nemében másokat oktat, tanít. Viszonyban áll vele a tanitvány. “Nem nagyobb a tanítvány a mesternél.” (Máté 10.24.). “Ne hivattassatok mestereknek, mert a ti mesteretek egy.” (Máté 23. 10.). Ügyes, szorgalmas, okos mester. Öszvetételekben: nyelvmester, zenemester, énekmester, iskolamester, rajzmester, vivómester stb. Különösen a czéhtestületekben oly kézmíves, ki a czéh szabályai szerént elégséges próbajelét adta illető ügyességének, s mint olyan, a testület tagjává avattatott. Varga-, szabó-, szűcsmester. Molnár-; asztalos-, kőmivesmester. Ellentéte: kontár, vagy azért, hogy mesterségében ügyetlen, vagy, ha ezt értené is, de a czéhbe nem vették be. 3) Bizonyos hivatalokban, szolgálatokban fő személy. Bányamester, fő tábormester, őrmester, ítélőmester, (a magyar királyi táblánál), lovászmester, polgármester, postamester, tárnokmester, udvarmester; czéhmester, atyamester; bejárómester, ki a mestereket a czéhgyülésbe hivja; gyöpmester, házmester stb., melyeket l. saját rovataik alatt. 4) Így nevezik több helyütt a falusi kántorokat vagyis papok segédeit, kik egyszersmind iskolatanítók szoktak lenni. Könyökös mester, tréfásan szólva, kinek nincs orgonája, s csak úgy könyökére támaszkodva énekel. 5) Néha am. furfangos, ügyes, a maga nemében jeles. Nagy mester ő kigyelme. Ezer mester. Mestervágás, huszárok nyelvén oly vágás, mely egy sebes suhantással leszeli az ellenség fejét. 6) Néhutt am. hóhér.

——————————————————————————–
*MESTERÁCS
(mester-ács) ösz. fn. Nagy építő mühelyekben, nevezetesen hajógyárakban, a többi munkásokra, felügyelő s az egészet intéző, rendező személy. V. ö. ÁCSMESTER.

——————————————————————————–
*MESTERASSZONY
(mester-asszony) ösz. fn. Mesterember felesége. Használtatik czimül is: mesterasszonyom, mint: mesteruram.

——————————————————————————–
*MESTERBÉR
(mester-bér) ösz. fn. l. MESTERPÉNZ.

——————————————————————————–
*MESTERDARAB
(mester-darab) ösz. fn. Németes kifejezés (Meisterstück), magyarosan l. REMEK, MESTERREMEK.

——————————————————————————–
*MESTERDESZKA
(mester-deszka) ösz. fn. Hajósok nyelvén azon födélzeti burkony (Plapken), mely a bőrfával v. kiabálványnyal v. szegélyfával (Schandeckel) közegyenesen v. párhuzamosan a hajó födélzetét körülfutja; s a tölgyhajókon a tető mellett jobbra-balra a hajó hosszában járdát képez. (Wassergang od. Leibhölzer. Kenessey Albert).

——————————————————————————–
*MESTEREMBĚR
(mester-emběr) ösz. fn. Személy, ki tüzetesen, kenyérkeresetül bizonyos kézi mesterséget űz. Czéhbeli mesterember, ki az illető kézmivesek testületének tagja. Ruhakészítő, faragó, eszközöket csináló, bőrből, vasból, fából stb. dolgozó mesterember. A jó mesterembernek aranyos a keze. (Km.). Megvetőleg átv. ért. oly személy, ki bizonyos szellemi müvet csak úgy gépileg, mesterember módjára készít. Prókátor mesterember, poéta mesterember.

——————————————————————————–
*MESTEREMBĚRĚS
(mester-emběrěs) ösz. mn. Mesteremberek módja szerint való. Mesteremberes életmód, viselet, bánás. Alsóbb rendü módosságot jelent, mint az uraké, felsőbbet, mint a parasztoké.

——————————————————————————–
*MESTEREMBĚRĚSEN
(mester-emběrěsen) ösz. ih. Mesteremberek módja, szokása szerint.

——————————————————————————–
*MESTEREMBĚRILEG
(mester-emběrileg) ösz. ih. l. MESTEREMBĚRĚSEN.

——————————————————————————–
*MESTERÉNEK
(mester-ének) ösz. fn. Különös, kitünő ügyességgel végrehajtott énekmű. (Bravour aria).

——————————————————————————–
*MESTERÉNEKĚS
(mester-énekěs) ösz. fn. A maga nemében igen kitünő éneklési képességgel és ügyességgel bíró személy.

——————————————————————————–
*MESTERFA
puszta Győr m.; helyr. Mesterfá-ra, ~n, ~ról.

——————————————————————————–
*MESTERFOGÁS
(mester-fogás) ösz. fn. Sok tapasztalásra, ügyességre, és gyakorlatra mutató fogás akármiféle müködésben, midőn valaki a dolgot épen csínján találja. Leginkább az észnek hirtelen találékonyságában mutatkozik. Egy mesterfogással kivágta magát a zavarból, veszélyből.

——————————————————————————–
*MESTERGERENDA
(mester-gerenda) ösz. fn. A gerendás mennyezetü lakokban, épületekben azon fő gerenda, mely a szoba vagy terem hoszszában a keresztül fektetett gerendák alatt végig nyúlik, s azoknak mintegy tartalékul szolgál. Holmi kisebb tárgyakat, pl. kalendáriomot, imakönyvet, irományokat, szerszámokat a kisebb rendűek a mestergerendán tartanak.

——————————————————————————–
*MESTERGYÖKÉR
(mester-gyökér) ösz. fn. l. MESTERLAPU.

——————————————————————————–
*MESTERHÁZA
falu Sopron m., erd. falu Torda m.; helyr. ~házá-ra, ~n, ~ról.

——————————————————————————–
*MESTERI (1)
(mester-i) mn. tt. mesteri-t, tb. ~ek. Mestert illető, ahhoz tartozó, illő, arra vonatkozó stb. Mesteri tiszt, hivatal, kötelesség.

——————————————————————————–
*MESTERI (2)
puszta Veszprém m.; ALSÓ~, FELSŐ~, faluk Vas m.; helyr. mesteri-be, ~ben, ~ből.

——————————————————————————–
*MESTERILEG
(mester-i-leg) ih. Mesteri módon, mesteri ügyességgel. Mesterileg készített mű.

——————————————————————————–
*MESTERINAS
(mester-inas) ösz. fn. Valamely kézi mesterségben tanitvány.

——————————————————————————–
*MESTERJOG
(mester jog) ösz. fn. A szorosabb értelemben vett, azaz kézmivet gyakorló mestereknek azon joga, melynél fogva mesterségöket szabadon űzhetik, s legényeket s inasokat tarthatnak.

——————————————————————————–
*MESTERKE
(mester-ke) kicsiny. fn. tt. mesterkét. Olcsárló nyelven am. az illető mesterségben, vagy tanításban ujoncz, nem gyakorlott, nem ügyes. Baranyai stb. tájszólás szerént czifrázat különösen a varrásban, melyhez a köznép nézeténél fogva különös mesteri ügyesség kivántatik; továbbá néhutt am. furfangos eljárás, cselekedet. V. ö. MESTERKÉL.

——————————————————————————–
*MESTERKĚDÉS
(mester-kěd-és) fn. tt. mesterkedés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. 1) Mesteri hivatalnak, szolgálatnak viselése. 2) Kézi mesterségnek valamely avatott mester általi üzése. 3) Furfangoskodás. V. ö. MESTERKĚDIK.

——————————————————————————–
*MESTERKĚDIK
(mester-kěd-ik) k. m. mesterkěd-tem, ~tél, ~ětt. 1) Mesteri hivatalt vagy szolgálatot visel. Egy szegény faluban mesterkedni kénytelen. 2) Mint kézmivesmester űzi illető foglalatosságát. Olyan mint legénykedik, inaskodik. 3) Valamiben furfangosan működik, mesterfogásokkal él. Azon mesterkedik, hogy mást megcsalhasson. Akármint mesterkedel, engem rá nem szedsz. 4) Szélesb ért. minden ügyességét, tudományát felhasználva működik valamiben, pl. ki valamely új gépen dolgozik. Te ismét valamiben mesterkedel.

——————————————————————————–
*MESTERKÉL
(mester-ke-el) áth. m. mesterkéltem, ~tél, ~t. 1) Baranyában stb. valamit különös czifrázatokkal ellát, kivarr, kifarag. Kezkenőt, ködment kimesterkélni, am. hímesen kivarrni. Pipaszárt, botot mesterkélni, am. czifrán kifaragni. 2) Általában, izlés nélkül czifráz, különösen mesterkélt és mesterkéletlen származékokban. 3) Önhatólag, valamely dologban furfangosan működik, ravasz fogásokat követ el. Azon mesterkél, hogy ellenfelét kijátszhassa.

——————————————————————————–
*MESTERKÉLÉS
(mester-ke-el-és) fn. tt. mesterkélés-t, tb. ~ěk, harm. izr. ~e. 1) Valaminek czifrázása, himezése, tarka faragása. Innen átv. ért. valamely szellemi műnek ízlés nélküli, keresett ékelgetése, cziczomázása. Mesterkélés a költeményekben, versezetekben, szónoklatban, zenemüvekben stb. 2) Alattomos, ravasz fogásu működés. Holmi mesterkélésekkel kijátszani valakit. Szokottabban, mesterkedés.

——————————————————————————–
*MESTERKÉLETLEN, MESTERKÉLTLEN
(mester-ke-el-et-len) mn. tt. mesterkéletlen-t, tb. ~ěk. Egyszerü, nem czifrázott, nem holmi keresett ékességekkel cziczomázott. Mesterkéletlen kézmivek. Mesterkéletlen eléadás. Néha am. természetes. Mesterkéletlen társalgás, nyájasság. Határozóként am. mesterkéletlenül.

——————————————————————————–
*MESTERKÉLETLENÜL
(mester-ke-el-et-lenül) ih. Mesterkélet, czifrázat, ékesgetések nélkül; egyszerüen, természetesen.

——————————————————————————–
*MESTERKÉLT
(mester-ke-el-t) mn. tt. mesterkélt-et. Czifrázott, hímzett, ékesgetett, cziczomázott; keresett, czikornyás, nem természetes. Mesterkélt müvek. Mesterkélt irásbeli, vagy szóbeli eléadás. Mesterkélt nyájasság, arczkifejezések, mosolygás.

——————————————————————————–
*MESTERKÉLTEN
(mester-ke-el-t-en) ih. Czifrázott vagy czikornyás módon.

——————————————————————————–
*MESTERKÉZ
(mester-kéz) ösz. fn. Átv. ért. mesteri ügyesség oly művek képzésében, melyek kézzel készűlnek. Ezen szobor kitünő mesterkézre mutat.

——————————————————————————–
*MESTERLAPU
(mester-lapu) ösz. fn. A derelynemhez tartozó növényfaj; szára magas, kopasz, karczolt; levelei hármasak, és kétszer hármasak; levelkéi egyenetlenül fürészesek. Máskép: mestergyökér, császárgyökér; növénytani néven: csicsókás derely. (Imperatoria ostruthium).

——————————————————————————–
*MESTERLÉCZ
(mester-lécz) ösz. fn. A hajósok nyelvén vékony hajlékony léczeknek hívják, melyeket a hajóépítő a bókonyokon (Spann; Kippen) bizonyos távolságokban a hajó elejétől hátuljáig von, hogy a hajó burkonyzatának alakját kimutassák; különösebben azon mesterléczeket, melyek a burkonyoknak (Planken) a hajó hosszában levő hajlásait mutatják (fekmentes mesterlécz – Sente -); míg mások a burkonyoknak a hajóoldal magasságában levő v. felülről alámenő hajlásait alkotják (függélyes v. magas mesterlécz – Reh v. Ree -. Kenessey Albert).

——————————————————————————–
*MESTERLEGÉNY
(mester-legény) ösz. fn. Iparos, ki valamely kézmives mesterségben bizonyos foku ügyességet szerzett, s mint ilyen az úgynevezett inasok vagy tanítványok fölött áll, és valamely mesternek műhelyében segédkedik. Fiatal, vén, vándorló mesterlegény. V. ö. LEGÉNY.

——————————————————————————–
*MESTERLEVÉL
(mester-levél) ösz. fn. Oklevél, melynek erejénél fogva az illető czéhtestület valakit mint mestert kebelébe fogad.

——————————————————————————–
*MESTERMUNKA
(mester-munka) ösz. fn. l. MESTERREMEK.

——————————————————————————–
*MESTERNÉ
(mester-né) ösz. fn. Mester neje, felesége. Öszvetételekben: polgármesterné, udvarmesterné, házmesterné, falusi v. iskolamesterné, vargamesterné, szabómesterné, czéhmesterné stb. am. polgármester, házmester stb. neje, felesége. Midőn azt akarjuk mondani, hogy valamely nő önállólag (nem mint feleség) müködik, vagy ügyes valamely mesterségben, ennek neve mesternő, pl. a varróleányokat tanító nő, így a zongorázásban, hegedülésben stb.

——————————————————————————–
*MESTERNŐ
(mester-nő) ösz. fn. Olyan asszony, ki a maga nemében mester. V. ö. MESTERNÉ.

——————————————————————————–
*MESTERPÉNZ
(mester-pénz) ösz. fn. 1) Pénz, melyet a czéhbe vett mesterember fizet az illető czéh pénztárába. 2) Azon pénz, melyet némely mesterembereknél, pl. ácsoknál, kömíveseknél az illető mesternek rendes napi bérökből fizetnek a legények és inasok.

——————————————————————————–
*MESTERREMEK
(mester-remek) ösz. fn. 1) Szoros ért. azon mű, melyet, valamely mesterséget gyakorlott személy készít, vagy véghez visz, és az illető czéhtestületnek bemutat a végre, hogy annak tagjává lehessen. Egyszerüen: remek. 2) Szélesb ért. mindenféle mű, mely a maga nemében kitünőleg jeles. Minden festmények között ez a mesterremek. E képtárban több mesterremeket láthatni.

——————————————————————————–
*MESTERSÉG
(mester-ség) fn. tt. mesterség-ět, harm. szr. ~e. 1) Ügyesség akármiféle műnek, mint olyannak, készitésében, valamint maga azon ügyességnek gyakorlása. Mesterséget tanulni, űzni, folytatni. Mesterségből élni. Varga-, szabó-, takácsmesterség. Szabad neki, mert ez a mestersége. Innen átv. ért. erkölcsi ügyesség, furfangosság, nehézségekkel járó tulajdonsága valamely vállalatnak, valaminek csínja. Nagy mesterséggel alig vihettük ki a dolgot. Az ám a mesterség! Minden mesterséget elkövet, még sem boldogúl. “Nehéz tudni czélját végét, kitanulni mesterségét az aszszonynak.” (Tréfás népd.). 2) Régibb nyelvszokás szerént jelentette a képző tehetségnek ügyességét, és működését, a mai müvészség, müvészet helyett. Szép mesterségek. l. MÜVÉSZSÉG.

——————————————————————————–
*MESTERSÉGĚS
(mester-ség-ěs) mn. tt. mesterségěs-t, v. ~et, tb. ~ek. 1) A maga nemében különös ügyességgel csinált, készített, minek csinját nem lehet mindjárt felfogni, észrevenni. Mesterséges zárok, lakatok. Mesterséges faragványok, metszetek. 2) Furfangos, rejtélyes modorú. Mesterséges fogások, csalások, kelepczék, hadi cselek. 3) Tulzólag mesterkélt, czikornyázott. Mesterséges szónoklat, versezet. 4) Nem természetes, hanem keresett, tettetett, külsőleg mutatott; szokottabban l. MESTERKÉLT.

——————————————————————————–
*MESTERSÉGĚSEN
(mester-ség-ěs-en) ih. Mesterséges módon. V. ö. MESTERSÉGĚS.

——————————————————————————–
*MESTERSZÁLLÁS
puszta a Kis Kunságban; helyr. ~szállás-ra, ~on, ~ról.

——————————————————————————–
*MESTERSZÓ
(mester-szó) ösz. fn. l. MŰSZÓ.

——————————————————————————–
*MESTERTÁRS
(mester-társ) ösz. fn. Kik ugyanazon mesterséget űzik, különösen kik ugyanazon testülethez, czéhhez tartoznak, egymásnak mestertársai. A varga mestertársa varga, a szabóé szabó.

——————————————————————————–
*MESTERÜL
(mester-ül) ih. 1) Mester gyanánt, mint mesterhez illik, ügyesen, helyesen, a maga nemében kitünőleg. Mesterül készített mű. Mesterül tisztelni valakit. 2) A végre, hogy mester legyen. Mesterűl fogadni valakit. Valamely faluba mesterül beállni. Angol nyelvmesterül született angolt hívni meg.

——————————————————————————–
*MÉSZ
fn. tt. meszet, tb. meszek, harm. szr. ~e. Rövid ezen származékokban is: meszes, meszel, meszez, továbbá személyragozva: meszem, meszed, mesze stb. E szó nálunk jelenti nemcsak a mészföldet és mészkövet, hanem különösen azon testet is, mely a mészkőből, stb. égetés által képződik, midőn tudniillik azok a bennök levő szénsavtól, és esetleg viztől is megszabadulnak. Tengeri vidékeken, ahol mészkövek nincsenek, gyakran kagylókat, különösen az osztrigák héját használják. Az ilykép kiégetett mészkő stb. oltatlan mésznek mondatik, ha pedig ezt vízzel föleresztik, oltott mész a neve, melynek különféle hasznát veszik, pl. épitésnél, bőrkészitésnél stb.
E szó eredetileg rövid hangzatu, mint származékaiból, és némely ragozásaiból kitünik. Ha alapfogalmul fehérségét veszszük, hajlandók vagyunk azt tartani, hogy alapgyökhang benne a nyilt e, mely szinte megvan a fehér tulajdonságu szepe, vese, kese, keszeg, tej, tel (tél), del (dél), der (dér) szókban; s közelebbről rokon a szanszkrit bhasz és bhászasz szókkal, melyek szintén világosságot, fényt jelentenek, honnan származtatható a német weisz is. Ha pedig azt veszszük jellemzőnek benne, hogy valamennyi földnem között legmelegebb, úgy rokonságban látszik lenni a meleg (me) gyökével, mint a latinban is a calx és calidus gyökei úgy látszik, azonegy gyökhangból alkotvák.

——————————————————————————–
*MÉSZAG
(mész-ag) fn. tt. mészag-ot. Savanynyal vegyített mész. Másképen: mészéleg.

——————————————————————————–
*MÉSZANY
(mész-any) ösz. fn. Idegen részektől elválasztott vagyis elemi állapotban levő tiszta mészanyag. Újabb korban: mészeny; l. ezt.

——————————————————————————–
*MÉSZÁR
törzsöke mészárol, mészáros szóknak; l. MÉSZÁROS.

——————————————————————————–
*MÉSZÁRLÁS
(mészár-ol-ás) fn. tt. mészárlás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Átv. ért. öldöklés vad neme, midőn az embert vagy embereket kegyetlenül öszsze-viszsza vagdalják, marczangolják. A dühösen berohant ellenség nagy mészárlást követett el a lakosokban.

——————————————————————————–
*MÉSZÁRLAT
(mészár-ol-at) fn. tt. mészárlat-ot, harm. szr. ~a. Véghez vitt kegyetlen öldöklés, vérengzés; vad harcz.

——————————————————————————–
*MÉSZÁROL
(mészár-ol) áth. m. mészárol-t v. mészárlott, htn. ~ni v. mészárlani. Üti, öldökli, vagdalja, konczolja az embereket, mint mészáros a vágóbarmot. A dühös ellenség felmészárolta az öregeket, nőket, és kisdedeket. Átv. ért. a legborzasztóbb, legádázabb öldöklőről mondják.

——————————————————————————–
*MÉSZÁROS
(mészár-os) fn. tt. mészáros-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Mesterember, kinek foglalatossága enni való barmokat levágni, megölni, felkonczolni, és kimérni. Áruinak fő czikkét a szoros értelemben vett marhahús teszi; a borjú, juh, ürü, bárány csak mellékesek. Különbözik tőle a hentes, ki disznóhússal kereskedik. Mészáros, az erszénye aranyos. (Km.). A mészáros nem könyörül a bárányon. (Km.).
Ezen szó tótul meszár v. maszár, a meszo v. maszo (hús) törzstől s am. hússalbánó, husvágó. Némelyek szerént ebből lett mészáros, mint a hasonlólag idegen (német) Fuhrman szókból népies kiejtéssel furmányos, a tót krcsmár-ból korcsmáros, a franczia chasseur-, grenadier-ból saséros, granatéros stb. Mások szerént a héberben beszár () am. hús, innen lenne beszáros vagy meszáros, mészáros am. hússal bánó, húsáruló. Mások ismét metsz-áros összetételből vonják le a mészáros szót, honnan mészár-szék annyi volna, mint metszárszék stb.

——————————————————————————–
*MÉSZÁROSEB
l. MÉSZÁROSKUTYA.

——————————————————————————–
*MÉSZÁROSINAS
(mészáros-inas) ösz. fn. Inas, ki a mészárosságot tanulja, kit még czéhbeli legénynek föl nem szabadítottak.

——————————————————————————–
*MÉSZÁROSKODIK
(mészár-os-kod-ik) k. m. mészároskod-tam, ~tál, ~ott. Mészáros mesterséget űz.

——————————————————————————–
*MÉSZÁROSKUTYA
(mészáros-kutya) ösz. fn. Sajátnemü, nagytestü, erős, mogorva, és marczona kutyafaj, milyenek különösen a szelindek és melák. Rendeltetésök a szilaj, megszökött vágómarhát megfogni, lefülelni. Nem kell a mészároskutyának korpa. (Km.).

——————————————————————————–
*MÉSZÁROSLEGÉNY
(mészáros-legény) ösz. fn. Mesterlegény, ki a mészárosságot gyakorolja. Különösen, ki a húst kivágja: székálló vagy vágólegény, ki a pénzt szedi: pénzszedő legény a neve.

——————————————————————————–
*MÉSZÁROSSÁG
(mészár-os-ság) fn. tt. mészárosság-ot, harm. szr. ~a. 1) Mészárosok mestersége, foglalatossága. Mészárosságot tanulni, űzni. 2) Valamely városban, vidéken stb. a mészárosok öszvesen.

——————————————————————————–
*MÉSZÁRSZÉK
(mészár-szék) ösz. fn. Székpad, vagy asztalféle készület, melyen a mészárosok, a húst kivágják, valamint azon bolt vagy szoba, vagy sátor is, melyben ezt teszik. Átv. ért. oly hely, melyen valakire bizonyos, és véres halál várakozik, pl. midőn a tapasztalatlan ujonczokat tudatlan hadvezérek a harczoló ellenség kezébe juttatják. Hol a szarvasmarhát leütik, és nagyjában felkonczolják, azon helyet vágóhíd-nak nevezik.

——————————————————————————–
*MÉSZBORKŐ
(mész-bor-kő) ösz. fn. A vegyészeknél am. borkősavanyos mészföld.

——————————————————————————–
*MÉSZ-DORGOS
falu Temes megyében; helyr. ~Dorgos-ra, ~on, ~ról.

——————————————————————————–
*MÉSZÉGETÉS
(mész-égetés) ösz. fn. Cselekvés, mely által úgynevezett mészkőből, ily földből, vagy más ásványokból és testekből tűz által meszet készitenek.

——————————————————————————–
*MÉSZÉGETŐ
(mész-égető) ösz. fn. 1) Személy, ki mészkőből, földből stb. meszet éget. 2) Kemencze, melyben meszet égetnek. 2) V. ö. MÉSZÉGETÉS.

——————————————————————————–
*MESZEL
(mesz-el) áth. m. meszel-t. Oltott, és vízzel higított mészfolyadékkal bemázol, befehérít valamely testet. Falakat, szobákat meszelni. Kimeszelni, bemeszelni. Mátyusföldén így is mondják: simít. Gúnyos ért. am. arczát holmi fehér mázzal kendőzi. A hiú nő meszeli magát, hogy fekete bőrét eltakarja.

——————————————————————————–
*MÉSZÉLEG
(mész-éleg) ösz. fn. Élenynyel vegyült mész. V. ö. MÉSZENY.

——————————————————————————–
*MESZELÉS
(mesz-el-és) fn. tt. meszelés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Mészszel való fehérítés, simítás, tisztítás. Tavaszi, őszi meszelés. Meszelés előtt a likakat, repedékeket bevakolni, betapasztani. Gúnyos ért. az arcznak, s a test némely egyéb részeinek fehérre mázolása. Igen látszik rajta a meszelés.

——————————————————————————–
*MESZELET
(mesz-el-et) fn. tt. meszeletět. A mész, valamire mázolt állapotában.

——————————————————————————–
*MESZELŐ
(mesz-el-ő) mn. és fn. tt. meszelő-t. 1) Eszköz, melylyel meszelnek. Meszelő ecset, borosta, mely rendesen disznósörtéből készült. Meszelő mész, híg mész. 2) Személy, ki meszel.

——————————————————————————–
*MESZELT
(mesz-el-t) mn. tt. meszelt-et. Mészszel fehérített, kisimított. Meszelt falak, szoba. A meszelt szoba világosabb a festettnél. Gúnyosan am. fehér mázzal kendőzött. Meszelt arczu nő.

——————————————————————————–
*MÉSZENY
(mész-eny) fn. tt. mészeny-t, tb. ~ěk. Tiszta állapotban levő elemi mészanyag, a könnyü fémek egyike, világos sárga szinnel s tündöklő fénynyel (calcium); nevezetét a mész szótól nyerte, mely nem egyéb, mint a mészenynek élenynyel vegyülete. Ezen elemi anyag a föld felületén legnagyobb mennyiségben elterjedve levő elemekhez tartozik; azonban természeti állapotban csak mindig más elemmel egyesülve találtatik; többnyire mint szénsavas mészéleg sokféle mészkövet alkotván. Az élenynyel egyesülve, mint mészéleg közönségesen égetett mész, néha mészföld, igen elterjedt használatu az épitésnél, melynek nagyban eléállitása, égetése mindennapi dolog, s történik az úgynevezett mészégető kemenczékben. T. i. ezeket a földbe ásva vagy föld felett építve mészkődarabokkal telerakják, mire ezeket addig égetik, míg fejér fénynyel világlanak; a szénsav akkor ki van hajtva a mészkőből, és a mész kiégetve és élenynyel egyesülve készen áll. A mészéleg tiszta fejér test, maró ízű és kemenczéinkben a legmagasb hőnél is olvaszthatatlan. A kiégetett mész vízzel megöntve ezt mohón magába szívja, mire tetemesen fölmelegszik, felduzzad és porrá mállik. Ha a viz felszivása által porrá mállott meszet nagyobb mennyiségü vizzel megöntjük s felkavarjuk, fehér nemü folyadékot kapunk, melynek mésztej, mészvíz, közönségesen oltott mész a neve. Ha az oltott meszet a levegőn hagyjuk, vizének nagyobb részét elveszti és kiszárad, s ez alatt egy része szénsavat vonz magához. Ha pedig az égetett meszet szárazon hagyjuk több ideig a levegőn, ebből is vizet és szénsavat vonván magához, szétporlik.

——————————————————————————–
*MESZES (1)
(mesz-es) mn. tt. meszes-t, v. ~et, tb. ~ek. 1) Mészszel vegyített, bemázolt, bekent. Meszes homok. Meszes kő, föld. Meszes kalapú, ruháju kőmives. Meszes bőrök a timároknál. 2) Mészkőből, vagy mészföldből álló. Meszes hegyek. 3) Mészföldben termett, pl. meszes bor.

——————————————————————————–
*MESZES (2)
falu Borsod, erdélyi falu Doboka m.; helyr. Meszes-re, ~ěn, ~ről. Hegy neve is Doboka és Közép-Szolnok megye között.

——————————————————————————–
*MESZESĚDIK
(mesz-es-ěd-ik) k. m. meszesědtem, ~tél, ~ětt. Meszessé lesz.

——————————————————————————–
*MESZESEN
(mesz-es-en) ih. Meszes állapotban.

——————————————————————————–
*MESZESÍT, MESZESIT
(mesz-es-ít) áth. m. meszesítět-tem, ~tél, ~ětt; htn. ~ni v. ~eni. Meszessé tesz.

——————————————————————————–
*MESZET
fn. tt. meszet-ět. 1) l. MASZAT. 2) Némely tájakon am. mész. Meszetet vegyenek.

——————————————————————————–
*MESZEZ
(mesz-ez) áth. m. meszez-tem, ~tél, ~ětt, par. ~z. Mészszel kever, behint, bemocskol. Meszezni a vakolatnak való homokot. A kőmívesek bemeszezik ruháikat. A fehértimárok meszezik a bőröket. V. ö. MESZEL.

——————————————————————————–
*MESZEZŐHORDÓ
(meszező-hordó) ösz. fn. A fehér timároknál, irhásoknál hordóféle edény, melyben mészszel készített csávával a bőröket puhítják.

——————————————————————————–
*MESZEZŐKÁD
(meszező-kád) ösz. fn. Irhások kádja, melyben a bőröket meszes vizzel puhítják.

——————————————————————————–
*MESZEZŐPAMACS
(meszező-pamacs) ösz. fn. Ökörfark szőrös végéből csinált pamacs az irhásoknál, mely által a bőröket meszes vizzel befecskendezik.

——————————————————————————–
*MÉSZFOLT
(mész-folt) ösz. fn. Oltott mész által ejtett folt valamely testen, különösen szövet-vagy ruhanemüeken. A ruhából kivenni a mészfoltokat.

——————————————————————————–
*MÉSZFOLTOS
(mész-foltos) ösz. mn. Mészcseppekkel behintett, bemocskolt. Mészfoltos ruha. A mészfoltos szobapadolatot felsúrolni.

——————————————————————————–
*MÉSZFÖL
(mész-föl) ösz. fn. Az oltott, s gödörben vagy edényben álló mésznek sürü föle, hártyája. Oly képzésü, mint tejföl.

——————————————————————————–
*MÉSZFÖLD
(mész-föld) ösz. fn. Sajátnemü föld, melyben mészrészek foglaltatnak, s néha meszet lehet égetni belőle. Vegytanban, tiszta földnem, mely a szénsavanytól és illetőleg viztől hevités, égetés által el van választva. V. ö. MÉSZENY.

——————————————————————————–
*MÉSZFÖVENY
(mész-föveny) ösz. fn. Mészszel kevert föveny, melyet falak vakolására használnak.

——————————————————————————–
*MÉSZGÁLICZ
(mész-gálicz) ösz. fn. Kénsavas mészföld.

——————————————————————————–
*MÉSZGÖDÖR (1)
(mész-gödör) ösz. fn. Gödör, melyben az oltott meszet tartják.

——————————————————————————–
*MÉSZGÖDÖR (2)
falu Soprony m.; helyr. ~gödör-be, ~ben, ~ből.

——————————————————————————–
*MÉSZHOMOK
(mész-homok) ösz. fn. Homokkal vegyített, s finomabb vakolatra használt mész.

——————————————————————————–
*MÉSZHORDÓ
(mész-hordó) ösz. fn. Oltott meszet tartani, vagy elszállítani való hordó.

——————————————————————————–
*MÉSZKEMENCZE
(mész-kemencze) ösz. fn. Sajátszerüleg készített kemencze, melyben meszet égetnek. V. ö. MÉSZENY.

——————————————————————————–
*MÉSZKEVERŐ
(mész-keverő) ösz. fn. Kajcsos végü pózna, melylyel a meszet oltáskor keverik, forgatják, hogy a víz minél jobban általjárja.

——————————————————————————–
*MÉSZKOVACS
(mész-kovacs) ösz. fn. Mészkőnemü kovacs, vagyis mészkő, melynek részei olyan szövetűek, mint a kovacs. V. ö. KOVACS.

——————————————————————————–
*MÉSZKŐ
(mész-kő) ösz. fn. Minden kő, mely mészrészeket foglal magában, s melyből meszet lehet égetni. Különösen ide tartoznak a márványfajok, a mészkovacs, kagylók, s némely mások. V. ö. MÉSZENY. Szorosb ért. közönségesen mészkő, mely füstszinü, vagy sárga-zöldes, vagy néha vörhenyeg-zöldes szinü.

——————————————————————————–
*MÉSZKŐBÁNYA
(mész-kő-bánya) ösz. fn. Bánya, melyből égetni való mészkövet fejtenek.

——————————————————————————–
*MÉSZLAPÁT
(mész-lapát) ösz. fn. Széles ért. lapát, melylyel a meszet ide-oda rakják, pl. midőn a mészgödörből kiszedik. Különösen az irhások vas lapátja, melylyel a meszes csávát megkeverik.

——————————————————————————–
*MĚSZLÉ
(měsz-lé) ösz. fn. Általán, a vízzel föleresztett oltott mésznek leve, pl. melylyel meszelni szoktak. Különösen az irhacsinálók meszes vize.

——————————————————————————–
*MESZLEN
falu Vas m.; helyr. Meszlen-be, ~ben, ~ből.

——————————————————————————–
*MÉSZMALOM
(mész-malom) ösz. fn. Malomféle gép, melylyel a gipszmeszet porrá őrlik.

——————————————————————————–
*MÉSZRÉTEG
(mész-réteg) ösz. fn. Valamely földben, tömegben stb. oly réteg, mely mészt tartalmaz.

——————————————————————————–
*MESZSZE, MESZSZESÉG
MESZSZIRE, MESZSZÜVE, MESZSZÜNNEN stb. l. MESSZE, MESSZESÉG stb.

——————————————————————————–
*MESZTEGNYE
falu Somogy m.; helyr. Mesztegnyé-re, ~n, ~ről.

——————————————————————————–
*MÉSZTEJ
(mész-tej) ösz. fn. Vízzel igen meghigított, tejhez hasonló oltott mész. V. ö. MÉSZENY.

——————————————————————————–
*MESZTÉLÁB
l. MEZTÉLÁB.

——————————————————————————–
*MESZTELEN
hibás irásmóddal; l. MEZTELEN.

——————————————————————————–
*MÉSZVAKOLAT
(mész-vakolat) ösz. fn. Vakolat, mely több mészből és kevesebb homokból áll, s falat vakolni való. Különbözik tőle a mészvíz, v. mésztej, mely simitásra, vagy úgynevezett meszelésre használtatik.

——————————————————————————–
*MÉSZVERĚM
(mész-verěm) ösz. fn. Verem, melyben oltott meszet tartanak.

——————————————————————————–
*MĚSZVÍZ
(mész-víz) ösz. fn. Vízzel higított oltott mész. V. ö. MÉSZENY.

——————————————————————————–
*MET (1)
elavult áth. melyből a metél, metélés, metélget származékok ma is élnek. Jelen szokás szerént képzőtoldással metsz. Régen egyszerűen is divatozott, pl. Münch. cod. Ján. 18. “Kinek Péter fülét elmetette.” Máté. 6. “Ha te jog kezed meg gonoszbejtand tégedet, medd el (metd el) őtet.” A Nádor-codexben: “Az ő kezét es (is) el hanná (hagyná) metni.” A Bécsi codexben: “Elmetvén ő fejét.” De ugyanitt eléjön ,metsz’ is: megmetszi, elmetszi. E tekintetben hasonló hozzá a tet elavult ige, melyből élnek a tető, tetőz származékok, s mai szokással tetszik. A met és tet egyszerü cselekvést vagy állapotot jelentenek, a metsz pedig és tetszik gyakorlatosságot rejtenek magukban, mintha volnának metez, tetezik. Ily viszony létezik a hallatik és hallatszik, alik és alszik, nyugik és nyugszik, a látik és látszik között. E gyökige megvan és rokonjelentéssel bír a latin meto (aratok, metszek), szanszkrit masz, arab maza, franczia massacrer, és német metzeln, Metzger, Messer stb. szókban. V. ö. MEDDŐ.

——————————————————————————–
*MET (2)
a székelyeknél az r kiugratásával am. mert; l. ezt.

——————————————————————————–
*MÉT
elavult fn. mely él a métely, métháló, a rövid hangzatu meteng, és valószinüleg Kecskemét szókban. Gyöke a mozgást, járást jelentő me, melyből et képzővel lett me-et mét, mint a ve, te le gyökökből ve-et vét, te-et tét, le-et lét. Eredeti jelentése menet, járat. V. ö. MÉTELY, MÉTHÁLÓ.

——————————————————————————–
*METÉL
(met-él) gyak. áth. m. metél-t. Éles eszközzel valamely szilárd, kemény testet részekre szeldel, szegdel, vagdos, faragcsál. Ágakat metélni a fáról. Körmöket metélni. A varga, midőn szab, elmetéli a bőrt. A szíjat salangosan elmetélni. A húst, kenyeret fölmetélni. Különösen am. vés, valamely testbe mély vágásokat, karczokat csinál. Asztalokat, padokat, székeket bemetélni. A fa derekát körülmetélni. Néha am. bizonyos részét, tagját valamely testnek kivágja, kiveszi. Megmetélni a szőlőtőkét. Körülmetélni a férfi gyermeket. Megmetélni a méheket am. megherélni. Ez igének képzője a gyakorlatot jelentő el, melyet a nyelvszokás megnyujtva is szeret ejteni, mint keresgél, mendegél e helyett, keresget, mendegel. Képzésre leghasonlóbb hozzá vetél a vet gyöktől.

——————————————————————————–
*METÉLÉK
(met-él-ék) fn. tt. metélék-ět, harm. szr. ~e. Azon részek, vagy részecskék, melyek metélés által az egésztől elváltak, elhullottak. A bőrből, szövetekből dolgozók sok metéléket csinálnak. V. ö. METÉL.

——————————————————————————–
*METÉLÉS
(met-él-és) fn. tt. metélés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. 1) Cselekvés, midőn valaki metél valamit. 2) Azon karczok, hasadékok, melyek e cselekvés által támadnak.

——————————————————————————–
*METÉLETLEN
(met-él-et-len) mn. tt. metéletlen-t, tb. ~ěk. Amit nem metéltek, mi megvan ép, egész, sértetlen, csonkítatlan állapotban. Metéletlen sült, kenyér. Metéletlen bőr. Metéletlen fák. V. ö. METÉL. Határozóként am. metéletlenül, el nem metélten.

——————————————————————————–
*METÉLETLENÜL
(met-él-et-len-ül) ih. Metéletlen állapotban, föl nem konczolva, el nem darabolva, meg nem sértve stb. A sült ludat metéletlenül adni föl. A szőlőtőkét metéletlenül hagyni. V. ö. METÉL.

——————————————————————————–
*METÉLGET
(met-él-ěg-et) gyak. áth. m. metélget-tem, ~tél, ~ětt, par. metélgess. Gyakran és apró részekre metsz valamit, kis karczolásokat, vágásokat teddegel. A fattyu-hajtásokat lemetélgetni. Pajkosságból a fákat, az oskolai padokat metélgetni. Néha am. faricskál. Időtöltésből fadarabkákat, szegecskéket metélget. Körmeit metélgeti. V. ö. METÉL.

——————————————————————————–
*METÉLKE
(met-ěl-ke, vagyis met-él-t-ke) fn. tt. metélkét. l. METÉLT, 2).

——————————————————————————–
*METÉLKĚDIK
(met-él-kěd-ik) k. m. metélked-tem, ~tél, ~ětt. Egyedül a férfiveszsző fitymájának lemetszésére vonatkozik, s am. környülmetéli, vagy metélteti magát. Képzésre olyan, mint keresztelkedik, magát megkereszteli vagy keresztelteti.

——————————————————————————–
*METÉLŐ
(met-él-ő) mn. tt. metélő-t. 1) Aki valamit metél. Fákat metélő gyermekek. 2) Mivel vagy amin valamit metélnek. Körömmetélő kés, olló. Metélődeszka, tőke.

——————————————————————————–
*METÉLŐDESZKA
(metélő-deszka) ösz. fn. Általában lapos fa, melyen valamit metélnek, pl. a hentesek, szakácsok metélődeszkája.

——————————————————————————–
*METÉLŐHAJMA
(metélő-hajma) ösz. fn. Hajma faj; hímszálai árformák, ernyője gömbölyű, levelei hengeresek, bördősek, árformák. A szakácsok fölmetélik, és fűszerül használják. Íze és szaga a foghajmáéhoz hasonló. (Allium Schoenoprasum). A német Schnitling után van fordítva; túl a Dunán, nevezetesen Győr vidékén: csíkhajma.

——————————————————————————–
*METÉLŐKÁPOSZTA
(metélő-káposzta) Olasz káposztaféle zöldség, melyet gyönge korában fölmetélve főzelékül használnak.

——————————————————————————–
*METÉLT
(met-él-t) mn. és fn. tt. metélt-et. 1) Amit részekre metéltek, szeldeltek; karczolt, sértegetett. Metélt szalonna, hús, tészta. Bemetélt asztal, pad, faderék. 2) Különösen mint fn. tésztaétek neme, mely vékonyabb vastagabb, hoszszabb rövidebb metszetü tésztaszálakból áll, máskép: csík, csikos tészta, laska; és mákkal: csíkmák, mácsik (= mákoscsik). Turós, mákos, diós, darás metélt.

——————————————————————————–
*METÉLTÁRUS
(metélt-árus) ösz. fn. Szatócs, vagy kofa, ki szárított metélt tésztát árul.

——————————————————————————–
*METÉLTCSIK
(metélt-csik) ösz. fn. Tésztaétek neme; l. METÉLT 2).

——————————————————————————–
*MÉTELY
(mét-ely l. itt végül); fn. tt. métely-t, tb. ~ěk. Féregfaj a juhok májában, továbbá nyavalya, koszosság, mely ebből ered, s rendesen dögleletes szokott lenni, Minthogy pedig e nyavalya járványos természetü, jelent egyszersmind ragadós nyavalyát, járványt. Mételyben vesznek a juhok. Átv. ért. erkölcsi romlottság, mely másokat is megveszteget, mely tovább-tovább terjed. Nem egészen valószinütlen ugyan e szónak a metélő szóból származottsága; azonban ha alapfogalomul a járványosságot veszszük, mi hihetőbb, mert az ember előbb ismérte a nyavalyák külsejét és eredményét, mint belső okait: úgy nem alaptalanul állíthatjuk, hogy gyöke azon mozgást járást jelentő me, melyből men, megy, mér stb. származnak, miszerént métely nem egyéb mint men-et, vagyis a szók törzs jelentéseit véve, hason értelmü ,járvány’ szóval. V. ö. MÉT, METENG, MÉTHÁLÓ. Egyébiránt eléjön a szláv nyelvekben: metuly, metily, metigl, moteyl, metolicza alakokban. (Gyarmathi és Dankovszky).

——————————————————————————–
*MÉTELYĚS
(mét-ely-ěs) mn. tt. mételyěs-t, v. ~et, tb. ~ek. Mételyféle nyavalyában szenvedő, májférges, és koszos. Mételyes juhok. Átv. ért. erkölcsileg romlott, s másokra is átmenő, másokat is megrontó. Mételyes társaság. V. ö. MÉTELY.

——————————————————————————–
*MÉTELYĚSĚDÉS
(mét-ely-ěs-ěd-és) fn. tt. mételyěsědés-t, tb. ~ék, harm. szr. ~e. Állapot, midőn a métely nevü nyavalya elterjed. A juhok mételyesedése ellen való szerek. Átv. ért. erkölcsi, elharapódzó romladozás.

——————————————————————————–
*MÉTELYĚSĚDIK
(mét-ely-ěs-ěd-ik) k. m. mételyesěd-tem, ~tét, ~ětt. Mételyféle járványos, ragadós betegségbe esik. Vizenyős legelőtől megmételyesednek a juhok.

——————————————————————————–
*MÉTELYĚSÍT, MÉTELYĚSIT
(mét-ely-ěs-ít) áth. m. mételyěsít-ětt, htn. ~ni v. ~eni, par. ~s. Mételyessé tesz. Egy-két koszos juh megmételyesíti a többit is. Átv. ért. mást az erkölcsi romlottságban részesít, megveszteget.

——————————————————————————–
*MÉTELYĚSŰL, MÉTELYĚSÜL
(mét-ely-ěsűl) önh. m. mételyěsűl-t. Mételyféle betegségbe esik.

——————————————————————————–
*METENG v. METÉNG
(met-eng) fn. tt. meteng-ět, harm. szr. ~je. Növénynem az öthímesek seregéből, és egyanyások rendéből; bokrétája gyertyatartó-alaku; karimája öthasábu v. metszetű; metszetei ferdén csonkák; bibéjén egy lapos karika, melynek közepéből egy kis gomb nő ki; magvai két felálló hegyes tüszőben, koszorútlanok. (Vinca). Különösen: börvén- v. börvénymeteng (vinca minor), melynek szárai lecsepültek, gyökerezők;levelei láncsásak vagy körkörösek; kocsányi egyvirágúk; köz néven bervéng, börvény, meténg, szászfü, loncz, erdei puszpáng, földi borostyán. Loncz-meténg (vinca major), a börvénytől abban különbözik, hogy szára felálló, félredülő. Van szász- és rózsásmeténg is. Minthogy e növénynem szárai jobbára tekeredettek, valószínű, hogy a metteng szóban alapfogalom vagy a meneteles csavarodás, tekergődzés, midőn gyöke a mozgást jelentő me; vagy neve a szembetűnő metszetektől, illetőleg met győktil vétetett. Képzésre hasonló hozzá katang v. katáng.

——————————————————————————–
*MÉTHÁLÓ
(mét-háló) ösz. fn. A gyalomnál rövidebb, mintegy hat-hét ölnyi hosszu háló, melyet két csónak között szoktak húzni. Nevét talán onnan vette, hogy nem egy helyben marad, hanem tovább-tovább mennek vele, tehát mintegy menedékháló, menetes háló.

——————————————————————————–
*MÉTŐ
tájdivatos, métely helyett.

——————————————————————————–
*METSZ
(met-sz) áth. m. metsz-ětt, par. mess, htn. ~ni v. ~eni. Széles ért. valamely testen bizonyos éles eszközzel nyílást csinál, annak részeit egymástól elválasztja. Késsel körmöt, ollóval papírt, fürészszel fát metszeni. Hajat, serényt metszeni. A fáról ágakat metszeni. A szalonnából egy darabot lemetszeni.
Újját, fülét, orrát elmetszeni valakinek. Örömest elmetszi, a hol megsült. (Km.). Különösen, valamely kemény testbe éles vagy hegyes eszközzel vágást, szúrást csinál. Pipaszárt, botot czifrára metszeni. Rézbe, aczélba, fába, kőbe metszeni valamely képet, rajzot. Átv. ért. mondjuk bizonyos nedvekről, vagy testi bajokról, melyek élesen hatnak az inakra, idegekre. Az erős eczet metszi az ínyeket. Ez a bor metszi a torkomat. Továbbá, valamit emlékezetül lelkébe, elméjébe jegyez, felró, s mintegy bélyegül bele süt.
“Lelkembe metszette ő szent képét,
Hogy lélekké neveze.”
Kis János.

——————————————————————————–
*METSZĚGET
(met-sz-ěg-et) gyak. áth. m. metszěget-tem. ~tél, ~ětt, par. metszěgess. l. METÉLGET.

——————————————————————————–
*METSZÉK
(met-sz-ék) fn. tt. metszék-ět, harm. szr. ~e. 1) Valamely egészből metszett rész. 2) Mértani ért. valamely lapnak, térségnek része, mely a közép ponton kivül húzott vonal által az egésztől elválasztatik. (Abscissa).

——————————————————————————–
*METSZELÉK
(met-sz-el-ék) fn. tt. metszelékět. Több közől egyes metszett darab, vagy darabok.

——————————————————————————–
*METSZÉS
(met-sz-és) fn. tt. metszés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Cselekvés, mely által valamit metszünk. Itt a tavasz, a szőlőmetszés ideje. A metszéshez éles kés kell. Metszést tenni aczélon, rézen, kövön, fán. Használtatik a metszés által eléállított műnek elnevezésére is, pl. aczélmetszésben, fametszésben, kömetszésben kiadott képek, de nem szabatosan, mert ezen értelemben: metszet. V. ö. METSZ.

——————————————————————————–
*METSZET
(met-sz-et) fn. tt. metszet-ět, harm. szr. ~e. 1) A metszés eredménye. Különösebben 2) Mindenféle mű, mely metszés által készült, alakúlt. Czifra metszetek valamely boton. Kőmetszet, rézmetszet, aczélmetszet, fametszet. 3) A verselésben az egyes verssor közepén vagy ehez közel álló nyug, amely t. i. szavaláskor valamely egész szó után pillanatig áll be (caesura), pl. Vörösmartynál hatméretüekben:
“A nap alá száll már,| haloványodik arcza világa,
A zajgó nyomorúlt | földnek közel érve határit.”
Szemere Pálnál alexanderi versekben:
“Aki nemzetének | erkölcsét szebbíti,
Az hágy maga után | háláló fiakat.”

——————————————————————————–
*METSZETLEN
(met-sz-et-len) mn. tt. metszetlen-t, tb. ~ěk. Amit nem metszettek meg, ép, egész, karczolatlan, sértetlen állapotban levő. Metszetlen szőlőtőkék, fák. Metszetlen dohány, szalonna, kenyér, sült. Határozóként am. metszetlen állapotban, metszetlenül.

——————————————————————————–
*METSZETLENÜL
(met-sz-et-len-ül) ih. Meg nem metszett állapotban.

——————————————————————————–
*METSZŐ (1)
(met-sz-ő) mn. tt. metsző-t. 1) Aki valamit metsz. Szőlőmetsző munkások. 2) Mivel metszenek valamit. Metsző kés. Kőmetsző eszközök, szerszámok. 3) Átv. ért. az idegekre igen élesen ható. Metsző hangok. Torkot, gégét metsző, igen csipős italok.

——————————————————————————–
*METSZŐ (2)
(mint föntebb), fn. 1) Személy, kinek különös foglalatossága, keresete, müvészete valamit metszeni. Innen ez öszvetett szók: aczélmetsző, rézmetsző, kőmetsző, fametsző. 2) Eszköz, melyet metszésre használnak. Deszkametsző, káposztametsző, szecskametsző, melyet egyszerüen metsző-nek is hivnak; ily főnévi minőségében szabatosabban metszü volna, mint furu, vésü, seprü.

——————————————————————————–
*METSZŐBÉR
(metsző-bér) ösz. fn. A fogadott metszőknek járó bér, pl. a szőlőmetszők, káposztametszők, deszkametszők bére.

——————————————————————————–
*METSZŐDESZKA
(metsző-deszka) ösz. fn. Deszka, melyen valamit metszeni szoktak, pl. melyen a hentesek a kolbásznak való húst megaprítják.

——————————————————————————–
*METSZŐFOG
(metsző-fog) ösz. fn. Az emberek, s más állatok elül álló éles fogai, melyekkel az ennivalót elharapják. (Dentes incisores).

——————————————————————————–
*METSZŐKALAPÁCS
(metsző-kalapács) ösz. fn. A vaskohokban, kovácsoknál stb. éles fogakkal ellátott kalapácsféle eszköz, melynek fogait az elmetszendő vasra fektetik, fokát pedig pörölylyel verik.

——————————————————————————–
*METSZŐKÉS
(metsző-kés) ösz. fn. Különösen, kertészek, szőlőmívesek kése, melylyel a fákat, cserjéket stb. nyesegetik; máskép: kaczor.

——————————————————————————–
*METSZŐSAJTÓ
(metsző-sajtó) ösz. fn. Könyvkötők sajtóféle készülete, melylyel az öszvefűzött könyveket, nyomtatványokat leszorítják, midőn széleiket elmetszik.

——————————————————————————–
*METSZŐSZEKÉR
(metsző-szekér) ösz. fn. Fürészmalmokban azon szekér- vagy szánkóféle készület, melyre a fürészelni való tőkét ráfektetik, s a fürész ellenébe tologatják.

——————————————————————————–
*METSZŐSZER
(metsző-szer) ösz. fn. Metszésre használt mindenféle szerek, eszközök, szerszámok.

——————————————————————————–
*METSZŐVAS
(metsző-vas) ösz. fn. Éles vas a metszőszerekben. Különösen a könyvkötők éles vas eszköze, melylyel a könyvek széleit elmetélik.

——————————————————————————–
*METSZŐVÉSÜ
(metsző-vésü) ösz. fn. A lakatosoknak kalapácsforma vésüje, vas nyéllel ellátva, melyet oly helyen használnak, hová kalapácscsal nem férhetnek.

——————————————————————————–
*MÉTT
a székelyeknél az r kiugratásával am. mért v. miért.

——————————————————————————–
*MEVET
önh. m. mevet-tem, ~tél, ~ětt, par. mevess. Értelmére nézve l. NEVET. A régieknél többször eléfordúl, nevezetesen Telegdinél, Kinizsyné imakönyvében, a Tatrosi, Bécsi codexekben, Pesti Gábornál stb. Az n és m fölcseréltetnek a ned med, neder meder, nedves medves és más szókban is.

——————————————————————————–
*MEVETÉS, MEVETSÉG
l. NEVETÉS, NEVETSÉG.

——————————————————————————–
*MEZ
ideiglen kiavult, de ismét életre kapott fn. tt. mez-et, harm. szr. ~e. Általán, valamely testnek burka, takarója, leple, mely vagy magából a testből fejlik ki, vagy külsőleg borúl rája. Innen mező, jelenti a földből kinövő füvet, mely a földnek takarója, s alakjára nézve igenév, miből az tünik ki, hogy volt mez v. mezik ige is. Különösen jelent testtakaró ruhát, öltönyt, honnan meztelen am. csupasz, ruhátlan.
“Majd hogy felidűl, vesz
Szőrruhát mezül.”
Vörösmarty. Az ősz bajnok.
Rokon hozzá a latin: vestio, vestis, és hellen: esJoV, esJew, a szanszkrit: vasz (fedez) gyökkel együtt.

——————————————————————————–
*MÉZ
fn. tt. méz-et, harm. szr. ~e, kicsiny mézecske. Szoros ért. édes, sürű, és sárgás vagy fehéres nedv, melyet a méhek a virágok és növényekből kiszínak, elkészítenek, és a sejtekbe raknak. Erdei méz, eresztett méz, lépes méz, színméz. Mézzel kevert pálinka. Mézzel leöntött mákos metélt. Kasokból kiszedni a mézet. Édes, mint a méz. A méz megnyalatja magát. (Km.). Üvegen nyalni a mézet. (Km.). Aki mézet metsz, újjait nyalogatja. (Km.). Aki mézet akar enni, előbb a méhet ölje meg. (Km.). Szélesb ért. némely testekből, nevezetesen növényekből kifejlődő, kiszivárgó, vagy kifőzött édes lé, vagy mézszínü nedv. Nádméz, macskaméz. Átv. ért. igen nyájas, édeskés valami. Minden szava olyan, mint a méz. Merő méz a csókja. Megegyezik vele a szanszkrit: madhu, finn és eszth nessi, lengyel: miod, miodz, orosz és szlavon: med, latin: mel, hellen: mhli stb. Hogy a méz és méh mind hangra, mind belső öszveköttetésre egy eredetüek, kétkedni nem lehet; a méz t. i. a méh-nek müve, készítménye, és így a magyarból értelmezve valószinüleg am. méh-íz, azaz méh készítette íz.

——————————————————————————–
*MÉZADÓ
(méz-adó) ösz. fn. Adó, melyet a méhtartó gazdák, mint olyanok fizetnek.

——————————————————————————–
*MÉZALMA
(méz-alma) ösz. fn. Igen édes ízü s megéréskor leves bélü almafaj.

——————————————————————————–
*MÉZBÉR
(méz-bér) ösz. fn. Bér, melyet a méhes gazdák a községnek vagy szomszédaiknak fizetnek annak fejében, hogy méheik a község vagy szomszéd rétjére, kertébe járnak. Olyan, mint fűbér.

——————————————————————————–
*MÉZBŐRVIRÁG
(méz-bőr-virág) ösz. fn. l. MÉZKÜTEG.

——————————————————————————–
*MÉZDAGANAT
(méz-daganat) ösz. fn. Daganat az emberi testen, melynek színe a mézéhez hasonló.

——————————————————————————–
*MÉZDÉZMA
l. MÉZTIZED.

——————————————————————————–
*MÉZDÚS
(méz-dús) ösz. mn. Sok mézet termő, mézzel bővelkedő. Mézdús völgyek, vidékek.

——————————————————————————–
*MÉZEDÉNY
(méz-edény) ösz. fn. 1) Edény, melyben mézet tartanak. 2) Növénytani ért a virágok azon része, illetőleg kelyhe, melyben a mézanyag lerakodik.

——————————————————————————–
*MEZEI
(mez-e-i) mn. tt. mezei-t, tb. ~ek. 1) Mezőn, vadon termő, ellentéte: kerti. Mezei rózsa, szekfű, virágok. Mezei szeder. 2) Falusi, pusztai, föld miveléssel foglalkodó. Mezei élet, mezei gazdaság, mezei munka. Mezei lampos Baranyában am. farkas. Ellentéte, városi. Mezei hadak, melyek szabadban, falukon tanyáznak, táboroznak, nem városban, vagy várban.

——————————————————————————–
*MEZEI BIRÓSÁG
Biróság, mely a mezei ügyekben itél.

——————————————————————————–
*MEZEI CSIMASZ
A mezőkön tenyésző csimasznemü rovar. V. ö. CSIMASZ.

——————————————————————————–
*MEZEI CSINY
Csíny, illetőleg kártétel, melyet valaki a mezőkön, réteken, szántóföldeken stb. követ el.

——————————————————————————–
*MEZEI EGÉR
Mezőkön, szántóföldeken tenyésző, nagyobbféle, vörnyeges szörű egérnem; néhutt am. güzű.

——————————————————————————–
*MEZEI ÉLET
Falusi, pusztai, tanyai élet.

——————————————————————————–
*MEZEI GAZDA
Földmiveléssel foglalkodó gazda, a legszélesebb értelemben.

——————————————————————————–
*MEZEI GAZDASÁG
ösz. fn. Gazdaság, mely mindenféle mezei termesztést, tenyésztést, ipart magában foglal.

——————————————————————————–
*MEZEI GYÍK
ösz. fn. Sík mezőkön tenyésző gyíkfaj. V. ö. GYÍK.

——————————————————————————–
*MEZEI HOMOK
Mezőföldeket lepő homok; vagy termékeny homokföld.

——————————————————————————–
*MEZEI JÁCZINT
Növényfaj a jáczintok neméből, mely a mezőségeken vadon tenyészik, növénytani neve: üstökös jáczint (hyacinthus comosus).

——————————————————————————–
*MEZEI JÓSZÁG
Szántóföldek-, rétek-, legelőkből stb. álló jószág.

——————————————————————————–
*MEZEI KÖKÖRCSÍN
Növényfaj a galléros tőkocsányu, csákós magvu, egy virágu kökörcsinek alneméből. (Anemone pratensis).

——————————————————————————–
*MEZEI LAMPOS
Baranyában am. farkas. V. ö. LAMPOS.

——————————————————————————–
*MEZEILEG
(mez-e-i-leg) ih. Falusi, pusztai módon; egyszerüen, fényüzés nélkül, nem finnyásan. Mezeileg élni, mulatni.

——————————————————————————–
*MEZEI MÉHFŰ
A bugás csipkepitty (nepeta pannonica) növénynek népies neve.

——————————————————————————–
*MEZEI MUNKA
Oly munka, mely a gyakorlati mezei élettel jár.

——————————————————————————–
*MEZEI RENDŐRSÉG
Rendőrség melynek tiszte a mezőkön általában eléforduló rendbontásokat akadályozni, vagy kinyomozni s a hibában találtakról további intézkedés végett a biróságnak jelentést tenni stb.

——————————————————————————–
*MEZEI ROZSNOK
A rozsnokok neméhez tartozó növényfaj, máskép: ugarrozsnok. (Bromus arvensia).

——————————————————————————–
*MEZEI SZIRONTÁK
A szirontákok neméhez tartozó növényfaj, melynek szára felálló, ágas; gyökérlevelei bokrosak, szálasan sokfelé szabdaltak, szárlevelei hármasak, nyelesek, szabdaltak; virágai aprók; magvai tüskések, nagyok. (Ranunculus arvensis).

——————————————————————————–
*MEZEI TÜCSÖK
A mezőkön lakozó tücsökfaj.

——————————————————————————–
*MEZEI ZAB
A zabok neméhez tartozó növényfaj, melynek bugája felálló, füzéres szabásu; csészéji mintegy ötviráguk; gerinczei szőrösek; levelei begöngyölödtek. (Avena pratensis).

——————————————————————————–
*MEZEI ZSURLÓ
A zsurlók neméhez tartozó növényfaj, melynek termőszára ágatlan, a gyümölcstelenek gyűrűsen ágasak, mindene czikkelyes. (Equisetum arvense).

——————————————————————————–
*MÉZEL
(méz-el) önh. m. mézel-t. Mézet gyüjt, készít, takarít. Nyáron mézelnek a méhek.

——————————————————————————–
*MÉZELÉS
(méz-el-és) fn. tt. mézelés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Méznek gyüjtése, takarítása.

——————————————————————————–
*MÉZELKE
(méz-el-ke) fn. tt. mézelkét. 1) l. MÉHFÜ. 2) Szabó Dávidnál am. mezge, mézga.

——————————————————————————–
*MÉZES
(méz-es) mn. tt. mézes-t, v. ~et, tb. ~ek. 1) Mézet termő, magában mézrészeket foglaló. Mézes murok, nád, virágok. 2) Mézzel készített, fűszerezett. Mézes kalács, mézes metélt, mézes bor, mézes pálinka, mézes kenyér, mézes pogácsa, mézes málé. 3) Átv. ért. édeskés módú, igen nyájas, az érzékiségnek nagyon kedvező. Mézes szavak, mézes beszéd, mézes nyelvü, mézes száju, mézes csók. Mézes hetek, az új házasok első hetei. Mézes madzagot húzni végig valakinek száján, am. valamely kedves dologgal kecsegtetni, lekenyerezni, áligérettel elaltatni, megcsalni. Mézes mázos ember, igen hizelkedő, sok szépet mondó.

——————————————————————————–
*MÉZESBÁB
(mézes-báb) ösz. fn. Mézes tésztából készített bábforma sütemény a mézeskalácsosoknál.

——————————————————————————–
*MÉZESHÉT
(mézes-hét) ösz. fn. A házasulás után az első napokat vagy heteket mézeshétnek vagy heteknek hívják.

——————————————————————————–
*MÉZESKALÁCS
(mézes- kalács) ösz. fn. Mézzel, méhserrel föleresztett lisztből való sütemény, milyet az úgynevezett bábsütők csinálnak. Vásárról, bucsuról mézeskalácsot szoktak vinni a gyermekeknek.

——————————————————————————–
*MÉZESKALÁCSOS
(mézes-kalácsos) ösz. fn. Bábsütő, ki mézeskalácsokat készít. Dunán túl, nem magyarosan: siflis.

——————————————————————————–
*MÉZESMADZAG
(mézes-madzag) ösz. fn. Átv. ért. am. édesgető, csalogató beszéd vagy bánásmód, hogy valakit más érdekében valamire rávegyenek, milyen a csalétek a vadaknál.

——————————————————————————–
*MÉZESSZŐLŐ
(mézes-szőlő) ösz. fn. Korán érő apró gömbölyded szemü s igen édes ízü és finom héj s husu szőlőfaju, melynek a németeknél ,Hönigler’ a neve.

——————————————————————————–
*MEZEST
(mez-es-t) ih. Gömörben a barkók tájnyelvén am. megest, megént, mintha volna: meg ezest, valamint megént am. meg ezént, mely utóbbi szó (ezént) a székelyeknél ,e szerént’ és ,ezennel’ értelemben maig is divatozik. V. ö. ~ÉNT, ~KÉNT.

——————————————————————————–
*MÉZEZ
(méz-ez) áth. m. mézeztem, ~tél, ~ětt, par. ~z. Mézzel kever, édesít, leönt. Mézezni a mákot. Megmézezni a bort, pálinkát.

——————————————————————————–
*MÉZFAZÉK
(méz-fazék) ösz. fn. Fazék, melyben mézet tartanak, máskép: mézesfazék.

——————————————————————————–
*MEZGA
(méz-ga v. méz-eg-ő) fn. tt. mézgát. A fa kérge alatt levő, vagy onnan kiforró, mézféle sürü nedv. A meggy és cseresnyefákban sok mézga van. Körtefa, szilvafa, baraczkfa mézgája. Székelyesen, és hangrendileg helyesebben: mézge v. mezge. Valószinű, hogy az elavult gyakorlatos mézeg, mézg igének részesülője: mézgő, s hangmódosítva: mézge, mint ürög ürge, sürög sürge, fürög fürge, nyuzog nyuzga, stb. E szerént eredetileg melléknevi jelentésü: mézegő, méz gyanánt csepegő t. i. nedv, lé. Tájdivatosan máskép: kolduscsipa, és macskaméz (Szabó D.). Eléjön a szláv nyelvekben is mezga, mjzaga, mjza, mesga miezga alakokban. Egyébiránt szabatosabb megkülönböztetés végett mézga am. gummi, azaz nyirkos részeitől kipárolgás által megfosztott sürű szivós mezge. Arab mézga (gummi arabicum), rugós v. törlő mézga (g. elasticum), keményitő mézga (dextrin).

——————————————————————————–
*MÉZGAGYANTA
(mézga-gyanta) ösz. fn. Fák, nevezetesen különféle fenyőfák mézgájából alakuló, vagy kifőzött gyanta.

——————————————————————————–
*MÉZGÁS
(méz-ga-as) mn. tt. mézgás-t, v. ~at, tb. ~ak. Mézgát termő; mézgával vegyített. Mézgás csontárfák, fenyvek. Mézgás víz.

——————————————————————————–
*MÉZGÁZ
(méz-ga-az) áth. m. mézgáz-tam, ~tál, ~ott. Mézgával meghint, vagy bevon, vagy elegyít.

——————————————————————————–
*MEZGE
(méz-ěg-e) a székelyeknél divatos fn. tt. mezgét. Diószeginél am. gyantás nyálkásság (viscus). l. MÉZGA.

——————————————————————————–
*MEZGÉL
(mez-eg-él) gyakor. önh. m. mezgél-t. A gömöri barkóknál am. motoz, keresgél. Ha vastag hangon ejtjük, leszen mozgál, melynek a mezgél kicsinyező módosítása. Innen az izeg mozog, mizeg mozog kifejezések.

——————————————————————————–
*MEZGÉLLIK
(mez-eg-e-el-lik) k. m. mezgéllětt. Mézgát ereszt. A székelyeknél némely fáról mondják tavaszkor. (Kriza J.).

——————————————————————————–
*MEZGÉRĚL
v. MEZGERĚL, (mez-eg-ér-ěl v. mez-eg-e-er-ěl) gyak. önh. m. mezgérěl-t. A szüret után elhagyogatott szőlőszemeket, és fürtöket keresgéli, máskép: böngész, néhutt: lécskál. Minthogy szoros ért. szőlőre vonatkozik, azt gyaníthatnók, hogy törzsöke mézge vagy mezge, miszerént mezgérelni eredetileg annyit tett, mint a szőlőtőkékre mezgeként tapadt és szüreteléskor elhagyogatott apró fürtöcskéket keresgélni. Azonban az is lehet, hogy a motozást jelentő, s a barkóknál ez értelemben divatozó mezgél igétől származott. Végre figyelmet érdemel mizger szó is.

——————————————————————————–
*MEZGÉRLÉS
(mez-eg-ér-ěl-és) fn. tt. mezgérlés-t, tb. ~ěk. Böngészés a leszedett szőlőtőkék között. V. ö. MEZGÉRĚL.

——————————————————————————–
*MEZGÉS
(mez-eg-e-es) a székelyeknél divatos mn. l. MÉZGÁS.

——————————————————————————–
*MÉZHARMAT
(méz-harmat) ösz. fn. Átlátszó, ragadós, néha édes, egyszersmind csipős nedv, mely forró nyári napokban, ha ezekre egyszersmind hideg éjszakák járnak, a fák és cserjék levelein látszik, s mely megsürűdvén azok likacsait bedugja, minek következtében a párolgás fennakad és a növény elsatnyúl. Néha e nedvet, úgy látszik, a levélférgek rakják le. Néhutt mézharmatnak mondják a némely fák leveleiből kiszivárgó édes levet is, de amely inkább mézes harmat.

——————————————————————————–
*MEZÍTELEN
v MEZÍTLEN; MEZÍTLENSÉG; MEZÍTLENĚDIK stb. l. MEZTELEN; MEZTELENSÉG, MEZTELENĚDIK stb. Az elsőbbekre nézve megjegyzendő, hogy azok vagy az átvetett mezetlen (mez-etlen) törzsnek módosúlatai; ebből lett hangváltozattal mezitlen, s az i megnyujtásával mezítlen; vagy pedig a törzs mezít elavult áth. ige, s ehez a tagadó len csak egyszerűen járult, mint a népnél: büntetlen, korlátlan, az íróknál: búsítlan, hamisítlan stb. hacsak azt nem veszszük, hogy ezekben két t t rejlik: büntettlen (= büntetetlen), korláttlan (= korláttalan), búsíttlan (= búsítatlan); tehát mezíttlen (= mezíttelen). Egyébiránt V. ö. ~ATLAN, ~LAN és ~TALAN.

——————————————————————————–
*MEZÍTFAGY
(mezít- azaz mezítlen-fagy) ösz. fn. Hónélküli fagy, különösen oly fagy a földön, mely előbb bekövetkezik mint hó esett. V. ö. MEZÍTLÁB.

——————————————————————————–
*MEZÍTLÁB
(azaz: (mezítlen-láb); ez alakban sajátlag ösz. fn. de a köz gyakorlat szerént ih. e helyett: mezítlen lábbal, vagyis lábakkal, minden lábbeli nélkül. Mezítláb járni.
“Nincs okosabb, mint a lúd,
Télbe, nyárba gyalog út,
Hopp a jégen mezítláb,
Úgy kimélik a csizmát.
Székely népdal (Kríza J. gyüjt.).
Ezt néhutt, különösen túl a Dunán így ejtik meztélláb, vagy csak meztéláb, melyek közől ,meztélláb’ (= meztelen láb) közelebb áll az eredetihez; egyébaránt mind ,meztélláb’ mind ,mezítláb’ a két ll érintkezése miatt öszve van huzva, ebből: mezítlen v. meztelen láb, (vagyis- lábbal), mi abból is kitetszik, hogy ,meztelen’ más, nem l-en kezdődő nevek előtt nem veszti el a ~len tagot, pl. meztelen nyak, meztelen melly, meztelen kar stb. ,Mezítfagy’ újabban ,mezítláb’ (s a német Barfuss, Barfrost) után alkotott szó, de gyártója alkalmasint nem értette a ,mezítláb’ szóban rejlő öszvehuzást.

——————————————————————————–
*MEZÍTLÁBAS
(mezit-len-láb-as) ösz. mn. Aki mezítláb jár. Mezítlábas falusi gyermekek. Mezítlábas szerzetesek.

——————————————————————————–
*MEZÍTLEN
l. MEZÍTELEN, illetőleg MEZTELEN.

——————————————————————————–
*MÉZÍZ
(méz-íz) ösz. fn. A méznek sajátságos íze, továbbá némely növények gyümölcsök olyan íze, melyet a mézéhez legjobban hasonlíthatni.

——————————————————————————–
*MÉZÍZŰ, MÉZIZÜ
(méz-ízű) ösz. mn. 1) Minek izt a valóságos méz adott. Mézizü sütemény, mákos kalács. 2) Minek ize a mézéhez hasonló. Mézizü körte, szőlő.

——————————————————————————–
*MÉZJUHAR
(méz-juhar) ösz. fn. Északamérikai juharfaj, melynek leve minden egyéb juharfajok fölött legtöbb czukorrészeket tartalmaz. (Acer saccharinum).

——————————————————————————–
*MÉZKOVÁSZ
(méz-kovász) ösz. fn. Mézzel készített kovász, milyen az úgynevezett bábsütők, vagy mézeskalácsosok kovásza.

——————————————————————————–
*MÉZKŐ
(méz-kő) ösz. fn. Szilárd, jobbára mézsárga, átlátszó, mereven test, mely szemre a gyantakőhöz hasonló, s leginkább a kőszén között találtatik. (Bitumen mellites).

——————————————————————————–
*MÉZKÖRTE
(méz-körte) ösz. fn. Igen édes húsu nyári körtefaj.

——————————————————————————–
*MÉZKÜTEG
(méz-küteg) ösz. fn. Sötétsárga, mézszinü küteg az emberi bőrön. (Melos).

——————————————————————————–
*MÉZLÉP
(méz-lép) ösz. fn. Mézzel megtölt lép a méhkasban. Innen: lépes méz am. méz a léppel együtt véve. V. ö. LÉP.

——————————————————————————–
*MÉZMADÁR
(méz-madár) ösz. fn. Minden madarak legkisebbik faja déli Amérikában, mely méhek gyanánt a virágok mézével táplálkozik. (Colibri).

——————————————————————————–
*MÉZMOLY
(méz-moly) ösz. fn. Méheket pusztító moly- vagy pillefaj.

——————————————————————————–
*MÉZNÁD
(méz-nád) ösz. fn. l. CZUKORNÁD.

——————————————————————————–
*MÉZNEDV
(méz-nedv) ösz. fn. A méznek hig része; vagy a mézhez hasonló, mézédességü nedv.

——————————————————————————–
*MÉZNEMŰ
(méz-nemű) ösz. mn. Ízére, szinére, s egyéb tulajdonságaira nézve mézhez hasonló. Méznemü nedvek, mezgék, gyanták.

——————————————————————————–
*MEZŐ
(mez-ő) fn. tt. mező-t, tb. ~k, harm. sz. raggal: mezeje. 1) Széles ért. mint a leplet, takarót jelentő mez gyöknek származéka, am. valamely csupasz, kopasz, kopár testnek födője, leple, takarója. Alakjára nézve igenév, miért kellett hajdan léteznie mez igének is, mely egyszersmind név volt, mint zár és zár, les és les, nyom és nyom, nyit és nyit stb. 2) Szorosb ért. a földből kinövő s annak kérgét, külsejét lepel gyanánt eltakaró fűtömeg. Zöld, száraz mező. Baranyában jelent különösen zöld vetést. 3) Nyilt térség, melyen fák nincsenek, csak fű, gyep, pázsit, különösen legelő, baromélő. Térmező. A csordát kihajtani a mezőre. Szabad mező, annyi mint közlegelő. Sík mező. “Zöld erdőben, sik mezőben, gerliczék nyögdécselnek.” (Népd.). Rákos mezeje. Rigók mezeje.
“Metet bég véresen borítja a mezőt.”
Vörösmarty.
Szélesb ért. jelenti a mivelés alatt levő földeket is, innen a mezei gazdaság, mezei munka, mezei jószág kifejezések. A szláv nelvekben eléjön mez, meze, meza, miza; talán ide sorolhatjuk a persa zemin-t is mely am. föld. Átv. ért. müködési, cselekvési alkalom, vagy térség, hely, vagy mód. Csatamező, harczmező. Nincsen mezeje, tudományát kitüntetni. Szép meződ nyílik szorgalmad, ügyességed kitüntetésére, a dicsőségre.

——————————————————————————–
*MEZŐ-BÁND
erdélyi falu Maros sz. helyr. ~Bánd-ra, ~n, ~ról.

——————————————————————————–
*MEZŐ-BERÉNY
falu Békés m.; helyr. ~Berény-be, ~ben, ~ből.

——————————————————————————–
*MEZŐ-BODON
erdélyi falu Torda m.; helyr. ~Bodon-ba, ~ban, ~ból.

——————————————————————————–
*MEZŐ-CSÁN
erdélyi falu Torda m.; helyr. ~Csán-ba, ~ban, ~ból.

——————————————————————————–
*MEZŐCSŐSZ
(mező-csősz) ösz. fn. Csősz, ki a mezőkön őrködik, hogy időn kivül, vagy idegen barmok ne járják, kárt ne tegyenek benne. V. ö. CSŐSZ.

——————————————————————————–
*MEZŐD
falu Baranya m.; helyr. Meződ-re, ~ön, ~ről.

——————————————————————————–
*MEZŐ-EÖRS
falu Győr. m.; helyr. ~Eörs-re, ~ön, ~ről.

——————————————————————————–
*MEZŐFALVA
falu Bihar m.; helyr. ~falvá-ra, ~n, ~ról.

——————————————————————————–
*MEZŐ-GYÁN
falu Bihar m.; helyr. ~Gyán-ba, ~ban, ~ból.

——————————————————————————–
*MEZŐ-GYARAK
puszta Bihar m.; helyr. ~Gyarak-ra, ~on, ~ról.

——————————————————————————–
*MEZŐHATÁR
(mező-határ) ösz. fn. Határ, mely a legelőnek való mezőt kijeleli, melyen túl legeltetni nem szabad.

——————————————————————————–
*MEZŐHEGYES
puszta Csanád m.; helyr. Mezőhegyes-re, ~ěn, ~ről.

——————————————————————————–
*MEZŐJÁRÁS
(mező-járás) ösz. fn. Azon út, melyen a mezőre, legelőre járnak a barmok, továbbá a közlegelőnek felosztása, mely szerént egyik részében most, másikban máskor járhat a barom.

——————————————————————————–
*MEZŐ-KAPUS
erdélyi falu Torda m.; helyr. ~Kapus-ra, ~on, ~ról.

——————————————————————————–
*MEZŐ-KÁSZONY
mváros Bereg m.; helyr. ~Kászony-ba, ~ban, ~ból.

——————————————————————————–
*MEZŐKE
(mez-ő-ke) fn. tt. mezőkét. Mezei, vagy szántóföldeken lakó pacsirtafaj.

——————————————————————————–
*MEZŐKÉP
(mező-kép) ösz. fn. Tájkép, mely mezőt ábrázol.

——————————————————————————–
*MEZŐ-KERESZTES
mváros Borsod, falu Bihar m.; helyr. ~Keresztes-re, ~en, ~ről.

——————————————————————————–
*MEZŐ-KESZI
l. KESZI alatt.

——————————————————————————–
*MEZŐ-KOMÁROM
l. KOMÁROM alatt.

——————————————————————————–
*MEZŐ-KÖVESD
l. KÖVESD.

——————————————————————————–
*MEZŐ-LABORCZ
falu Zemplén m.; helyr. ~Laborcz-ra, ~on, ~ról.

——————————————————————————–
*MEZŐLAK
falu Veszprém m.; helyr. ~lak-ra, ~on, ~ról.

——————————————————————————–
*MEZŐ-MADARAS
erd. falu Maros sz. helyr. ~Madaras-ra, ~on, ~ról.

——————————————————————————–
*MEZŐN?N?
Baranyában kérdőleg am. merre?

——————————————————————————–
*MEZŐ-NYÁRÁD
falu Borsod m.; helyr. ~Nyárád-ra, ~on, ~ról.

——————————————————————————–
*MEZŐ-ŐR
erdélyi falu Kolos m.; helyr. ~Őr-re, ~ön, ~ről.

——————————————————————————–
*MEZŐ-ÖRS
l. MEZŐ-EÖRS.

——————————————————————————–
*MEZŐ-PETERD
falu Bihar m.; helyr. ~Peterd-re, ~ěn, ~ről.

——————————————————————————–
*MEZŐ-PETRI
falu Szatmár m.; helyr. ~Petri-be, ~ben, ~ből.

——————————————————————————–
*MEZŐ-RUCS
erdélyi falu Torda m.; helyr. ~Rucs-ra, ~on, ~ról.

——————————————————————————–
*MEZŐS
(mez-ő-s) mn. tt. mezős-t v. ~et, tb. ~ěk.. Mezővel téres levegővel, gyepes helyekkel bővelkedő. Mezős vidék. Mezős puszta.

——————————————————————————–
*MEZŐ-SÁLLYI
erdélyi falu Torda m.; helyr. ~Sállyi-ba, ~ban, ~ből.

——————————————————————————–
*MEZŐ-SÁS
falu Bihar m.; helyr. ~Sás-ra, ~on, ~ról.

——————————————————————————–
*MEZŐSÉG
(mez-ő-ség) fn. tt. mezőség-ět, harm. szr. ~e. Rétek-, legelőkből álló nyilt, szabad térség. Erdélyben így neveznek egy terjedelmes vidéket a Maros jobb oldalán.

——————————————————————————–
*MEZŐ-SZAKÁL
erdélyi falu Torda m.; helyr. ~Szakál-ra, ~on, ~ról.

——————————————————————————–
*MEZŐSZEG
puszta Veszprém m.; helyr. Mezőszeg-re, ~ěn, ~ről.

——————————————————————————–
*MEZŐSZÉL
(mező-szél) ösz. fn. Mezőnek, mezőségnek határa, kerülete, melyet árkok, cserjék, fasorok stb. képeznek.

——————————————————————————–
*MEZŐ-SZENGYEL
erdélyi falu Torda m.; helyr. ~Szengyel-re, ~ěn, ~ről.

——————————————————————————–
*MEZŐ-SZENTGYÖRGY
l. SZENTGYÖRGY.

——————————————————————————–
*MEZŐ-TÁRKÁNY
l. TÁRKÁNY.

——————————————————————————–
*MEZŐ-TELEGD
mváros Bihar, m.; helyr. ~Telegd-re, ~ěn, ~ről.

——————————————————————————–
*MEZŐ-TELKI
falu Bihar m.; helyr. ~Telki-be, ~ben, ~ből.

——————————————————————————–
*MEZŐ-TEREM
falu Szatmár m.; helyr. ~Terem-be, ~ben, ~ből.

——————————————————————————–
*MEZŐ-TUR
mváros Heves m.; helyr. ~Túr-ra, ~on, ~ról.

——————————————————————————–
*MEZŐVADÁSZ
(mező-vadász) ösz. fn. Ki a szabad mezőn lakó vadakat űzi, fogdossa, lődözi, különböztetésül az erdei, vízi vadásztól.

——————————————————————————–
*MEZŐVÁROS
(mező-város) ösz. fn. Széles ért. nyilt, kerítetlen város, melynek lakosai leginkább mezei munkával, földmiveléssel foglalkodnak. Szorosb ért. oly község, mely a falvak osztályából bizonyos szabadalmak, pl. vásártartási jog által kivétettek, de a királyi városok osztályába nem tartoznak. Egyéb iránt a mezővárosok között sok, és nagy különbségek vannak.

——————————————————————————–
*MEZŐVÁROSI
(mező-városi) ösz. mn. Mezővárost illető, ahhoz tartozó; mezővárosból való.

——————————————————————————–
*MEZŐ-VÁSÁRHELY
HÓLD~, mváros Csongrád m.; helyr. ~Vásárhely-re, ~ěn, ~ről.

——————————————————————————–
*MÉZPILIS
(méz-pilis) ösz. fn. A virágok azon részei, vagy edényei, melyekben a mézanyag öszvegyűl. V. ö. PILIS.

——————————————————————————–
*MÉZSÁRGA
(méz-sárga) ösz. mn. A méz szinéhez hasonló sárgaságu.

——————————————————————————–
*MÉZSEJT
(méz-sejt) ösz. fn. A mézlépben levő kis üregecskék, likacskák, melyekbe a méhek lerakják a mézet.

——————————————————————————–
*MÉZSĚR
(méz-sěr) ösz. fn. l. MÉHSĚR.

——————————————————————————–
*MÉZSONKOLY
(méz-sonkoly) ösz. fn. Maga a mézlép sejtestül, midőn a mézet kinyomták belőle.

——————————————————————————–
*MÉZSZAG
(méz-szag) ösz. fn. A méznek sajátságos szaga, vagy olyan szag, milyen a mézé.

——————————————————————————–
*MÉZSZÍN
(méz-szín) ösz. fn. és mn. 1) A méznek szine, vagy olyan szín mint a mézé. 2) MÉZSZINŰ.

——————————————————————————–
*MÉZSZINŰ
(méz-szinű) ösz. mn. Olyan szinű, mint a méz. Mézszinű sárga.

——————————————————————————–
*MÉZSZÜRET
(méz-szüret) ösz. fn. Méhészeti munka, midőn őszszel a méheket megfojtják, s a mézet kiszedik a kasokból.

——————————————————————————–
*MÉZTÁK
(méz-ták) ösz. fn. l. MÉZPILIS.

——————————————————————————–
*MÉZTAPASZ
(méz-tapasz) ösz. fn. Mézből készített tapasz, melyet gyógyszerül a testre, különösen daganatra tesznek.

——————————————————————————–
*MÉZTARTÓ
(méz-tartó) ösz. fn. Általán akármily edény, melyben mézet tartanak.

——————————————————————————–
*MEZTÉLÁB, MEZTÉLLÁB
tájdivatosan öszvehúzva meztelen láb szókból; néhutt kivált a tiszai vidéken szintén öszvehuzottan: mezítláb.

——————————————————————————–
*MEZTELEN
(mez-telen) mn. tt. meztelen-t, tb. ~ěk. Kinek, vagy minek testét semmi lepel, burok, takaró, ruha nem födi; szóval, am. mez nélküli. Különösen emberre vonatkozólag am. egészen ruhátlan. Anyaszült meztelen, oly csupasz, mint születésekor volt. Mondatik a test egyes részeiről is, melyeket szokás befödni. Meztelen nyak, melly, karok, has, lábak. Más állatokat illetőleg am. szőretlen, tollatlan. Meztelen verebek, egerek. Átv. ért. mondják más testekről is, midőn rendes, szokott burok, takaró, tok, lepel stb. nélkül vannak. Meztelen kard, tőr. Meztelen csusza, mely semmivel sincs meghintve. Meztelen falak, vakolat, vagy képek, diszítvények nélkül. Határozóként am. meztelenül.

——————————————————————————–
*MEZTELENĚDÉS
(mez-telen-ěd-és) fn. tt. meztelenědés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Meztelen állapotra jutás.

——————————————————————————–
*MEZTELENĚDIK
(mez-telen-ěd-ik) k. m. mezteleněd-tem, ~tél, ~ětt. Meztelen állapotra jut, meze, ruhája szakadoz, lefoszlik, leesik stb.

——————————————————————————–
*MEZTELENÍT, MEZTELENIT
(mez-telen-ít) áth. m. meztelenít-ětt, par. ~s, htn. ~ni v. ~eni. Meztelenné tesz, magáról vagy másról leveti, lehúzza a mezt, takarót stb. Testének némely részeit szemtelenül mezteleníti.

——————————————————————————–
*MEZTELENÍTÉS, MEZTELENITÉS
(mez-telen-ít-és) fn. tt. meztelenítés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Cselekvés, midőn valami meztelenné tétetik.

——————————————————————————–
*MEZTELENSÉG
(mez-telen-ség) fn. tt meztelenség-ět, harm. szr. ~e. Valaminek állapota, vagy tulajdonsága, midőn meztelen. Szeméremből takargatja meztelenségét. Botrányos meztelenség. Átv. ért. valamely dolognak oly állapota, melynél fogva a maga tiszta valóságában, titkolatlanul áll előttünk. Valamely bűnt egész meztelenségében lefesteni.

——————————————————————————–
*MEZTELENŰL v. MEZTELENÜL
(1), (mez-telen-űl) önh. m. meztelenűl-t. Olyanná lesz, mint a meztelen; meztelenedik.

——————————————————————————–
*MEZTELENŰL v. MEZTELENÜL
(1), (mint föntebb) ih. Meztelen állapotban. Meztelenül jöttünk e világra. Az egérfiak meztelenül születnek. V. ö. MEZTELEN.

——————————————————————————–
*MÉZTIZED
(méz-tized) ösz. fn. Tízed, melyet hajdan a jobbágy az illető földesúrnak a szüretelt mézből adott.

——————————————————————————–
*MÉZVÁM
(méz-vám) ösz. fn. Vámilleték, mely kormányzási szabályok szerént a méztől jár.

——————————————————————————–
*MI (1)
dolgot jelentő névmás, tt. mit, tb. mik; ellentéte az újabb irodalomban csupán személyre vonatkozó ki; V. ö. KI. 1) Mint kérdő valamely dologról tudakozódik. Mi az ott? Mit adsz nekem? Miért adnád e lovat? Miben egyeztetek meg? Mitől félsz? Mihez fogsz ma? Miről tanácskoztok? A régi halotti beszédben: “Látjátuk feleim! mik vagymuk.” Fölveszi különösebben a személyragokat: mim, mid, mie v. mije, mink, mitek, miek v. miök, v. mijök. Különös népies szólásmód: mit nekem? mintegy: mit ér nekem?
“Mit nekem te zordon Kárpátoknak,
Fenyvesekkel vadregényes tája!
……………………………………………..
Lenn az alföld tengersík vidékin,
Ott vagyok honn, ott az én világom.”
Az alföld, Petőfitől.
Ragatlan állapotban majd név, majd ige előtt áll. Mi baj? Mi(csoda) dolog ez? Mi tevők legyünk? Mi bánt? Mi keseríti szivedet? Melléknévileg: mi ember az? e helyett: milyen? Tatártörökül: ne, mely szintén elfogadja nemcsak a ragozást, hanem személyragokat is, pl. nenün v. nenin (= kié?), neden (= kitől?), nem var (= mim van?), neleri var (= mijök van?); melléknévileg: ne adem dür (mi ember?). Finnül: mikä. Csagataj nyelven az Abuska szerént: ni, innen: nige, minek, mivégett; nicsük, mikép, miért stb. A héber nyelvben mi am. ki. 2) Mint visszahozó névmás határozatlan tárgyra vagy egész mondatra vonatkozik, s ebben különbözik tőle a mely, minthogy ennek viszonytárgya határozott, pl. meg van-e a ló, melyet vettél? nem: mit vettél. Ellenben: meg van-e, amit vettél? nem: melyet vettél? Ilyenek: Nem tudom, mit mondottál. Tedd, ami tetszik. Néha nagyobb hangzatosság vagy nyomaték végett maga elé veszi a mutató a szócskát is, mint föntebb amit vettél. Némelyek hibáztatják, hogy azon mutató a szócskát vele származékaiban is mint öszvetett szót öszveírjuk. Tették ezt előttünk már a régiek is, pl. Szalay Á. 400 m. levelében XVI. század eleje és közepéről. l. Magyar Levelestár 134, 256, 349, 376 (amént), 379. stb. lapokon. Egyébiránt V. ö. KI, (4). Állhat a viszonymondat előtt is. Amit rég mondottam volt, csakugyan megtörtént. Amiről tegnap beszéltünk, nem igaz. 3) Néha mint fn. áll ,holmi’ és ,valami’ helyett. “Ezüst miét adta zálogba két száz forintba.” Gr. Eszterházy M. nádor levele 1634-ből. S ekkor kicsinzője: micske, s birtokragokkal: micském, micskéd stb. 4) Mint indulatszó csudálkodást, nagyítást jelent, s megfelel neki a latin quam, rokon hozzá itt is a tatár-török ne, továbbá a német wie, hellén ph, s egyértelmü vele a magyar mily, és tájdivatosan: ki, pl. mi szép az élet! (Kölcsey). Mi dicső dolog ez! Mi hamar elmúlik minden! Mi kevés örömet élveztünk! Tatártörökül is: ne güzel (= mi szép!) Öszvetételben: vajmi! Valamint a személyre vonatkozó ki, úgy ez is öszvetétetik a határozatlan jelentésü akár, bár, né, vala, sem szókkal: akármi, bármi, némi, valami, semmi. Léteznek ezek is: olyasmi, ilyesmi, ritkán mindenmi (mint: mindenki). V. ö. KI, MELY, névmásokat.

——————————————————————————–
*MI (2)
a személyes névmás többesének első személye. Másképen és teljes alakban: mink. Székelyesen: mü, régiesen, kiváltkép mint személyrag mük (és muk), több szláv nyelvekben: mi v. my, svédül és dánul: wi, finnül: me, törökül bi-z, némely tatár nyelvekben: mi-z, hellénül: hmeiV (aeoliai alakban: ammeV, Bopp szerént = asmeV), és nwi; persául: má (öszvehúzva ebből: men-há), szanszkritül: vajam és aszmé, arabul: nehnü, zendül: vaém stb. Birtokragozva: miénk (= mi-é-nk), v. mienk és miéink, v. mieink. A magyar mi, székelyesen: mü, vagy úgy tekinthető mint mink rövidülete, talán a két azonos személyrag eltávoztatása végett, pl mi házunk, mi vagyunk, ezek helyett: mink házunk, mink vagyunk, vagy Bopp Ferencznek, a szanszkritra nézve szóló fejtegetése itt is elfogadható volna, t. i. szerénte az én-nek nincs és nem lehet többese, úgy hogy valamint a szanszkritban a-szmé, am. én (és) ők, úgy a magyar mi v. mit v. mük is annyi volna: én-ő v. én-ők. V. ö. ÉN.

——————————————————————————–
*MIA
fn. tt. miát. Tengeri csigafaj, melynek tekenője nem záródik öszve. (Mya).

——————————————————————————–
*MIÁ (1)
macskahang, melyből lett miákol, miákolás.

——————————————————————————–
*MIÁ (2)
(mi-att azaz mi-ált) névutó és tájszó, s mint imént mondók, ,miatt’-ból öszvehúzva. A régieknél valamint ,miatt’ is, rendszerént am. által. “Ten tanítványod miá elárultatál.” “Te választott zsidó néped miá megfogatál, hamis tanók miá vádoltatál, három biró miá hamisan itéltetél.” (Kinizsiné imak.). “Kik tőrt vesznek, tőr miá vesznek.” “Valahol hirdetendik mind világot miá (= minden világon által) ez evangyéliomot.” (Régi magyar Passio). A régi halotti beszédben is: “,hogy Isten vő vimádságuk miá bolcsássa vő bűnét.” V. ö. MIATT.

——————————————————————————–
*MIÁKOL
(miá-k-ol) önh. m. miákol-t. Macskáról mondják, midőn miá hangon siránkozik. Máskép: nyivákol.

——————————————————————————–
*MIÁKOLÁS
(miá-k-ol-ás fn. tt. miákolás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Macskarivás. V. ö. MIÁKOL.

——————————————————————————–
*MIÁLT
régies; l. MIATT.

——————————————————————————–
*MIATT
(mi-ált, egész alakban: mi által) névutó. Jelen nyelvszokás szerént oly név után áll, mely valaminek eszközlő okát (causa efficiens) jelenti, még pedig rosz értelemben, pl. nagy fáradság miatt alig piheg. Gondatlanságod miatt sok kárt szenvedtem. Bűne miatt szégyenli magát. Fölveszi a személyragokat miattam, miattad, miatta stb. Különbözik tőle: végett, mely nemcsak végokra (caussa finalis) vonatkozik, hanem azon okot jó s kedvező értelemben kivánja használtatni, pl. mulatság végett társaságba menni, t. i. azon czélból, hogy mulassunk; ellenkező: mulatság miatt elhalasztani a kötelességet, a mulatság az oka, hogy stb. Fölcserélhető a tól től raggal, pl. alig lát a nagy ködtől, am. köd miatt. Majd elvesz az éhségtől am. éhség miatt. A régieknél használtatott rendesen által helyett is, pl. a Müncheni codexben: “Mely mondatott Jeremiás proféta miatt.” “Mendenek ő miatta (per ipsum) löttenek.” Ezen codex végén: “E könyv megvégeztetett Németi Györgynek, Hensel Emre fiának keze miatt;” mit ma így mondanánk: által. “Bátoroh (= bátoríjj azaz bátoríts) engemet erős angyaloknak miatta” (= általa. Kinizsiné 14. imája). “És enmiattam (per me) vetteték e szerzés.” (Bécsi codex). Ma meg kell halnod enmiattam” (= általam. Peti G. LXI. mese). Zrinyinél is: “Zríni keze miátt volt ennek halála.” Szalay Á. gyüjtötte levelek egyikében világosan l-vel kiírva is fordúl elé: “Ne kiálcsa mind ez világ azt, hogy te k(egyelmed) miatt vész el az mi urunk és mi miáltunk.” (Levél 1543-ból). Mindezekből megtetszik, hogy ,miatt’ e szókból van öszvehúzva: mi-ált v. -által. Régiesen és tájdivatosan ma is: miá, továbbá szintén tájdivatosan: mián, v. miánt, v. miátt, mely utóbbiban legtisztábban létezik az l-nek (mi-ált) az utóbbi t előtt szintén t-vé hasonlása.

——————————————————————————–
*MIATYÁNK
(mi-atyánk) ösz. fn. tt. miatyánk-ot, harm. szr. ~ja, ez itteni különös értelemben többese nincs. Azon imádság, melyre Idvezítőnk tanított bennünket, a mely magyarul így kezdődik: Mi atyánk. Miatyánkot imádkozni. Elmondani egy miatyánkot, és egy üdvözlégyet. Tudja mint a miatyánkot. (Km.). Sok miatyánk, kevés vakarcs (Km.). Ha a farkast miatyánkra tanítod, báránylábat kiált (Km.). azaz a természetet hiába erőteted (Erdélyi János). A nép szereti hozzá tenni az Isten szót: Miatyánk, Isten! Szolgai forditása az idegen nyelvekbeli úri imának (pater noster, pater hmwn, Vater unser stb.), mert a magyarban a mi csak akkor tétetik ki, ha ez hangsulylyal jár, innen: mi atyánk azt tenné: (csak) nekünk atyánk, már pedig az Isten atyja ami keresztény hitünk szerént az egész emberi nemnek. Tehát helyesebben csak ,Atyánk’ volna mondandó, mint ezen ima többi részében is a személyesnévmások elhagyandók: szenteltessék meg neved, jöjjön el országod, add meg mindennapi kenyerünket stb. Így mondja el azt mindig a pesti ref. hitszónok és superintendens Török Pál.

——————————————————————————–
*MIAVA
mváros Nyitra m.; helyr. Miavá-ra, ~n, ~ról.

——————————————————————————–
*MIBENLÉT
(miben-lét) ösz. fn. Valaminek jelen állapota, viszonya. A dolog mibenlétét megtudni.

——————————————————————————–
*MICSA
tájdivatosan öszve van húzva, ebből micsoda.

——————————————————————————–
*MICSÁK
falu Zemplén m.; helyr. Micsák-ra, ~on, ~ról.

——————————————————————————–
*MICSINYE
ALSÓ~ FELSŐ~ faluk Zólyom m.; helyr. Micsinyé-re, ~n, ~ről.

——————————————————————————–
*MICSIRI
Ferenczi J. szerént székely tájszó, tt. micsirit. L. MECSEVÉSZ. Micsi és mecse törzsek azonosoknak látszanak. Származhatott ,miczereg’ szónak miczer törzséből is.

——————————————————————————–
*MICSKE (1)
(mi-cs-ke) fn. tt. micskét. Mi’ szónak mint főnévnek kicsinzője s am. valamicske, holmicske. A micském vala, az ellenség mind elpusztította.

——————————————————————————–
*MICSKE (2)
mváros Bihar, falu Sopron, puszták Bihar és Szabolcs m.; helyr. Micské-re, ~n, ~ről.

——————————————————————————–
*MICSODA
(mi-csoda) ösz. névmás. Az egyik alkató része, t. i. a csoda szó arra mutat, hogy eredetileg valamely meglepő, bámulatos dologra vonatkozott. Jelenleg a rövidebb mi kérdő névmásnak nyomatos mása, pl. mi dolog v. micsoda dolog ez? A régieknél nem igen találjuk, pl. a Müncheni codexben sem fordúl elé. De későbben már gyakran olvasható, pl. Mikes Kelemen törökországi leveleiben még pedig eredeti jelentésében: “Micsoda szép állapot az tegnap ebédet Ázsiában ettem, vacsorát pedig Európában.” (XXXII. levél). V. ö. CSODA.

——————————————————————————–
*MICSODÁS
(mi-csodás) ösz. névmás és mn. Milyenféle, minemű, a maga nemében mily tulajdonságu, pl. hogy kel a búza? felelet: Ki micsodás, azaz mineműségéhez képest különböző áron.

——————————————————————————–
*MICZ
fn. tt. miczet. A székelyeknél am. percz. Egy miczre megvan, csak fogjunksza hezzá. Nem kell neki több egy micznél. (Kriza J.). Úgy látszik mintha a p ajakhangnak m szintén ajakhangra változtával és az r elhagytával (mint ,mett’-ben is ,mert’ helyett) ,percz’ szó módosúlata volna, sőt általában is divatos peczczen, ,perczen’ helyett, midőn amannak gyöke pecz.

——————————————————————————–
*MICZERĚG
(miczer-ěg) önh. m. miczerěg-tem, ~tél, miczergětt. htn. ~ni v. miczergeni. Mondják tehénről, midőn miczer-féle hangon borja után sír, nyöszörög. Néhutt, pl. Göcsejben: moczorog.

——————————————————————————–
*MIDŐN
(mi-időn) ösz. ih. és kötszó. Jelenti bizonyos időnek meghatározását, mely alatt valami történik; tehát az időt, és a vele egyszerre történt dolgokat öszveköti; miért a viszonymondatban az akkor vagy nyilván kitétetik, vagy titkon értetik, pl. midőn ráérek, akkor megyek mulatni. Midőn haza mentem, barátommal találkozám. Akkor szólj, midőn kérdeznek. Legkényelmesben érzem magamat, midőn egyedül vagyok. Magához veheti a mutató a szócskát is amidőn. Néha a múlt vagy függő múlt időbeli ige előtt kihagyható, s ekkor a viszony igének múlt részesülője személyragozva, és kor vagy ban ben raggal tétetik helyébe, pl. midőn haza mentem, haza mentemkor, v. mentemben. Midőn erre járt kelt, erre jártában, keltében, v. jártakor, keltekor. Egyébiránt ily kihagyásokkal ovatosan, s az értelmességre különös tekintettel kell bánni. E szót a verselő egész valóságában (mi időn) használhatja, ha a versmérték úgy kivánja.

——————————————————————————–
*MIE
székely szó, mely mint a sónak jelzője teszen aprót, kicsit. Mie só, am. apróra őrlött, törött, morzsolt só.

——————————————————————————–
*MIÉG
palóczos kiejtése még szónak; egészen az eredeti öszvetétel: mi névmás és -ég, mely régiesen csaknem állandóan am. -ig névrag.

——————————————————————————–
*MIÉINK, MIEINK
(mi-é-i-nk) személyes névmás, mely több birtokost, és több birtokot fejez ki, pl. a hasított talpu ludak mind a miéink. Néha am. hozzánk tartozik, ami nyájunkból, házunkból, felekezetünkből valók. A szomszéd cselédei már honn vannak, de a mieink még késnek. Néhutt ez értelemben miénkek épen úgy mint enyémek nem tekinthető szabályellenesnek. V. ö. Előbeszéd 162. lapon. Fölveszi a névragokat, pl. a ti juhaitok a mieinkkel együtt legelnek. Csak a tieitekre legyen gondotok, mi majd gondoskodunk a mieinkről. E szóban a mi többes 1-ső személy, az é és i együtt több birtok képviselői, az nk többes első személyrag. V. ö. MIÉNK, MINK, és ÉN.

——————————————————————————–
*MIEL, MIELKĚDIK stb
régies szók, ezek helyett: mivel, mivelkědik. ,Miel’ eléjön ,mihelyt’ értelemben is; l. ezt.

——————————————————————————–
*MIELŐBB
(mi-előbb) ösz. ih. Minél hamarabb, késedelem nélkül. Mielőbb ott légy. Szeretném mielőbb elvégezni munkámat.

——————————————————————————–
*MIELŐTT
(mi-előtt) ösz. ih. és kötszó. Oly két mondatot köt öszve, melyekben az illető cselekvések, vagy szenvedések vagy állapotok bizonyos időrend szerént soroztatnak, s a mielőtt azon mondat elé tétetik, mely az utóbb történendő dologra vonatkozik, pl. mielőtt utazni ment, házát rendbe szedé, azaz, előbb rendbe szedte házát, azután ment utazni, tehát fordítva így állhat az egész mondat: Miután házát rendbe szedte, utazni mene. Valamint pedig ezeket: azelőtt, ezelőtt; azután, ezután, így is mondjuk: annakelőtte, ennekelőtte; annakutána, ennekutána; hasonlóan a mielőtt, máskép: minekelőtte, pl. Müncheni cod. János 8. “Mielőtt Ábrahám lenne, én vagyok.” Káldinál: “Minekelőtte Ábrahám lenne” stb. A latinban megfelel neki a priusquam, mely föltételes módu igét vonz; innen van, hogy a latin szókötésnek e szabályát a magyar irók is elfogadták, midőn például így írnak: Mielőtt elmennél, add tudtomra. Mielőtt láttalak volna, hangodról megismértelek. Így a régi bibliafordításokban is, pl a Müncheni codexben: “Mielőtt téged Fülöp hiúna (= hívna), mikor volna a figefa alatt, látálak tégedet.” Ez utánzásra a tiszta magyarságban nincs szükség, s mi értelmesen és szép rövidséggel szólunk, ha bár a jelentőmóddal élünk. Mielőtt elmégy, add tudtomra. Mielőtt láttalak, hangodról megismerélek.

——————————————————————————–
*MIÉNK, MIENK
(mi-é-nk) Birtokragos személyes névmás, mely több személynek egy közös birtokát jelenti, pl. ez a ház a miénk, am. ezen ház birtoka többünket illet. Ha a birtok is több: miěink v. mieink. Ezek a házak a mieink. Fölveszik a névragokat: mienknek és mieinknek, mienktől, miěnkbe, mienkből stb., pl. nem csak a ti lovatoknak lett csikaja, hanem a mienknek is. A ti szőlőtöket is elverte a jég, a mienket is. A ti házaitokba szállásolják a katonákat, nem a mieinkbe; sőt a birtokos é-t is: miénké, pl. ez a kalap nem a ti embereteké, hanem a miénké. Eredetökre nézve három részből állnak, ú. m. mi (első személy többese), é v. e, és éi v. ei (birtokragok), nk (szemelyrag). V. ö. ÉN és Előbeszéd 162. lap.

——————————————————————————–
*MIÉRT
(mi-ért) ih. 1) Mint kérdő vagy valaminek eredeti okát tudakozza, vagy bizonyos becsre, árra vonatkozik, pl. miért nem akarsz velem jönni? miért haragszol? Miért szomorkodol? Itt az eredeti, vagy eszközlő ok van kérdés alatt, minél fogva az ért gyöke az eredetet jelentő ér v. er, melynek megfelel a német ur, honnan Ursache, és a latin or, melyből origo. Ellenben midőn így szólunk: Miért adnád oda lovadat? Miért varrták meg ruhádat? itt az ért becset, árt jelent, a gyöke azon ér, melyből érték, érdem, érdemel származnak, s am. mi árért, mi értékért. 2) Mindkét értelemben viszszahozó erővel is bír, és ekkor szereti maga elé venni a mutató a szócskát, pl. amiért haragudtál, annak már vége. Amiért könyörögsz, azt meg nem tehetem. Azért én is dolgozom, amiért mások, azaz oly bérért. A régi halotti beszédben méret azaz mérett: “Gye (de) mondoa neki mérett nöm enneik.” Egyébiránt némely régieknél eléjön ,mert’ értelemben is. “Annakokáért, miért értém, hogy az én jó cselekedésem, másképen tetszik ti kegyelmednek, meg akarom tartani Veresvárát.” (Levél 1546-ból Szalay Á. 400 m. l.). “Kit ördög nagy mestörségvel irigységből, miért jámbor vala, testi bínben akara csudaképen ejteni.” (Debreczeni Legendáskönyv 7. lap.). V. ö. MERT és ÉRT, névrag.

——————————————————————————–
*MIÉRTHOGY
(miért-hogy) ösz. ksz. Régiesen, és tájdivatosan azt teszi: mivelhogy.

——————————————————————————–
*MÍES
régiesen am. míves; l. ezt.

——————————————————————————–
*MIFÉLE
(mi-féle) ösz. mn. 1) Micsoda nemből, fajból, osztályból való, mily tulajdonságu? Miféle borai vannak? Miféle gyümölcsök teremnek e vidéken? 2) Különösen emberekre vonatkozva am. mily rendü, sorsu, jellemü. Miféle emberekkel társalkodol? Néha bizonyos gúnyra, gyanúra mutat. Miféle nők azok amott? Ha szabad kérdenem, miféle ember ön? 3) Midőn a személyes névmásnak első személyü többese teszi első alkatrészét am. olyan mint mi: (mi-)magunkféle, a mi osztályunkból való, hozzánk hasonló sorsu, jellemü. Harmadik személyben is: Ily miféle emberek hamar gyanuba esnek.

——————————————————————————–
*MÍG v. MIG
(mi-ig) kötszó, melynek a viszonymondatban nyilván vagy hallgatólag megfelel az addig. A mig azon mondatot vezérli, mely az állítmánynak, mint föltételnek bizonyos időig való tartására vonatkozik, pl. addig verd a vasat, mig tüzes (Km.). Iparkodjál, míg erőd van. Mig boldog leszesz, barátid is lesznek. Nem megyek innen, míg el nem parancsolnak. Míg a világ s az örök, a székelyeknél divatozó nyomatékos mondat e helyett: soha sem. Kérdőleg is ,meddig’ helyett:
“Míg akartok veszteg lennie,
És rajtam ily veszélt tetetni?
Katalin verseslegendája.
A ,míg’ szó öszve van téve a dolgot jelentő mi és határt jelentő ig alkatrészekből: mi-ig, s a két i öszvehuzásával: míg; a hosszú í pedig, mint a legtöbb esetben, röviden is ejtethetik: mig. Az -ig rag valamint más szónál, úgy itt is fölveszi a len toldalékot míglen. A régieknél néha találjuk helyette menig és mennyég szókat, mindkettő am. mennyiig. Egyébiránt V. ö. MÉG, és ~IG.

——————————————————————————–
*MIGE
a régi halotti beszédben am. meg. “Hogy torkhukat mige szakasztja vala.” V. ö. MEG, (2).

——————————————————————————–
*MIGLÉCZ
falu Abaúj m.; helyr. Miglécz-re, ~ěn, ~ről.

——————————————————————————–
*MÍGLEN
(mi-ig-len) kötszó. Értelmére nézve am. míg, pl. “Járjatok, miglen világot vallotok.” (ambulate, dum lucem habetis. Münch. cod. János. 12.). A len némi nyomatékot és tartósságot kölcsönöz a törzsöknek, s különbözik tőle a tagadást jelentő len, pl. az étlen, vétlen, járatlan szókban. V. ö. ~LAN, ~LEN, és ~TALAN, ~TELEN képzőket.

——————————————————————————–
*MIGLÉSZ
faluk Gömör és Zemplén m.; helyr. Miglész-re, ~ěn, ~ről.

——————————————————————————–
*MIGLINCZ
puszta Torna m.; helyr. Miglincz-re, ~ěn, ~ről.

——————————————————————————–
*MIGNEM
(mig-nem) ösz. ih. és kötszó. Addig, mig valami meg nem történik; régies, pl. a Müncheni codexben: “Mígnem megtökéllessék” (usquedum perficiatur). Ma is hallható: Kitagadlak, mígnem megjavulsz, azaz szokottabban: míg meg nem javulsz.

——————————————————————————–
*MIHÁL
l. MIHÁLY.

——————————————————————————–
*MIHÁLCZFALVA
erdélyi falu A.-Fehér m.; helyr. ~falvá-ra, ~n, ~ról.

——————————————————————————–
*MIHALICSKA
puszta Szepes m.; helyr. Mihalicská-ra, ~n, ~ról.

——————————————————————————–
*MIHÁLKA
falu Marmaros m.: helyr. Mihálká-ra, ~n, ~ról.

——————————————————————————–
*MIHALKÓ
falu Zemplén m.; helyr. Mihalkó-ra, ~n, ~ról.

——————————————————————————–
*MIHÁLY (1)
(héber eredetü, jelentése: ki mint Isten, azaz ki hasonló Istenhez ), férfi kn. tt. Mihály-t, tb. ~ok. Michaël. Szent Mihály arkangyal. Szent Mihály hava am. őszelő, kilenczedhó, september. Szent Mihály lova, azon készület, melyen a halottakat temetőbe viszik. Máskép a közbeszédben Miska, Misi, Misa, Mihók.

——————————————————————————–
*MIHÁLY (2)
NAGY~, faluk Borsod és Zemplén m.; helyr. Mihály-ba, ~ban, ~ból.

——————————————————————————–
*MIHÁLYD
falu Somogy m.; helyr. Mihályd-ra, ~on, ~ról.

——————————————————————————–
*MIHÁLYDI
falu Szabolcs m.; helyr. Mihálydi-ba, ~ban, ~ból.

——————————————————————————–
*MIHÁLYDOMB
puszta Tolna m.; helyr. ~domb-ra, ~on, ~ról.

——————————————————————————–
*MIHÁLYFA
KEMENES~, PETŐ~, ÚJ~, faluk Vas m.; helyr. ~fá-ra, ~n, ~ról.

——————————————————————————–
*MIHÁLYFALA
falu Gömör m.; helyr. ~falá-ra, ~n, ~ról.

——————————————————————————–
*MIHÁLYFALVA
mváros Bihar, falu Zaránd, erdélyi falu A.-Fehér m.; helyr. ~falvá-ra, ~n, ~ról.

——————————————————————————–
*MIHÁLY-GEREGE
falu Nógrád m.; helyr. ~Geregě-re, ~n, ~ről.

——————————————————————————–
*MIHÁLYHÁZA
falu Veszprém m.; helyr. ~házá-ra, ~n, ~ról.

——————————————————————————–
*MIHÁLYI
mváros Sopron, falu Zemplén m.; helyr. Mihályi-ba, ~ban, ~ból.

——————————————————————————–
*MIHÁLYKA
1) kicsinyező férfi név, am. kis Mihály. 2) Turbulya nevü gyökérnövény.

——————————————————————————–
*MIHÁLYKÓ
falu Zemplén m.; helyr. Mihálykó-ra, ~n, ~ról.

——————————————————————————–
*MIHÁLYTELEK
mváros a Jászságban, helyr. ~telek-re, ~ěn, ~ről.

——————————————————————————–
*MIHAMAR
(mi-hamar) ösz. ih. Igen hamar. Siess, hogy mihamar itt lehess.

——————————————————————————–
*MIHÁNT
l. MIHELYT.

——————————————————————————–
*MIHASZNA
(mi-haszna) mn. Mondják oly emberről, kinek semmi hasznát venni nem lehet; ügyetlen, tehetetlen. Nagy mihaszna siheder.

——————————————————————————–
*MIHELŐ
falu Bihar m.; helyr. Mihelő-re, ~n, ~ről.

——————————————————————————–
*MÍHELY
(mív-hely), l. MŰHELY.

——————————————————————————–
*MIHELYĚN, MIHELYÖN
(a Debreczeni Legendáskönyvben), régies és tájdivatos; l. MIHELYEST.
“De mihelyen hától Kinizsi Pált látá,
Ali bég azonnal ott megröffent vala.”
Temesvári István 1569-ben (Thaly K. gyüjt.).

——————————————————————————–
*MIHELYEST
(l. végül), ösz. ih. és kötszó. A viszonymondatban megfelel neki a tüstént, v. azonnal. v. legott stb. Idősorozó értelme van, s azt jelenti, hogy amint egyik dolog megtörténik, nyomban követi a másik is, pl. mihelyest megláttalak, azonnal rád ismerék. Mihelyest a rendelt helyre eljutandasz, tüstént tudósits. Megfelel neki a latin quamprimum, még pedig ha eredetileg mi-elest öszvetett szót veszszük, a mi am. quam, az elest pedig am. a határzó primum. Ennek gyöke azon el, melyből elül, első, elő, előtt származtak. Innen lett az elavalt eles (primus) s ebből a határzó elest v. előst (primo, primum), mint öröm, örömes, örömest; vegy, vegyes, vegyest; kép, képes, képest. Csangósan eleszt, honnan a régies elesztebb (antiquius prius) mint örömest, örömestebb. Anynyi való, hogy e szó inkább időre mint helyre vonatkozik, s benne az idő elsőségének alapfogalma rejlik, tehát megállhat a mi-elest származtatás és alkatára nézve hasonló hozzá a mielőbb, és mielőtt. Ez elemzés szerént a míhelyen, mihelyt is eredetileg mi-elen, mi-elt volna.Valósággal h nélkül fordúl elé egy 1548-iki levélben (Szalay Á. 400 m. l.) “Miel ez level hozzád megyen, azonnal János dejákot mind ez levellel egyetembe köld X. uramhoz” Másutt: miath is “Az zabot még meg nem hozták, miath meghozzák azonnal választ teszek. (Levél 1559-ből). Néhutt ma is mihánt és a székelyeknél: miént. Más részről a ,helyt’ ,helyen’ szókra utasít a székely ,ahajt’ és ,ehejt’, alkalmasint am. a a-helyt és e-helyt, melyeknek jelentése szintén nemcsak helyre (ott itt), hanem időre is vonatkozik, ,azonnal’ és ,ezennel’ értelemben. A Mátray-codexben: mihelten.
“Gyönyörü képedet
Én mihelten megláttam.
(Thaly K. gyüjt.).
Tájdivatosan mihánt, különösen a székelyeknél: mihent, mihentesen, mientes, miént, mely utóbbiakban a h, mint föntebb érintők, szintén elhagyatik. ,Mene’ és ,menne’ (= mi-elen? mi-helyen?) alakban jön elé Katalin verses legendájában:
“Merre az képet bevivé
És az templomba letevé,
Ingyen ottan lehullának
Az bálványok s elromlának.”
“S menne hogy éjjelre juta,
Elaludt képét mutatá.”

——————————————————————————–
*MIHELYT
l. MIHELYEST.

——————————————————————————–
*MIHENT
MIHENTĚSEN l. MIHELYEST.

——————————————————————————–
*MIHEZTARTÁS
(mihez-tartás) ösz. fn. Újabb időben jött divatba a hivatalos nyelvben, a német ,Darnachachtung’ kifejezésére; magyarosabban: maga miheztartása vagy alkalmazása, vagy egyetlen szóval alkalmazkodás. Miheztartás végett, azaz alkalmazkodás végett.

——————————————————————————–
*MIHÓK
férf. kn. tt. Mihók-ot. A Mihály névnek nagyító vagy gúnyoló módosúlata. Jelent együgyü ostobát is; innen a bohó Misi nevezet is, valamint bolond Istók. Néhutt az együgyüt Jankó-nak is mondják. Mind ezen nevezetek valószinüleg valamely történeten alapulnak.

——————————————————————————–
*MIHÓKA
1) l. MIHÁLYKA, és MIHÓK. 2) Szabó Dávid szerént am. turbolya, baraboly, bubulicska.

——————————————————————————–
*MIHÓT
a székelyeknél divatos, mióta helyett; lásd ezt.

——————————————————————————–
*MIIK, MÍK
a székelyeknél tájdivatosak ,melyik’ helyett.

——————————————————————————–
*MIJAVA
l. MIAVA.

——————————————————————————–
*MIKALAKA
falu Arad m.; helyr. Mikalaká-ra, ~n, ~ról.

——————————————————————————–
*MIKE (1)
férfi kn. A Miklós névnek kicsinyített módosulata. Meghúzza magát, mint a Mike malaczcza. (Km.).

——————————————————————————–
*MIKE (2)
mváros Somogy m.; helyr. Miké-re, ~n, ~ről.

——————————————————————————–
*MIKEBUDA
puszta Pest m.; helyr: ~budá-ra, ~n, ~ról.

——————————————————————————–
*MIKEFA
falu Szala m.; helyr. ~fá-ra, ~n, ~ról.

——————————————————————————–
*MIKEFALVA
erdélyi falu Küköllő m.; helyr. ~falvá-ra, ~n, ~ról.

——————————————————————————–
*MIKEHÁZA
erdélyi falu B. Szolnok m.; helyr. ~házá-ra, ~n, ~ról.

——————————————————————————–
*MIKÉNT
(mi-ként) ösz. ih. és kötszó. 1) Kérdőleg használva am. mely módon, mi módon, hogyan? Mondd el kérlek, miként történt az egész dolog? Miként jöttél ide? 2) Mint kötszónak a viszonymondatban azonként, úgy, a szerént felelnek meg nyilván vagy hallgatólag, pl. miként mondád, azonként történt. Miként hallottam, úgy adom elé. “Legyetek ildomosok miként (veluti) kégyók. (Müncheni cod.). “Meg nem tisztúlhatonk jobban, miként áldozatokkal.” (Debreczeni Legendáskönyv). – Nem egészen egyértelmü vele, noha sokak által öszvetévesztetik, mikép vagy miképen. ,Miként’ azt teszi: mely módon, ,miképen’ pedig, mily módon. V. ö. ~KÉNT, ~KÉPEN, és MIKÉPEN.

——————————————————————————–
*MIKÉNTI
(mi-ként-i) mn. tt. mikénti-t, tb. ~ek. Miként levő, mimódon létező. (Modalis).

——————————————————————————–
*MIKÉNTISÉG
(mi-ként-i-ség) fn. tt. mikéntiségét. Mimódon létezés. (Modalität).

——————————————————————————–
*MIKÉP, MIKÉPEN
(mi-kép v. -képen) ösz. ih. és ksz. 1) Kérdőleg am. mily módon? Miképen fogjuk a dolgot czélszerüen elintézni? Miképen jártál el ezen ügyben? 2) Mint kötszónak a viszonymondatban nyilván vagy hallgatólag azonképen, v. akképen, olyanképen, hasonlóan felelnek meg, pl. az úri imában: “És bocsásd meg bűneinket, miképen mi is megbocsátunk ellenünk vétkezteknek.” Ez értelemben öszvetétethetik a mutató szócskával: amiképen. 3) Ezen értelemnek megfelelőleg használtatni szokott már a régieknél hogy kötszó helyett is; (kiváltkép ajánlatos ez, ha a ,hogy’ azonegy mondatban többször fordulna elé). “Mivel azért az pogány ellenség nem aluszik, hanem éjjel-nappal azon mesterkedik, miképen az keresztyénséget megejthesse.” (Gr. Eszterházy Miklós nádor levelei. Történelmi Tár VIII. k. 16. lapon). “Miért kegyig nagy kegyösségnek dolga ahról gondolkodnonk, miképen az szép kis Jézus sirván metéltetik vala környül ez mai napon.” (Debreczeni Legendáskönyv 95. l.).

——————————————————————————–
*MIKE-PIRCS v. KIS-PIRCS
falu Bihar megyében; helyr. ~Pircs-ěn, ~re, ~ről.

——————————————————————————–
*MIKES
erdélyi falu Torda m.; helyr. Mikes-re, ~ěn, ~ről.

——————————————————————————–
*MIKESZÁSZA
erdélyi falu Küköllő m.; helyr. ~szászá-ra, ~n, ~ról.

——————————————————————————–
*MIKHÁZA
erdélyi falu Maros sz. helyr. ~házá-ra, ~n, ~ról.

——————————————————————————–
*MIKINT
tájdivatos; l. MIKÉNT.

——————————————————————————–
*MIKLA
puszta Pest m.; helyr. Miklá-ra, ~n, ~ról.

——————————————————————————–
*MIKLASI v. MIKLÓSI
falu Somogy m.; helyr. Miklasi-ba, ~ban, ~ból.

——————————————————————————–
*MIKLO-LÁZUR
falu Bihar m.; helyr. ~Lázur-ra, ~on, ~ról.

——————————————————————————–
*MIKLÓS (1)
(hellén eredetü, jelentése népgyőző ezen szókból alkotva: nikew és ocloV) férfi kn. tt. Miklós-t, tb. ~ok. Nicolaus. Változatai Mike, Miki, Mikla, Mikló, Mikes, Mikola, Mikó, Mikulás. Viselik e neveket Magyar- és Erdélyországban számos helységek. Magas Miklós mennybe néz, népies rejtett mese, s am. kémény, máskép: fúrják faragják, mégis feneketlen. Élődik, mint Toldi Miklós lova a szeméten. (Km.). Szent-Miklós néven is számosan fordúlnak elé helynevek, melyeket l. SZ betü alatt, vagy némely előnevezetekkel az illető betünél.

——————————————————————————–
*MIKLÓS (2)
falu Verőcze és puszta Abaúj m.; helyr. Miklós-ra, ~on, ~ról.

——————————————————————————–
*MIKLÓSFALU
faluk Moson és Szepes m.; helyr. ~falu-ba, ~ban, ~ból.

——————————————————————————–
*MIKLÓSFALVA
falu Zólyom, puszta Gömör m.; erdélyi falu Udvarhely sz. helyr. ~falvá-ra, ~n, ~ról.

——————————————————————————–
*MIKLÓSI
puszta Somogy m.; helyr. Miklósi-ba, ~ban, ~ból.

——————————————————————————–
*MIKLÓSLAKA
erdélyi falu A.-Fehér m.; helyr. ~laká-ra, ~n, ~ról.

——————————————————————————–
*MIKLÓSTELKE
erdélyi falu Szeben sz. helyr. ~telké-re, ~n, ~ről.

——————————————————————————–
*MIKLÓSVÁGÁS
falu Sáros m.; helyr. ~vágás-ra, ~on, ~ról.

——————————————————————————–
*MIKLÓSVÁR
puszta Tolna m.; erdélyi falu Miklósvárszékben; helyr. ~vár-ra, ~on, ~ott, ~ról.

——————————————————————————–
*MIKÓ (1)
l. MIKLÓS.

——————————————————————————–
*MIKÓ (2)
puszta Esztergam m.; helyr. Mikó-ra, ~n, ~ról.

——————————————————————————–
*MIKÓ (3)
székelyesen am. mikor, melyben az or palóczos kiejtéssel változik ó-vá, mint mindenkó v. mindonkó szóban is.

——————————————————————————–
*MIKÓFALU
puszta Nyitra m.; helyr. ~falu-ba, ~ban, ~ból.

——————————————————————————–
*MIKÓFALVA
falu Heves, puszta Bars m.; helyr. ~falvá-ra, ~n, ~ról.

——————————————————————————–
*MIKÓHÁZA
falu Abaúj, puszta Gömör m.; helyr. ~házá-ra, ~n, ~ról.

——————————————————————————–
*MIKOLA
falu Szatmár m.; GARAM~, Bars, VÁMOS~, Hont, m. erdélyi falu Doboka m.; helyr. Mikolá-ra, ~n, ~ról.

——————————————————————————–
*MIKOLAPATAK
falu Máramaros m.; helyr. ~patak-ra, ~on, ~ról.

——————————————————————————–
*MIKOLCSÁNY
falu Gömör m.; helyr. Mikol csány-ba, ~ban, ~ból.

——————————————————————————–
*MIKOR
(mi-kor) ih. és ksz. 1) Bizonyos idő folytában, mely alatt valami történik, vagy létezik. Mikor fiatal voltam, jól mene dolgom. Mikor pattant, nem hittem volna. (Kisf. K.). A régieknél: mikoron, sőt néha mikort is. A viszonymondatban nyilván vagy alattomban megfelel neki: akkor. Mikor kérdeznek, akkor felelj. Mikor én beszélek, ti hallgassatok. Öszvetétethetik a mutató a szócskával is. Amikor akkor, azaz valamely határozatlan időben, majd egykor, valaha. 2) Kérdőleg am. mely időben? Mikor leszesz honn? Mikor szoktál enni, lefekünni, fölkelni? V. ö. KOR.

——————————————————————————–
*MIKORÁRA
(mi-korára) l. MIKORRA.

——————————————————————————–
*MIKORON
(mi-koron) ösz. ih. l. MIKOR. Eléfordúl a régieknél ,minthogy’ értelemben is: “Róka az eszteragot ecczer vacsorára hivá, az ételt az asztalra ötté, mely mikoron híg volna, az eszterag hejába (= hiába) vág vala hozzá az ő hegyes orrával.” Pesti Gábor meséi.

——————————————————————————–
*MIKORRA
(mi-korra) ösz. ih. és kötszó. 1) Kérdőleg am. mely időre? Mikorra halasztod utadat? Mikorra lesz kész a ruhám? Mikorra idéztek bennünket a törvényszék elé? 2) Midőn öszkötő értelme is van, megfelel neki az akkorra. Mikorra te gyalog egy mérföldet haladsz, én akkorra kocsin legalább kettőt megteszek. Mutató a szócskával öszvetéve: amikorra.

——————————————————————————–
*MIKORT
(mi-kort) l. MIKOR. Eléjön pl. Katalin verses legendájában: “Mikort lén hét esztendeje” stb.

——————————————————————————–
*MIKÓTELEK
puszta Nógrád m.; helyr. ~telek-re, ~ěn, ~ről.

——————————————————————————–
*MIKÓ-ÚJFALU
erdélyi falu F.-Fehér m.; helyr. ~Újfalu-ba, ~ban, ~ból.

——————————————————————————–
*MIKOVA
falu Zemplén m.; helyr. Miková-ra, ~n, ~ról.

——————————————————————————–
*MIKSA
férfi kn. tt. Miksát. Maximilianus. A latin maximus-ból eredettnek látszik.

——————————————————————————–
*MIKSI
falu Nógrád m.; helyr. Miksi-be, ~ben, ~ből.

——————————————————————————–
*MIKUSÓCZ
falu Trencsín m.; helyr. Mikusócz-ra, ~on, ~ról.

——————————————————————————–
*MIL és MILY
elvont gyökök, amaz mile, emez milye vagy szokottabban millye szóban. Jelentésök emel azaz emelkedés, dudorodás. Rokonokul tekinthetők a szanszkrit: pul vagy pull (halmoz, halmozódik), hellén: plJw, latin: ~pleo, plenus, német Fülle stb.

——————————————————————————–
*MILÁNÓ
fn. tt. Milánó-t. Lombardia fővárosa. Mediolanum, németesen: Majland.

——————————————————————————–
*MILÁNÓI
(milánó-i) mn. tt. milánói-t, tb. ~ak. Milánóból való, ott készült, ott létező, arra vonatkozó. Milánói születés. Milánói templom, szinház. V. ö. MILÁNÓ.

——————————————————————————–
*MILE
(mil-e) fn. tt. milét. Földdel befödött fakupacz, melyből a kovácsok szenet égetnek. (Szabad D.). Van ily nevü puszta Tolnában, s Milei helység Szalában. Finnűl: milu, svédűl: mila. Megegyezik vele a német Meiler, miről Adelung azt állítja, hogy a régi német nyelvben kupaczot, halmot jelentett. Ez értelemben rokon hozzá közelebb a franczia meule (szalma-, széna-)boglya, s a latin moles, távolabb a német viel, voll, latin multum, hellén polloV stb.

——————————————————————————–
*MILEFA
(mile-fa) ösz. fn. Felhasogatott, s kupaczba rakott fadarabok, melyekből szenet égetnek. V. ö. MILE.

——————————————————————————–
*MILEHELY
(mile-hely) ösz. fn. Hely, az erdőben, vagy erdő mellett, hol a szénnek való fahasábokat kupaczba rakják, és égetik.

——————————————————————————–
*MILEI-EGYHÁZSZEG
falu Szala m.; helyr. ~egyházszeg-re, ~ěn, ~ről.

——————————————————————————–
*MILEKÖZÉP
(mile-közép) ösz. fn. Azon vastag dorong, vagy czölöp, melyet a szénégetők a milének közepére állirányosan helyeznek, s mely körül a többi fát elrakosgatják.

——————————————————————————–
*MILESZÉN
(mile-szén) ösz. fn. Szén, melyet az úgynevezett milében égetnek. A kovácsok, lakatosok mileszenet használnak. V. ö. MILE.

——————————————————————————–
*MILÉT
(mi-lét) ösz. fn. l. MISÉG és MIBENLÉT.

——————————————————————————–
*MILETAKARÓ
(mile-takaró) ösz. fn. Száraz, vagy nyers ágak, melyekkel a fakupaczot betakarják, midőn szénné égetik, továbbá azon föld is, melyet rá hánynak.

——————————————————————————–
*MILETALP
(mile-talp) ösz. fn. Fahasábok, melyeket a szénégetők a földön keresztbe raknak, s melyekre a többi hasábokat fektetik.

——————————————————————————–
*MILITICS
falu Bács m.; helyr. Militics-re, ~ěn, ~ről.

——————————————————————————–
*MILLE
puszta Tolna m.; helyr. Millé-re, ~n, ~ről.

——————————————————————————–
*MILLÉR
(mill-e-er v. mil-e-er) fn. tt. millér-t, tb. ~ěk. Szénné égetés végett öszverakott facsomó, vagy famáglya. Lőrincz K. szerént Kapnikbányán, és Krisa J. szerént a székelyeknél is különösen Udvarhelyszéken használt tájszó. Eredetére nézve l. MILE.

——————————————————————————–
*MILLIÁRD
számnév; tt milliárdot. Ezer millió. Ered a latin millió-tól. V. ö. MILLIÓ.

——————————————————————————–
*MILLING
(mill-ing) fn. tt. milling-ot, harm. szr. ~ja, vagy vékonyhangulag: ~ět, ~je. Villámló fényességü test, különösen maga az égi villám. Mint a milling villogott itt a Józsué kardjának lapja, és éle. (Biró Márton). Innen a káromkodásnak ezen neme: millingós t…te! am. mennykő! v. villongós t…te. Átv. ért. jelenti a kicsiszált aczélnak, fegyvernek fényes élét. Sima, mint a milling. (Km.). Ez értelemben megegyezik vele a Dunán túl divatozó pilinga, vagyis a késnek, kardnak fényes vasa. Simai szerént, azon éles vasakból (guillotinféle) alkotott gép, melylyel hajdan némely halálra itélteket kivégeztek. Mind a milling, mind a pilinga szók gyöke azon vil vagy egyszerübben il, mely élénk mozgást jelent az illan, illó, villog, villám, villant, pillant, pillangó stb. származékokban, t. i. az m, v. és p mint rokonszervü hangok előtétül s némi módositékul használtatnak.

——————————————————————————–
*MILLIÓ
számnév, tt. millió-t. Ezerszer ezer vagy tizszer százezer. Egy millió forint. A latin nyelvből kölcsönzött szó. Némi módosulattal különösen a népnyelvben: milliom. A latin millio pedig ered mille (am. ezer) szótól, mely alkalmasint rokonságban áll multum, hellen polloV, német viel, szláv weely stb. szókkal. Figyelmet érdemel, hogy a csagataj nyelvben ming am. ezer. (Abuska), és sínai nyelven ping am. mind (simul omnes). V. ö. MIND.

——————————————————————————–
*MILLIOM
számnév, tt. milliom-ot, harm. szr. ~ja. l. MILLIÓ.

——————————————————————————–
*MILLIOMOS
(milliom-os) l. MILLIÓS.

——————————————————————————–
*MILLIOS
(millió-os) mn. tt. milliós-t, v. ~at, tb. ~ok. 1) Ami egy milliót ér. Milliós jószág am. egy millió forintot érő. 2) Millióval bíró. Milliós dúsgazdag.

——————————————————————————–
*MILLÓRA
fn. tt. millórát. Kríza J. szerént a székelyeknél előhasu juh, egy éves bárány; máskép diszke, düszke. Homályos eredetü.

——————————————————————————–
*MILLY (1)
elvont gyöke MILLYE szónak. l. ezt és MIL. elvont gyököt.

——————————————————————————–
*MILLY (2)
kérdő névmás, l. MILY.

——————————————————————————–
*MILLYE
(milly-e) fn. tt. millyét. Molnár A. szerént jelent szelenczét, vagy tokot, különösen holmi füszernek valót, pl. sómillye, borsmillye. Eredetére nézve l. MIL elvont gyök.

——————————————————————————–
*MILLYEN, MILLYENSÉG
l. MILYEN, MILYENSÉG.

——————————————————————————–
*MILOTA
falu Szatmár m.; helyr. Milotá-ra, ~n, ~ról.

——————————————————————————–
*MILOVA
falu Arad m.; helyr. Milová-ra, ~n, ~ról.

——————————————————————————–
*MILPOS
puszta Sáros m.; helyr. Milpos-ra, ~on, ~ról.

——————————————————————————–
*MILY
(mi-ly) kérdő és mutató névmás; tt. milyet. Ezen névmás kérdőleg az alany minőségéről tudakozódik, valamint a mely azt kérdezi: ki v. mi? Toldalékraggal: milyen. Mint általános minőséget jelentők megfelelnek neki az ily, oly, ilyen, olyan, pl. mily szinü posztóból akarsz ruhát? Fel. Ilyenből. Milyen ember Tamás? Fel. Csak olyan. Mutató névmásul öszvetétethetik az a mutató szócskával: amily v. amilyen. Milyen. (v. amilyen) a gazda, olyan a bor. Milyen az eczet, olyan a házi asszony. Milyen az anyja, olyan a lyánya. Milyen a fa, olyan a gyümölcse. Milyen a jónap, olyan a fogadj Isten (milyen a köszönés, olyan a fogadás). Milyen a mosdó, olyan a kendő. (Közmondatok). Értelemre megegyezik vele minő. V. ö. MELY, kérdő és ILYEN mutató névmást.

——————————————————————————–
*MILYEN
(mi-ly-en) tt. milyen-t, tb. ~ek. l. MILY.

——————————————————————————–
*MILYENSÉG
(mi-ly-en-ség) fn. tt. milyenség-ět, harm. szr. ~e. A tárgynak kérdés alatti tulajdonsága, mely azt a maga nemében megkülönbözteti, meghatározza, mely ezen kérdésre: milyen? felel meg, pl. a bornak milyenségéhez tartozik annak szine, íze, ereje. Egy értelmü vele minőség. V. ö. MISÉG.

——————————————————————————–
*MÍM
MIM elvont gyöke mímel szónak; l. MÍMEL.

——————————————————————————–
*MÍMBESZÉD
(mím-beszéd) ösz. fn. l. HÍMJÁTÉK.

——————————————————————————–
*MÍMEL, MIMEL
(mím-el) áth. m. mímel-t. Valakinek külső cselekvésmódját, tehát taglejtéseit, mozdulatait, arczkifejezéseit stb. utánozza, miszerént ahhoz mintegy hasonlóvá teszi magát, pl. a színpadi eléadásokban, némajátékokban stb. Megvető ért. majom módjára utánoz valakit. E szónak gyöke mim, melyhez értelemre is leghasonlóbb a latin mimus, s hangváltozattal a magyar majmol; minthogy pedig a majomnak kitűnő sajátsága az utánzás, valószinü, hogy a mim és majm egy eredetüek, mert az i nyelvünkben aj oj hangokkal szeret váltakozni, pl. kiált, kajált, alít alajt, megfordítva: ihar, juhar, ig jog, irgat, forgat stb.

——————————————————————————–
*MIMELĚG
(mim-el-ěg v. bib-el-ěg?) önh. m. mimeleg-tem, ~tél, ~ětt v. mimelgětt; htn. ~ni v. mimelgeni. A székelyeknél am. az ismertebb nebeleg; l. ezt.

——————————————————————————–
*MÍMELÉS, MIMELÉS
(mím-el-és) fn. tt. mímelés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Szélesb ért. mások külső cselekvésmódjának utánzása. Szorosb ért. majmolás. l. MÍMEL.

——————————————————————————–
*MÍMÉSZ, MIMÉSZ
(mím-ész) fn. tt. mímész-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Színpadi némajátékos, ki valamely cselekvényt mímelve ad elé.

——————————————————————————–
*MÍMÉSZET, MIMÉSZET
(mím-ész-et) fn. tt. mimészet-ět, harm. szr. ~e. Valamit mímelő némajáték, illetőleg ügyesség, mesterség.

——————————————————————————–
*MÍMEZ, MIMEZ
(mím-ez) áth. m. mímez-tem, ~tél, ~ětt. L. MÍMEL.

——————————————————————————–
*MÍMJÁTÉK
(mím-játék) ösz. fn. Néma szinpadi játék, mely valamely cselekvényt csupán taglejtésekkel, arczbeszéddel ad elé.

——————————————————————————–
*MÍMJÁTSZÓ
(mím-játszó) l. MÍMÉSZ.

——————————————————————————–
*MÍMMÜVÉSZET
(mím-művészet) ösz. fn. l. MÍMÉSZET.

——————————————————————————–
*MIMÓD
(mi-mód) ösz. ih. l. MIMÓDON.

——————————————————————————–
*MIMÓDON
(mi-módon) ösz. ih. Miféle eszközök, és cselekvés által. Nem tudom, mimódon kerüljem ki leselkedő elleneimet. Mimódon szabadultál meg a fogságból. V. ö. MÓD.

——————————————————————————–
*MIN (1)
v. MEN, elvont gyöke mind (régiesen mend) szónak és származékainak. Sínai nyelven man am. teljes, egész; innen: man-sin egész test. Ezen sínai man szóval egyezik közelebb a latin omnis, omne. Egyébiránt l. MIND.

——————————————————————————–
*MIN (2)
l. MINMAGUNK.

——————————————————————————–
*MÍNA
(latin szó) fn. tt. minát. 1) A hegyek oldalaiban, érczek, vagy más ásványok kutatása végett beásott likak. 2) Különösen a hadtudományban, föld alatt készített meneteles út, honnan a fönt fekvő földet, a rajta levő teherrel együtt lőpor által föl lehet vettetni. Régi magyar nyelven: állik (v. allik), v. állyuk. Mai divat szerént némelyek akna, különösen tűzakna névvel nevezik.

——————————————————————————–
*MINAJ
falu Ung m.; helyr. Minaj-ba, ~ban, ~ból.

——————————————————————————–
*MINAP
(mi-nap) ih. Nem rég mult időben. E szóban az időnek közelsége rejlik, miért hellenül; newsti, latinul nuper, melyekben neoV és novus a gyökök, németül: neulich, jüngst; tehát minap am. legujabb, legközelebbi időben, vagy napon. Ez alapfogalomból kiindulva válószinü, hogy e szónak első alkatrésze a közelt jelentő eme, mintha volna eme-nap. Egyébiránt, minthogy a minap máskép: multkor, azt is vélhetni, hogy e szóban a mi am. mu, t. i. a múl múlik gyöke, miszerént az mu-nap volna, azaz multnap, oly nap, mely már el-mult.

——————————————————————————–
*MINAPÁBAN
ösz. ih. A minap szónak toldalékos módosúlata, olyan mint hajdan helyett hajdanában, mostan helyett mostanában. V. ö. MINAP.

——————————————————————————–
*MINAPI
(mi-napi) ösz. mn. Közelebb elmult időbeli, ami nem régen történt. A minapi jégeső nagy kárt tett. V. ö. MINAP.

——————————————————————————–
*MINAPON
régies a ma szokottabb minap helyett.

——————————————————————————–
*MIND (1)
(min-d v. men-d) mn. Ez alakban csak tájszokásilag, nevezetesen Szabolcsban, Biharban stb. ragoztatik: mindnek, mindet stb.
“Kin hogy Buda bajnok körül eltekintett,
Meddig szeme látta, be se’ látta mindet
Jobbra fejét s balra komolyan hintálván,
Mond az öreg szásznak, vele együtt állván.”
Arany J. Buda halála.
Általánosabban a megtoldott minden divatozik, és csak némely öszvetételekben tartja meg eredeti egyszerüségét, pl. Mindszent, mindkettő, és a mutató névmások előtt: mind az v. azon, mind ez v. ezen. A régieknél egyebütt is, pl. a halotti beszédben, melléknév gyanánt áll. Különben határozóként és mint gyűnév önállólag jelent öszveséget, együvé tartozó többséget, sokaságot, s olyan természetü, mint a számnevek határozói, és am. egészen, öszvesen, együtt, pl. mind addig, mind annyiszor, mind napestig, mind untalan. Mind örökké. Mind elmegyünk. Mind egészségesek vagyunk. Nem mind arany, ami fénylik. Nem mind jóakaród, aki rád mosolyog. Nem mind lencse, ami lapos. Nem mind szakács, aki a kalánt kezébe veszi. Nem mind szent, aki bejár a templomba. (Kmm.). A régi nyelvemlékekben mend, s am. egész, öszves, pl. a régi halotti beszédben és könyörgésben: “Mend angyelkot” (= minden angyalokat), “mend szentököt”. “mend ő szenti és önöttei közikön.” A Müncheni codexben: “Meghirhevék mend a földön”, (exit fama in universam terram illam). Máté 9. “Megkerengi vala mend Galileát.” (Máté 4.). Eléfordul a menden is, pl. “Menden ország önnön benne megoszlatott megpusztóltatik”, (omne regnum in seipsum divisum de solabitur. Máté 12.). Másodfoku melléknév vagy határozó mellett használják, ,mindig’ vagy ,folyvást’ értelemben is. Mind szebb szebb lesz, mind jobbra törekedjél. Mind inkább. Mind jobban.
“Kit vágyódás elragadott,
A kivánság megbódított,
Mind nagyobbat emleget.”
B. Orczy Lőrincz.
E szóban az öszvesított sokaságnak alapfogalma rejlik, a ,minden’ alakjára nézve olyan, mint vad vadon, mord mordon, zord zordon, kis kisin (kicsin), alas alason (alacson). Ha a minden szót különösen ezekkel vetjük öszve, a nyelvhasonlat nyomán úgy vélekedhetünk, hogy az en csak toldalék, úgy hogy pl. a régi halotti beszédben és könyörgésben állandóan ,mend’ áll ,minden’ helyett is; a d is a törzsnek nem alkatrésze, hanem további képző, tehát a tiszta gyök min, és a régieknél állandóbban men, melyből lett mined v. mened, öszvébbhúzva: mind, mend. T. i. a d hasonló jelentésü képzőnek látszik a kicsid, karcsud, lassud, édesd stb. szókban is. A min, régiesen men pedig sem több, sem kevesebb mint mennyi, mely a régieknél rendszerént egy n-vel áll, pl. a Müncheni codexben csaknem állandóan mene, Pesti Gábornál meni; a Debreczeni Legendáskönyvben: mine, mini, amely ma is ezen öszvetett szóban: ,valamennyi’, szintén ,öszves’ értelemben vétetik. A göcseji tájnyelvben mennyen am. mennyien. Eléjön a régi iratokban: menig (pl. Szalay Á. 400. magyar levelében), s azt teszi: mennyiig, azaz míg, v. meddig. Tehát ,mind’ v. ,mend’ = menid v. minid, azaz: mennyid, vagyis: valamennyi. Törökül kamu = minden, és bütün = egész. Figyelmet érdemel, hogy sínai nyelven ping am. mind (omnes, simul), és az Abuska szerént csagataj nyelven ming am. ezer. A persában: heme, latinul: omnis = minden, stb. V. ö. MIN, MENNYI, MINDEN, és MONNÓ.

——————————————————————————–
*MIND (2)
(l. itt végül); kötszó. Több alanyt foglal együvé, s am. és v. is, pl. mind én, mind te, am. én is, te is. Mind égen, mind földön jelek lesznek, am. égen és földön. Mind a kenyér, mind a hús elfogyott, am. a kenyér is, a hús is. Ez értelemből lehet megfejteni, hogy többnyire a régi nyelvben a kötszó mind csak egyszer tétetett ki, pl. midőn így szóltak: mind én te, azaz, én és te együtt. Nógrád vármegyének a törökök pusztitásáról szóló 1627-ben kiadott bizonyságlevelében áll: És ím méghis ez az Vezér mind az Birákoth, Baráthokot karóba akarta vonjattnj (Jászay Pál), azaz mind a birákat, mind a barátokat. Azonban vannak példák az ellenkezőre is: “Mert majdan mind az úr, s mind az szolgája unos untalan bejönnének.” (Pesti G. meséji. XLII. mese). “Mind anyáddal, mind húgaiddal vétkezel” (Ugyanott LXI. mese). Az előbbi példákból megtetszik, hogy ezen kőtszó eredetileg egy a ,mind’ melléknévvel. Némelyek véleménye szerént a ,mint’ (= valamint) szóval volna azonos, és tájszokásilag ejtetik is ekként.

——————————————————————————–
*MINDADDIG
(mind-addig) ösz. ih. Mig bizonyos idő tart, valamely határozott időnek végeig, egészen addig. A viszonymondatban megfelel neki a mig, pl. mindaddig úszik a tök, míg elmerűl. Mindaddig ott légy, míg el nem küldenek.

——————————————————————————–
*MIND A MELLETT
kivételező mondatban szokott kifejezés, am. mindazáltal, mégis, azonban.

——————————————————————————–
*MINDANNYI
(mind-annyi) ösz. mn. Az egész sokaság, többség együtt véve, bizonyos tekintetben megegyezve. Viszonymondatban megfelel neki amennyi vagy ahány, pl. ahány legény, mindannyi vitéz. Ha tízen lesztek is, mindannyitokkal szembeszállok. Többese, vagyis határozója: mindannyian. Akarom, hogy mindannyian megjelenjetek. Egyértelmü vele a valamennyi, és mindnyája; mindnyájan.

——————————————————————————–
*MINDANNYISZOR
(mind-annyiszor) ösz. ih. Ismételt, vagyis sokszorozott egységekre vonatkozik, s azokat bizonyos tekintetben öszveköti, pl. tízszer folyamodott, s mindannyiszor viszszautasították. Ahányszor hozzá mentem, mindannyiszor az íróasztalnál találám.

——————————————————————————–
*MINDAZÁLT
újabb időben némelyek rövidítve használják ,mindazáltal’ v. ,mindazonáltal’ helyett.

——————————————————————————–
*MINDAZÁLTAL
(mind-az-által) ösz. kötszó. Ellentétes értelme van, s am. valaminek (mind annak) daczára, ellenére, vagy különben véve a dolgot, más szempontból. A viszonymondatban jóllehet, ámbár, noha, bátor, ámbátor, ugyan tétetnek ellenébe, pl. én ugyan szivemből sajnállak: mindazáltal nem segithetek rajtad. Jóllehet eleget siettem: mindazáltal későn érkeztem meg.

——————————————————————————–
*MINDAZONÁLTAL
l. MINDAZÁLTAL. “De mindazonáltal is, mégcsak az kapuját is fel nem vonatám az ellenség előtt.” (Levél 1558-ból. Szalay Á. 400 m. l.).

——————————————————————————–
*MINDCSAK
(mind-csak) ösz. ih. Minduntalan, szüntelen. Mindcsak ki-bé, ki-bé, arról mondják aki szüntelen jár az ajtón. (Lőrincz K.).

——————————————————————————–
*MINDEDDIG
(mind-eddig) ösz. ih. Egészen ezen helyig vagy ideig.

——————————————————————————–
*MINDÉG
közbeszédben általános kiejtés; l. MINDIG.

——————————————————————————–
*MINDEGY
(mind-egy) ösz. fn. melyből mindegyik, mindegyre, mindegyütt származékok divatoznak. Maga a mindegy változatlan alakban am. a többi közől akármi, v. akármelyik. Élünk vele, midőn azt akarjuk jelenteni, hogy a sok között nem válogatunk, hogy különbséget nem akarunk, vagy nem tudunk tenni köztök, vagy irántok közönyösek vagyunk. Mindegy neki, akár itt lakik, akár másutt. Mindegy nekem, akár fehér, akár vörös bor, csak finom legyen. Az mindegy.

——————————————————————————–
*MINDEGYIG
(mind-egyig) ösz. ih. Valamely sereg, sokaság utolsó egyéneig, egyet sem véve ki, valamennyien, mindnyájan. Mindegyig odavesztek a harczban, a hajótörésben.

——————————————————————————–
*MINDEGYIK
(mind-egyik) ösz. mn. Bizonyos sokaságnak egyénei külön-külön véve. Az egyes számu személyragok közől csak a harmadikat veszi föl, mindegyike, pl. fiaim mindegyikének hagyok tíz ezer forintot. Többesben: mindegyikünk, mindegyiktek, mindegyikök.

——————————————————————————–
*MINDEGYLÁBIG
(mind-egy-lábig) ösz. ih. Élő állatokról szólva am. valamennyien, öszvesen. Marhái mindegylábig elhullottak.

——————————————————————————–
*MINDEGYRE
(mind-egyre) ösz. ih. Folytonosan, szünetlenül, egymást követve; minden egyes esetben. Mindegyre esik az eső. Mindegyre új seregek érkeznek. Ahányszor találkozik velem, mindegyre panaszkodik.

——————————————————————————–
*MINDEGYSZÁLIG
(mind-egy-szálig) ösz. ih. Szálakból álló tömeges testnek minden szálai. Hajfürtjei mindegyszálig megőszültek, kihullottak. Szélesb átv. ért. akármily gyűsokaságnak minden alkatrészei.

——————————————————————————–
*MINDEGYÜTT
(mind-együtt) ösz. ih. Öszvesen, valamennyien, mindnyájan, egyet sem véve ki. Mindegyütt nem értek semmit.

——————————————————————————–
*MINDEKKORIG
(mind-ekkorig) ösz. ih. Bizonyos távol időtől számítva a mostanig, a jelenig. A gyógyszer bevételétől fogva mindekkorig semmi javulást nem érzek. Mindekkorig semmi bajom sem volt.

——————————————————————————–
*MINDÉLTIG
l. MINDÉTIG.

——————————————————————————–
*MINDĚN
(min-d-ěn, régiesen: men-d-en) mn. és fn. tt. minděn-t; tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Bizonyos nemü sokasághoz tartozó egyének vagy egységek öszvesen véve, egyet sem zárva ki. Minden polgár fizessen adót. A természet törvénye minden embert kötelez. Minden jószágát elrabolták. Minden házba katonákat szállítottak. Minden ember ember, de nem minden ember becsületes ember. (Km.). Minden lében kanál. (Km.). Minden botnak végén a feje. (Km.). “Minden hatalom, melyet más tárgyak felett gyakorlunk, attól függ melylyel saját magunk felett birunk.” (B. Eötvös József). Nagyobb nyomatékosságból néha használtatik többesben is. Mindeneknek alkotója. Mindenek fölött. Mindenek előtt, v. mindeneknek előtte; a Carthausi névtelennél: minden előtte, szabálytalanul: ,minden előtt’, v. ,mindennek előtte’ helyett. Mint önálló főnév jelenti az együvé tartozó tárgyak öszvegét. Mindenét eladta. Mindenből kifogyott. Mindene rongy. Mindenét magával hordozza. Mindenben gáncsot talál. Mindenünk oda van. Nem illik minden mindenre. (Km). Mindenhez látó, semmivel biró. (Km.). Az egy madártejen kivül mindene van. (Km.). Mindenre kész. Szintén mint fn. jelent mindenséget is.
“Te hoztad-e nagy Minden ezer nemét
A semmiségből.” Berzsenyi.
Ide tartoznak ezen öszvetételek: mindenlátó, mindentudó, mindenható. Régen eléjön határozóként is ,mindnyájan’ v. ,valamennyien’ értelemben:
“Sőt azt is meghagyja vajda ő népének,
Hogy minden valami keveset önnének.”
Temesvári István 1569-búl. (Thaly 8. gyüjt. Mely szóra Th. K. megjegyzi, hogy ily értelemben túl a Dunán ma is így használtatik). V. ö. MINDEGYIK, MINDENIK, MINDNYÁJA; és elemzésére nézve l. MIND.

——————————————————————————–
*MINDENBIZONY, MINDENBIZONYNYAL
(minden-bizony v. -bizonynyal) ösz. ih. Teljes határozottsággal.

——————————————————————————–
*MINDĚNĚS (1)
(min-d-ěn-ěs) mn. tt. minděněs-t v. ~et, tb. ~ek. Mindenre kiterjedő, mindenfélét magában foglaló. Mindenes gyüjtemény.

——————————————————————————–
*MINDĚNĚS (2)
(l. föntebb) fn. tt. minděněs-t, tb. ~ěk. Oly házi tiszt, vagy szolga, ki mindenre felügyel, kit mindenféle szolgálatra használnak, és bizonyos műköre nincsen.

——————————————————————————–
*MINDĚNĚST
(min-d-ěn-ěs-t) ih. Egészen, minden hozzávalókkal együtt; szokottan: mindenestül.

——————————————————————————–
*MINDĚNĚSTÜL
(min-d-ěn-ěs-t-ül) ih. Minden hozzá tartozó személyekkel és holmival, ingósággal együtt. Mindenestül falura hurczolkodtunk. Kutyástul, macskástul, mindenestül. Néha hozzá teszik a fogva szót is: mindenestül fogva.

——————————————————————————–
*MINDĚNFELÉ
(minděn-felé) ösz. ih. Minden irányban, ú. m. alá fölé, jobbra balra, előre hátra stb. Mindenfelé vagdalódzik. Mindenfelé meghivó leveleket küldözgetni.
“Néz föl, alá, mindenfelé,
De Erzsi csak nem jön elé.”
Népdal.

——————————————————————————–
*MINDĚNFÉLE
(minděn-féle) ösz. mn. Minden nemből, vagy fajból való. Noé mindenféle állatból vitt egy párt a bárkába. Néha am. igen sokféle különböző nemü, osztályu, felekezetű stb. Mindenféle emberrel társalkodni. Mindenféle könyvet olvas. A tengeri kereskedő városokban mindenféle népeket láthatni.

——————————————————————————–
*MINDĚNFÉLEKÉP
(minděn-féle-kép) ösz. ih. Mindenféle módon, különbözőképen, a dolgot minden oldalról véve. Mindenfélekép iparkodtam, hogy czélomat érjem.

——————————————————————————–
*MINDĚNFÉLEKÉPEN
(minděn-féle-képen) l. MINDENFÉLEKÉP.

——————————————————————————–
*MINDĚNFELŐL, MINDĚNFELŐLRŐL
(min-den-felől v. -felőlről) ösz. ih. Minden oldalról, minden irányról, pl. alulról fölülről, jobbról balról, elűlről hátulról. Mindenfelől tódúl az ellenség. A várost mindenfelől bekerítette az árvíz. Megfelel e kérdésre honnan? mely tájról.

——————————————————————————–
*MINDĚNFELÜL
(minden-felül) ösz. ih. Minden oldalon, minden irányban, minden tájon. Megfelel e kérdésre: hol? vagy mily tájon? Az ég mindenfelül tiszta.
“Fáj a szivem kivül, belül,
Bánat lepi mindenfelül.”
Népdal.

——————————————————————————–
*MINDĚNFI
(minděn-fi) ösz. fn. Némelyek által a cosmopolita magyarítására használt szó; máskép világpolgár.

——————————————————————————–
*MINDĚNHA
(minděn-ha) ösz. ih. Minden időben, folytonosan. Ellentéte: soha azaz seha. V. ö. HA. (1).

——————————————————————————–
*MINDĚNHAI
(minděn-hai) ösz. mn. Minden időbeli, minden korra való, szolgáló. Mindenhai kötelezés. V. ö. HA, (1).

——————————————————————————–
*MINDĚNHATÓ
(minden-ható) ösz. mn. Szoros ért. a véghetetlen hatalmú Istenről mondjuk. Mindenható Isten. Egyedül az Isten mindenható. Széles átv. ért. ki bizonyos nemben és körben mindent tehet, ki mindenek fölött uralkodik. Az országban, a kormánynál ő most mindenható.
“Ez a mindenható tündér
Talán nem is halandó vér.”
Kisfaludy S.

——————————————————————————–
*MINDĚNHATÓLAG
(minděn-hatólag) ösz. ih. Oly módon, mint az tehet aki mindenható.

——————————————————————————–
*MINDĚNHATÓSÁG
(minděn-hatóság) ösz. fn. Szoros ért. isteni hatalom, melynek minden alája van vetve. Szélesb ért. nagy kiterjedésű emberi hatalom, mely bizonyos nemben, körben legtöbbet képes tenni, eszközleni.

——————————————————————————–
*MINDĚNHOL
(minděn-hol) ösz. ih. Minden helyen, mindenütt. Az Isten mindenhol jelen van. Néha am. bizonyos határok közé szorított térnek, helynek minden pontján, vagy táján. E város mindenhol poros. Magyarországban sem terem mindenhol búza és bor.

——————————————————————————–
*MINDĚNHONNAN
(minděn-honnan) ösz. ih. Minden helyről, tájról, vidékről, pontról stb. Jobbára am. bizonyos határok közé szorított térnek minden részeiből, pl. a napot mindenhonnan látják. A fővárosba mindenhonnan öszvegyülnek az utasok. A pesti vásárra mindenhonnan hoznak árukat. Máskép: mindenünnen. Ellentéte: sehonnan.

——————————————————————————–
*MINDĚNHOVÁ
(minděn-hová) ösz. ih. Szoros ért. minden helyre. Az Isten hatalma mindenhová kiterjed. Alkalmazott ért. bizonyos helyek közől egyet sem véve ki. A fejedelmek mindenhová rendelnek tisztviselőket. A rendőröknek sem szabad mindenhová benézni. Máskép: mindenüvé. Ellentéte: sehová.

——————————————————————————–
*MINDĚNIDŐN
(minděn-időn) ösz. ih. l. MINDENKOR.

——————————————————————————–
*MINDĚNIK
(min-d-ěn-ik) mn. tt. minděnik-et. Az egész sokaságnak minden egyéne különkülön véve. Egyes számban csak a harmadik személyragot veszi föl: mindenike; a többesben: mindenikünk, (Szabó Dávidnál: mindenink), mindeniktek, (régente: méndentek is: “lészen méndenteknek szolga”, Tatrosi cod.), mindenikök. Rokonértelmü eh: mindegyik: régiesen egyminden v. egymenden.

——————————————————————————–
*MINDENINK
Szabó Dávidnál jön elé ,mindenikünk’ értelmében, valamint ,méndentek’ a Tatrosi codexben ,mindeniktek’ helyett.

——————————————————————————–
*MINDĚNKÉNT
(minděn-ként) ösz. ih. Minden módon, a dolgot minden, vagy különféle oldalról véve; szokottabban és helyesebben: mindenkép.

——————————————————————————–
*MINDĚNKÉP, MINDĚNKÉPEN
(minděn-kép v. -képen) ösz. ih. Minden módon. Élünk vele, midőn azt akarjuk kifejezni, hogy egyetlen egy mód sincs elhagyva, elmulasztva.

——————————————————————————–
*MINDĚNKI
(minděn-ki) ösz. mn. Bizonyos számu személyek közől egyet sem véve ki. Mindenki tartozik a rendelt órára megjelenni. Nehéz mindenkinek kedvét találni. (Km.). Mindenkinek tetszeni lehetetlen, akarni bolondság. (Km.). Ellentéte: senki. Abban különböznek tőle mindegyik és mindenik, hogy ezek mind személyre, mind tárgyra vonatkozhatnak, mindenki pedig csak személyre. Régiesen: kimind, és mindenik: egyminden v. egymenden.

——————————————————————————–
*MINDĚNKOR
(minděn-kor) ösz. ih. Minden időben, mindenha, az időfolyamnak egy részét sem véve ki. Tágasb ért. sokszor, igen gyakran. Ellentéte: semikor, soha.

——————————————————————————–
*MINDĚNKORI
(minděn-kori) ösz. mn. Ami mindenkor, mindenidőben történik, vagy történni szokott, vagy mindenkorra vonatkozik. Valakinek mindenkori viseletéről bizonyítványt adni.

——————————————————————————–
*MINDĚNKORON
(minděn-koron) ösz. ih. l. MINDĚNKOR.

——————————————————————————–
*MINDĚNKORRA
(minděn-korra) ösz. ih. Minden időre. Jegyezd meg ezt mindenkorra. Egyszer mindenkorra.

——————————————————————————–
*MINDĚNLÁTÓ
(minděn-látó) ösz. mn. Az Istenségnek egyik tulajdonsága; szélesebb értelemben mondják emberről is, aki mindenre, vagyis sok dologra képes felügyelni, mint a jó mezei gazda.

——————————————————————————–
*MINDĚNLĚTTEKÉPEN
(minděn-lětte-képen) ih. A székelyeknél am. mindenképen.

——————————————————————————–
*MINDĚNMÓDON
(minděn-módon) l. MINDENKÉP.

——————————————————————————–
*MINDĚNNAP
(minděn-nap) ösz. ih. 1) Napról napra, naponként, egy napot sem véve ki bizonyos időszakból. Szabadulását mindennap várja. Mindennap hideg vizzel megmosni a fejet. Mindennap valamit dolgozni. A jövő héten mindennap meglátogatlak. Mindennap, mindennap, jó borral kell élni. (Bordal). Máskép: mindennapon. 2) Köznapon, hétköznapon. Az újdon új ruhát mindennap nem szokás viselni. Használtatik szójátékul is, mint hajdan a toborzók tevék, midőn a huszárnak beállt legény lábára bakancsot fűztek, mondván, jó lesz ez mindennapra. Külön írva: minden nap-ban a ,nap’ szó főnév.

——————————————————————————–
*MINDĚNNAPI
(minděn-napi) ösz. mn. 1) Bizonyos időszak alatt egymás után következő valamennyi napra való, vagy napon történő. Mindennapi kenyér. Mindennapi kalács, azaz kenyér. Mindennapi munka. 2) Köznapra való, nem innepi. Mindennapi ruha. 3) A maga nemében közönséget, nem kitünő, nem különös, nem jeles. Ezek mindennapi dolgok.

——————————————————————————–
*MINDĚNNAPISÁG
(minděn-napiság) ösz. fn. Közönséges, nem kitünő tulajdonság vagy jelenség. A mindennapiságokon nem bír fölülemelkedni.

——————————————————————————–
*MINDĚNNAPON
(minděn-napon) l. MINDĚNNAP.

——————————————————————————–
*MINDĚNNAPOS
(minděn-napos) ösz. mn. Bizonyos tekintetben minden napot tartó, mindennap eléforduló. Ő mindennapos nálunk, azaz mindennap eljő hozzánk. Mindennapos hideglelés.

——————————————————————————–
*MINDĚNNEMŰ
(minděn-nemű) ösz. mn. Minden nemből való, mindenféle. Mindennemü növényekből, ásványokból álló gyüjtemény. Mindennemü madarak, rovarok.

——————————————————————————–
*MINDĚNOLDALUSÁG
(minděn-oldaluság) ösz. fn. Mondják oly ember tulajdonságaként, aki igen sokféle dologban jártas. A mindenoldaluság felületességgel jár.

——————————————————————————–
*MINDĚNSÉG
(min-d-ěn-ség) fn. tt. minděnség-ět, harm. szr. ~e. 1) Legterjedtebb ért. a létező lények öszvege, vagyis a nagy világ. Isten, a mindenség alkotója v. teremtője, igazgatója, fentartója. 2) Szükebb ért. bizonyos mennyiségnek, sokaságnak öszvege, öszveség.

——————————————————————————–
*MINDĚNSZENTĚK
(minděn-szentěk) ösz. és többes fn. l. MINDSZENT.

——————————————————————————–
*MINDĚNSZER
(minděn-szer) l. MINDĚNKOR. Amaz eléjön Szabó Dávidnál.

——————————————————————————–
*MINDĚNTĚHETŐ
(minděn-těhető) ösz. mn. Egy jelentésü az isteni legfőbb hatalomra vonatkozó mindenható szóval. Mondjuk emberről is, ki bizonyos működési körben, hivatalban stb. sok mindent eszközölhet, véghezvihet.

——————————————————————————–
*MINDĚNTEVŐ
(minděn-tevő) ösz. mn. Aki mindent nemcsak tehet hanem teszen is.

——————————————————————————–
*MINDĚNTUDÁS
(minděn-tudás) ösz. fn. Szoros ért. isteni tulajdonság, melynél fogva semmi titok nincsen előtte.

——————————————————————————–
*MINDĚNTUDÓ
(minděn-tudó) ösz. mn. és fn. Az egy igaz Istennek kizárólagos jelzője, mert csak ő tud mindent. Alkalmazott ért. mondják emberről, ki bizonyos körben vagy szakban alapos, kimerítő isméretekkel, vagy tudomással bír.

——————————————————————————–
*MINDĚNTUDÓSÁG
(minděn-tudóság) ösz. fn. Szoros ért. az Istennek kizárólagos tulajdonsága, melynél fogva nincs rejtély, nincs titok előtte.

——————————————————————————–
*MINDĚNÜNNEN
(min-d-ěn-ünn-en) ih. Mindenfelől, minden helyről, minden irányról. E szóban az ünnen am. onnan, v. honnan, mintha volna, mindenonnan, vagy mindenhonnan, és ez szokásban is van.

——————————————————————————–
*MINDĚNÜNNET
l. MINDĚNÜNNEN.

——————————————————————————–
*MINDĚNÜTT
(min-d-ěn-ütt) ih. Minden helyen. Az ütt képző eredetileg a helyet jelentő ott, tehát az egész am. minden-ott. Az Isten mindenütt jelen van, azaz úgy lát, úgy tud mindent, mintha személyesen jelen volna. Ember nem lehet mindenütt. Alkalmazott ért. am. bizonyos határok közé szorított térnek több pontjain, helyein. Amerre mentem, mindenütt ismerősökkel találkozám.

——————————————————————————–
*MINDĚNÜTTJELENVALÓ
(minděnütt-jelenvaló) ösz. mn. Az Istenről mondják. Máskép: mindenüttlevő.

——————————————————————————–
*MINDĚNÜTTJELENVALÓSÁG
(minděnüttjelen-valóság) ösz. fn. Tulajdonsága az Istennek, ki mindent úgy lát, úgy tud, mintha mindenütt személyesen jelen volna. Máskép: mindenüttlét.

——————————————————————————–
*MINDĚNÜTTLÉT
(minděn-ütt-lét) ösz. fn. Isteni tulajdonság, melynél fogva helyre szorítva nincs. Máskép: mindenüttjelenvalóság.

——————————————————————————–
*MINDĚNÜTTLEVŐ
(mindenütt-levő) ösz. mn. és fn. Különösen semmi helyhez nem kötött, hanem mindenhová kiterjedő, mi egyedül az Istennek tulajdonsága. Máskép: mindenüttjelenvaló, mindenüttvaló.

——————————————————————————–
*MINDĚNÜTTSÉG
(min-d-ěn-ütt-ség) fn. tt. minděnüttség-ět, harm. szr. ~e. Így neveztetik Luther tana Calvin ellen, Jézus testének mindenütt jelenlétéről az úrvacsorai kenyérben. (Ubiquitas).

——————————————————————————–
*MINDĚNÜTTVALO
(minděnütt-való) l. MINDENÜTTLEVŐ.

——————————————————————————–
*MINDĚNÜVE, MINDĚNÜVÉ
(minděn-üvé v. hová) ösz. ih. Minden helyre, tájra, irányra. Eredetileg: mindenhova, v. mindenhová.

——————————————————————————–
*MINDÉTIG
azaz MINDÉLTIG, (mind-éltig) ösz. ih. (l nélkül ejtik általánosabban). Am. ameddig élünk vagy él valaki. Báthori István lengyel király levelében (1579-ből) a Történelmi Tár VIII. kötetében, a hasonmás szerént (mert fájdalom! a nyomtatás tele van hibával) világosan így találjuk irva mindéltig (a nyomtatásban: mindéttig). Egyébiránt közönségesen mindig helyett használják; l. MINDIG.

——————————————————————————–
*MINDEZIDEIG
(mind-ez-ideig) l. MINDEKKORIG.

——————————————————————————–
*MINDHOLTIG
(mind-holtig) ösz. ih. am. egész halálaig, míg meg nem hal vagy halt valaki. “Úgy szerette mint a fiát mindholtig.” (Mikes Kelemen Törökországi levelei).

——————————————————————————–
*MINDIG
(min-d-ig) ih. Bizonyos időszaknak semmi részét nem véve ki, folytonosan, időről időre, félben nem szakadva, végtül végig. A madár akár hova repül, mindig otthonn van. (Km.). Köz beszédben általános kiejtéssel: mindég; ami nincsen alap nélkül, minthogy az ig névrag régente ég alakban divatozott, pl. alég (= alig), estég (= estig), addég (= addig), V. ö. ~IG névrag.

——————————————————————————–
*MINDINKÁBB
(mind-inkább) ösz. ih. Mind jobban, folyvást jobban. V. ö. MIND.

——————————————————————————–
*MINDISTENLÉS, MINDISTENITÉS
(mind-istenlés v. istenités) ösz. fn. Bölcsészeti nézet, elmélet, vagy rendszer, mely a lények mindenségét Istennek lenni állitja, különösen, vagy úgy tekintse az Istent, mint az öszves világ lelkét, vagy az Istent az anyagi világgal azonosnak tartva. (Pantheismus).

——————————————————————————–
*MINDJÁRÁST
(mind-járást) ösz. ih Értelmére nézve l. MINDJÁRT. Eredetileg mindjárvást, mint a folyvást; sietvést, futvást hasonlatokból kitünik.

——————————————————————————–
*MINDJÁRT
(mind-járt) ösz. ih. Halasztás nélkül, legott, tüstént, azonnal, izében (népiesen; ízibe), nyomban, folyvást, üstöllést stb. Mindjárt kiszedem a szeme szőrit, Kállay gyüjteménye szerént am. tüstént átesem rajta, azonnal elvégzem. E szó második alkatrészének gyöke jár, azaz folyton megy, melynek állapotjegyzője határozó gyanánt használtatik; van mindjárton is, mint: menten megy, folyton fogy, jöttön jő. A mindgyárt, v. mingyárt, v. mingyá, minnyárt, tájdivatos kiejtések. Leghűbb az eredethez: mindjárást. “Mindjárást se órát se napot nem várván kegyelmetek, rendeljen embert.” (Gr. Eszterházy Miklós nádor levelei. Történelmi Tár. VIII. K.).

——————————————————————————–
*MINDKÉT
(mind-két) ösz. számnév. Kettő együtt véve. Régi nyelvben: monnó. Mindkét szemére vak. Mindkét lábára sánta. Használják a névelő közbetételével is. Mind a kéz háza elégett.

——————————————————————————–
*MINDKÉTFÉLE
(mind-két-féle) ösz. mn. A kétféle közől egyik is, másik is. Mindkétféle borom jó. Névelővel: mind a kétféle.

——————————————————————————–
*MINDKETTEN
(mind-ketten) ösz. számnév és ih. Kettő, öszvekapcsolt állapotban, nem külön-külön véve. Ha vak vezet vakot, mindketten verembe esnek. Névelővel: mind a ketten.

——————————————————————————–
*MINDKETTŐ
(mind-kettő) ösz. számnév. Kettő együtt véve. Midőn közvetlenül a viszonynév előtt áll, röviden használtatik: mindkét, pl. mindkét kezét ellőtték. Ellenben a viszonynévtől elválasztva: kettő, pl. két fia van, s mindkettő katona. Két leánya lett, s mindkettő meghalt. V. ö. MONNÓ.

——————————————————————————–
*MINDNAPESTIG
(mind-nap-estig) ösz. ih. Reggeltől fogva egész napnyugotig. (Szabó D.).

——————————————————————————–
*MINDNYÁJA
(mind-nyája v. mind-annyia v. annyija) ösz. határozatlan számnévmás. Törzsöke, vagy mindnyáj, de ez alakban nem használtatik s értelme öszves vagy egész nyáj, egész sereg; vagy, ami hihetőbb, öszve van húzva mind annyija szókból. Egyes számu harmadik személyraggal am. bizonyos sokaságnak egész serege, öszvege. Az ifjuságnak mindnyája ott volt. A katonaságnak mindnyáját megszemlélni. Többes számban, személyraggal: mindnyájunk, mindnyájatok, mindnyájok; de mivel e szókban a birtoknév egyes számbeli, tehát a viszonyige is egyes számba tétetik, pl. mindnyájunk sajnálja a szerencsétlent. Mindnyájatok fegyvert fogjon. Mindnyájok sarczot fizessen. Ha mindnyájunk jó volna, nem lenne tarka a világ. (Km.) Határozólag: mindnyájan (= mind annyian); s ekkor ige többes számba jő, pl. mindnyájan halandók vagyunk. Jertek hozzám mindnyájan, kik fáradtak vagytok. Mindnyájan eltakarodtak.

——————————————————————————–
*MINDNYÁJAN
l. MINDNYÁJA alatt.

——————————————————————————–
*MINDOHA
Sopron megyei tájszolásban am. mindenha.

——————————————————————————–
*MINDONKÓ
a székelyeknél am. mindenkor.

——————————————————————————–
*MINDÖRÖKKÉ
(mind-örökké) ösz. ih. Örök időkig, örökön örökké.

——————————————————————————–
*MINDÖSZVE
(mind-öszve) ösz. ih. Valamennyit együtt véve, egészen. Családja mindöszve kilencz személyből áll. Úti költsége mindöszve háromszáz forint. Ezen áruk mindöszve nem érnek tiz forintot.

——————————————————————————–
*MINDÖSZVESÉGGEL
MINDÖSZVESEN l. MINDÖSZVE.

——————————————————————————–
*MINDSZENT
(mind-szent) (1), ösz. fn.tb. ~ěk. A katholika egyház tana szerént az üdvözültek lelkei, mindegyült véve. Különösen, kiket a kath. anyaszentegyház, mint Istennek különös választottait tisztel, s mint közbejárókat az Isten és élő hívek között segítségre hí. Így neveztetik azon ünnep is, melyet az egyház november első napján a fenn érintettek tiszteletére megüll. Mindszent, v. Mindszentek napja. Viselik e nevet több helységek is.

——————————————————————————–
*MINDSZENT (2)
faluk Borsod, Csongrád, Heves, Szepes m., puszták Bihar, Győr, Komárom, Somogy m., CSEHI~, Vas, CSONKA~, Baranya, ÉR~, Közép-Szolnok, FELSŐ~, Baranya, JÁSZÓ~, KOKSÓ~, Abaúj, KÖKÉNYES~, SZALA~, Szala m., PINKA~, Vas, ÚJ~, Baranya m.; erdélyi falu Csík sz.; helyr. Mindszent-re, ~ěn, ~ről.

——————————————————————————–
*MINDSZENTFA
puszta Tolna m.; heIyr. ~fá-ra, ~n, ~ról.

——————————————————————————–
*MINDSZENTHAVA, MINDSZENTHÓ
(mind-szent-hava v. -hó) ösz. fn. A mindszent napját közvetlenül megelőző hónap, azaz oktober. V. ö. NAPRÁR.

——————————————————————————–
*MINDSZENT-KÁLLA
falu Szala m.; helyr. ~Kállá-ra, ~n, ~ról.

——————————————————————————–
*MINDUNTALAN
(mind-untalan) ösz. ih. Szünetlenül, félbenhagyás nélkül. Minduntalan háborgatnak dolgaimban. Minduntalan kérnek tőlem valamit. Azon határzók közé tartozik, melyek egyszersmind melléknevek; határzó alakban minduntalanul.

——————————————————————————–
*MINDUNTALANUL
(mind-untalanul) ösz. ih. l. MINDUNTALAN alatt.

——————————————————————————–
*MINDÜTT
(mind-ütt) azaz mind-ott) l. MINDENÜTT.
“S kétszáz ezer vitéz zúg nagy harsan: Esküszünk!
Amerre sorsod elhív, mindütt veled leszünk.”
Garay. (A magyarok Mózese).

——————————————————————————–
*MINDVÉGIG
(mind-végig) ösz. ih. Térnek vagy időnek véghatáraig, vagyis addig, mig a tér, vagy idő, s a térben s időben létező valami tart. Az utczát mindvégig kikövezni. Az éjet mindvégig virasztva tölteni. A mulatságban mindvégig részt venni. Merevestelen mereven mindvégig tájdivatos.

——————————————————————————–
*MINEK
(mi-nek) sajátlag tulajdonitó eset, azonban itt ih. Mivégre, mi végett; mi okból, miért; mirevaló. Minek adtad-el oly olcsón a házat? Minek neked a pénz? Minek mégysz oda, hol nem szeretnek? E szónál hallgatólag az okáért, czéljáért értetik. Határozóként megfelel neki, azért, v. annak. Minek neked a könyv? Fel. Annak v. azért, hogy…. Ily viszonyban vannak ezek is: minekokáért, annakokáért.

——————————————————————————–
*MINEKELŐTTE
l. MIELŐTT.

——————————————————————————–
*MINEKOKÁÉRT
(minek-okáért) ösz. ih. és kötszó. 1) Kérdőképen am. mi okból, miért, mivégre? rövidebben: miokért. 2) Mint kötszó a következményes mondat előtt áll, t. i. miután elszámláltuk az állítás mellett vagy ellen szóló okokat, utána teszszük minekokáért.

——————————————————————————–
*MINEKUTÁNA
l. MIUTÁN.

——————————————————————————–
*MINÉL
(min-d-nél és mi-nél). 1) Határzó. Másodfoku melléknév avagy határzó előtt áll, s azt föfokuvá teszi, pl. Minél hamarabb térj viszsza, azaz leghamarabb, igen hamar. Ez értelemben egy jelentésü vele: mentől, s valamint ez a régi nyelvemlékek szerént am. mendtől v. mindtől, hasonlóan bír ezen értelemmel a minél is; tehát ezen értelemben származása: mindnél. V. ö. MENTŐL. 2) Kötszó, melynek a viszonymondatban annál felel meg, pl. minél hamarabb, annál jobb. Minél többen leszünk, annál elébb végezzük munkánkat. Itt másképen: mennél.

——————————————————————————–
*MINÉLELŐBB
(minél-előbb) ösz. ih. Semmit nem késve, tüstént hozzá fogva, leggyorsabban. Rajta leszek, hogy minélelőbb bevégezzem munkámat.

——————————————————————————–
*MINÉLFOGVA
(minél-fogva) ösz. ksz. Emlékeztet az előre bocsátott okokra, s a következményes mondatot vezeti. A tanúk, és saját vallomásod szerént kárt követtél el, minélfogva bünhödnöd kell. Nem tudom, minélfogva vádolhattok engem.

——————————————————————————–
*MINEM
v. MINEMDE, a régieknél am. a mai egyszerűbb nemde, és néha vajjon. “És mindön próféták minem hazugok lesznek, ha emböri nemzet te miattad elhagyott leszen.” “Minem adatik jóért gonosz…. En adék te népednek kerályi koronát, ő kedeg nekem adának fejemben tivisk koronát.” “Minemde elfeledheti-e az anya ű kis gyermekét-e.” (Nádor-codex. Más helyütt ugyan ebben: nemde pl. “Nemde jól tudod-e hogy en tégödet en szívemnek alatta hordoztalak). Így a régi magyar Passióban “Mikoron kildélek titeket zsakcsónál kil (zsacskó nélkül) tassolynál kil és narunálkil, minem valami szükségtek volt?” “Minömde elfeledheti-e az anya ő kis gyermekét.” Ugyanitt szintén eléjön ,nemde’. “Mert ki nagyobb, ki leül-e, vagy ki szolgál? Nemde ki leüle.”

——————————————————————————–
*MINEMÜ
(mi-nemü) ösz. mn. Miféle nem alá tartozó, mily tulajdonságu, s ennél fogva mely osztályba való. Minemű bünök ellen szab a törvény halálos büntetést? Minemű gyümölcsök tenyésznek itt leginkább? V. ö. NEM, fn. és NEMÜ.

——————————————————————————–
*MINEMÜSÉG
(mi-nemüség) ösz. fn. A lénynek azon tulajdonsága, melynél fogva bizonyos nemhez tartozik, vagy mely által más nemektől, és nembeliektől különbözik. Az újonnan feltalált növények, rovarok minemüségét meghatározni.

——————————————————————————–
*MINET
ezen alakjára különösnek látszó szó eléjön a többi közt Katalin verseslegendájában ,mióta’ értelemben.
“Hogy minet en ez világra lettem,
És minet ő benne éltem,
Bölcsebb leányt még en ennél nem láttam.”
A régieknél számtalanszor eléjön,mine v. ,mene’ = mennyi, tehát ,minet’ kétségtelenül am. mennyit, t. i. mennyi idétt vagyis mennyi időtől fogva.

——————————————————————————–
*MINGYÁ, MINGYÁR
MINGYÁT, MINGYÁRT, tájdivatosak, mindjárt helyett.

——————————————————————————–
*MINIOM
fn. tt. miniom-ot, harm. szr. ~ja. Sárgavörös por, mely megtüzesített szürke ólommészből készül. (Minium, calx plumbi rubra. Mennig).

——————————————————————————–
*MINISTER
(olvasd: miniszter); latin eredetü fn. tt. minister-t, tb. ~ěk. Tulajdonképen am. szolga (,minus’ latin szótól); általán bevett polgári értelemben legmagasb államhivatalnok (államszolga), ki az államkormány vagy ennek egy ága élén áll, kormánynok, vagy némelyek szerént: országlár. A nemzetközi jogban jelent fejedelmi követet is valamely idegen udvarnál. Az 1848-iki III. tcz. szerént a magyar ministeriumot alkotják: ministerelnök, belügyi, országos pénzügyi, közmunka-, (földmüvelési, ipar-, és) kereskedési, (vallás- és) közoktatási, igazságügyi, végre honvédelmi minister.

——————————————————————————–
*MINISTERI
(minister-i) mn. tt. ministeri-t, tb. ~ek. Ministert illető, arra vonatkozó. Ministeri tárcza. Ministeri felelősség.

——————————————————————————–
*MINISTERSÉG
(minister-ség) fn. tt. ministerségét. Ministeri hivatal, méltóság.

——————————————————————————–
*MINISTERTANÁCS
(minister-tanács) ösz. fn. A ministerek gyülése, melyben országos kormányi teendőkről együtt értekeznek.

——————————————————————————–
*MINK
az első személynévmás többese. Máskép: mi. l. ezt.

——————————————————————————–
*MINMAGUNK
(min-magunk) ösz. névmás, tt. minmagunk-at. Élünk vele, midőn azt akarjuk mondani, hogy nem más, vagy mások, hanem egyedül mi. Minmagunk vagyunk okai szerencsétlenségünknek sokszor. Máskép minnenmagunk. V. ö. MAGAM.

——————————————————————————–
*MINNYÁ, MINNYÁT
a székelyeknél tájdivatosak, mindjárt helyett.

——————————————————————————–
*MINNYOG
(minny-og) önh. m. minnyog-tam, ~tál, ~ott. L. MIOG. Rokon vele vinnyog is.

——————————————————————————–
*MINŐ
(mi-nemü) mn. tt. minő-t, tb. ~k. Tulajdonságot, ismértetési jeleket tudakozó, vagy kimutató, s egy értelmü vele a milyen. Határozatlanul megfelel neki az olyan v. ilyen, pl. minő posztót vettél? Fel. Olyant, mint taval. Minő (milyen) a gazda, olyan a szolgája. Gyöke mi, a nő pedig öszve van húzva a nemő v. nemü szóból, s eredetileg: mi-nemő, vagy minemü, mely rokon értelemben szintén divatos. V. ö. MILY.

——————————————————————————–
*MINŐLEGĚS
(mi-nemü-leg-ěs, minő-leg-ěs) mn. tt. minőlegěs-t, v. ~et, tb. ~ek. Minőséget illető, minőségre vonatkozó. (Qualitativus).

——————————————————————————–
*MINŐSÉG
(minő-ség) fn. tt. minőség-ět, harm. szr. ~e. Mineműsége, tulajdonsága valaminek, azon jegyek öszvesége, melyek valamit meghatároznak, s bizonyos nem alá soroznak.

——————————————————————————–
*MINŐSÉGI
(minő-ség-i) mn. tt. minőségi-t. Minőségre vonatkozó, ahhoz tartozó, azt illető. Minőségi jegyek.

——————————————————————————–
*MINŐSÍT, MINŐSIT
(minő-s-ít) áth. m. minősítětt, htn. ~ni v. ~eni. Valaminek minőségét igazolja vagy meghatározza.

——————————————————————————–
*MINŐSÍTÉS, MINŐSITÉS
(minő-s-ít-és) fn. tt. minősítés-t, tb. ~ěk. Cselekvés midőn minősítünk. (Qualificatio).

——————————————————————————–
*MINŐSÍTVÉNY
(minő-s-ít-vény) fn. tt. minősitvény-t, tb. ~ěk. Minősítési bizonyságlevél.

——————————————————————————–
*MINT
(mi-én-t v. mi-en-t) kérdő ih. és ksz. A hasonlat alapfogalma rejlik benne, s am. hogyan, mikép, mi módon, máskép: miként. Megfelel neki az úgy, v. azonként, v. azon szerént stb. mely néha csak hallgatólag értetik. Úgy szeretem, mint a lelkemet. Utálom őt, mint ördögöt. Oly sebesen jő, mint szélvész. Úgy tégy, mint én. Így imádkozzál, mint testvéred. Szeressed felebarátodat, mint tennen magadat. Mint van kendtek, mint szolgál kendtek egészsége? (Népies köszöntés). Mint kötszó öszvetétethetik a mutató szócskával is: amint, mely a régieknél is igen gyakran öszveíratott. “Amint the kegy(elmed)nél is nyilván vagyon.” (Levél 1557-ből Szalay Á. 400 m. l.). “Úgy legyen ameent kd parancsolta.” (Lev. 1560-ból. Ugyanott). Amint megjövendöltem volt, úgy történt. Amint vetsz, úgy aratsz. Általán élünk vele, midőn különféle tárgyakat egybe hasonlítunk. A hasonlítás alapfogalma van ezen öszvetételekben is: mintegy, mely esetben am. körülbelül, nem bizonyosan, hanem közelítőleg hasonlóan; minthogy, melylyel élünk midőn az ok és okozat közötti hasonlóságból valamit következtetünk, vagy az okot és okozatot mint hasonlókat öszvekötjük; mintha, föltételes hasonlóságra mutat. Jobbára fölcserélhető a ként határzóval is, pl. ördögként utálom. Fiamként szeretem, ezek helyett: mint ördögöt, mint fiamat. A régieknél találjuk ,mintha’ helyett is: “Es úgy járjon mint tulajdon úristennek színe előtt volna.” (Carthausi névtelen). A régiek néha öszvetévesztették vagy legalább öszvetévesztve írták ,mind’ szóval. “És kezdé az jámbor vén atyát nagy szeretettel szorgalmaztatni, hogy mint (= mind) hamarabb őneki megjelentené.” (Katalin prózai második Legendája. Toldy F. kiadása 265. l.). Így a Carthausi névtelenben is: “Hogy mint hamarabb kifutnának az országból” (85. l.).
Ezeknél fogva gyöke a tárgyat jelentő mi, melyből míg is származik. A mi gyökből ent v. ént képzővel lett mi-ent v. mi-ént határzó, s minthogy a gyökök végén levő i után a ragok és képzők előhangzója rendesen elmarad, (mint: lakzi, lakzin, lakzit, lakzik, lakzis), tehát lett mint; a régieknél pedig két önhangzó egybeolvadásával igen gyakran: mént (mint ma is ,szerént’ és ,szerint’), sőt meent is. “Szolgálathomat ajánlom k(egyelmed)nek meent jó uramnak.” (Levél 1558-ból). “Mai napon is itt voltak az therekek, voltak meent (mintegy) hatvan lóval.” Lev. 1557-ből. Szalay Á. 400 m. l.). Az ent v. ént pedig am. ezent mely a székelyeknél ma is teljes egészében él ,ezennel’ és ,ezen szerént’ jelentéssel (Kriza J. gyüjt.). A latin nyelvben megfelelnek neki: sicut, veluti, a németben wie és eben, mint alaphangra és értelemre részént azonosak, részént rokonok.

——————————————————————————–
*MINTA
fn. tt. mintát. Kicsiny. mintácska. Általán bizonyos forma, vagy alak, mely szerént valami készül, vagy mely kicsinben eléállít valamit. Simay Kristófnál ,kapta’ szóval hasonlítva am. forma, proplasma. Eléjön Szabó Dávidnál is, kinél am. “ábrázó formája valaminek, (pl.) szép mintába öntött.” Varrónők, és takácsok mintája, melynek formája után varrnak, hímeznek, szőnek. Szobrászok mintája, pl. fából, agyagból, gipszből. Épület mintája. Törzse ezen szónak vagy a hasonlatot jelentő mint, a képzővel megtoldva, vagy pedig mut, melyből mutat is származik, s melynek gyöke mu itt is n toldalékot veszen föl, mint munka, régiesen muka szóban; s e szerént minta = munta am. mutató. Így ,módon’ szó is (melynek törzse: mód egyező mut gyökkel) némely régieknél, pl. Szalay Á. gyüjteményében 272. lapon mondon. Finnül: muotti am. minta, és muoto am. mód. Már Sajnovicsnál és Molnár A.-nál is eléfordúl élvén vele Faludi s Vajda is.

——————————————————————————–
*MINTAASZTAL
(minta-asztal) ösz. fn. Asztal, melyen mintát készítenek, vagy melyre a mintát állítják, vagy amely mintául szolgál. V. ö. MINTA.

——————————————————————————–
*MINTABÉLYEG
(minta-bélyeg) ösz. fn. Könyvkötők bélyege, melylyel különféle formákat, czifrázatokat, aranyozatokat stb. nyomnak a könyvek tábláira.

——————————————————————————–
*MINTADESZKA
(minta-deszka) ösz. fn. Álgyúöntők deszkája, melynek egyik oldala vas lemezzel van behúzva.

——————————————————————————–
*MINTAFA
(minta-fa) ösz. fn. Fa, melyből bizonyos mintát készítenek; vagy pedig már mintának öszveállitott fadarabok. V. ö. MINTAIDOM.

——————————————————————————–
*MINTAFARAGÓ
(minta-faragó) ösz. fn. l. MINTAKÉSZÍTŐ alatt.

——————————————————————————–
*MINTAFEJ
(minta-fej) ösz. fn. 1) A fodrászoknál fából metszett fej, melyre a vendéghajat ráfeszítik. 2) A szobrászoknál, festészeknél mintául szolgáló fej.

——————————————————————————–
*MINTAFÉSZĚK
(minta-fészěk) ösz. fn. Kőalap, melyre az érczhutai magas kemenczéket rakják.

——————————————————————————–
*MINTAFILLÉR
(minta-fillér) ösz. fn. Sulymérték a pénzverő házakban, mely szerént a pénzek mértékét meghatározzák és rendezik.

——————————————————————————–
*MINTAFONT
(minta-font) ösz. fn. A helybeli hatóság által rendelt fontmérleg, melyhez a többi magánmérlegeket alkalmazni kell.

——————————————————————————–
*MINTAFÖLD
(minta-föld) ösz. fn. Föld, illetőleg agyagföld, melyből mintákat készítenek.

——————————————————————————–
*MINTAFÖVENY
(minta-föveny) ösz. fn. Az érczmiveseknél finom föveny, melyet szurokkorommal vegyítenek, hogy mintákat készíthessenek belőle.

——————————————————————————–
*MINTAGAZDASÁG
(minta-gazdaság) ösz. fn. Mezei gazdaság szabályainak gyakorlati alkalmazása végett kicsinyben rendezett gazdaság.

——————————————————————————–
*MINTAGOLYÓ
(minta-golyó) ösz. fn. A golyó öntödékben azon forma, mely után a golyókat öntik.

——————————————————————————–
*MINTAGÖMB
(minta-gömb) ösz. fn. Vasból való gömb az érczmiveseknél, melylyel a mintafövenyet a mintapalaczkba erősen benyomkodják.

——————————————————————————–
*MINTAGYÚRÓ
(minta-gyúró) ösz. fn. Érczmívesek asztala, mely hosszu szekrényhez hasonlít, s melyen a mintafövenyet addig gyúrják, míg kellőleg meg nem szilárdúl.

——————————————————————————–
*MINTAGYÜJTEMÉNY
(minta-gyüjtemény) ösz. fn. Különféle mintákból álló gyüjtemény.

——————————————————————————–
*MINTAIDOM
(minta-idom) ösz. fn. Vékony lécz- s deszkákból készült alak, mely valamely farész hajlását s alakját ábrázolja, olykor egész hajóét vagy annak egyes részét. Asztalosok ,chablon’-nak nevezik. (Kenessey Albert. Hajózási műszótár). Ha ívalakú, akkor mintaív-nek is hívhatjuk.

——————————————————————————–
*MINTAÍV
(minta-ív) ösz. fn. Az épitészetben stb. fából vagy más anyagból készített ív, hogy az épitendő, alakítandó ívek ahhoz alkalmaztassanak.

——————————————————————————–
*MINTAKÉP
(minta-kép) ösz. fn. Mintául szolgáló kép. Átv. ért. valamely jelességre nézve példányul szolgáló személy. A dicsőült az erények mintaképe volt.

——————————————————————————–
*MINTAKÉS
(minta-kés) ösz. fn. Késforma eszköz, melylyel némi lágyabb testekből, pl. viaszból, mintaföldből, mintákat faragnak.

——————————————————————————–
*MINTAKÉSZITÉS
(minta-készités) ösz. fn. Minták alakítása különféle anyagból, pl. viaszból, agyagból, fából stb.

——————————————————————————–
*MINTAKÉSZITŐ
(minta-készitő) ösz. fn. Kézmíves, ki különféle anyagból mintákat alakít, mintász; különösen aki kőből vagy fából készíti: mintafaragó.

——————————————————————————–
*MINTAKORONG
(minta-korong) ösz. fn. A göröncséreknél, a korongnak felső tányéra, mely az edényeknek sajátnemü alakot ad.

——————————————————————————–
*MINTAKOVÁCS
(minta-kovács) ösz. fn. Kiégetett, és hugyagsóval, borkővel, gáliczczal vegyített kovacs, melyet az érczmivesek mintaföveny helyett használni szoktak.

——————————————————————————–
*MINTAKÖBÖL
(minta-köböl) ösz. fn. Köbölnemü mérték, melynek nagyságát az illető helybeli hatóság határozta meg, s melyhez a magánköblöket szabják.

——————————————————————————–
*MINTAMESTER
(minta-mester) ösz. fn. Az érczhutákban azon személy, ki az öntött müvekhez való mintákat készíti.

——————————————————————————–
*MINTAMETSZŐ
(minta-metsző) ösz. fn. Ki fába, kőbe, érczbe mintákat vés, vagy kimetszi a fát, követ, gipszet, hogy minta legyen belőle.

——————————————————————————–
*MINTAORSÓ
(minta-orsó) ösz. fn. Az álgyuöntőknél, fenyüdarab, mely az öntendő álgyunál valamivel hosszabb, s melyből ágyumintát csinálnak.

——————————————————————————–
*MINTAPAD
(minta-pad) ösz. fn. Az ágyuöntődékben forgó pad, melyen az ágyumintákat készítik.

——————————————————————————–
*MINTAPALACZK
(minta-palaczk) ösz. fn. Az érczöntőknél csövek, melyekbe a felolvadt érczet folyatják.

——————————————————————————–
*MINTARŐF
(minta-rőf) ösz. fn. Pontosan kiszabott, s az illető hatóságnál őrzött rőfmérték, mely a magánrőföknek mintául és hitelesítésül szolgál.

——————————————————————————–
*MINTASAJTÓ
(minta-sajtó) ösz. fn. Az aranyverőknél, vasból való sajtó, melylyel a lemezkönyvet lesajtólják, s egyenesre lapítják, midőn a külső légtől megnedvesedett.

——————————————————————————–
*MINTÁSZ
(minta-ász) fn. tt. mintász-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Kinek tűzetes mestersége és foglalatossága mintákat készíteni, mintacsináló.

——————————————————————————–
*MINTASZER
(minta-szer) ösz. fn. Mindenféle szerek, eszközök, készületek, anyagok, melyekkel, illetőleg melyekből mintákat készíteni szoktak; vagy pedig már valamely elkészített minta, mely több részt foglal magában, mintázat.

——————————————————————————–
*MINTATOK
(minta-tok) ösz. fn. Az aranyverőknél tok, melybe a lemezkönyvet teszik, hogy sajtóláskor a lemezek szét ne csúszszanak.

——————————————————————————–
*MINTÁZ
(mi-en-t-a-az) áth. m. mintáz-tam, ~tál, ~ott, par. ~z. Valamit bizonyos hasonlatban eléállít, kialakít, mintát készít.

——————————————————————————–
*MINTÁZÁS
(mi-ent-a-az-ás) fn. tt. mintázás-t, tb. ~ok, harm. sz. ~a. Cselekvés, midőn valaki mintát készít.

——————————————————————————–
*MINTÁZAT
(mi-ent-a-az-at) fn. tt. mintázat-ot, harm. szr. ~a. Mintaszerkezet; öszves minták.

——————————————————————————–
*MINTAZSINEG
(minta-zsineg) ösz. fn. Kalaposok zsinege, melylyel a munkában levő kalapot a mintához szorítják, és alkalmazzák.

——————————————————————————–
*MINTEGY
(mint-egy) ösz. ih. Élünk vele midőn azt akarjuk jelenteni, hogy valami közelítőleg, körülbelül hasonló egy másik határozott mennyiséghez. Mintegy százan voltunk. Mintegy kilencz órakor történt a dolog. Fölcserélhető a körül, vagy körülbelül határzókkal, pl. kilencz óra körül. Körülbelül százan voltunk. A régieknél sokszor mint el, és monnal. Jászay Pál idézi 1641 és 1642-iki bizonyságlevelekből: “Mint el harmincz számu törökgyalog.” “Az eghri törökök mint el tizenhat lovasok.” “És abban tartották meg az várost mint ell négy esztendeig.” De eléjön ,mintegy’ is: “Házrul házra járnak mintegy koldusok.” (Levél 1557-ből Szalay Á. 400 m. l.). l. MONNAL. Különbözik tőle az elválasztott mint egy melyben az egy a következő alanyhoz tartozik, s am. valamely, pl. oly tisztelettel és hódolattal fogadták, mint egy császárt.

——————————————————————————–
*MINTHA
(mint-ha) ösz. ih. és ksz. Minthogy alapértelme hasonlítás, a viszonymondatban úgy, v. oly hasonlítók felelnek meg neki vagy nyilván, vagy titkon. Nagyra tartja magát, mintha övé volna a diófáig. (Km.). Úgy néz, mintha apját anyját megöltem volna. (Km.). Oly sietve megy, mintha ki akarna futni a világból. A régiek e helyett jobbára ,olymint’ vagy ,úgymint’ szókat használtak, s néha az egyszerü ,mint’-et is. l. ezeket. Indulatszóul is használtatik, bizony hozzátétellel, s ekkor némi gúnyt, megvetést, roszalást, ócsárlást, boszuságot jelent. Mintha bizony csak ő volna valami!

——————————————————————————–
*MINTHOGY
(mint-hogy) ösz. ksz. Okot okozattal, előzményt következménynyel köt öszve, mely esetben az öszvekötött eszmék között bizonyos hasonlat állítása vagy tagadása rejlik, miért nem csak a mint, hanem a hogy is hasonlatot, módot jelent. A szabályos körbeszédben a megfelelő ellenmondatot tehát, v. azért, v. annálfogva okhatározók vezérlik, pl. minthogy a felhozott vádak ellen igazoltad magadat, tehát a törvényszék ártatlannak nyilvánítva szabadon bocsát. Egyébiránt az okozatot, v. következményt kifejező mondat állhat elűl is, határzó nélkül, pl. a felsőség különösen ajánlotta őt, minthogy mindig példásan viselte magát. Néha ellenmondó jelentéssel bír, s am. mintsem, s a viszonymondatban inkább felel meg neki, pl. inkább meghalok, mint hogy vétkezzem; de itt, mint látjuk, inkább elválasztva irandó: mint hogy.

——————————————————————————–
*MINTLÉT
(mint-lét) ösz. fn. Valamely személy helyzetének, körülményeinek, különösen egészségének jelen állapota. Valakinek mintlétéről kérdezősködni. Máskép: hogyanlét. E szónak jelentése megegyezik ezen szokott kérdés értelmével: Mint vagy, mint szolgál egészséged? (másképen: hogyan vagy, hogyan szolgál egészséged?).

——————————————————————————–
*MINTSÉG
(mint-ség) fn. tt. mintségět. l. MIKÉPENISÉG.

——————————————————————————–
*MINTSEM
(mint-sem) ösz. ksz. Két ellentétes mondatot köt öszve, s megfelel neki inkább, vagy akármely másodfoku határzó, pl. inkább szegény maradok, mintsem becstelen úton gazdagodjam. Hamarabb megjöttetek, mintsem gondoltuk. “Elég az, hogy azzal az úri asszonynyal inkább eltöltheti ked az időt, mintsem a görög kéráczákkal” (Mikes Kelemen Törökországi levelei. ,Kéracza’ talán a görög chra után, mely am. özvegy). A székelyeknél: mintsebb az m b-vé (bb-vé) változván, néha: mintsább.

——————————————————————————–
*MINTSEMHOGY
(mint-sem-hogy); l. MINTSEM.

——————————————————————————–
*MINTSZINTE
(mint-szinte) ksz. l. MINT.

——————————————————————————–
*MINTÜL
régies e helyett: mentől; l. ezt.

——————————————————————————–
*MINYA
ti. Minyát a székelyeknél am. MIHÁLY.

——————————————————————————–
*MINYÁD
falu Arad m.: helyr. Minyád-ra.

——————————————————————————–
*MINYÓCZ
falu Zemplén m.; helyr. Minyócz-ra, ~on, ~ról.

——————————————————————————–
*MIOG
(mi-og) gyak. önh. m. miog-tam, ~tál, ~ott. Macskáról mondják, midőn vékony mi-mi hangon kesereg, nyávog, vagy valamit kér. A kis cziczák miognak, tej kell nekik.

——————————————————————————–
*MIOGÁS
(mi-og-ás) fn. tt. miogás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Macskák panaszos, kérő hangu siránkozása. V. ö. MIOG.

——————————————————————————–
*MIOGAT
(mi-og-at) gyak. önh. m. miogat-tam, ~tál, ~ott. l. MIOG.

——————————————————————————–
*MIOKÉRT
(mi-okért, külön is írhatjuk: mi okért) ösz. ih. Élünk vele, midőn valaminek okát kérdezzük, s am. miért? Szabatosan véve az okozatra vonatkozik, s a czélt tudakozza, melyért valami történt, pl. mi okért fáradozál? Fel. Hogy pénzt szerezzek. Ellenben, mi okból? szabatosan am. mily kútfőből ered valami, pl. mi okból dühödöl azon ember ellen? Fel. Bosszuvágyból.

——————————————————————————–
*MIÓLTA
l. MIÓTA.

——————————————————————————–
*MION
fn. tt. mion-t, tb. ~ok, harm. szr. ~ja, A lopvanőszök rendéből való mohnem (mnium, görög szó), melynek több fajai vannak: forrási, kakuk-, fürészes, sarjas, habos mion stb.

——————————————————————————–
*MIÓRA
l. MILLÓRA.

——————————————————————————–
*MIÓTA
(mi-óta) ösz. ih. és. ksz. 1) Mint határzó am. mennyi időtől fogva, mily régtől kezdve. Mióta laktok Pesten? Mióta nem láttad hazádat? 2) Mint kötszó ugyanazon jelentésü, s a viszonymondatban nyilván vagy titkon azóta felel meg neki, pl. mióta essemet tudom, azóta ily dolog nem történt velem. Mióta bort nem iszom, nincs semmi bajom. Tájdivatosan pl. Komáromban: miőte, mőte. V. ö. ÓTA, ÓLTA.

——————————————————————————–
*MIÓTAI
(mi-ótai) ösz. mn. Lőrincz Károly szerént a kapnikbányai tájszólásban am. mióta való.

——————————————————————————–
*MIR
elvont gyöke mirigy, mireny szóknak. Lásd ezeket.

——————————————————————————–
*MIRE
(mi-re) ih. 1) Okra, czélra, végre vonatkozik, pl. nem tudom, mire véljem a dolgot, azaz nem tudom, mi az oka, czélja. Hát ez mire való? Mire nézve én azt mondom, hogy…. Mire nézed a napot? Mire vársz? 2) Vonatkozik időre, pl. mire azt gondolom, hogy ott vagy, már akkorra itt légy. Mire oda ért az orvos, a beteg már halva fekütt. 3) Mikorra, mikorára. A mire te ott leszel (leszesz), addig én elvégzem (Lőrincz K.). 4) A régieknél kérdőleg igen sokszor am. miért? “Mire jőtök én velem”? “Mire nem tartod királnak parancsolatit”? “És megtanólná őtöllő mire tenné ezt.” (Bécsi codex). “Mire nem hittetek”? “Mire nem adtad en pénzemet az asztalra”? “Kevés hitü, mire kételkedel”? (Tatrosi v. Müncheni codex). “Mire néköm nem szólasz.” (Nádor-codex). “Mire nem ereszted angyaloknak seregit, hogy ő urukat segéllenéjek.” (Régi magyar Passio).

——————————————————————————–
*MIREHOGY
(mire-hogy) ösz. ksz. Szabó Dávidnál am. mivelhogy.

——————————————————————————–
*MIRENY
(mir-eny) fn. tt. mireny-t, tb. ~ěk. Egyszerü, aczélszürke szinü vegyelem, a nemtelen, nehéz fémek közől. ,Mireny’ nevét a ,méreg’ (tájdivatosan: ,míreg’) szótól vette (honnan ,mirigy’ is származik), minthogy mind elemi állapotában, mind vegyületeiben rendkivül erős, maró, romboló hatásu az állati szervezetre. Vegytani görög-latin neve: arsenium, v. arsenicum, arshn v. arrhn görög szótól, mely am. férfias; erős; innen eleinte a magyarban férjany-nak nevezték; a köznép pedig egérkő-nek hívja az egereket pusztító tulajdonságától.

——————————————————————————–
*MIRENYĚS
(mir-eny-ěs) mn. tt. mirenyěs-t v. ~et, tb. ~ek. Mirenyt tartalmazó, mirenynyel vegyített. Mirenyes érczek.

——————————————————————————–
*MIRGYILUSOS
a székelyeknél divatos szó, e helyett: mérges, mintegy mérgelődős.

——————————————————————————–
*MIRHA
fn. tt. mirhát. Világos, vagy sötétvörös, átlátszó mézgafaj, íze keserű és csípős, de szaga kellemes, mely egy bizonyos fából forr ki Arábiában. Hellenül: murra v. smurna; latinul: myrrha; héberül: mór (), arabul: murr, amabban a törzs: marar, ebben: marra, melyeknek kettős jelentése van, ú. m. 1) folyt, 2) keserü volt; s mindkét jelentés reá illik. Figyelmet érdemel a magyar fn. ír, és ha a folyékonyságot tekintjük, a magyar ér, sőt ár főnevek is.

——————————————————————————–
*MIRHALIBATOPP
(mirha-liba-topp) ösz. fn. Növényfaj a libatoppok neméből, levelei láncsásak, fogasak, fürtjei levelesek, ágatlanok (Chenopodium ambrosioides). Köznépiesen: mirhafű.

——————————————————————————–
*MIRHAOLAJ
(mirha-olaj) ösz. fn. Mirhából kivont olaj. V. ö. MIRHA.

——————————————————————————–
*MIRHASZAG
(mirha-szag) ösz. fn. Növénynem az öthímesek seregéből és egyanyások rendéből, ernyője gallératlan, ernyőkéje letüremlett hártya galléru, virágai sugárzók, gyümölcse hosszu láncsás árforma. (Myrrhis).

——————————————————————————–
*MIRHÓGÁT
puszta Heves m.; helyr. ~gát-ra, ~on, ~ról.

——————————————————————————–
*MIRÍGY, MIRIGY
(mir-így, talán: mir-rügy azaz mar-rügy) fr. tt. mirígy-ět, harm. szr. ~e, v. ~je. 1) Lágy, ingó, taplószerü részek az állati testekben, melyek bizonyos nedveket választanak el. (Glandulae). Némi hasonlatnál fogva népnyelven ikrás hús. Különböző helyzetök, és rendeltetésöknél fogva különféle neveik vannak, mint fülmirigy, nyelvmirigy, nyálmirigy; öszvetorlott mirigyek, melyek kis kásaszerü és sejtszövetek által egymáshoz kapcsolt részekből állanak (glandulae conglomeratae). 2) Népies nyelven a bőr alól kibuvó mérges csomós daganat. Megszökte a mirigy. Bujakóros mirígy. Különösen a ragadós keleti gugamirigy, honnan mirigyes döghalál. 3) Átv. ért. erkölcsöket megvesztegető bünök, gonosz példák.
Mennyiben a mirigy veszélyes kifakadást jelent, hasonló hozzá a méreg, s gyökük mir vagy mér mély hangon azonos mar gyökkel; alakjánál fogva pedig, mint csomószerü gömbölyü test rokon a rügy, rigya szókhoz. Általán részént mozgékony, részént folyó tulajdonságára nézve a mozgót és folyót jelentő ir gyökkel is értelmi és eredeti viszonyban áll. Alakjára olyan, mint írigy, szelígy (szelíd), v. szilígy.

——————————————————————————–
*MIRÍGYBÉKA
(mirígy-béka) ösz. fn. Varangyos undok béka. Átv. ért. minden kicsiségért veszekedő, irigykedő.

——————————————————————————–
*MIRÍGYDAG
(mirígy-dag) ösz. fn. Dag a mirígy neve ikráshúsban, különösen a torok mirígyben.

——————————————————————————–
*MIRÍGYDAGANAT
(mirígy-daganat) l. MIRÍGYDAG.

——————————————————————————–
*MIRÍGYDUGULÁS
(mirígy-dugulás) ösz. fn. A mirígyek megkeményedése. V. ö. MIRÍGY.

——————————————————————————–
*MIRIGYĚS
(mir-így-ěs) mn. tt. mirigyěs-t, v. ~et, tb. ~ek. 1) Mirígy nevü ikráshússal ellátott. A testnek mirígyes részei. 2) Mérges kifakadásokkal, keményedésekkel meglepett. Mirígyes guganyak. 3) Dögleletes, ragályos. Mirígyes nyavalya. V. ö. MIRÍGY.

——————————————————————————–
*MIRIGYĚSĚDIK
(mir-így-ěs-ěd-ik) k. m. mirígyěsěd-tem, ~tél, ~ětt. Mérges kifakadások támadnak rajta; dögleletessé, ragályossá leszen.

——————————————————————————–
*MIRIGYĚSÍT
(mir-igy-ěs-ít) áth. m. mirigyěsít-ětt, par. ~s, htn. ~ni v. ~eni. Mirígyessé, mérges daganatuvá, ragályossá, dögleletessé tesz.

——————————————————————————–
*MIRÍGYFÜ
(mirigy-fü) ösz. fn. Páriz Pápai szerént: tussilago petasites, vagyis a szattyuk neme alá tartozó növényfaj, máskép a köznép nyelvén kalapfű, nagy édes lapu, növénytani néven: kalapos szattyú.

——————————————————————————–
*MIRIGYHALÁL
(mirígy-halál) ösz. fn. Széles ért. dögleletes, ragályos nyavalya által okozott halál. Szoros ért. keleti döghalál, máskép: gugahalál.

——————————————————————————–
*MIRÍGYKELEVÉNY
(mirígy-kelevény) ösz. fn. Kelevény, vagy mérges daganat a mirígy nevü testrészekben, pl. torokmirígyben.

——————————————————————————–
*MIRIGYKÓR
(mirigy-kór) ösz. fn. Kór a mirígy nevű ikráshusokban, továbbá mérges kifakadásu daganatok.

——————————————————————————–
*MIRÍGYTÁLYOG
(mirígy-tályog) ösz. fn. l. MIRÍGYKELEVÉNY.

——————————————————————————–
*MIRÍGYTAN
(mirígy-tan) ösz. fn. A boncztannak egyik része, mely különösen a mirigyeket tárgyalja.

——————————————————————————–
*MIRISZLÓ (1)
férfi kn. A lengyelszláv eredetű Miriszlav-ból módosúlt.

——————————————————————————–
*MIRISZLÓ (2)
erdélyi falu A. Fehér m.; helyr. Miriszló-ra, ~n, ~ról.

——————————————————————————–
*MIRKOVÁCZ
falu Krassó m.; helyr. Mirkovácz-ra, ~on, ~ról.

——————————————————————————–
*MIRKVÁSÁR
erdélyi falu Kőhalom székben; helyr. ~vásár-ra, ~on, ~ról.

——————————————————————————–
*MIROLYA
falu és puszta Sáros m.; helyr. Mirolyá-ra, ~n, ~ról.

——————————————————————————–
*MIROSSÓ
ALSÓ~, FELSŐ~, faluk Sáros m.; helyr. Mirossó-ra, ~n, ~ról.

——————————————————————————–
*MIRTUS
fn. tt. mirtus-t, tb. ~ok. Fa, vagy cserje, a húszhímesek seregéből és egyanyások rendéből. (Görög eredetü szó). A galléros mirtus (myrtus communis) virágai magánosak, levelei tojáskerekek, a kocsányoknál hoszszabbak. Mint melléknév jelent mirtusból, vagy mirtusról valót, pl. mirtus koszorú.

——————————————————————————–
*MIRTUSFA
(mirtus-fa) ösz. fn. l. MIRTUS.

——————————————————————————–
*MIRTUSKOSZORÚ
ösz. fn. l. MIRTUS alatt.

——————————————————————————–
*MISA
férfi kn. tt. Misát. A Mihály névnek egyik módosúlata. Kicsinyezve: Misi, Miska.

——————————————————————————–
*MISE
fn. tt. misét, tb. misék. A római katholika egyházban az isteni szolgálatnak azon neme, midőn a fölszentelt pap a szent oltárnál Krisztus urunk halálának emlékezetére bor és kenyér szine alatt áldozik, mi az anyaszentegyház által rendelt szertartások szerént, és imák között történik. A pap misét mond, vagy szolgál. A hivek misét hallgatnak. Nagy mise, öreg mise, énekes mise. Orgonás, zenés mise, melyet a pap orgona vagy zeneszó kiséretében végez. Gyász- v. fekete mise (requiem). Aranymise, melyet a pap fölszenteltetésének ötvened éve után innepélyes szertartással mond. Kis mise, néhutt: susogó mise, v. lassumise, melyet a pap magában mond el. Hajnali mise, v. aranyos mise, adventi hetekben, nap költe előtt. Éjféli mise, karácson éjjel. Népies elnevezések: füstös mise, füstölővel tartott nagy mise; farhámos mise, midőn az áldozó pap segédei úgynevezett dalmatikákban szolgálnak; csákós mise, püspöksüveg alatt.
E szó a latin missa után alakúlt, mely eléjön ezen mondatban: “ite, missa est,” valamint innen származott a német Messe, szláv mssa v. omssa stb. is.

——————————————————————————–
*MISEÁLDOZAT
(mise-áldozat) ösz. fn. Krisztus urunk által rendelt új törvény szerénti áldozat, mely véretlen v. vérnélküli áldozat-nak is mondatik, különböztetésül az ó szövetségi véres áldozatoktól.

——————————————————————————–
*MISEBOR
(mise-bor) ösz. fn. Bor, mint a szent miseáldozat egyik anyagja.

——————————————————————————–
*MISEFA
falu Szala m.; helyr. Misefá-ra, ~n, ~ról.

——————————————————————————–
*MISÉG
(mi-ség) fn. tt. miség-ět, harm. sz. ~e. Azon alkatrészek öszvege, melyek valaminek milétét, vagy mivoltát teszik, vagyis meghatározzák, hogy mi? pl. az ember miségét a test és lélek teszik. Különbözik tőle a milyenség v. minőség, melyek a tulajdonságokat különböztetik meg, pl midőn a gyáros arról tudósítja a kalmárt, hogy vásznat és posztót küld neki, akkor az árunak miségéről értesíti egyedül; midőn pedig tulajdonságait számlálja el, a milyenségre is figyelmezteti.

——————————————————————————–
*MISEGRÁD
a régieknél pl. a Carthausi névtelenben am. Visegrád.

——————————————————————————–
*MISEING
(mise-ing) ösz. fn. Hosszu fehér ing, melyet a misemondó pap magára vesz. (Alba).

——————————————————————————–
*MISEKÖNYV
(mise-könyv) ösz. fn. Könyv, mely magában foglalja azon imákat, és bibliai szövegeket, melyeket a misét szolgáló pap elolvas, vagy énekel. (Missale).

——————————————————————————–
*MISÉL
(mise-el) önh. m. misélt. Szokottabban l. MISÉZ.

——————————————————————————–
*MISEMONDÁS
(mise-mondás) ösz. fn. A miseáldozathoz tartozó imák és szertartási szövegek elmondása.

——————————————————————————–
*MISEMONDÓ
(mise-mondó) ösz. mn. 1) Személy, ki misét mond, v. szolgál. Misemondó pap. 2) Alkalmaztatik ruhára is, melyben a pap misét mond. Misemondó ruha, ing.

——————————————————————————–
*MISÉRD
falu Pozsony megyében, helyrt. Misérd-ěn, ~re, ~ről.

——————————————————————————–
*MISERUHA
(mise-ruha) ösz. fn. Mind azon ruhák, melyeket misemondáskor a pap magára vesz. Máskép: misemondó ruha.

——————————————————————————–
*MISÉS
(mise-es) mn. tt. misés-t, v. ~et, tb. ~ek. A miséhez tartozó, misére vonatkozó, pl. miséskönyv. Különösen mondják felszentelt papról, ki misét szolgál. Misés pap (presbyter).

——————————————————————————–
*MISÉSKÖNYV
(misés-könyv) ösz. fn. Könyv, melyből a pap misét mond.

——————————————————————————–
*MISESZOLGA
(mise-szolga) ösz. fn. Férfi személy, ki az oltárnál a misemondó papnak kellő szolgálatot tesz, ú. m. a bevezető zsoltárt felváltva elmondja, csenget, bort vizet tölt stb. (Ministrans).

——————————————————————————–
*MISESZOLGÁLAT
(mise szolgálat) ösz. fn. l. MISEMONDÁS.

——————————————————————————–
*MISESZOLGÁLTATÁS
(mise-szolgáltatás) ösz. fn. Midőn valaki a papot felszólítja, vagy megkéri, hogy bizonyos szent szándékra misét szolgáljon.

——————————————————————————–
*MISÉZ
(mise-ez) önh. m. miséz-tem, ~tél, ~ětt. par. ~z. Misét mond, vagy szolgál.

——————————————————————————–
*MISÉZÉS
(mise-ez-és) fn. tt. misézés-t, tb. ~ěk. Misemondás, miseszolgálat; véretlen áldozás a katholika egyház szokása szerént.

——————————————————————————–
*MISÉZTET
(mise-ez-tet) mivelt. m. miséztettem, ~tél, ~ětt, par. miséztess. Misét szolgáltat, vagyis a papot megkéri, hogy bizonyos jámbor czélra misét mondjon. Miséztetni a beteg felgyógyulásaért, a halottakért.

——————————————————————————–
*MISI
tt. Misit. L. MISKA.

——————————————————————————–
*MISKA
férfi kn. tt. Miskát. A Mihálynak kicsinyített módosulata. Bolond Miska.

——————————————————————————–
*MISKÁROL
idegen származásu áth. m. miskárol-t. A kandisznó heréjét vagy emse petefészkét kimetszi, hogy hízodalmasabb legyen. Magyarosan herél.

——————————————————————————–
*MISKÁROVICZA
falu Bereg m.; helyr. Miskároviczá-ra, ~n, ~ról.

——————————————————————————–
*MISKÁSAN
(miska-as-an) ih. Nyers modorban, hímezés, szóválogatás nélkül. Magyarmiskásan oda beszélt neki.

——————————————————————————–
*MISKE
faluk Arad, Pest, Vas m.; PINKE~, Vas. PUSZTA~, Veszprém m.; helyr. Miské-re, ~n, ~ről.

——————————————————————————–
*MISKOLCZ
v. MISKÓCZ, mváros Borsod m.; helyr. Miskolcz-ra, ~on, ~ról. Jerneynél (,Nyelvkincsek’) a XIII századbeli oklevelekben is részint mint nemzetségi név, részint mint helynév l nélkül jön elé: Miscoc, Miscouz, Miscouch, Miscoutz. Talán ,Mesko’ szótól származott.

——————————————————————————–
*MISLENY
falu Baranya m.; helyr. Misleny-be, ~ben, ~ből.

——————————————————————————–
*MISLINA
falu Zemplén m.; helyr. Misliná-ra, ~n, ~ról.

——————————————————————————–
*MISLYE
ALSÓ~, FELSŐ~, faluk Abaúj m.; helyr. Mislyé-re, ~n, ~ről.

——————————————————————————–
*MISSÉN
falu Trencsín m.; helyr. Missén-be, ~ben, ből.

——————————————————————————–
*MISZERÉNT
(mi-szerént) ösz. ksz. Mi vagy mely módon, akár kérdőleg, akár állitólag. Miszerént jársz el ezen ügyben? (Az utasítás szerént). Senki sem tudja, miszerént fognak a dolgok fejlődni. Itt külö is írják: mi szerént. Alkalmas helyen ,hogy’ helyet is használják. “Példás vallásosságához járúlt még az ő valódi türelme is azon igazság bizonyságaúl, miszerént erős hitünek kell annak lenni, ki a mások meggyőződését tisztelni, a keresztény szeretettől áthatottnak, aki minden emberben saját testvérét látni, s mélyen vallásosnak, ki a vakbuzgalmat kárhoztatni s a türelmet s a lelkiismereti szabadságot ennek józan értelmében hirdetni akarja.” (Lonovics József, érsek. Emlékbeszéd idősb Székhelyi Majláth György felett).

——————————————————————————–
*MISZERREL
(mi-szerrel) régies ösz. ksz. Am. Miszerént, miképen, mimódon. “Miszerrel országát hagyja? őtőle tanácsot kére.” (Nádor-codex). “Miképpen és miszerrel élth legyön az édös Jézusnak ő édös sziléje az szíz Mária a templomba.” (Ugyanott).

——————————————————————————–
*MISZIT-MASZAT
(miszit-maszat) iker fn. Az alapszó maszat, melynek kicsinyezője: miszit. Ily viszonyuak: filit-falat, lim-lom, dirib-darab stb. Jelent mindenféle mocskot, szennyet, szemetet. V. ö. MASZAT.

——————————————————————————–
*MISZKŐ
l. MÉSZKŐ.

——————————————————————————–
*MISZLA
mváros Tolna m.; helyr. Miszlá-ra, ~n, ~ról.

——————————————————————————–
*MISZLA-BIKÁD
puszta Tolna m.; helyr. ~Bikád-ra, ~on, ~ról.

——————————————————————————–
*MISZLÓKA
falu Abaúj m.; helyr. Miszlóká-ra, ~n, ~ról.

——————————————————————————–
*MISZT-MOGYORÓS
falu Szatmár m.; helyr. ~Mogyorós-ra, ~on, ~ról.

——————————————————————————–
*MISZT-TÓTFALU
l. TÓTFALU.

——————————————————————————–
*MITEVŐ, MITÉVŐ
(mi-tevő v. -tévő) ösz. mn. Egyedül a vagyok, v. leszek igével használtatik, pl. mitevő legyek, nem tudom, azaz nem tudom, mit tegyek. Ily körüliratos kifejezés az, a mondó, pl. már én csak a mondó vagyok, vagyis azt mondom.

——————————————————————————–
*MITICZ
EGYHÁZAS~, NEMES~, ROZSON~, faluk Trencsín m.; helyr. Miticz-re, ~en, ~ről.

——————————————————————————–
*MITILL
fn. tt. mitill-t, tb. ~ěk. Violakék tekenőjü kagylónem. (Mytilus musculus).

——————————————————————————–
*MITLÓ
puszta Bihar m.; helyr. Mitló-ra, ~n, ~ról.

——————————————————————————–
*MITÓ
falu Zólyom m.; helyr. Mitó-ra, ~n, ~ról.

——————————————————————————–
*MITOSIN
(Marczalfalu), falu Trencsín m.; helyr. Mitosin-ba, ~ban, ~ból.

——————————————————————————–
*MIUTÁN
(mi-után) ksz. Sorozó alapjelentése van, s a két viszonymondat közöl azt vezeti, mely az előbb történt dologra vonatkozik. Miután mindenét elpazarlotta volt, agyon lőtte magát. Ellentéte: mielőtt. Megnyujtva: minekutána, mint emez: minekelőtte. Használtatik okadó értelemben is, minthogy az ok az okozathoz képest sorozó viszonyban áll, pl. miután szép szóval semmire sem mehettem veled, (tehát) keményebb eszközökhöz nyúlok.

——————————————————————————–
*MIV
a régieknél gyakran jön elé mi (= mink helyett. “Az miv adósságunkath.” “Miv az ravóva (rovóval = adószedővel) öszve nem vesztünk.” (Levél 1548-ból. Szalay Á. 400 m. l.). A régi halott beszédben is: “Kik azok miv vagymuk.” Ugyanit van ,tív’ = ti.

——————————————————————————–
*MÍV
(mí-v) fn. tt. mív-et; kicsinyező: mívecske, Munka által véghez vitt valami. Általában egy értelemben vétetik a mü szóval; azonban újabb időben nagyobb szabatossággal kezdik azon két szót származékaikkal együtt megkülönböztetni, valamint az általános népnyelv is különbségeket tesz némelyekben, pl. kézmíves, földmíves, aranymíves, ezüst míves, kőmíves, nem igen mondják: kézműves, földmüves stb.; mit mivelsz? (mit csinálsz?) nem igen mondják mit művelsz, sőt míhely is szokottabb a nép szájában mint ,műhely’. Egy XVI. századbeli versezetben is. (“Mívesek lakodalma.” Thali K. gyüjt.) ez áll
“Mívetek ékes
És igen kedves.”
Ellenben: müvész, müvészet, nem: mivész, mivészet. Egyébiránt V. ö. MŰ.

——————————————————————————–
*MIVEL (1)
(mi-vel) ksz. Okadó értelemmel bír, s a viszonymondatok közől az előtt áll, mely valamely okozatnak, eredménynek okát, előzményét foglalja magában, pl. mivel sokat fáradtál, pihenésre és szórakozásra van szükséged. Gyöke: mi, mely az okadó tárgyat jelenti, a társas értelmü vel pedig arra mutat, hogy az ok az okozattal párosúl. Megtoldva mivelhogy.

——————————————————————————–
*MIVEL
v. MIVEL, (2), (mív-el) áth. m. mívelt. 1) Általában valamit tesz, cselekszik, csinál, Mit mivelsz? 2) Anyagi tárgyakkal inkább testileg mint szellemileg foglalkodik. Földet mivelni. Kertet, szőlőt mivelni.

——————————————————————————–
*MIVELÉS
(mív-el-és) fn. tt. mivelést, tb. ~ěk. Anyagi tárgyakkal inkább testileg mint szellemileg foglalkodás. Földmivelés, kertmivelés, bányamivelés. Szellemi foglalkodással egybekötve szabatosabban így mondjuk: kertészet, földészet, bányászat. Lőrincz K. szerént ,mivelés’ a kapnikbányai szójárásban jelenti magát a mivelés alatt levő helyet is a bányában.

——————————————————————————–
*MIVELET
(mív el-et) fn. tt. miveletět. Tett, cselekvény, mivelés eredménye. Különbözik némileg müvelet.

——————————————————————————–
*MIVELETLEN
(mív-el-etlen) mn. tt. miveletlen-t, tb. ~ěk. L. MÜVELETLEN 1).

——————————————————————————–
*MIVELHOGY
(mivel-hogy) ösz. ksz. l. MIVEL, kötszó.

——————————————————————————–
*MIVELKĚDÉS; MIVELKĚDET; MIVELKĚDIK
l. MÜVELKĚDÉS; MÜVELKĚDET; MÜVELKĚDIK.

——————————————————————————–
*MIVELMÉNY
(mív-el-mény) fn. tt. mivelmény-t, tb. ~ěk. l. MIVELET.

——————————————————————————–
*MIVELŐ
(mív-el-ő) mn. és fn. tt. mivelőt. Aki anyagi tárgyakkal inkább testileg mint szellemileg foglalkodik. Földmivelők. Földmivelő nép. Szellemi foglalkodással egybekötve inkább így mondjuk: földész, kertész.

——————————————————————————–
*MIVELŐNAP
(mivelő-nap); l. MÍVESNAP.

——————————————————————————–
*MIVELT
l. MŰVELT.

——————————————————————————–
*MIVELTET
(mív-el-tet) müv. m. miveltet-tem, ~tél, ~ětt. Eszközli hogy valami miveltessék, pl. földet, kertet, szőlőt miveltetni. Különbözik: müveltet.

——————————————————————————–
*MIVELTSÉG
l. MŰVELTSÉG.

——————————————————————————–
*MÍVES
v. MIVES, (1), (mív-es) mn. tt. míves-t v. ~et, tb. ~ek. Dolgozó, testi dologtevő, munkás, vagy dologra szánt. Míves (pl. földmives) ember, míves legény; míves nap am. dolgozónap.

——————————————————————————–
*MÍVES
v. MIVES, (2), (mint föntebb) fn. tt. míves-t, tb. ěk. Bizonyos mívet, munkát inkább testileg mint szellemileg gyakorló személy. Kézmíves, kőmíves, iparmíves. Mívesek után látni. Szőlőmíves, földmíves. Egy XVI. századbeli versezetben (Thaly K. gyüjteményében e fölirattal: Mívesek lakodalma) elészámláltatnak e következők: Csertörő vargák, és (egyszerüen:) vargák, szűcsök, lakatosok, borbélyok, csiszárok, (kiktől kardot kér a költő), ötvösök, szabók. Egyébiránt V. ö. MÜVÉSZ.

——————————————————————————–
*MÍVESNAP
(míves-nap) ösz. fn. Dolgozó nap; máskép: hétköznap.

——————————————————————————–
*MÍVESSÉG
(mív-es-ség) fn. tt. mivesség-ět. Csak öszvetétekben használtatik. Kézmívesség am. kézi mesterség, kőmívesség am. kömíves mesterség.

——————————————————————————–
*MÍVÉSZ; MÍVÉSZET
l. MŰVÉSZ, MŰVÉSZET.

——————————————————————————–
*MIVOLT
(mi-volt) ösz. fn. Csak személyragosan használtatik, mivoltom, mivoltod, mivolta, v. mivoltja stb. Nyelvtanilag annyi volna, mint valaminek elmult állapota, mert a jelen állapot, úgy amint van, tulajdonkép: milét. Egyébiránt szélesb és szokott értelemben jelenti azon tulajdonságok öszvegét, melyek valaminek miségét, és egész állapotát jelennel is teszik. Bizonyos esemény mivoltáról körülményesen tudósítani valakit. A katonai élet mivoltát csak az tudhatja igazán, ki próbálta. “Atya úr Istennek egyetlene, és ő mivoltának ábráza.” (Kinizsiné 14, Imája).
“Ne nézzed Ur Isten nékünk mivoltunkat:
Hanem Szent Fiadat kikért bocsátottad.”
(Thaly K. nézete szerént a XVI. v. XVII. századból).

——————————————————————————–
*MIZDÓ
NAGY~, SÁRFI~, faluk Vas m.; helyr. Mizdó-ra, ~n, ~ról.

——————————————————————————–
*MIZGER
mn. tt mizger-t, tb. ~ek. Dunán túli tájszó, s am. görhes, sovány, a maga nemében hitvány. Rokon hozzá a tiszavidéki és palócz nyuzga. Mizger gyerek, ember. Balaton videkén, mizger tojás, kicsi tojás, melyet legelőször a jércze s vége felé a vén tyúk is tojik. Úgy látszik, mintha törzse egy volna a kicsit jelentő piczi szóval, melyből különösen piczirka v. piczurka szó is származik, úgy hogy ez a p ajakhangnak m-vé, cz-nek z-vé változtával, s az r és k vagy g áttételével a miczger szóval hangtanilag egészben is egyezik. Talán innen származtatható a ,mezgerel’ szó is, midőn t. i. valaki a szőlőszedéskor elmaradozott apró, hitvány fürtöket bengészi.

——————————————————————————–
*MIZURA
fn. tt. mizurát. Az öthímesek seregéből és sokanyások rendéből való növény. Csészéje ötlevelü; leveleinek töve a vaczoknál alábbnyúlik, lehulló, sarkantyús; pilise vagy inkább szirma öt, vagy több apró láncsás, a hímszálaktól alig különböző; vaczka hosszú egérfark forma s azon sok magva. A hímek száma nagyon változó. (Myosurus, görög szó am. egérfarku).

——————————————————————————–
*MIZSE
puszta a Jászságban, helyr. Mizsé-re, ~n, ~ről.

——————————————————————————–
*MIZSE-PÓTKÉR
puszta a Jászságban, helyr. ~Pótkér-re, ~ěn, ~ről.

——————————————————————————–
*MIZSÓT
fn. tt. mizsót-ot, harm. szr. ~ja. Növénynem az öthimesek seregéből és egyanyások rendéből; csészéje öt fogu, bokrétája gyertyatartóforma, öt metszésü, torka bezáródott, magva négy. (Myosotis, görög szó am. egérfül).

——————————————————————————–
*MOCS (1)
hangutánzó elvont gyök, melyből mocsár, mocsk, mocskol, mocsolya, és származékaik erednek. Alapfogalom e szókban, a romlott, pangó, tisztátalan nedvesség. Legközelebb áll a pocs szóhoz, melyből pocsék, pocskol, pocsola v. pocsolya ered, (hová tartozik a német patschen is, melynek egyik értelme a német szótárakban: im Kothe waten, a sárban gázolni, habuczkolni, s mely Adelung stb. szerént általában am. den Laut Patsch von sich geben), továbbá a pos, ugymint a posvány, posvad szók gyökéhez. Mennyiben a mocs tisztátalan nedvet jelent, hangváltozattal rokon hozzá a maszat, maszatol gyöke masz, melylyel ismét rokonsági viszonyban van a német nasz, latin madeo, mador, madidus, s ezekkel a vékonyhangu magyar med (ned), csakhogy mind ezek szélesb értelmü híg testet jelentenek. Mint tisztátalan undok nedvességre vonatkozik a latin mucus, mucor, mucidus, a német Schmutz, Schmeisze, Mist, Moder, finn moska stb.

——————————————————————————–
*MOCS (2)
falu Esztergam m.; helyr. Mocs-ra, ~on, ~ról.

——————————————————————————–
*MÓCS
erdélyi falu Kolos m.; helyr. Mócs-ra, ~on, ~ról.

——————————————————————————–
*MOCSA
falu Komárom m.; helyr. Mocsá-ra, ~n, ~ról.

——————————————————————————–
*MOCSÁR (1)
(mocs-ár) fn. tt. mocsár-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a, v. ~ja. Sáros, söppedékes fenekü, tisztátalan álló viz, mely ha nagyobb kiterjedésü, tónak mondatik. Egyébiránt a tó lehet tiszta fenekű és vizü is. V. ö. TÓ. A mocsárok mélyebb fekvésü helyeken az öszvegyült esőléből, vagy kiáradás után le nem folyható vizekből keletkeznek. Utczai, hegyaljai, folyómelléki mocsárok. Büdös, békalencsés mocsár. Képes kifejezéssel: bűnök mocsárába merülni, am. undok erkölcstelenségbe. E szónak gyöke a tisztátalan nedvet jelentő mocs, az ár pedig vagy bőséget jelent, mint a vizár szóban, vagy a melléknévképző ár, mely több szavainkban az igeneves ó ő képző helyett felváltva használtatik, mint buvó buvár, nyuzó nyuzár, bogló boglár, folyó folyár, csiszó csiszár, hajtó hajtár hajtsár, füző füzér, döhő döhér stb. E szerént mocsár am. mocsó t. i. víz. Vagy végre öszve van téve a mocs és sár szókból, mintha volna mocssár. Mongolul: mocsagi am. káka. Egyébiránt eléjön ugyanazon vagy rokon alakban a szláv nyelvekben is.

——————————————————————————–
*MOCSÁR (2)
faluk Bars, Bihar, Ung, Zemplén, puszta Hont m.; helyr. Mocsár-ra, ~on, ~ról.

——————————————————————————–
*MOCSÁRÁROK
(mocsár-árok) ösz. fn. Olyan árok, melyben csak mocsárvíz van, vagy mely valamely mocsárból a tisztátalan vizet elvezeti.

——————————————————————————–
*MOCSÁRHÚR
(mocsár-húr) ösz. fn. Növénynem az egyhímesek seregéből és egyanyások rendéből; csészéje nincs, bokrétája két szirmu, tokja két rekeszű, négy magvu. (Callitriche). Vizi növény. Fajai: tavaszi, közép, őszi mocsárhúr. A tavaszi neve a nép nyelvén: mocsári lencsefű, melynek felső levelei a vízen lebegnek, tojáshosszuk; s azok tövén külön a hím-, külön a nőstényvirágok; alsó levelei szálasak, épek.

——————————————————————————–
*MOCSÁRI
(mocs-ár-i) mn. tt. mocsári-t, tb. ~ak. Mocsárban növő, tenyésző. Mocsári növények. Mocsári tölgy, mely mocsáros helyen terem. Mocsári lencsefű = tavaszi mocsárhúr. V. ö. MOCSÁR.

——————————————————————————–
*MOCSÁRMÁNY
falu Sáros m.; helyr. Mocsármányba, ~ban, ~ból.

——————————————————————————–
*MOCSÁROS
(mocs-ár-os) mn. tt. mocsáros-t, v. ~at, tb. ~ak. Mocsárokkal ellepett, bővelkedő. Mocsáros rétek, legelők, völgyek, sikságok, vidékek. V. ö. MOCSÁR.

——————————————————————————–
*MOCSÁRTÖLGY
(mocsár-tölgy) ösz. fn. Mocsáros helyen, nedves sikságon, vizek mentében termett tölgy.

——————————————————————————–
*MOCSÁRVIRÁG
(mocsár-virág) ösz. fn. Köznyelven am. gólyahír. l. GÓLYAHÍR.

——————————————————————————–
*MOCSÁRVÍZ
(mocsár-víz) ösz. fn. Poshadt, büdös, tisztátalan, álló víz, milyen a mocsárokban szokott lenni.

——————————————————————————–
*MÓCSING
(mócs-in-g), fn. tt. mócsing-ot, harm. szr. ~ja. Igen tömött, szíjas, nyulós, vagyis rugalmas rostok, melyek az izmokkal különféle öszveköttetésben vannak. (Tendines). Van fehér, és barnás mócsing. Minthogy lényeges tulajdonsága a nyulósság, melynél fogva kihúzható, innen alapfogalom benne a mozgékonyság, s gyöke mócs, nem egyéb mint a moz-og ige gyökének rokonmása, az in pedig maga a mozgásnak szerve, mintha volna moz-in, a g utóhangzás, mint a rozmarin-g, bársin-g stb. szókban. Épen ilyen néha a rokonhangu k is, pl. a tövis, tövisk, viasz viaszk szókban. A latin tendo hasonlóan nyulósságra vonatkozik, s a német Flechse egy nagy sereg oly szókkal rokon, melyek a mozgás alapfogalma alá tartoznak. Mócsing tehát am. mozgó in, miért néhutt tánczos in-nak is nevezik, Páriz Pápainál: szíjas in.

——————————————————————————–
*MÓCSINGOS
(mócs-in-g-os) mn. tt. mócsingos-t, v. ~at, tb. ~ak. Amiben mócsing van. Mócsingos koncz. A mócsingos húst nehéz megrágni.

——————————————————————————–
*MOCSIRLA
falu Bihar m.; helyr. Mocsirlá-ra, ~n, ~ról.

——————————————————————————–
*MOCSK; MOCSKATLAN
l. MOCSOK; MOCSOKTALAN.

——————————————————————————–
*MOCSKÍT, MOCSKIT
(mocs-k-ít) áth. m. mocskít-ott, par. ~s, htn. ~ni, v. ~ani. Mocsokkal becsunyít, undokít, piszkít, beken. Leginkább be igekötővel használtatik. Bemocskítani a ruhát. Zsírral, olajjal bemocskítani a bútorokat. Különösen am. magától ganajt, vizelletet ereszt, vagy ezekkel valamit elcsunyít.

——————————————————————————–
*MOCSKÍTÁS, MOCSKITÁS
(mocs-k-ít-ás) fn. tt. mocskítás-t, tb. ~ok. harm, szr. ~a. Cselekvés, midőn ember vagy más állat mocskít valamit.

——————————————————————————–
*MOCSKOL
(mocs-k-ol) áth. m. mocskol-t. 1) Mocsokkal becsunyít, undokol, rutít valamit. Igekötőkkel: bemocskol, megmocskol, öszvemocskol. 2) Átv. ért. valakit erkölcsileg becsunyít, azaz holmi rágalmakkal, gyalázattal illet, leszól, becstelennek mond stb. Úgy lemocskolták, hogy egy krajczáráru becsület sem maradt rajta. V. ö. MOCSOK.

——————————————————————————–
*MOCSKOLÁS
(mocs-k-ol-ás) fn. tt. mocskolás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. 1) Mocsokkal való becsunyítás, undokolás, rutítás. 2) Átv. ért. gyalázás, rágalmazás, más becsületének bepiszkolása.

——————————————————————————–
*MOCSKOLÓ
(mocs-k-ol-ó) mn. tt. mocskoló-t. Mocsokkal rutító, csunyító, piszkító, undokoló. Ruhát mocskoló konyhai munka. Átv. ért. gyalázó, rágalmazó, erkölcsi mocsokkal illető. Mocskoló beszéd, iromány.

——————————————————————————–
*MOCSKOLÓDÁS
(mocs-k-ol-ó-d-ás) fn. tt. mocskolódás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Átv. ért. erkölcsi piszkolódás, gyalázkodás, rágalmazó perlekedés.

——————————————————————————–
*MOCSKOLÓDIK
(mocs-k-ol-ó-d-ik) belsz. m. mocskolód-tam, ~tál, ~ott. 1) Mintegy maga magától mocskos, csúnya leszen, mocskot vesz magára. A zsírral, olajjal bánók ruhái bemocskolódnak. 2) Átv. ért. szitkokat, gyalázatot, rágalmakat mondva veszekedik, perlekedik, s mintegy magát is, mást is erkölcsileg mocskossá teszen.

——————————————————————————–
*MOCSKOS
(mocs-k-os) mn. tt. mocskos-t, v. ~at, tb. ~ak. Akit vagy amit a mocsok meglepett, csunyított, maszatos, piszkos, szurtos, czirmos. Mocskos szüretelők, timárok. Mocskos pipa, pipaszár. Átv. ért. erkölcsileg csúnya, rút, undok, becsületet gyalázó. Mocskos beszéd, pl. káromkodás. Mocskos száju ember, am. trágár beszédü.

——————————————————————————–
*MOCSKOSAN
(mocs-k-os-an) ih. Mocskos állapotban, mocsoktól becsunyítva. Mocskosan kimenni az utczára. A szüretelők mocskosan térnek haza.

——————————————————————————–
*MOCSKOSÍT, MOCSKOSIT
(mocs-k-os-ít) áth. m. mocskosít-ott, par. ~s, htn. ~ni v. ~ani. Mocskossá tesz, mocsokkal beken. V. ö. MOCSOK.

——————————————————————————–
*MOCSKOSODIK
(mocs-k-os-od-ik) k. m. mocskosod-tam, ~tál, ~ott. Mocskossá leszen, mocsok ragad reá.

——————————————————————————–
*MOCSKOSSÁG
(mocs-k-os-ság) fn. tt. mocskosságot, harm. szr. ~a. Mocskos állapot, vagy tulajdonság. Némely mesterségek, és munkák mocskossággal járnak. Valakit mocskossága miatt utálni, megdorgálni. Átv. ért. erkölcsi rútság, becstelenség, trágárság. Mindenféle mocskosságot elkövet. Ily szemtelenül beszélni mocskosság.

——————————————————————————–
*MOCSKOSSÁRGA
(mocskos-sárga) ösz. mn. Sötétes, tisztátalan sárga, melybe más, különösen valamely sötétebb szín is vegyült.

——————————————————————————–
*MOCSKOZ
(mocs-k-oz) áth. m. mocskoz-tam, ~tál, ~ott, par. ~z. Egy jelentésü a mocskol igével, azon különbséggel, hogy ez átv. erkölcsi értelemben is használtatik. V. ö. MOCSKOL.

——————————————————————————–
*MOCSKOZÁS
(mocs-k-oz-ás) fn. l. MOCSKOLÁS. 1).

——————————————————————————–
*MOCSOK
(mocs-ok) fn. tt. mocskot, harm. szr. – a v. mocsok-ja. Szoros ért. tisztátalan, csúnya nedv, vagy ily nedvvel vegyített test, pl. mocsok a fülben, az orrban, a pipában, pipaszárban. Fülből kivájni, pipából kiereszteni a mocskot. Szélesb ért. mindenféle szennyfolt, ami valamit elcsunyít, undokká tesz, pl. a ruhát megfogó zsír, olaj, sár, gyümölcslé stb. Kimosni, kivenni, letörölni a mocskot. Átv. ért. erkölcsöt csunyító folt, becstelenség, rágalom, gyalázat. Mocsok nélküli tiszta élet. Elemzésére nézve V. ö. MOCS. Mi az ok képzőt illeti, ez azok osztályába tartozik, melyek ék változatot is fölvesznek, vagy a hangzót elvetvén, egyszerü k alakban járulnak a törzsökhöz, mint: marék, marok, mark; pocsék, pocsok, pocsk; derék, derék, derk stb.

——————————————————————————–
*MOCSOKTALAN
(mocs-ok-talan) mn. tt. mocsoktalan-t, tb. ~ok. Amit semmi mocsok nem rutít; a maga nemében tiszta. Mocsoktalan ruha, bútorok. Átv. ért. erkölcsileg tiszta, feddhetetlen, becsületes jellemü. Mocsoktalan életü férfiu. V. ö. MOCSOK. Határozóként am. mocsok nélkül, mocsoktalanul.

——————————————————————————–
*MOCSOKTALANSÁG
(mocs-ok-talan-ság) fn. tt. mocsoktalanság-ot, harm. szr. ~a. Mocsok nélküli állapot, természeti vagy erkölcsi tisztaság.

——————————————————————————–
*MOCSOKTALANUL
(mocs-ok-talan-ul) ih. Mocsok nélkül, anyagi és erkölcsi értelemben véve. V. ö. MOCSOK.

——————————————————————————–
*MOCSOLA (1)
v. MOCSOLYA, (mocs-ol-a) fn. tt. mocsolát. Kisebbféle mocsár, pl. álló vízzel tölt gödör. Kenderáztató mocsola. Egy értelmű vele a pocsola v. pocsolya. Azon szók osztályába tartozik, melyek igenevekből módosultak, pl. bugyogó bugyoga, czinegő czinege, fecsegő fecsege, húzóvonó húzavona stb. Törzsöke az elavult mocsol ige, melyből lett mocsoló (t. i. víz) mocsola, mint bongyol bongyoló bongyola (pongyola), motól motóló motóla, bengyel bengyele, szegel szegele szegle, dödöl dödöle sat. Az eredeti mocsola inkább tájdivatos kiejtés, mert mocsolya általánosabb divata.

——————————————————————————–
*MOCSOLA (2)
falu Közép-Szolnok megyében, helyr. ~Mocsolá-ra, ~ról, ~án.

——————————————————————————–
*MOCSOLÁD
falvak Baranya és Somogy megyékben, helyr. Mocsolád-on, ~ra, ~ról.

——————————————————————————–
*MOCSOLÁS, MOCSOLYÁS
(mocs-ol-a-as) mn. tt. mocsolás-t, v. ~at, tb. ~ak. Mocsolákkal ellepett. Mocsolás völgy, rét. Egy értelmü vele a pocsolás. V. ö. MOCSOLA.

——————————————————————————–
*MOCSOLYA
l. MOCSOLA.

——————————————————————————–
*MOCSOLYÁS
puszta Borsod m.; helyr. Mocsolyás-ra, ~on, ~ról.

——————————————————————————–
*MOCSONOK
mváros Nyitra m.; helyr. Mocsonok-ra, ~on, ~ról.

——————————————————————————–
*MOCZ
elvont hangutánzó gyök, melyből a moczczan, moczog, moczorog igék és származékaik erednek. Legközelebb rokonai a mokog, mokkan, mukkan igék mok muk gyökei. Minthogy a szájnyitás által kinyomuló hangra vonatkozik, rokon hozzá mond is. Hasonlóan, mint hangutánzók, ide tartoznak a latin mutit, mugit, hellén muzw, német mucken, mucksen, finn mutisen stb. Mennyiben a moczczan jelent mozzanást is, rokonságban van vele a mozog gyöke moz, melynek megfelel a latin moveo, motus stb.

——————————————————————————–
*MÓCZ (1)
elvont gyök móczirkál szóban. l. ezt.

——————————————————————————–
*MÓCZ (2)
fn. tt. mócz-ot. Így nevezik népies köznyelven az erdélyi románokat (moczogó?).

——————————————————————————–
*MÓCZ (3)
kócz-mócz ikerített szónak egyik alkotó része s az egész am. öszvekuszált, öszvefonódott valami. Abban a kócz-móczban szeret a fülmile tartózkodni. Győrvidéki szólásmód.

——————————————————————————–
*MOCZCZAN
(mocz-u-an, mocz-v-an, mocz-cz-an) önh. m. moczczan-t. 1) Száját alig feltátva egyes mo v. mu hangot ad. Nem is mer moczczanni. Hallgass, mert ha csak moczczansz, jaj neked! “És nagy kiáltás leszen egész Egyiptus földén…. az Izraelnek minden fiainál pedig az eb sem moczczan meg.” (Mór. II. 11. Káldi szerént). 2) Egyes mozdulást tesz, mozzan. Ülj ide, s meg se moczczanj. V. ö. MOCZ, elvont gyök.

——————————————————————————–
*MOCZCZANÁS
(mocz-cz-an-ás) fn. tt. moczczanás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. 1) Egyes mo v. mu hangnak kiejtése. 2) l. MOZZANÁS.

——————————————————————————–
*MOCZCZANAT
(mocz-cz-an-at) fn. tt. moczczanatot. Egyes mocz hang.

——————————————————————————–
*MOCZCZANT
(mocz-cz-an-t) áth. m. moczczantott, htn. ~ani v. ~ni. Tulajdonképen eszközli, hogy valami moczczan; azonban általános szokás szerént csak változata ,moczczan’ igének.

——————————————————————————–
*MÓCZIRKÁL
(mócz-ir-ka-al) gyak. önh. m. móczirkál-t. Kemenesalon am. guggolva lejtőt járkál. Gyöke mócz rokon a mozog gyökével, a hozzájárult képzők részint gyakorlatra, részint kicsinyezésre mutatnak, mint a babirkál, szunydikál, iprikál, kandikál stb. igékben.

——————————————————————————–
*MÓCZIRKÁLÁS
(mócz-ir-ka-al-ás) fn. tt. móczirkálás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Cselekvés, midőn valaki móczirkál.

——————————————————————————–
*MOCZOG
(mocz-og) önh. m. moczog-tam, ~tál, ~ott. Szájbezárva mo mo orrhangot bocsát ki, pl. a nevetést elnyomni akaró ember moczog. Rokon hozzá a szintén hangutánzó mokog.

——————————————————————————–
*MOCZOGÁS
(mocz-og-ás) fn. tt. moczogás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Cselekvés, midőn valaki moczog.

——————————————————————————–
*MOCZORGÁS
(mocz-or-og-ás) fn. tt. moczorgás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Folytonos moczogás. V. ö. MOCZOROG.

——————————————————————————–
*MOCZOROG
(mocz-or-og) gyak. önh. m. moczorog-tam, ~tál, moczorgott, htn. ~ni, moczorgani. Folytonosan moczog. Rokon hozzá magas hangon miczereg. Képzésre olyan, mint a szintén hangutánzó kuczorog, didereg, sustorog. V. ö. MOCZOG.

——————————————————————————–
*MÓD
fn. tt. mód-ot, harm. szr. ~ja. 1) Azon szokásos forma, melyet valaki tetteiben követ. Úri mód, parasztos mód, katonás mód, finom, udvari mód. Szép móddal v. jó móddal sokra lehet menni. Az emberekkel bánásban igen jó módja van. Mimódon? Semmimódon. Ha minden módból kifogytunk. Szokott módon vagy mód szerént. Beszédmóci, tanításmód, irásmód, járásmód, szerzésmód. Megadta neki a módját, mint a csikóherélésnek (Km.). 2) Bizonyos mérték, mely mintegy illő, helyes formára van véve, mely a kellő határnál sem szükebb, sem tágasabb. Módot tartani az ételben, italban. Mód nélkül kiáltani, nevetni, sírni. Mód nélkül kegyetlenkedni. Mód fölött szigoru. Módjával jó minden. 3) Helyes mértékkel járó eszköz, szer, mely által czélt akarunk érni. Módját találni valaminek. Nincs mód benne, am. lehetetlen. Módját ejteni. Ha módját ejthetem, megteszem. Mi módon menekültél meg? Mindennek megvan a maga módja. Okkal móddal az is meglehet. Módban hagyni valakit, tájdivatosan am. meghagyni, mi móddal tegyen valaki valamit. 4) Jelent vagyont, birtokot, gazdagságot, mennyiben ezek bizonyos czélok elérésére eszközt, képességet nyújtanak. Van módja benne. Jó módja van, megteheti. Nagy v. jómódu ember. 5) Ormánságban (Baranyában) teszen egészséget is. Nincs jó módja = egészsége (Jeremiás Sámuel). 6) Nyelvtanban jelenti a létel, avagy cselekvés mivoltát, vagyis a gondolkodás azon formáját, mely által az alany és mondomány öszveköttetnek, s ezek rendszerént: mutató vagy jelentő mód (modus indicativus – létezési mód), kapcsoló v. foglaló mód (modus conjunctivus), parancsoló mód, (m. imperativus, – e kettő együtt szükségességi mód), ohajtó mód (m. optativus – lehetőségi mód); közönségesen ide számíttatik a határtalan mód is, de amely inkább igenév.
Egészen egyezik vele a latin modus, azonban ez alapértelmében bizonyos mértéket, vagyis mérséket jelent, (németül: Maasz), s egyezik vele a met-ior gyöke; egyezik vele a görög modioV is (latinul: modius), honnan talán modero szó is ered származékaival együtt; de a magyarban alapértelem bizonyos szokásos forma; és így, ha eredeti magyarnak szabad tekintenünk, rokon mutat igével, vagyis ennek mut gyökével. Muti a tiszai vidékeken am. mutasd. V. ö. MUTAT, MÓDOS. Egyezik vele megfordított alakbau idom is. Régente a d előtt 1 hangot is vett közbe, pl. a Szentpéterieknek 1403-évbeli végzésében: “Az mi életünknek jobb mólgyáérth;” vagy n-et: “Vagy penigh elven (= ilyen) mondon bizonyával mi ett (= itt) nem lakonk.” (1557-iki levél. Szalay Á. 400 m. l.). A finnben és svédlappban: muott, finnmarki lappban: muodjok. A magyar mód nem jutott a latinból hozzánk, mert nem volna meg a legszélsőbb lappok közt, akik soha nem beszéltek latinul. (Hunfalvy Pál).

——————————————————————————–
*MÓDATLAN
(mód-at-lan) mn. l. MÓDTALAN; és MÓDOTLAN.

——————————————————————————–
*MÓDATLANSÁG
(mód-at-tan-ság) fn. l. MÓDTALANSÁG.

——————————————————————————–
*MÓDBELI
(mód-bel-i) mn. tt. módbeli-t, tb. ~ek. l. MÓDOZATI.

——————————————————————————–
*MÓDBELISÉG
(mód-bel-i-ség) fn. tt. módbeliségét. L. MÓDOZAT.

——————————————————————————–
*MÓDDAL
(mód-val) ih. Bizonyos mértékkel, a czélra alkalmas szerrel, eszközzel. Mindent móddal tenni. Okkal móddal az is meglehet. V. ö. MÓD.

——————————————————————————–
*MÓDI
a német-franczia mode (sajátlag latin modus) szóból kölcsönöztetett, honnan: MÓDIS, (módi-s), MÓDISAN, (módi-s-an); l. DIVAT, DIVATOS, DIVATOSAN.

——————————————————————————–
*MÓDINT
(mód-int) ih. Móddal, mód szerint, bizonyos módon, mértékkel. Jó módint.

——————————————————————————–
*MÓDIZ
(módi-z) önh. m. módiz-tam, ~tál, ~ott. A módit vagy módis viseleteket, szokásokat vakon utánozza.

——————————————————————————–
*MÓDJÁVAL
(mód-ja-val) ih. Bizonyos mérték szerént, képesint, nem túlzólag. Módjával kell mindent tenni. Módjával többre lehet menni. Jó módjával az is meglehet. V. ö. MÓD.

——————————————————————————–
*MÓDNÉLKÜLI
(mód-nélküli) ösz. mn. Mértéket meghaladó, szerfölötti. Módnélküli vesztegetés.

——————————————————————————–
*MÓDON
(mód-on) ih. Képen, szerént, bizonyos hasonlatra. Mimódon érhetjük czélunkat? Nem tudom, mimódon juthatunk oda. Semmi módon nem boldogulhatunk vele. Úri módon élnek.

——————————————————————————–
*MODOR (1)
(mod-or) fn. tt. modor-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Ujabb kori alkotásu szó, a franczia maničre értelmében. Széles ért. azon mód, melyet valaki mozgásaiban, taglejtéseiben, külső tetteiben követni szokott. Ezen szónoknak, szinésznek nevetséges modora van. Könnyü, élénk, kedves modor. A képző művészetekben az illető művésznek sajátságos módja, mely szerint valamit felfog és alkalmazásban kivisz. Mint hibás tulajdonság jelenti a müvésznek azon módját, melynél fogva minden körülmények közt ugyanazon alakban, formában működik s műveinek a tárgyakhoz illő változatosságot nem képes adni, midőn bizonyos betanult vagy utánzott formák szerént intézi műveit. Az ily modor az eredetiség, találékonyság hiányára mutat.
A modor mint taglejtésre vonatkozó rokon a mozog, motoz, mint módra vonatkozó pedig, a mód szóhoz.

——————————————————————————–
*MODOR (2)
Szabad kir. város Pozsony m.; helyr. Modor-ba, ~ban, ~ból.

——————————————————————————–
*MODOR-KIRÁLYFALVA
falu Pozsony megyében; helyr. Királyfalvá-n, ~ra, ~ról.

——————————————————————————–
*MODOROS
(mod-or-os) mn. tt. modoros-t, v. ~at, tb. ~ak. Bizonyos modort tartó, különösen, hibás modorú, mindig azonegy mód szerént működő, betanult, mást utánzó, eredetiség nélküli. Modoros hanglejtés, taglejtés. Modoros szinész.

——————————————————————————–
*MODOROZ
(mod-or-oz) önh. m. modoroz-tam, ~tál, ~ott. Bizonyos modort tart; különösen hibás modorban vagyis mindig azonegy módban müködik.

——————————————————————————–
*MODOS
NÉMET~, RÁCZ~, mvárosok Torontál m.; helyr. Modor-ra, ~on, ~ról.

——————————————————————————–
*MÓDOS
(mód-os) mn. tt. módos-t, v. ~at, tb. ~ak. 1) Bizonyos módot, illetőleg helyes mértéket tartó, nem tulzó, a körülményekhez illő, szerény. Módos magaviselet. Módos társalgás, beszéd. 2) Tájszokásilag am. gazdag, ki mutat valamit, kinek tekintélyes vagyona van. E városban több módos polgár lakik. Ő igen módos ember. V. ö. MÓD.

——————————————————————————–
*MÓDOSAN
(mód-os-an) ih. Bizonyos módot, különösen helyes mértéket tartva. Módosan viseli magát.

——————————————————————————–
*MÓDOSÍT, MÓDOSIT
(mód-os-ít) áth. m. módosít-ott, par. ~s, htn. ~ni v. ~ani. Valaminek bizonyos formát, alakot ad. Különösen, valamit előbbi alakjához, formájához képest változtat, máskép állít elé. A régi szabásu ruhát a jelen divat szerént módosítani. Erkölcsi ért. valakinek külső magaviseletét finomítja, kiműveli. A nemesebb társalgás módosítja az ifjakat. V. ö. MÓDOS.

——————————————————————————–
*MÓDOSÍTÁS, MÓDOSITÁS
(mód-os-ít-ás) fn. tt. módosítás-t, tb. ok, harm. szr. ~a. Cselekvés, mely által valamit, vagy valakit módosítanak. V. ö. MÓDOSÍT. Néha vétetik állapotnak is módosulat helyett.

——————————————————————————–
*MÓDOSÍTVÁNY
(mód-os-ít-vány) fn. tt. módosítvány-t, tb. ~ok. Módosító czikk vagy szakasz valamely mondatban, iratban stb.

——————————————————————————–
*MÓDOSODÁS
(mód-os-od-ás) fn. tt. módosodás-t, tb. ~ok. 1) l. MÓDOSÚLÁS. 2) Jó móduvá v. módossá levés.

——————————————————————————–
*MÓDOSODIK
(mód-os-od-ik) k. m. módosodtam, ~tál, ~ott. 1) l. MÓDOSÚL. 2) Módossá azaz jó móduvá leszen.

——————————————————————————–
*MÓDOSSÁG
(mód-os-ság) fn. tt. módosság-ot, harm. szr. ~a. Tulajdonság, melynél fogva valaki mind külső udvariasságban, mind az erkölcsi életben bizonyos mértéket tart, illendőséget, szerénységet követ.

——————————————————————————–
*MÓDOSÚL, MÓDOSUL
(mód-os-úl) önh. m. módosúl-t. Valami bizonyos formát vagy alakot különösen az előbbitől eltérőt veszen föl. V. ö. MÓDOSÍT.

——————————————————————————–
*MÓDOSÚLÁS, MÓDOSULÁS
(mód-os-úl-ás) fn. tt. módosúlás-t, tb. ~ok. Bizonyos formának vagy alaknak, mely az előbbitől különbözik, fölvétele.

——————————————————————————–
*MÓDOSÚLAT
(mód-os-úl-at) fn. tt. módosúlatot. Állapot midőn valami módosúl. V. ö. MÓDOSÚL.

——————————————————————————–
*MÓDOTLAN
(mód-otlan) m. tt. módotlan-t, tb. ~ok. A székelyeknél am. tehetetlen, szegény. (Kriza J.). Nem: módatlan; egyik bizonyságul arra nézve, hogy módotlan közelebb am. módos-lan; V. ö. ~TALÁN, ~TELEN.

——————————————————————————–
*MÓDOZAT
(mód-oz-at) fn. tt. módozatot. Módbeli viszony vagy minőség; módok öszlete. A bölcsészetben a lét módja, valamely dolognak az ismereti tehetséghez viszonyát jelentő vagy kifejező fogalom, háromfélekép megkülönböztetve: mint lehetőség, valóság és szükségesség.

——————————————————————————–
*MÓDOZATI
(mód-oz-at-i) mn. tt. módozati-t, tb. ~ok. Módozatot illető, arra vonatkozó. V. ö. MÓDOZAT.

——————————————————————————–
*MODRA
1), l. MODOR helynév. 2) falu Zemplén m.; helyr. Modrá-ra, ~n, ~ról.

——————————————————————————–
*MÓDRA
(mód-ra) ih. Bizonyos mérték szerént, valaminek hasonlatára. Egy értelmüleg használtatik néha módon szóval, pl. azon módra, v. módon te is boldogulhatsz.

——————————————————————————–
*MÓDRAG
(mód-rag) ösz. fn. A nyelvtanban azon rag, mely az igemódokat alkotja, pl. a kapcsoló és parancsoló módé -j, az óhajtóé; -na, -ne. A mutató módnak mint ilyennek nincs raga.

——————————————————————————–
*MODRÓ
NAGY~, és KIS~, falvak Nyitra m.; helyr. Modró-ra, ~n, ~ról.

——————————————————————————–
*MÓDSZER
(mód-szer) ösz. fn. Bizonyos rend a szabályok eléadásában. E szó az ismeretek terjesztésének, közlésének módjára vonatkozik, melyet valaki követ. Oktatási, tanítási módszer. Világos, homályos módszer. (Methodus). Rokon hozzá a rendszer, de ez inkább azon rendezésre vonatkozik, mely az isméreteket és tanokat bizonyos elvekre alapítva egymással öszvefüggésbe hozza, a módszer pedig ezeknek eléadásbeli módját, modorát illeti, mely a tanulók felfogásához kellőleg alkalmazkodik. Innen birhat valaki rendszeres tudománynyal, a nélkül hogy jó eléadási módszere lenne.

——————————————————————————–
*MÓDSZERĚS
(mód-szer-ěs) ösz. mn. Bizonyos módszert követő, valamit bizonyos mód szerént alkalmazó. Módszeres oktatás, eléadás. V. ö. MÓDSZĚR.

——————————————————————————–
*MÓDSZERĚSEN
(mód-szerěsen) ösz. ih. Módszert követve, bizonyos formákhoz alkalmazottan. Módszeresen eléadott tanulmányok.

——————————————————————————–
*MÓDSZERTAN
(mód-szer-tan) ösz. fn. A módszernek elmélete, vagyis azon tan, mely a módszerek nemeit ismerteti, pl. az oktatásra nézve eléadja azon kölönféle módokat, melyeket a legjelesebb szakértők e nemben ajánlanak, és követnek. Mint az észtannak alkalmazott része azon szabályokat és módokat adja elé, melyek szerént az elvont észtani szabályokat az ismeretek szerzésére alkalmazni kell. (Methodologia).

——————————————————————————–
*MÓDTALAN
(mód-talan) mn. tt. módtalan-t, tb. ~ok. 1) Kellő forma nélküli, az illő külsőségeket nem tudó, vagy nem alkalmazó. Módtalan bánásmód, magaviselet. 2) Kellő mértéket nem tartó, a maga nemében tulságos. Módtalan nevetés, harag. 3) Czélirányos eszköz nélkül szükölködő; nevezetesen vagyontalan. V. ö. MÓD. Határozóként am. módtalanul, mód és módosság nélkül.

——————————————————————————–
*MÓDTALANSÁG
(mód-talan-ság) fn. tt. módtalanság-ot, harm. szr. ~a. Állapot vagy tulajdonság, midőn valaki vagy valami módtalan. V. ö. MÓDTALAN.

——————————————————————————–
*MODTALANUL
(mód-talan-ul) ih. Módot nem tartva vagy nem ismerve.

——————————————————————————–
*MÓDULAG
(mód-u-lag) ih. A székelyeknél am. módon, pl. jómódulag építeni; azon módulag = azon módon, úgy. (Kriza J.).

——————————————————————————–
*MOGOR
mn. tt. mogor-t, tb. ~ok. Lásd: MOGORVA.

——————————————————————————–
*MOGORVA
mn. tt. mogorvát. Mord, komor, morgolódó, durva, sötét arczu, savanyú kedvü. Mogorva vén ember. Leginkább oly emberről mondjuk, ki feketevérüségénél fogva a társaságot kerüli, mások iránt kéméletlen, nyers. Talán áttételes szó, melyben g és r helyet cseréltek, mint kenyér am. kerény szóban az ny és r, s eredetileg am. morgova a morog törzsöktől, és igenévből lett melléknév, milyenek ponyva (bonyva), polyva, golyva stb. Elemezhető a mord törzsből is: mordova, morgova, mogorva. Mongolul mong (= durczás), melyből származtatják némely történetírók a ,mongol’ szót.

——————————————————————————–
*MOGORVÁLKODIK
(mogorva-al-kod-ik) k. m. mogorválkod-tam, ~tál, ~ott. Mogorva módon viseli magát, ú. m. morgolódik, durválkodik stb. V. ö. MOGORVA.

——————————————————————————–
*MOGORVÁN
(mogorva-an) ih. Sötét kedvvel, arczczal, komoran. Mogorván néz.

——————————————————————————–
*MOGORVASÁG
(mogorva-ság) fn. tt. mogorvaságot, harm. szr. ~a. Mogorva kedélyi állapot vagy tulajdonság; sötétkedvüség, vad komorság, mordság.

——————————————————————————–
*MOGOS
erdélyi falu A.-Fehér m.; helyr. Mogos-ra, ~on, ~ról.

——————————————————————————–
*MOGURA
több hegy neve Erdélyben. Magyarországon pedig, ú. m. Árva, Bihar, Máramaros, Szepes, Trencsén, Ung megyékben, inkább Magura ismeretes, mint hegynév.

——————————————————————————–
*MOGY
elavult fn. tt. mogy-ot. Közvetlen származéka mogyoró, hangváltozattal magy, honnan a magyaró tájdivatos szó, és magyalfa, azaz bogyóforma makkot termő fa. Alapértelem benne a gömbölyüség, különösen pedig jelent ilynemü kisebbféle gyümölcsöket; honnan közel rokona a bogy, bogyó, és bod, melyből lett bodza, azaz bodoza = bogyozó, t. i. sok bodot vagy bogyót termő növény.

——————————————————————————–
*MOGYORÓ
(mogy-or-ó) fn. tt. mogyoró-t. A mogyorófának gömbölyü alaku, keményhéju, nagyobb bogyóhoz hasonló gyümölcse. Szélesb ért. köznépiesen némely más növények gyümölcsei, vagy csucsorai, melyek némileg a mogyoróhoz hasonlók, pl. földi mogyoró, (növénytani néven: mogyorós bükkön); disznómogyoró (máskép: disznóbojtorján, koldustetü, növénytani néven: szúrós csimpaj – xanthium strumarium); indiai mogyoró (növénytani néven: orgona lila – syringa vulgaris) stb. Maguk a mogyoró fajok között: vérmogyoró, melynek piros husa van. Férges mogyoró. Egy férges mogyorót sem adnék érte. (Km.). Mogyorót törni, enni. Mogyoróval készített tészta. A mogyoró v. mogyorú képzésre olyan, mint szomorú, dudorú, csucsorú, keserű v. keserő, szigorú, kanyaró, homorú, domború, gyönyörű s némely mások. Ezeknek eredetére, s kifejlésére nézve úgy vélekedünk t. i. hogy a szomor, dudor, csucsor, gyönyör, keser stb. törzsökszók illetőleg újabb időben életbe is léptetett főnevek, melyekhez a minőséget jelentő u v. ü járulván lett belőlök szomorú, dudorú, csucsorú stb. miszerént az ó és ő végzet tájdivatos volna, mint a mátyusföldies és erdélyies keserő és a mogyoró szókban. Lehető hogy a törzsökök igék, melyekben az r átváltozott l, mint a botlik igéből lett botránkozik, e helyett botlánkozik, azaz erkölcsileg botlik (németül anstossen). Minthogy pedig a fennemlített szók és rokonaik mindnyájan állapotot, minőséget jelentenek, alapigék lehetnek állapotot jelentő iktelen vagy ikes igék: szomol v. szomlik, dudol v. dudlik, csucsol v. csucslik, tehát mogyol, v. mogylik, mint botol v. botlik, kotol v. kotlik, bomol v. bomlik. És így mogyoró annyi volna, mint mogyló v. mogyoló, azaz mogy bogy gyanánt gömbölyödő t. i. gyümölcs.

——————————————————————————–
*MOGYORÓBARKA
(mogyoró-barka) ösz. fn. A mogyorófának polyhos, szőrös rügye, mely a levelek kifejlését tavaszkor megelőzi. V. ö. BARKA, fn. CZICZAMACZA.

——————————————————————————–
*MOGYORÓBÉL
(mogyoró-bél) ösz. fn. A mogyorófa gyümölcsének keményded, olajtartalmu, ízletes húsa, melyet némely erdei madarak, s egyéb állatok különösen kedvelnek.

——————————————————————————–
*MOGYORÓBOGÁR
(mogyoró-bogár) ösz. fn. 1) Bogár-faj, mely a mogyorófa levelét, melyen megtelepedett, öszvegöngyölgeti. (Attelabus avellanae coryli). 2) Bogár-faj, mely a mogyorót kirágja.

——————————————————————————–
*MOGYORÓBOKOR
(mogyoró-bokor) ösz. fn. Mogyorófa, cserjés, fiatal korában.

——————————————————————————–
*MOGYORÓD
falu Pest m.; helyr. Mogyoród-ra, ~on, ~ról.

——————————————————————————–
*MOGYORÓFA
(mogyoró-fa) ösz. fa. Az egylakiak seregébe és sokhimesek rendébe tartozó fanem, melynek himvirági barkákban, anyavirági bimbókban vannak, csészéje két hasábu, rongyos szélü, bokrétája nincs? makkja tojásdad, honnan a neve.
Fajai és fajtái többfélék, ú. m. csöves mogyoró, melynek kopácsa csöves hengerded, vérmogyoró, lágy héju, vörös bélü stb. (Corylus; közönséges m. c. avellana).

——————————————————————————–
*MOGYORÓFAJD
(mogyoró-fajd) ösz. fn. A fogolynál jóval nagyobb testü, gatyás lábu, szürke, fekete, barna, és fehér vegyítékes tollazatú fajdfaj, mely közép Europában, továbbá Norvégiában és Lappóniában tenyészik, a mogyoróbokrok között tartózkodik, ezek és a nyirfák barkájával, továbbá mogyoróval, bogyóval, s különféle füvekkel él. (Tetrao bonasia). Máskép: császármadár.

——————————————————————————–
*MOGYORÓHAJMA
(mogyoró-hajma) ösz. fn. Foghajmafaj, melynek tőkocsánya hengeres, levelei bördősek, árformák, hajmája kicsin, s a mogyoróhoz hasonló, gerezdetlen. (Album ascalonium). Néhutt így nevezik az apróféle vöröshajmát is.

——————————————————————————–
*MOGYORÓNYEST
(mogyoró-nyest) ösz. fn. Sándor István szerént máskép: büknyest, latinul martes arboraria. V. ö. NYEST.

——————————————————————————–
*MOGYORÓOLAJ
(mogyoró-olaj) ösz. fn. Mogyoróbélből kivont olaj. Népies tréfás nyelven: megkenték a hátát mogyoróolajjal am. mogyorópálczával megverték.

——————————————————————————–
*MOGYORÓPÁLCZA
(mogyoró-pálcza) ösz. fn. Pálcza, vastagabbféle mogyoróveszszőből. Hajlós tulajdonsága miatt a még nyersebb korszakban farverő eszközül szokták használni. A falusi birák kezében az őket megillető hatóság jelve.

——————————————————————————–
*MOGYORÓPEJ
(mogyoró-pej) ösz. fn. Mogyorónyi nagyságu foltokkal pettyegetett pej; mint nagyobb foltokkal: almás pej, almás szürke.

——————————————————————————–
*MOGYORÓPŐLE
(mogyoró-pőle) ösz. fn. Pőlefaj, mely a mogyoróbokrokon és fákon szeret éldegelni.

——————————————————————————–
*MOGYORÓS (1)
(mogy-or-ó-os) mn. tt. mogyorós-t, v. ~at, tb. ~ak. 1) Mogyorófákkal, v. bokrokkal benőtt. Mogyorós dombok, hegyoldalak. 2) Mogyoróbéllel készített. Mogyorós rétes.

——————————————————————————–
*MOGYORÓS (2)
(mint föntebb) fn. tt. mogyorós-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Mogyorófákból álló erdő, vagy mogyoróbokrokkal lepett cserjés hely. Mogyorósba hajtani az ökröket. E nevet több helységek viselik hazánkban, mint itt alább.

——————————————————————————–
*MOGYORÓS (3)
faluk Esztergam, Szabolcs, Szatmár, Ung m.; puszta Nyitra m.: KIS~, NAGY~, faluk Bereg, puszták Szatmár m., MISZT~, falu Szatmár m.; helyr. Mogyorós-ra. ~on, ~ról.

——————————————————————————–
*MOGYORÓSALÁTA
(mogyoró-saláta) ösz. fn. Növényfaj a barabolyok neméből, mely az erdei barabolytól abban különbözik, hogy szára nem karczolt, hanem vörös mocskokkal foltos, fölül igen sima, gyökere gyönge korában mogyoróforma gumós. Máskép bubujicska, v. turbolya, v. csemegebürök. (Chaerophyllum bulbosum).

——————————————————————————–
*MOGYORÓS BÜKKÖN
a bükkön nevü növénynek egyik sokvirágu, kétlevelű faja; köz nyelven földi mogyoró. (Lathyrus tuberosus).

——————————————————————————–
*MOGYORÓSD
faluk Baranya, Borsod, Vas m.; helyr. Mogyorósd-ra, ~on, ~ról.

——————————————————————————–
*MOGYORÓSKA
faluk Abaúj és Zemplén m.; helyr. Mogyoróská-ra, ~n, ~ról.

——————————————————————————–
*MOGYORÓTÖRŐ
(mogyoró-törő) ösz. fn. Kis sajtóféle eszköz, melylyel a héjas mogyorót feltörik.

——————————————————————————–
*MOGYORÓVESZSZŐ
(mogyoró-veszsző) ösz. fn. A mogyorófának egyenes szálu fiatal hajtása, mely vastagabb korában különféle czélra, különösen abroncsnak, pálczának alkalmatos.

——————————————————————————–
*MOGYORÓZ
(mogy-or-ó-oz) önh. m. mogyoróztam, ~tál, ~ott. 1) Mogyorót keresgél, mogyorót szed. 2) Mogyorót eszik.

——————————————————————————–
*MOGYORÓZSIZSIK
(mogyoró-zsizsik) ösz. fn. Zsizsikféle féreg, mely a mogyorót kirágja.

——————————————————————————–
*MOGYRÁD
falu Közép-Szolnok m.; helyr. Mogyrád-ra, ~on, ~ról.

——————————————————————————–
*MOH
fn. tt. moh-ot, harm. szr. ~a. A lopvanőszök seregébe tartozó növénynem, mely más növényekhez képest sokkal egyszerübb alkotásu, s fajai különbözők. (Muscus). Ezek kiváltkép nedves helyeken tenyésznek, s az évnek legnagyobb részében zöldellnek, különösen a hives, hideg vidékeken. Növésök gyakran igen sűrű, tömött; tapintva lágyak, mint a bársony. A helyekre nézve, hol tenyésznek, vannak famohok, kőmohok, földmohok stb. Mohval benőtt fák, háztetők, tómellékek. Mohval foltozni, kitömni a hajókat.
“Mint az elfáradt utazó, pihegve
Térek ernyődhöz, s fejemet lehajtom
Lágy mohaidra.”
Berzsenyi.
Átv. ért. elavuló mulandóság.
“A derék nem fél az idők mohától.”
Berzsenyi.
Tájdivatosan utóhangzással moha, mint koh koha, méh méhe, pih pihe is. Minthogy a moh kiválólag a nedves helyeket kedveli, legvalószinűbb, hogy elnevezésében eleink a nedvesség alapfogalmából indultak ki, miszerént rokon a mocs, mos, moszat szókkal; V. ö. MOCS. Megegyezik vele a görög moscoV, arab mosk, latin muscus s ennek rokona a mucus, mucidus, a német Moos, régi felső német mos, mies, a szláv nyelvekben máha, maah, moh, mech, mkhom (Gyarmathy), moch (Dankovszky), és végül a magyar puha. Adelung azt mondja: “Es gehört mit Musz, Gemüse, Masz für Matte zu dem Geschlechte der Wörter Moor, Morast, Mürbe u. s. f., weil die Verwechslung des r und s (=sz) in allen Sprachen nichts Seltenes ist, und drückt die unterscheidende weiche Beschaffenheit dieses Gewächses aus.” Lehetnek-e rokonabb szók, mint moha és puha? s ki fogja megfejteni, hogy a föntebbi különböző nyelvek közől, melyik vette a másiktól? vagy talán, mint számtalan esetben, az általános nyelvszellem után mindenik vagy legalább a törzsek szerént önmagából képezte-e? A moh gyökből keletkezett a magyar molyh, mely rendezve moholy, azaz mohféle pihék némely növényeken, mint kelyh kehely, pelyh pehely, terh teher; továbbá: mohar, melynek szára különösen molyhos, mohos. V. ö. MOLYH, MOHAR.

——————————————————————————–
*MOHA (1)
(moh-a) tájdivatos fn. tt. mohát. L. MOH.

——————————————————————————–
*MOHA (2)
falu Fehér, erdélyi falu A.-Fehér m.; helyr. Mohá-ra, ~n, ~ról.

——————————————————————————–
*MOHÁCS
mváros Baranya m. és falu Erdélyben Aranyosszékben; helyr. Mohács-on, ~ra, ~ról Az első a magyar nemzet történelmében a visszavonásnak szomoru nevezetességü emléke:
“Hajh! s ezt visszavonás okozá mind, s durva irígység.”
Kisfaludy K.
“Vérkönnyet önt az utazó, Mohács! virányidon.”
Kölcsey F.
“Nemzeti nagy létünk nagy temetője, Mohács.”
Kisf. K.
“Mohács, Mohács, régi vérontás helye,
Magyarország gyászos mezeje.”
Régi népköltemény. (Nyomtatásban olvasható legteljesben Thaly K. gyüjteménye I. K. 287. lapján)

——————————————————————————–
*MOHÁCSI
mn. tt. mohácsi-t, tb. ~ak. Mohácsra való, ott termett, ott levő, oda tartozó, arra vonatkozó stb. Mohácsi lakosok. Mohácsi szigetek. Mohácsi ütközet. Mohácsi veszedelem.
“Tanácsurak, zászlós, ezres hadnagyok,
Fővezérek, országispánok
Húsz s öt ezer válogatott vitézek,
Lovas, gyalog- mind nemes fejek!
Mely nagy nevek egy hadra
Mentek véres halálra!
Mohácsi halmok nyomják,
Csontjaikat takarják.”
(Thaly K. gyüjt.).

——————————————————————————–
*MOHÁGY
(moh-ágy) ösz. fn. 1) Mohból készített ágy. 2) Mohos hely, mely mintegy fekvő ágyul kinálkozik vagy szolgál.

——————————————————————————–
*MOHAR
(moh-ar) fn. tt. mohar-t, v. ~at, tb. ~ak. A háromhímesek seregéből és kétanyások rendéből való növénynem; csészéje egy virágu, három polyváju; bokrétája két ondóju, virágzása sokféle. Vannak füzéres formájúk, bugásak, és czérnaszálu füzéresek. (Diószegi szerént: latinul: panicum). Máskép: muhar. Nevét szárának szőrösségétől vette, melynél fogva a moh és moholy v. molyh szókkal rokonságban van, s ezért Gönczy Pál újabb füvészek után némely fajokat elkülönített nemben setaria néven nevez (seta am. szőr, serte), s ide tartozik nála Pest megye és tájéka virányában az olasz muhar (setaria italica, a köznép nyelvén: rókafarku köles, olasz köles, Diószeginél: panicum italicum); ragadó muhar (s. verticillata, Diószeginél: p. verticillatum); zöld muhar (s. viridis, Diószeginél: p. viride); szénamuhar (s. glauca, Diószeginél: p. glaucum).

——————————————————————————–
*MOHARCZ
v. MUHARCZ, (moh-ar-cz v. muh-ar-cz) fn. tt. muharcz-ot. Növényfaj a páponyák neméből; növénytani néven: piros páponya (physalis alkekengi); szára fűnemü, tövön ágazó; levelei nyelesek, párosak, épek, hegyesek. Megérve csészéje és bogyója karmazsin piros. Máskép szintén köz nyelven: zsidócseresnye, hólyagcseresnye, Venus köldöke, kőrontó fű.

——————————————————————————–
*MOHI
falu Bars m.; helyr. Mohi-ba, ~ban ~ból.

——————————————————————————–
*MOHLEPTE
(moh-lepte) ösz. fn. Mohhal benőtt. Mohlepte agg tölgyek, kősziklák, régi háztetők. Mohlepte tómellékek.
“Így hamvadtak el ők alacsony mohlepte gödörben
S a feledékenység éje borítja nevök.”
Mohács. (Kisfaludy Károlytól).

——————————————————————————–
*MOHNEMŰ
(moh-nemű) ösz. mn. A mohok neméhez tartozó. Mohnemű lopvanősző növények.

——————————————————————————–
*MOHÓ
(moh-ó) mn. tt. mohó-t. Nagy vágygyal evő, az étel után száját feltátó. Szélesb ért. akármiféle vágyat különös sietséggel, indulattal betölteni siető. Innen mohón enni, am. sietve, különös étvágygyal; mohón kapni valami után, am. nagy vágygyal, állati kiváncsisággal. Ezen szó eredetileg az evésre vonatkozván, azokkal áll származási viszonyban, melyek szintén evésre, és az evvel járó szájtátogatásra emlékeztetnek, milyenek a mohón rágicsáló mókus, a ruhanemű és más testeket megrágó moly, a szájmozgatás által történő igeszó: mond; továbbá hangváltozattal a majzol, máhol, mámmog, mamóka, a franczia: mâcher, manger, latin: mando (mandere) stb. melyek mind az evés, rágicsálás alapfogalma alá tartoznak. E szerént egészen különbözik azon moh szótól, mely nedves helyeken termő lopvanőszőket jelent. V. ö. MOH. Alakjára nézve olyan, mint bohó, kohó, tarhó, golyhó, gunyhó, lehő, felhő, s mint értelme és képzője mutatja, igenév.

——————————————————————————–
*MOHODIK
(moh-od-ik) k. m. moh-od-tam, ~tál, ~t, v. ~ott. l. MOHOZIK, MOHOSODIK.

——————————————————————————–
*MOHODZIK
(moh-od-oz-ik) k. m. mohodz-tam v. ~ottam, ~tál v. ~ottál, ~ott. l. MOHOZIK.

——————————————————————————–
*MOHOG
(moh-og) gyakorító önh. m. mohogtam, ~tál, ~ott. Tájdivatosan Mándy Péter szerént 1) mondják a szélvészről; 2) am. visszapattog.

——————————————————————————–
*MOHOJ
erdélyi falu Doboka m.; helyr. Mohoj-ba, ~ban, ~ból.

——————————————————————————–
*MOHÓKODÁS
(mo-h-ó-kod-ás) fn. tt. mohókodás-t, tb. ~ok. Cselekvés, midőn valaki mohókodik.

——————————————————————————–
*MOHÓKODIK
(mo-h-ó-kod-ik) k. m. mohókod-tam, ~tál, ~ott. Evési, vagy más vágynak, akaratnak kielégitésében hirtelenkedik, siet. Aki mohókodik, könnyen megzabál.

——————————————————————————–
*MOHÓLKODIK
(mo-h-ó-ol-kod-ik) l. MOHÓKODIK.

——————————————————————————–
*MOHOLY
falu Bács m.: helyr. Moholy-ba, ~ban, ~ból.

——————————————————————————–
*MOHÓN
(mo-h-ó-an) ih. Igen nagy vágygyal. Mohón enni, inni. Mohón fogni v. kezdeni valamibe. Mohón neki kezdeni valaminek. Mohón kapott rajta. V. ö. MOHÓ.

——————————————————————————–
*MOHONKODIK
(mo-h-on-kod-ik) k. m. mohonkod-tam, ~tál, ~ott. L. MOHÓKODIK. Eléfordúl Szabó Dávidnál.

——————————————————————————–
*MOHONSÁG
(mo-h-on-ság) fn. tt. mohonságot. l. MOHÓSÁG. Eléfordúl Szabó Dávidnál.

——————————————————————————–
*MOHORA
falu Nógrád m.; helyr. Mohorá-ra, ~n, ~ról.

——————————————————————————–
*MOHOS
(moh-os) mn. tt. mohos-t, v. ~at, tb. ~ak. Mohval benőtt, mohtól zöld, vagy sárga. Mohos tölgyek, vén sindelyes háztetők. Mohos kőszirtek, vízmellékek.
“Hol a mohos szirt öbléből
Ezüst, forrás csörgedez.”
Berzsenyi D.
Átv. ért. gyönge pelyhü. Mohos állu ifju, kinek szakála most pelyhedzik. Képes kifejezéssel, régi, elavult. Mohos idők, századok.

——————————————————————————–
*MOHÓSÁG
(mo-h-ó-ság) fn. tt. mohóság-ot, harm. szr. ~a. Igen erős étvágy. Szélesb ért. akármely vágyat, akaratot hévvel, hirtelen kielégíteni siető kiváncsiság, kapzsiság. Mohósággal enni-inni. Mohósággal neki kapni valaminek. l. MOHÓ.

——————————————————————————–
*MOHÓSKODIK
(mo-h-ó-os-kod-ik) k. l. MOHÓKODIK.

——————————————————————————–
*MOHOSODÁS
(moh-os-od-ás) fn. tt. mohosodás-t, tb. ~ok. Állapot, midőn valami mohossá lesz. V. ö. MOHOSODIK.

——————————————————————————–
*MOHOSODIK
(moh-os-od-ik) k. m. mohosodtam, ~tál, ~ott. A moh belepi, mohossá lesz. Az agg fák megmohosodnak. Amely követ sokszor hengergetnek, meg nem mohosodik. (Km.). Átv. ért. mondják emberi testről, különösen arczról, állról, midőn a pölyhös szőr kiveri. A serdülő ifjunak álla mohosodik.

——————————————————————————–
*MOHOSÚL
(moh-os-úl) önh. m. mohosúl-t. Mohossá lesz. Mohosúlnak a rohadásnak indult nádtetők. V. ö. MOHOS.

——————————————————————————–
*MOHOSÚLT
(moh-os-úl-t) mn. tt. mohosúlt-at. Mohhal benőtt, lepett.
“A mohosúlt sírkövekre ledőlsz,
S mély lelkesedéssel emeled hárfádat.”
Berzsenyi. (A melancholia).

——————————————————————————–
*MOHOTKA
(moh-ot-ka v. moh-od-ka) fn. tt. mohotkát. Tájdivatosan a ,moh’ szó kicsinzője.

——————————————————————————–
*MOHOZAT
(moh-oz-at) fn. tt. mohozatot. Mohnövényzet. Valamely helynek öszves mohterméke. Sziklák mohozata.

——————————————————————————–
*MOHOZIK
(moh-oz-ik) k. m. mohoz-tam, ~tál, ~ott. Meglepi a moh. Átv. ért. pelyhedzik. Mohozik az ifju álla. Máskép: mohodzik, v. mohosodik.

——————————————————————————–
*MOHPAMLAG
(moh-pamlag) ösz. fn. 1) Mohval készített pamlag. 2) Ülőhelyül kinálkozó vagy szolgáló mohnövényzet.

——————————————————————————–
*MOHRÉPA
(moh-répa) ösz. fn. Népies neve a kerti pásztináknak. (Pastinaca sativa). Máskép szintén köznyelven: olasz répa, peszternák.

——————————————————————————–
*MOHSZALONKA
(moh-szalonka) ösz. fn. l. SÁRSZALONKA.

——————————————————————————–
*MOHÚL
(moh-úl) önh. m. mohúlt. l. MOHOSÚL.

——————————————————————————–
*MOIS
l. MÓZES.

——————————————————————————–
*MOJÁK
falu Köz.-Szolnok m.; helyr. Moják-ra, ~on, ~ról.

——————————————————————————–
*MOJGRÁD
falu Köz.-Szolnok m.; helyr. Mojgrád-ra, ~on, ~ról.

——————————————————————————–
*MOJTHIN
falu Trencsín m.; helyr. Mojthin-ba, ~ban, ~ból.

——————————————————————————–
*MOK
elvont gyöke mokány és mokog szóknak. Lásd ezeket.

——————————————————————————–
*MOKÁNY
(mok-ány) fn. tt. mokány-t, tb. ~ok. Szilaj, pajzán indulatu, kinek erkölcsei szelíditve, fínomítva nincsenek; a Tájszótár szerént különösen am. másokon kikapó. Mokány ember. Gyöke mok, melynél fogva rokon a makacs, makuj, makrancz, makranczos szók mak gyökével. Ide sorozható a bakacsol, pl. megbakacsolja magát, mely am. makacsolja. V. ö. MAKACS.

——————————————————————————–
*MOKÁNYKODIK
(mok-ány-kod-ik) k. m. mokánykod-tam, ~tál, ~ott. Mokányul viseli magát.

——————————————————————————–
*MOKÁNYSÁG
(mok-ány-ság) fn. tt. mokányságot. Mokány természet vagy tulajdonság.

——————————————————————————–
*MOKÁNYUL
(mok-ány-ul) ih. Mokány módon.

——————————————————————————–
*MÓKÁZIK
k. m. mókáz-tam, ~tál, ~ott. Játszilag, kötődve tréfál valakivel; csúfolódik, gúnyolódik. Erdélyben divatos. Talán közelebb a franczia (se) moquer szó után jött divatba, hacsak ,mokány’ szóval, mely másokon kikapót is jelent, s mely az idézett franczia szónak is az értelme, egygyökűnek nem veszszük; a franczia pedig alkalmasint a görög mwkaomai vagy mokizw szótól vette által; a törzs mvkoV (= gúny), vagy mwkoV (= gúnyoló, mokány). Ha közvetlenül a göröggel akarnók rokonítni, akkor mwkiz-w és mókáz-om majdnem teljesen is egyeznek.

——————————————————————————–
*MOKCSA
falu Ung m.; helyr. Mokcsá-ra, ~n, ~ról.

——————————————————————————–
*MOKOG
(mok-og) önh. m. mokog-tam, ~tál, ~ott. Akadozva, értelmetlenül ejt valamely tompa, mo-moféle vagy mok orrhangot. Mint hangutánzó rokon a makog, moczczan, mukkan, a latin mutit, mussít, a német mucken igékkel. Néhutt magas hangon: mökög. Hasonlít hozzá a hangra vonatkozó vakog is. Kinek a hang a torkán akadoz, az nyekeg.

——————————————————————————–
*MOKOGÁS
(mok-og-ás) fn. tt. mokogás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Akadozó, értelmetlen, tompa hangadás.

——————————————————————————–
*MOKKA
falu Ung m., NÉMET~, OROSZ~, Máramaros m.; helyr. Mokrá-ra, ~n, ~ról.

——————————————————————————–
*MOKRÁGY
falu Árva m.; helyr. Mokrágy-ra, ~on, ~ról.

——————————————————————————–
*MOKRIN
mváros Torontál m.; helyr. Mokrin-ba, ~ban, ~ból.

——————————————————————————–
*MÓKUS
fn. tt. mókus-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Kisded emlős állat, melynek első lábain négy, a hátulsókon pedig öt karma van; farka hosszu, gubanczos; szőre a hasán fehéres, többi testén rókavörös. Erdőkben, különösen tölgyesekben lakik, s makkal, mogyoróval, bogyóval stb. él. (Sciurus). Nevezetes faja a repülő mókus, melynek első és hátulsó lábai között hártyáji vannak, s ezeknek segedelmével nagy szökéseket tesz, de tulajdonkép nem repül.
Mi e szónak eredetét illeti, valószinü, hogy gyöke azon mo, mely mohó, moly szókban nagyevésre vonatkozik, s rokon a máhol, majzol, mámmog, mamó szók ma gyökével. A mókusnak t. i. egyik kitünő tulajdonsága a rágicsálás, s a szájmozgatás, s erről és a majomról mondják különösen, hogy majzol. E szerént a mo gyökből lett gyakorlatos képzővel mo-og, öszvehuzva móg, innen mógos, mókos, mókus, mint pirítos. Másik neve czibabó, melynek czi vagy czib része ezen állatnak vagy czinczogó hangjára, vagy élénk, biczegő tulajdonságára emlékeztet. Harmadik neve evet, mely ezen állatnak szintén különös élénkségét, mozgékonyságát jellemzi, s ev gyökénél fogva rokon evez, eviczkel szókkal. Végre negyedik nevében csaj, vagy csapó, szintén a mozgékonyság fogalma rejlik.

——————————————————————————–
*MÓKUSFIÚ
(mókus-fiú) ösz. fn. Mókus fiadzotta kölyök, fiatal mókus.

——————————————————————————–
*MOL
elvont gyöke molna szónak. Azonos mal gyökkel malom szóban.

——————————————————————————–
*MOLÁKA
(mol-ák-a) fn. tt. molákát. Vasvármegyének őrségi járásában am. zsombékos, kákás, csuhus mocsár, posvány. Ilyforma jelentése van az alsó Vágmelléken divatozó molva szónak. Mindkettő gyök- és hangrokonságban van a molyh szóval. V. ö. MOLYH.

——————————————————————————–
*MOLDOVA
ÚJ~, mváros Krassó m.; helyr. Moldová-ra, ~n, ~ról.

——————————————————————————–
*MOLDVA
fn. tt. Moldvát. Tartomány, mely Oroszországgal, Podóliával, Erdélylyel és Oláhországgal határos. Austriai Moldva, máskép: Bukovina, és Török Moldva, melyhez hajdan Bessarabia is tartozott.

——————————————————————————–
*MOLDVAI
(moldva-i) mn. tt. moldvai-t, tb. ~ak. Moldvából való, ott lakó, ott termő, oda tartozó stb. Moldvai szarvasmarha. Moldvai magyarok.

——————————————————————————–
*MOLDVAI MÉHFŰ
népnyelven a ,pofóka’ (dracocephalum) nevű növény egyik faja, máskép török méhfű, növénytani néven: pettegetett pofóka.

——————————————————————————–
*MOLDVAORSZÁG
l. MOLDVA.

——————————————————————————–
*MOLN
(mol-n) fn. tt. molnot; l. MOLNA.

——————————————————————————–
*MOLNA
(mol-na) fn. tt. molnát. Jelentésére és elemzésére nézve l. MALOM. Élt e szóval Pázmán s más régi irók, pl. “kiki maga molnára gátolja a folyamot”, melyben moln a törzs. E szók egyikéből lett közvetlenül: molnár, mint kád kádár. De moln eléfordul több régieknél is, pl. az 1660. évben kiadott magyar Verbőczyben 125. l. Erdőket, réteket, tókat, molnokat. Ez, véleményünk szerént, eredetileg molm, azaz malm volt, mert az m és n mint rokonhangok fölcseréltetnek, mint nedv medv, nevet mevet, kelen kelem stb. V. ö. MALOM.

——————————————————————————–
*MOLNÁR
(mol-na-ár v. mol-n-ár) fn. tt. molnár-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Mesterember, ki a gabnaőrlő malmokban mint szakértő működik, ki malmot épít, s az őrléshez tartozó eszközöket kellőleg alkalmazni, azokat kiigazítani; szóval, a gabonát lisztté, darává, derczévé, kásává stb. őrleni tudja. Dunai, pataki, tói molnár. Vizi molnár, kinek malmát víz hajtja. Száraz molnár, ki úgynevezett száraz malomban őröl, ide tartozik a szélmolnár is. Ha vize van, bort iszik, ha vize nincs, vizet iszik; mesekérdéses feladat, s am. molnár. A nép a molnárt sértő gúnynyelven lisztlopó-nak csúfolja. Innen a lopás ellen mentegetődző közmondás is: Nehéz mindig a malomban lenni, és meg nem lisztesedni. Egyébiránt a népdalokban gyakran eléfordul a molnár neve.
“O te édes molnárom,
Őröld meg a búzámat.”
“A Tisza, a Duna beh zavaros,
A szivem, a molnár beh haragos,
Ne haragudj, szivem molnár.”
Képzőjére nézve azon szók osztályába tartozik, melyekben az ár, ér a törzsökszóval bánót jelent, mint kádár, kulcsár, csaplár, esztergár, göröncsér. Eredetre nézve egy a latin molitor, olasz molinaro, német Müllner, szláv malinar, mlinár stb. szókkal. V. ö. MALOM.

——————————————————————————–
*MOLNÁRCSUSZA
(molnár-csusza) ösz. fn. Ropogósan csinált, és zsírral jól leöntött csusza, mint a molnárok készíteni szokták. A nép izlése szerént ez a legjobbféle csusza.

——————————————————————————–
*MOLNÁRFEJSZE
(molnár-fejsze) ösz. fn. A molnárok által használtatni szokott különösb alaku fejsze.

——————————————————————————–
*MOLNÁRI
faluk Vas és Szala m.; helyr. Molnáriba, ~ban, ~ból.

——————————————————————————–
*MOLNÁRINAS
(molnár-inas) ösz. fn. Ki a molnármesterséget mint újoncz tanulja, s még a legények sorába felavatva nincsen.

——————————————————————————–
*MOLNÁRKALÁCS
(molnár-kalács) ösz. fn. Csákányféle eszköz, melylyel a molnárok követ vágnak. Egyébiránt a kalács általán valami görbét, meghajlottat jelent, pl. kalácsfák a kerékben: azon meghajtott fák, melyekből a kerék talpát öszveállitják. Tulajd. ért. molnárkalács azon szép fehér kalács, melyet a molnárnék sütnek. V. ö. KALÁCS.

——————————————————————————–
*MOLNÁRLEGÉNY
(molnár-legény) ösz. fn. Személy, ki a molnármesterségben bizonyos ügyességet szerzett, melynél foga mint segéd a mester képét viselheti, s kit, mint olyat az illető czéh az inasok sorából kivett, és felszabadított.

——————————————————————————–
*MOLNÁRPOGÁCSA
(molnár-pogácsa) ösz. fn. Hamuban sült pogácsa, milyet a molnárok úgy hamarjában szoktak készíteni. Átv. tréfás ért. paczka, lapoczka, milyennel a csintalan oskolás gyermek tenyerére ütnek.

——————————————————————————–
*MOLNÁRSZEKERCZE
(molnár-szekercze) ösz. fn. A faragó molnárok, illetőleg malomácsok szekerczéje.

——————————————————————————–
*MOLNÁRSZEMŰ
(molnár-szemű) ösz. mn. A sok virrasztástól homályos, alig pislogó szemü. Átv. ért. mondják csillagokról, midőn a felhők közől alig pislákolnak ki. Molnárszemű csillagok.

——————————————————————————–
*MOLNÁRSZINŰ
(molnár-szinű) ösz. mn. Mondják ruhakelméről, mely világos szürke kék, milyet a molnárok szoktak viselni.

——————————————————————————–
*MOLNA-SZECSŐD
l. SZECSŐD.

——————————————————————————–
*MOLNOS
falu Nyitra m.; helyr. Molnos-ra, ~on, ~ról.

——————————————————————————–
*MOLTON
fn. tt. molton-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a, v. ~ja. Igen lágy, és tömött gyapjuszövet, melynek szőrét le nem nyirják, hanem gubanczosan hagyják. Téli ruhának való kelme. A franczia molleton.

——————————————————————————–
*MOLVA
(mol-va) fn. tt. molvát. l. MOLÁKA.

——————————————————————————–
*MOLVÁNY
falu Somogy m.; helyr. Molvány-ba, ~ban, ~ból.

——————————————————————————–
*MOLVÁNYHÍD
puszta Somogy m.; helyr. ~híd-ra, ~on, ~ról.

——————————————————————————–
*MOLY
(mol-i v. mol-ó) fn. tt. moly-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Apró pillefaj, melynek lárvái a szőrös és gyapjas kelméket megrágják. Moly esett a ruhába. Molyok ellen jó a ruhákat szellőztetni, és kiporolni. Moly a ruhát, bánat a szivet rágja. (Km.). Szélesb ért. másnemü apró férgek, melyek a testeket megrágják. Famoly, azaz szú. Gabnamoly. Hajmoly, mely a hajat eszi. Méhmoly. Papirosmoly. Viaszmoly. Minthogy a molynak legkitünőbb tulajdonsága a rágás, mintegy mállasztás v. őrlés; gyöke mol közelebb azon rokon gyökü szók közé sorozható, melyek szintén rágást, őrlést, evést jelentenek, milyenek mohó, moha, mókus; rokon továbbá a mállik, mállaszt máll törzsével is. Eredetileg igenév lehetett az elavult mol igéből, mely megvan a latin molo szóban, s mivelhogy az igenevek ó ő helyett i módosítást is vesznek föl, mint sunyi, szuszi, szeleverdi stb. innen moló-ból lett moli moly, mint meni meny, méli mély stb. Rokon hozzá gyökhangokban a német Motte.

——————————————————————————–
*MOLYÉT
(moly-ét) ösz. fn. A szőr-, gyapju-, vagy más kelmékben azon likak, melyeket a moly rágott.

——————————————————————————–
*MOLYÉTES
(moly-étes) ösz. mn. Amit a molyok kiettek, kirágtak. Molyétes ócska ruhák, könyvek.

——————————————————————————–
*MOLYĚTTE
(moly-ětte) ösz. mn. l. MOLYÉTES. Molyette bunda, mente.

——————————————————————————–
*MOLYFŰ
(moly-fű) ösz. fn. Kőznépi neve egy növényfajnak a lóherék neméből; szára felálló; fürtei hoszszukásak, kocsányosak; hüvelyei hasasak, félig kiérnek a csészéből; két magvúk; virága kék. Máskép szintén köznyelven: kerti v. szagos lóhere, növénytani néven: kék lóhere. (Melilotus coerulea, némelyek szerént: trifolium coeruleum).

——————————————————————————–
*MOLYH
(moh-oly) fn. tt. molyh-ot, harm. szr. ~a. Finom, gyönge, rövid szőrféle szálacskák, melyek több növények testeit, kivált leveleiket födik. E tulajdonságánál fogva világos, hogy gyöke moh, minthogy a mohhoz leginkább hasonló, s eredetileg moholy, melyből áttétellel és öszvehuzással lett molyh, mint pehely pelyh, kehely kelyh, teher terh. Rokonai a molva és moláka. V. ö. BOLYH, POLYH.

——————————————————————————–
*MOLYHOS
(moh-oly-os) mn. tt. molyhos-t, v. ~at, tb. ~ak. Moholylyal benőtt. A moharok és kölesek szárai molyhosak. Molyhos levelű füvek. V. ö. MOLYH, PELYH.

——————————————————————————–
*MOLYHOSAN
(moh-oly-os-an) ih. Moholylyal benőtt állapotban.

——————————————————————————–
*MOLYHOSSÁG
(moh-oly-os-ság) fn. tt. molyhosságot, harm. szr. ~a. Molyhos állapot vagy tulajdonság. A molyhosság némely növényeknek ismertető jegye.

——————————————————————————–
*MOLYOS
(moly-os) mn. tt. molyos-t, v. ~at, tb. ~ak. Amiben molyok fészkelnek; molyoktól rágott. Molyos szövetek, ruhaneműk.

——————————————————————————–
*MOLYOSAN
(moly-os-an) ih. Molyos állapotban, molyoktól megrágva.

——————————————————————————–
*MOLYOSODIK
(moly-os-od-ik) k. m. molyosodtam, ~tál, ~ott. Molyférgek, molypillék veszik bele magukat; molyossá leszen.

——————————————————————————–
*MON
l. NAGY~ és NYIR-MON.

——————————————————————————–
*MÓN, MÓNA
tájdivatos kiejtéssel öszve vannak húzva a moln, molna szókból. l. MOLNA.

——————————————————————————–
*MONACSÉR
puszta Máramaros m.; helyr. Monacsér-ra, ~on, ~ról.

——————————————————————————–
*MONAJ
falu Abaúj m.; helyr. Monaj-ba, ~ban, ~ból.

——————————————————————————–
*MONAJELŐ
puszta Abaúj m.; helyr. Monajelőre, ~n, ~ről.

——————————————————————————–
*MÓNASZÉK
(móna-szék, azaz malom-szék) ösz. fn. Szövőszék neme, melyet kerék mozgat, s melyen sima, keskeny szalagokat szőnek.

——————————————————————————–
*MONCS
fn. tt. moncs-ot, harm. szr. ~a. Gyümölcsből kinyomott, kisajtólt, kizúzott nedv, lé. Alapjelentéséből kitünik, hogy rokon a mocs szóval, melyből n közbetéttel lett moncs, mint locs loncs, pocs poncs. Így változtak a göröcs göröncs, varacs varancs stb.

——————————————————————————–
*MONCSOL
(moncs-ol) áth. m. moncsol-t. A gyümölcsöt úgy öszvezúzza, sajtólja, nyomdossa, hogy nedve, leve kifoly. Almát, körtvélyt, szilvát moncsolni. Máskép: muszol v. muszkol, mit Dunán túl különösen a szőlőzuzásról mondanak, s mi a Hegyalján: csomoszol. V. ö. MONCS.

——————————————————————————–
*MONCSOLÁS
(moncs-ol-ás) fn. tt. moncsolás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. A gyümölcsök levének kinyomása, sajtólása, csomoszolás.

——————————————————————————–
*MONCZA
hihetőleg am. boncza, vagyis boncz, midőn valamely ékességet jelent. Magában nem, hanem csak az ikerített ekczemoncza szóban fordúl elé.

——————————————————————————–
*MOND
(mon-d) áth. m. mond-tam, ~tál v. mond-ottam, mond-ottál, mond-ott, htn. ~ni v. ~ani. Valamit szóhangok által kifejez, kijelent, közöl. Rokon hozzá a mutat, mennyiben ez azt teszi, hogy bizonyos taglejtések által, vagy arczbeszéddel ad valamit másnak tudtára. Egyes szókat mondani. Egyet mondok, kettő lesz belőle. Jót, szépet, kedveset, roszat, csunyát, kellemetlent mondani. Hosszu beszédet mondani. Imádságot, itéletet, jövendőt, köszönetet mondani. Tollba vagy toll alá mondani (deákosan: dictálni). Rám hallgass, ha mondom. Ki mondta azt neked? Rágd meg előbb, amit mondani akarsz. Nem mind igaz, mit az emberek mondanak. Mondj igazat, betörik a fejed. (Kim.). Egy siketnek nem mondanak két mesét. (Km.). Nem aki mondotta, de miképen mondotta. (Km.). Ezen ige az értelemnek vagy gondolatnak határozott kifejezésére vonatkozik, s abban különbözik tőle a szól, hogy ez csak általán szóhangos kifejezést jelent. Innen, ha valaki beszédének értelmét akarjuk tudni, azt kérdezzük: mit mondott? A szólás a hallgatásnak ellentéte, a mondás a titoknak, rejtett tudomásnak, pl. ő, ha keveset szól is, de sokat mond. Akár valódi, akár igényelt, de határozott tudomásra és értesítésre vonatkoznak ezen igeneves öszvetételek: Bemondani valamit. Elmondani a hallott és látott dolgokat. Ellene mondani az ördögnek, és minden pompáinak. Csak anynyit tud az ember, mennyit elémondhat. Felmondani a szállást, az engedelmességet, a szolgálatot, a pénzt. Kimondani a szót. Mondd ki magyarán, ne szuszogj. Lemondani a hivatalról. Nem kell mindjárt lemondani a világról. (Népd.). Megmondta, ami szivén fekütt. Mindent rámond. Úgymond. Visszamondani a hibás állitást. Könnyebb a mondás, mint a visszamondás. (Km.). Ennélfogva mondani am. valamit értelmesen, határozottan kifejezni, kiejteni, s mintegy hanglejtés által kimutatni, amit érzünk, vagy gondolunk. Képzésére nézve a mond ige olyan, mint: told, fend, kend, mosd-ik), s egyszerűbb eredeti alakja mon, mint amazoké: tol, fen, ken, mos. Alapértelmére rokon a mocz, moczczan, mokog, és moz, mozzan, mozog szókhoz, mennyiben a mondás szájmozgatás által történik. Mennyiben pedig ennek tudósító, értesítő jelentése van, megegyezik vele hangokban is: mutat, azaz bizonyos jel által értesít. Hangra és némileg értelemre, mint rokonok ide tartoznak a német Mund, régi német: muntigan (mondani), szanszkrit vad (sagen), mandsu moudon szó, hang), franczia mot, lengyel muvi (mond), s általán azon szók is, melyek szájmozgatásra vonatkoznak, mint még a magyar mohó, majzol, máhol, a latin mando mandas, és mando mandis, a franczia manger stb.

——————————————————————————–
*MONDA
(mon-d-a) fn. tt. mondát. Szájról szájra menő hír, melynek nincsen teljes történelmi hitelessége, hacsak némi történeti adatokkal nem támogattatik; mesével vegyes történetecskék, vagy oly történeti adatok, melyekhez a nép ivadékról ivadékra némi csodás eseményeket kötött. Az ős történetek telve vannak mondákkal. Népmondák. Különösen a közéletben, midőn költött pletykabeszédet jelent, ikerítve: mendemonda. Holmi mendemondákra nem kell hallgatni; máskép: temonda, temondád, temondádság. Eredetére nézve módosított igenév, s olyan, mint teretura, cselecsala, huzavona stb.

——————————————————————————–
*MONDAKÖR
(monda-kör) ösz. fn. Azonegy mondához tartozó több mellékkörülmény a főmondával együttvéve.

——————————————————————————–
*MONDALOM
(mon-d-al-om) fn. tt. mondalmat. l. MONDAT.

——————————————————————————–
*MONDÁS
(mon-d-ás) fn. tt. mondás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. 1) Az érzésnek vagy gondolatnak határozott értelmü, szóhanggal való kifejezése. A szónak értelmes kimondására szoktatni a gyermeket. Ő nem tűri az ellenmondást. Más öszvetételei: bemondás, hirmondás, igazmondás, jövendőmondás, közmondás stb. 2) Használják, kivált közbeszédben, ,mondat’ helyett is, pl. közmondás.

——————————————————————————–
*MONDAT
(mon-d-at) fn. tt. mondat-ot, harm. szr. ~a. Általán a kimondott szóknak bizonyos értelmet kifejező, s egymással szorosan öszvekapcsolt öszvege. Különösen észtanilag, szókkal kifejezett gondolat, mely észtani itéletet foglal magában. Az észtani mondatnak alanya, állítmánya és kapcsoléka (kapcsolatszava). Egyszerü, öszvetett mondat. Körmondat v. tagos mondat, mely két vagy több, egymással szorosan összefüggő mondatból áll. Állító, tagadó mondat. Valamely tudományos állítmányt mondatonként megbirálni. Jeles mondatok, melyek valamely irányszerü itéletet fejeznek ki, milyenek általán az erkölcsi mondatok, melyeknek egy része köz nyelven forog, honnan közmondás, helyesebben közmondat a nevök, pl. aki másnak vermet ás, maga esik bele; lassan járj, tovább érsz stb.

——————————————————————————–
*MONDATALAK
(mondat-alak) ösz. fn. A mondatnak a beszéd czéljához képesti elrendezési formája. Jelentő, kérdő, ohajtó mondatalak. (Satzform).

——————————————————————————–
*MONDATALKAT
(mondat-alkat) ösz. fn. A mondat részeinek, vagyis szóknak együvé illesztett rende.

——————————————————————————–
*MONDATALKOTÁS
(mondat-alkotás) ösz. fn. A mondat részeinek egybeillesztése. Máskép: mondatképzés.

——————————————————————————–
*MONDATFÜZÉS
(mondat-füzés). ösz. fn. Több mondatnak egymáshoz illesztése, viszonyitása. Különbözik szabatosan véve a szófüzés, mert általában ez amazt is magában foglalja, de nem megfordítva.

——————————————————————————–
*MONDATLAN
(mon-d-atlan) mn. tt. mondatlan-t, tb. ~ok. Ami mondva, azaz meghagyva nincs. Határozóként am. mondás nélkül, mondatlanul.

——————————————————————————–
*MONDATLANUL
(mon-d-atlan-ul) ih. Oly módon, hogy az mondva, arra valaki megbízva nincs vagy nem volt. Mondatlanul is megtehetted volna.

——————————————————————————–
*MONDATOS
(mon-d-at-os) mn. tt. mondatos-t v. ~at, tb. ~ak. Mondattal teljes; nyomatékos mondatu.

——————————————————————————–
*MONDATSZERKEZÉS
(mondat-szerkezés), l. MONDATALKOTÁS.

——————————————————————————–
*MONDATSZERKEZET
(mondat-szerkezet), l. MONDATALKAT.

——————————————————————————–
*MONDATTAN
(mondat-tan) ösz. fn. Tan a nyelvbeli eléadásról, mely az egyes szók, és mondatok egymásközti viszonyait, s azon szabályokat adja elé, melyek szerént a szók mondattá, a mondatok értelmes beszéddé füzetnek öszve; máskép: szófüzés.

——————————————————————————–
*MONDÉK
(mon-d-ék) fn. tt. mondék-ot, harm. szr. ~a v. ~ja. A régieknél am. elbeszélés. “Sokak akarák szerzeniek ez állatoknak mondékit” (multi conati sunt ordinare narrationem rerum. Münch. cod. Luk. I.).

——————————————————————————–
*MONDÉKONY
(mon-d-ék-ony) mn. tt. mondékony-t v. ~at, tb. ~ak. Beszédes, szós; különösen, ki tartózkodás nélkül elmondja, amit érez és gondol; nem hallgatag, nem titkolódzó. Ellentéte: hallgatékony.

——————————————————————————–
*MONDÉKONYSÁG
(mon-d-ék-ony-ság) fn. tt. mondékonyság-ot, harm. szr. ~a. Beszélni, szóval nyilatkozni szerető tulajdonság.

——————————————————————————–
*MONDHATATLAN, MONDHATLAN
(mon-d-hat-[at]lan) mn. tt. mondhatatlan-t, tb. ~ok. Minek kellő, értelmes kifejezésére szó nem létezik. Általán nagyító jelentéssel bir, s élünk vele, midőn azt akarjuk tudatni, hogy valami fölűlmulja eléadási tehetségünket, hogy fölötte meglepő, vagy csodálatos, vagy a maga nemében nagyszerü stb. Leginkább ki és meg igekötőkkel szeret egyesülni. Kimondhatatlan öröm, szenvedés. Megmondhatatlan dühvel nekirohantak az ellenségnek. Az Isten hatalma és kegyessége megmondhatatlan. Határozóként am. mondhatatlanul.

——————————————————————————–
*MONDHATATLANUL, MONDHATLANUL
(mon-d-hat-[at]lan-ul) ih. Igen igen nagyon, úgy, hogy szóval kifejezni lehetetlen. Mondhatatlanul fáj szivemnek, hogy…. Igekötőkkel: kimondhatatlanul, megmondhatatlanul.

——————————————————————————–
*MONDHATÓ
(mon-d-hat-ó) mn. tt. mondható-t. Amit mondani lehet, vagy szabad. Könnyen kimondható szók. Visszamondható állitás. Gyermekek előtt némely dolgok el nem mondhatók. Midőn személyes tulajdonságra vonatkozik, am. valamit mondani képes. Nagymondható, ki a dolgokat nagyítva adja elé, különösen magafelől fenhéjázva beszélő. “Isten a megmondhatója, mennyit szenvedek.” (Vörösmarty).

——————————————————————————–
*MONDJÁK
(mond-i-a-ak). A ,mond’ igének többes harmadik személye a tárgyi mutató mód jelen-idejében, melylyel valaminek elbeszélésében élünk, s am. többek mondása, vagy köz hir szerént. Megfelel neki a latin dicunt v. aiunt, v. dicitur, továbbá a franczia on dit, és német man sagt, pl. mondják, hogy bizonyosan kiüt a háboru. Amint mondják, semmi sem lesz belőle. Néhutt romlott népies nyelven e helyett: azt mondják, így szólnak: aszongyák.

——————————————————————————–
*MONDÓ
(mon-d-ó) mn. és fn. tt. mondót. 1) Aki valamit mond. Különösen használják nyomatékul e kifejezésben: a mondó (= azt mondó) vagyok. 2) A Müncheni codexben eléfordúl ,mondani való’ értelemmel. “Még sok mondóm vagyon tünektek.” (Adhuc multa habeo vobis dicere. János 16.).

——————————————————————————–
*MONDOGÁL
(mon-d-og-ál) gyak. áth. m. mondogált. 1) l. MONDOGAT. 2) Tollba vagy toll alá mond. 3) Egymásután, részenként elmond. Némelyek szerént: mondol.

——————————————————————————–
*MONDOGAT
(mon-d-og-at) gyak. áth. m. mondogattam, ~tál, ~ott, par. mondogass. Gyakran mond valamit. A fösvény azt mondogatja, hogy nincs pénze. Néha am. lassan, nem sietve mond el valamit.

——————————————————————————–
*MONDOGATÁS
(mon-d-og-at-ás) fn. tt. mondogatás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Gyakorta mondás.

——————————————————————————–
*MONDOK
tárgyatlan igeragozásban egyes első személy. Népies elbeszelésben használt szó, melyet akkor vetnek közbe-közbe, midőn elmondják, hogy bizonyos alkalommal mit beszéltek, s nem egyéb, mint a mond igének első személye, melynek megfelel a latin inquam, pl. találkoztam vele, s kérdeztem, mit akarsz itt? mondok, v. hát mondok: már semmi dolgod otthon? hiszen, mondok, ide nem is volna szabad jönnöd stb. Szokottabban, különösen a Tisza mellékén: mondom. Egyébiránt ,úgy mond’-ban is tárgyatlan igeragozás van, s a régieknél, különösen a Bécsi és Müncheni codexekben is mindenütt: monda nem mondá, mi megtetszik különösebben a mond vala, mondnak vala formákból.

——————————————————————————–
*MONDÓKA
(mon-d-ó-ka) kicsiny. fn. tt. mondókát. Innepélyek, tisztelgések, névnapi köszöntések stb. alkalmával mondott rövidebbféle beszéd, különösen, melyet a gyermekek előre betanulni szoktak. Gúnyosan jelenti a felnőtt emberek alkalmi beszédeit is. Akadozva, nagy nehezen elvégezte mondókáját.

——————————————————————————–
*MONDOL
(mon-d-ol) áth. m. mondol-t. Valamit leirás végett elémondogat valakinek. A latin dictat kifejezésére alkotott új szó. Némelyek szerént: mondogál.

——————————————————————————–
*MONDOLA
fn. A közönséges mondolafának csontáros magva. Czukros mondola, czukorral bevont mondolabél. Édes, keserű bélü mondola. V. ö. MONDOLAFA.

——————————————————————————–
*MONDOLABARACZK
(mondola-baraczk) ösz. fn. Őszi baraczk, melynek csontára a közönséges mondoláéhoz hasonló. A kertekben többféle fajtái tenyésznek, milyenek: szőrös, meztelen stb. (Amygdalus persica).

——————————————————————————–
*MONDOLABÉL
(mondola-bél) ösz. fn. A mondola nevű csontáros gyümölcs húsa.

——————————————————————————–
*MONDOLACSÖREGE
(mondola-csörege) ösz. fn. Sütemény, apróra tört mondolából, tojásfehéréből és czukorból, melynek alapját búzalisztből sütött vékony levelke teszi.

——————————————————————————–
*MONDOLAFA
(mondola-fa) ösz fn. A húszhímesek seregéből és egyanyásak rendéből való fa v. cserje; csészéje ötmetszetü, bokrétája ötszirmu, csontárjának makkja csonthéju, lyukacsos. Vannak többféle fajtáji. Idegen szó. Latinul: amygdalus, s a gyümölcse: amygdalum, hellénül: amugdaloV, s a gyümölcse: amugdalh, amugdaliV, amugdalon, mely olaszul: amandola vagy mandola, vagy mandorla, németül: Mandel stb.

——————————————————————————–
*MONDOLAFENYŰ
(mondola-fenyű) ösz. fn. A fenyűfák neme alá tartozó fa, melynek levelei párosak, mikor kinőnek, egyenesek, szemszőrösek; tobozai kúposak, tompavégűk; magvai kemények, megehetők, honnan a ,mondola’ neve: (Pinus pinea).

——————————————————————————–
*MONDOLAFŰZ
(mondola-fűz) ösz. fn. Fűzfaj a fürészes és kopaszlevelü fűzek alneméből; levelei tojáskerekek, vállban egyenetlenek, alul fakók; barkái a levelekkel együtt nőnek; kérgét elrúgja. (Salix amygdalina).

——————————————————————————–
*MONDOLAHERŐCZE
(mondola-herőcze) ösz. fn. Mondolával készített herőczeféle sütemény, máskép: mondolacsörege. V. ö. HERŐCZE.

——————————————————————————–
*MONDOLAKALÁCS
(mondola-kalács) ösz. fn. Törött, czukrozott mondolával készített kalácssütemény.

——————————————————————————–
*MONDOLAKENYÉR
(mondola-kenyér) ösz. fn. Törött mondolabéllel készített barnás, ropogós sütemény.

——————————————————————————–
*MONDOLAKORPA
(mondola-korpa) ösz. fn. A mondolabél olajának kisajtólása után hátramaradt sonkoly, melyet mosásra szoktak használni, minthogy a bőr simaságát megőrzi.

——————————————————————————–
*MONDOLAKŐ
(mondola-kő) ösz. fn. Apró kövek, melyek a természet különös játékából a mondolához hasonlók. (Amygdaloides).

——————————————————————————–
*MONDOLAOLAJ
(mondola-olaj) ösz. fn. Mondolák beléből sajtólt olaj.

——————————————————————————–
*MONDOLAPALKA
(mondola-palka) ösz. fn. Növényfaj a palkák neméből, melynek gazza háromélű, leveletlen, bugája ernyős, levélgalléros, gyökérgumói tojásdadok. (Cyperus esculentus). V. ö. PALKA.

——————————————————————————–
*MONDOLAPÉP
(mondola-pép) ösz. fn. Lisztté zúzott mondolabélből készített pép.

——————————————————————————–
*MONDOLAPERECZ
(mondola-perecz) ösz. fn. Mondolás tésztából csinált pereczforma sütemény.

——————————————————————————–
*MONDOLÁS (1)
(mon-d-ol-ás) fn. tt. mondolás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Tollba mondás. Mondolás után leirni valamit. V. ö. MONDOL.

——————————————————————————–
*MONDOLÁS (2)
(mondola-as) mn. tt. mondolás-t v. ~at, tb. ~ak. Mondolával készített. Mondolás béles, rétes, sütemény. V. ö. MONDOLA.

——————————————————————————–
*MONDOLASZAK
(mondola-szak), l. MONDOLAPÉP.

——————————————————————————–
*MONDOLASZAPPAN
(mondola-szappan) ösz. fn. Törött mondolából és illatos olajakból csinált szappan, melyet mosdásra használnak, hogy a bőrt gyönge-simává tegye.

——————————————————————————–
*MONDOLAT
(mon-d-ol-at) fn. tt. mondolat-ot, harm. szr. ~ja. 1) Azon iromány, melyet mondolás, azaz tollba mondás után jegyeztek föl. 2) Neve, egy a maga korában igen elhírhedt gúnyiratnak, a nyelvujítás ellen.

——————————————————————————–
*MONDOLATEJ
(mondola-tej) ösz. fn. Ital, melyet meghámozott és öszvezuzott mondolabélből vízzel keverve készítenek, s mely szinre nézve tejhez hasonló. Ily italt a gyógyszertárakban nem csupán mondolából, hanem más magvak beléből is csinálnak, melyek t. i. olajosak. (Emulsio).

——————————————————————————–
*MONDOLATÉSZTA
(mondola-tészta) ösz. fn. 1) Mondolával készített, süteménynek való tészta. 2) A gyógyszertárakban tömör vegyíték, törött mondolából, vagy más magvak béléből.

——————————————————————————–
*MONDOLATORTA
(mondola-torta) ösz. fn. Fínomabbféle czukrászsütemény, fínom lisztből, apróra tört mondolabélből, tojás sárgájából, tejből és czukorból.

——————————————————————————–
*MONDOMÁNY
(mon-d-o-mány) fn. tt. mondomány-t, tb. ~ok. 1) Az egyes mondatban azon rész, mely az alanyról állíttatik vagy tagadtatik. 2) Általánosabb fogalom, melynél fogva valamely tárgyat észreveszünk vagy észlelünk, gondolatfogalom, osztály vagy szak, mely ered a gondolat tárgyainak bizonyos osztályokba soroztatásából, Aristoteles szerént tíz osztályba, Kant szerént négy fő osztályba, melyek: mennyiség, minőség, viszony, mikéntiség. (Kategoria).

——————————————————————————–
*MONDORLOK
falu Arad m.; helyr. Mondorlok-ra, ~on, ~ról.

——————————————————————————–
*MONDRA
erdélyi falu Fogaras vidékében; helyr. Mondrá-ra, ~n, ~ról.

——————————————————————————–
*MONDVA
(mond-va) ih. Mondják kézmívekről, melyeket előleges megrendelésre készítenek. Mondva csinált (nem vásári) ruhanemük. Átv. ért. a maga nemében jeles, kitünő.

——————————————————————————–
*MONGOLICZA
l. MANGALICZA.

——————————————————————————–
*MONGOROL; MONGORLÁS
l. MÁNGOROL; MÁNGORLÁS.

——————————————————————————–
*MONIO
falu Krassó megyében; helyr. Monió-n, ~ra, ~ról.

——————————————————————————–
*MONNAIK
régiesen am. mindkettejök, mindegyik, l. MONNÓ alatt.

——————————————————————————–
*MONNAL
elavult ih., mely a régi magyar nyelvemlékekben, nevezetesen a Münch. codexben am. mintegy, csaknem, mintha, pl. Lukács I. “Lakozott pedig ő vele Mária monnal (mintegy) három hónapokban.” Luk. 5. “S betölték monnó hajót, úgyhogy monnal (csaknem) elmerülnének.” Luk. 6. “Bódogok lesztek, mikor tütöket megszidalmaznak, s kivetendik tüneveteket monnal (mintegy) gonoszt.” Luk. 16. “Vala egy néminemő ember, kinek vala folnagya, s ez megócsároltatott ő nála, monnal (mintha) eltékozlotta volna javait.” E szóban alapfogalom a megközelítő hasonlítás, mint ezt a hasonlításra vonatkozó mintegy, mintha rokonértelmü szók, és a megfelelő latin quasi v. fere mutatják. Hunfalvy Pál véleménye szerént, miután gyöke mon, mely a finn nyelvben am. a magyar né ezen öszvetételekben némely, néha: tehát elemezve monval, annyi, mint né-vel, azaz némileg. Ez értelemben rokon hozzá a német manch, a mancher, manchmal származékokban. Szabad választásul ide csatoljuk saját véleményünket. T. i. ,monnal’ némely régieknél mint-el, melynek értelme szintén mintegy, miről Jászay Régi m. nyelv. III. köt. 277. 1, világos bizonyítványokat hoz föl. “Másodszor az egri törökök mintel harmincz számu török gyalog ki jövén Győr alá.” “Harmadszor, mintel tizenhat lovasok Győr alá kijövén.” “Győr alá kijövén mintel másfél száz lovasok.” “Abban tartották meg az várost, mintell négy esztendeig.” “És mintell hat esztendeig ebben summáltatták őket.” Ezekből kitűnik, hogy a mintel jelentésére épen am. mintegy, és hogy régiesen megfelel neki a monnal, latinul quasi, vagy fere. A mintel öszve van téve a mint és el (= ely v. ily), vagy talán mint és vel alkatrészekből; az első a nép szájában gyakran így hallható: minn, pl. a minn mondtam, úgy legyen, és így mint-el v. mint-vel módosítva: minnel; vagy mivel ,mint’ régiesen ,mént’ is, tehát mént-vel vagy ménnel, mély hangon: monnal. Egyébiránt is a mint eredetileg min, azaz mien, mint képesen, képesent, képesint, alkalmasan, alkalmasin, alkalmasint stb. V. ö. MINT. Hogy a gyökben levő i is vastag o v. u-ra változik, seregesen vannak rá példáink, mint: csimbók csombók, csima csoma, csisz csosz, gyilk gyolk, gyim gyom, tik tyúk, lik lyuk, limba lomba, zsizsik zsuzsok, szipogat szopogat stb. Azon vélemény sem látszik alaptalannak, hogy mivel a régieknél olymint (= mintha) öszvetett szó is eléfordul: tehát valamint ,mint-el’ am. mint-ily vagy. (az ily régiesen ely v. el is levén) mintely, mint-el; ,monnal’ is mint-oly-ból származott; az előbbi éleshangu ,mint’ szó az utóbbi mély hanguhoz (mint-oly, minn-oly, minn-ol, monn-ol v. monn-al) alkalmazkodván.

——————————————————————————–
*MONNÓ
elavult régies számnév, mely a mai nyelvben már nem divatozik; a régieknél am. a latin ambo, vagy hellen amjw, azaz kettő együtt véve. A ragozásokat szintúgy fölvette, mint kettő, és más számnevek vagy számjelentő szók. Mai szokás szerint a mindkét, mindkettő felel meg neki, pl. Münch. cod. Máté 9. “De új bort új tömlőkbe eresztenek, s monnó (mindkettő) megtartatik.” Máté 13. “Hagyjátok monnót (mindkettőt) nőni aratásiglan.” Lukács I. “Valának kedig monnók (mindketten) igazak.” Lukács 6. “Nem vezethet vak vakot, nemde monnón (mindketten) a verembe esnek?” Máté 15. “Ha kedig a vak a vakot vezetendi, monnaik (mindkettejök v. mindegyik) a verembe esik.
Hangra és érbelemre rokonnak tartják hozzá a finn moli szót, melynek másod foka molempi. Mi ezen szó eredetét illeti, valószinü, hogy annak első tagja mon, rokon a mind szónak min v. régiesen men gyökével; utóbbi része no pedig hasonulás által a ho szóból változott el, mely megvan a húsz (= ho-tíz, azaz kéttíz) szóban, melynek önállólag is megfelel a sínai heu (= másod), és mongol chu-jar (= kettő, melyben jar csak névrag). Ezek szerént monnó annyi volna mint min-ho vagy men-ho v. mon-ho, mint se-ha öszvetételből lett soha régen sonka (= semba); a men első rész t. i. maga a régi mene vagy meni = mennyi; vagy pedig mind, régiesen: mend. V. ö. MIND. Csupa sínai szókból tévén pedig öszve: man-heu, azaz mindkettő, két egység mindegyütt, kerekszámmal véve. (A sínai man am. teljes, egész).

——————————————————————————–
*MONNÓN
ih. am. mindketten; lásd: MONNÓ alatt.

——————————————————————————–
*MONÓ
falu Közép-Szolnok m.; helyr. Monó-ra, ~n, ~ról.

——————————————————————————–
*MONOK
falu Zemplén m.; helyr. Monok-ra, ~on, ~ról.

——————————————————————————–
*MONOR
mváros Pest, erdélyi falu Kolos m.; helyr. Monor-ra, ~on, ~ról.

——————————————————————————–
*MONORA
erdélyi falu Alsó-Fehér m.; helyr. Monorá-n, ~ra, ~ról.

——————————————————————————–
*MONOROSTIA
falu Arad m.; helyr. Monorostiá-ra, ~n, ~ról.

——————————————————————————–
*MONORÚ
l. MONYORÚ.

——————————————————————————–
*MÓNOSBÉL
falu Borsod m.; helyr. ~bél-be, ~ben, ~ből.

——————————————————————————–
*MONOSOKOR
falu Baranya m.; helyr. Monosokor-ra, ~on, ~ról.

——————————————————————————–
*MONOS-PETRI
falu Bihar m.; helyr. ~Petribe, ~ben, ~ből.

——————————————————————————–
*MONOSTOR (1)
(a hellen-latin monasterium után alakult; a görögben pedig a törzs monoV am. egyes, egyedüli, honnan monazw am. egyedül vagyok vagy élek, és monasthr v. monasthV egyedül élő; szerzetes); fn. tt. monostor-t, tb. ~ok, harm. sz. ~a. Szoros ért. jelenti azon szerzetesek közlakhelyét, kik az egyházi kánonok szerént a monachusok osztályába tartoznak, milyenek a benedekiek, a cisterciták stb. Pannonhegyi, zirczi monostor. Mölki, szentkereszti monostor. Az ily monostorokhoz, kivált német és angol honban nagyobbszerü templomok lévén épitve, különösen ezeket is monostoroknak (Münster) nevezték el, milyen a Westmünster Londonban. Szélesb ért. a szorosabb fegyelmet tartó szerzetesek, péld. kolduló barátok klastromai. A kegyesrendüek és jezsuiták szerzetesházai szokottan: collegiumok. Egyébiránt ,monostor’ szabatosan véve nagyobbszerü szerzeteslakot, pl. apátságot jelent, mint a klastrom v. kolostor.

——————————————————————————–
*MONOSTOR (2)
faluk neve Baranya, Krassó, Szatmár, Temes, Torontál m., BÁTH~, Bács, KAPOLNOK~ v. KÁPOLNAK~, Kővár vid., HÉVIZ~, SZIGET~, Pest m., puszták Bihar, Komárom és Szabolcs m.; helyr. Monostor-ra, ~on, ~ról.

——————————————————————————–
*MONOSTOR-APÁTI
puszta Szala m.; helyr. ~Apáti-ba, ~ban, ~ból.

——————————————————————————–
*MONOSTORI
(monostor-i) mn. tt. monostori-t, tb. ~ak. Monostorhoz tartozó, azt illető, arra vonatkozó. Monostori kertek, szőlők. Monostori fegyelem, életmód. V. ö. MONOSTOR.

——————————————————————————–
*MONOSTOR-PÁLYI
falu Bihar m.; helyr. ~Pályi-ba, ~ban, ~ból.

——————————————————————————–
*MONOSTOR-SZEGH
falu Bács m., erdélyi falu B.-Szolnok m.; helyr. ~Szegh-re, ~ěn, ~ről.

——————————————————————————–
*MONOSZA
puszta Nógrád m.; helyr. Monoszára, ~n, ~ról.

——————————————————————————–
*MONOSZLÓ (1)
férfi kn. A szláv eredetü Minoszlav-ból módosult.

——————————————————————————–
*MONOSZLÓ (2)
falu Szala m.; helyr. Monoszló-ra, ~n, ~ról.

——————————————————————————–
*MONTAJ
puszta Borsod m.; helyr. Montaj-ba, ~ban, ~ból.

——————————————————————————–
*MONTIKA
fn. tt. montikát. Az együttnemzők seregéhez és nősözvegyek rendéhez tartozó növénynem; vaczka polyvás; fészke félgolyóbis; sugárszirma ötnél több, bóbitája nincs, vagy csak hártyakarima; belső virágai sárgák, sugári fejérek vagy sárgák. (Anthemis). Nevét talán monorú, félgolyóbisforma virágfészkétől vette.

——————————————————————————–
*MON-ÚJLAK
l. ÚJLAK.

——————————————————————————–
*MONY
fn. tárgyeset: mony-at v. ~t, tb. ~ak, harm. sz. ~a. 1) A madarak tojása, innen a közdivatu tyukmony v. tikmony, továbbá lúdmony, fürmony stb. Vörhenyeges mint a fürmony. (Km.). 2) A madártojáshoz némileg hasonló, egymással öszvegömbölyödött edényekből és csövekből álló magtartó szeméremrész a férfiaknál és hímállatoknál. Erről nevezik különösen a hímlovat monyas-nak. 3) Elterjedt szokás szerént a hímállatnak, nevezetesen férfinak nemzőveszszeje. – Nincs kétség benne, hogy a mony szóban a gömbölyüség, kerekdedség alapfogalma rejlik, melyet főleg a gömbölyü ajakkal utánzott o hang képvisel, mint a bogy, mogy, szinte gömbölyüt jelentő, és rokonhangu szókban. – Egyszerübb alakban, t. i. m előhang nélkül megfelel neki a hellen won s a latin ovum, melyekkel egyeredetü a német Ei, és szláv jajo, jajcza, jajczo v. vajczo is. Különféle finn szójárásokban: muna, munna, muno, monu. A tatárban Beregszászi szerént: monn vagy muno. Minthogy ezen szó a szeméremtest elnevezésére is használtatik: innen van, hogy némi társadalmi illem miatt tulajdon értelemben már alig használjuk, a helyette tojás vagy pete szóval élünk. Hasonló oknál fogva maradt ki a tisztességes beszédből a szurást jelentő gyak, és némely mások.

——————————————————————————–
*MONYAS
(mony-as), mn. tt. monyas-t v. ~at, tb. ~ak; és fn. tt. monyas-t, tb. ~ok. l. MÉN vagy CSŐDÖR.

——————————————————————————–
*MONYÁSZA
falu Arad m.; helyr. Monyászá-ra, ~n, ~ról.

——————————————————————————–
*MONYATLAN
(mony-atlan) mn. tt. monyatlan-t, tb. ~ok. Mondják férfiról vagy más hímállatról, ha monyát kimetszették, herélt.

——————————————————————————–
*MONYÓK
(mony-ók), mn. tt. monyók-ot. Igen nagy monyu. Az ók mint képző némely szókban nagyitást jelent, pl. pirók igen piros, pofók nagy pofáju, ajók, vastag, nagy ajakú, szemők, nagyszemü.

——————————————————————————–
*MONYORÓ
falu Arad m.; helyr. Monyoró-ra, ~n, ~ról.

——————————————————————————–
*MONYORÓCSKA
puszta Baranya m.; helyr. Monyorócská-ra, ~n, ~ról.

——————————————————————————–
*MONYORÓD
falu Baranya m.; helyr. Monyoród-ra, ~on, ~ról.

——————————————————————————–
*MONYORÓKERÉK
falu Vas m.; helyr. ~kerékre, ~ěn, ~ről.

——————————————————————————–
*MONYORÚ
(mony-orú), mn. tt. monyorú-t, tb. ~k v. ~ak. Alakjára nézve monyhoz hasonló, tojásdad. Monyorú kerék, Sándor István szerint ügyetlen kerékgyártó által csinált tojásdad kerék. Mind képzésre, mind alapértelemre leghasonlóbb hozzá a mogyoró v. mogyoró, minthogy mindkettő gömbölyü kerekdedségre vonatkozik. Elemzésére nézve lásd MONY és MOGYORÓ. Ide tartozik a népnyelvben divatozó bögyörő, azaz a kis férfi gyermekek szeméremteste, mely vastag hangon bogyoró, s nincs kétség benne, hogy gömbölyegségétől vette nevét.

——————————————————————————–
*MOÓR
mváros Fehér m.; helyr. Moór-ra, ~on, ~ról.

——————————————————————————–
*MOPSZ
fn, tt. mopsz-ot. Kis termetü, széles, fekete pofáju, s mogorva tekintetü kutyafaj. Adelung szerént angol eredetü szó, kiknél a mop görbe szájat, s a mope buta embert jelent.

——————————————————————————–
*MOR (1)
nyelvrezegtetés által eredő, s gömbölyített ajkak közől kinyomuló tompa hang, mely egyszerü hangutánzó a morog, moraj, mormol szókban és származékaikban; továbbá innen erednek a morcz, mord, mordány, minthogy mellékértelemben ezek is morajos hangra vonatkoznak. Megegyezik vele a latin murmur, moeror, német: murmeln, murren, hellén, mormurw, muroma, szanszkrit marj v. morj (morog) stb. Különböző eredetüek: morzsa, morzsol.

——————————————————————————–
*MOR (2)
fn. tt. mor-t, tb. ~ok. Tájdivatosan am. a szokottabb mar v. marj, azaz a lónak háta és nyaka között kiülő dombocska. E szóban alapfogalom a magasodás, domborodás, minél fogva az r alaphangu szók azon osztályába tartozik, mely magasat, emelkedettet, domborút jelent, majd előhanggal, majd a nélkül, mint or, orr, orom, orj, hóri, gór, góré, mart, stb. Ide tartozik a feldomborodó kalácsot jelentő morvány is. V. ö. MORVÁNY.

——————————————————————————–
*MÓR
fn. tt. mór-t, tb. ~ok. 1) A rómaiak korában észak-nyugoti Áfrikának Mauritania nevü tartományában, és a szomszéd tengerpartokon lakott barna vagy barnássárga népek, latinul többesben: mauri. Midőn a szerecsenek (arabok) a VII. században Áfrika ezen részét is meghóditották, e név reájok is elterjedett; a VIII. században egész Spanyolországot elfoglalták, és a spanyol történetirók általában móroknak (los Moros) nevezik őket, s mintegy 8 századon keresztül uralkodván Spanyolországban, innen végre kiűzettek és ismét Áfrikába költöztek. 2) Férfi kn. Maurus. Szent Mór apót. Mémelyek hibásan használják Móricz helyett is, melynek Mauritius felel meg, noha talán mindkét szó a maurus latin szóból eredett: legalább ezt tartja a Heyse K. W. l. szótára. 3) Polyvával kevert és meggyúrt sárból, mintával kiszakasztott téglaforma, s napon száritott tömeg, melyet falépitésekre használnak, máskép vájog v. vályog. Ha a mórt kiégetik, tégla lesz belőle Kemenesalján magát a szalmás sárból rakott falat mely néhutt: fecskefal, fecskerakás, nevezik mórnak. Innen úgy látszik, mintha a latin murus, német Mauer, régi felső-német mur, mura, moure stb. szók értelme rejlenék benne. Egyébiránt a magyarban is mor, mart, stb. valami magasat, magasodót jelentenek. V. ö. MOR. A vájog mindenesetre magyarosabb, és a magyarban elemezhetőbb eredetü. V. ö. VÁJOG.

——————————————————————————–
*MORÁCZ
TÓT~, falu Vas m.; helyr. Morácz-ra, ~on, ~ról.

——————————————————————————–
*MORÁGY
falu Tolna m.; helyr. Morágy-ra ~on, ~ról.

——————————————————————————–
*MORAJ
(mor-aj), fn tt. moraj-t, tb. ~ok. Erős, tompa, mor alapu tartós hang. Tenger, förgeteg moraja. Hadsereg moraja. Az elégületlen nép moraja. Megfelel neki a latin murmur, német Gemurre, tót mrmranyi. Képzésre olyan, mint a szintén hangot jelentő: dobaj, robaj, zuhaj, zsibaj, csörej, zörej, dörej szóké. V. ö. MOR hangutánzó.

——————————————————————————–
*MORAVÁN
falu Nyitra m.; helyr. Moraván-ba, ~ban, ~ból.

——————————————————————————–
*MORAVICZA
mváros Temes, puszta Krassó m. helyr. Moraviczá-ra, ~n, ~ról.

——————————————————————————–
*MORCZ
(mor-cz), mn. tt. morcz-ot. Haragos, ki hamar felmordúl. Minthogy pedig a haragos ember vagy más állat egyszersmind másokat bántani hajlandó, tehát jelent kegyetlent is. Továbbá, mint a haragos indulattal és természettel rokon, teszen mogorvát, komor tekintetüt, milyenek a vérengző fenevadak. Morcz kedvü, tekintetü. Morcz természetü. Pápa vidéki szó. Egyértelmü vele: mord, s rokon hozzá, marczona, mely különösen kegyetlenségre hajlandó haragosságot, vadságot jelent, s mely ,morczona’ alakban is eléjön a régieknél, pl. Katalin verseslegendájában:
“Oh morczona genyedt ember,
Istennel mit vereködel.”
(Toldy F. kiadása. 178. l.).

——————————————————————————–
*MORCZONA
l. MARCZONA, és V. ö. MORCZ.

——————————————————————————–
*MORD
(mor-d), egyértelmü a morcz szóval. Származékai: mordiás, mordály, mordon, mordság, mordonkodik. Mellékértelemben, mint hangutánzó, megegyezik vele s lövőszert jelentő mordány törzsöke. V. ö. MOR, MORCZ, MARCZONA.

——————————————————————————–
*MORDÁJ
(mor-d-áj) mn. tt. mordáj-t, tb. ~ok. Erős, bátor, haragos. Mordáj ember. (Kriza J.) Azonos ,mordály’ szóval, tehát jelent általán mord természetüt. V. ö. MORDIÁS, MORDÁJSÁG.

——————————————————————————–
*MORDÁJSÁG
(mord-áj-ság) fn. tt. mordájság-ot; mord természet.
“Mi haszna sokat szólnunk rosz voltodrul
Mordájságoddal való lopásodrul.”
A veszprémi hajdúk levele 1646-ból. (Thaly K. gyüjt.).

——————————————————————————–
*MORDÁLY
(mor-d-ály), mn. tt. mordály-t, tb. ~ok. 1) Titkos boszuálló, ki mord haragból követ el valami gonoszt. Mordály áruló. Mordály gyujtogató. Máskép: mordi (Szabó D.). V. ö. MORDÁJ. 2) Fenevad módjára harapó. Mordály ebek. Mordály tréfák. Megegyezik vele a latin mordaz. 3) Gyilkoló, öldöklő. Mordály puska. Mordály tör. Használtatik főnevül is mordány helyett; l. ezt.

——————————————————————————–
*MORDÁLYOL
(mor-d-ály-ol), áth. m. mordályol-t. Titkos boszuállásból megtámad, megsebesít, meggyilkol valakit. Tájszó. V. ö. MORD.

——————————————————————————–
*MORDÁNY
(mor-d-ány), fn. tt. mordány-t, tb. ~ok, harm. sz. ~a, v. ~ja. Eredetileg alkalmasint titkos gyilkolásra, mások megtámadására szánt kisded puska, melyet könnyü elrejteni. Másképen: mordály, románul: mordáju, tótul: mordarka. Talán ide sorozható a franczia meurtrier, német Mörder, lengyel mordertz, persa mirtan stb. is. V. ö. MORD.

——————————————————————————–
*MORDI
(mor-d-i), mn. tt. mordit. (L MORDÁLY. 1).

——————————————————————————–
*MORDIÁS
(mor-d-i-ás), mn. tt. mordiás-t v. ~at, tb. ~ak. Mord természetü, tekintetü, másokat bántani, megtámadni hajlandó. Alakjára és elemzésére olyan, mint uriás, óriás, kaczkiás. Mind a négy hasonló képzőjü törzsből eredt, ú. m. mordi, úri, óri, kaczki, melyekből lett mordias, úrias, órias, (hórias), kaczkias, s köz szokás által megnyujtva mordiás, uriás, óriás, kaczkiás.

——————————————————————————–
*MORDIÁZ
(mord-i-áz), áth. m. mordiáz-tam, ~tál, ~ott, par. ~z. Valakit mérgesen, rámordulva lehord, leszid. Balaton melléki tájszó.

——————————————————————————–
*MORDÍT, MORDIT
(mor-d-ít) áth. m. mordít-ott, par. ~s, htn. ~ni v. ~ani. Morddá tesz. V. ö. MORD.

——————————————————————————–
*MORDON
(mor-d-on), mn. tt. mordon-t, tb. ~ok. Értelmére nézve l. MORD. Az on csupán nyomatékos toldalék, mint a zord, zordon, vad, vadon, s némely más szókban.

——————————————————————————–
*MORDONKODIK
(mor-d-on-kod-ik), k. m. mordonkod-tam, ~tál, ~ott. Mord indulatok háborgatják.
…”a fájdalom
Mordonkodván keblében.”
Kisfaludy S. (Dobozi Mihály és hitvese).

——————————————————————————–
*MORDONSÁG
(mor-d-on-ság), l. MORDSÁG.

——————————————————————————–
*MORDSÁG
(mor-d-ság), fn. tt. mordság-ot, harm. szr. ~a. Mord indulat, mord természet, mord hajlam.

——————————————————————————–
*MORDUL
(mor-d-ul), ih. Haragos indulattal, tekintettel. Mordul rárivalkodni, ránézni valakire. V. ö. MORD.

——————————————————————————–
*MORDÚL, MORDUL
(mor-d-úl), önh. m. mordúl-t. Haragos, mord hangon kitör. Rámordulní valakire. A jó őreb minden idegen neszre megmordúl.

——————————————————————————–
*MÓRFAL
(mór-fal), ösz. fn. Mórból, azaz vályogból rakott fal. V. ö. MÓR.

——————————————————————————–
*MORFONDI
hangáttétellel alkalmasint am. bomfordi, l. BOMFORDI.

——————————————————————————–
*MORFONDIZ, MORFONDÍROZ
önh. m. morfondiz- v. morfondíroz-tam, ~tál, ~ott. Balatonmelléki tájszó, am. komoran méláz. V. ö. MORFONDI.

——————————————————————————–
*MORGA
(mor-g-a), fn. tt. morgá-t. A patkányok neméhez tartozó emlős állat, melynek kurta, vékony szőrű farka, s felfújt pofája van, s nagyságra a tengeri nyúlhoz hasonló. (Mus marmota).

——————————————————————————–
*MORGÁN
puszta Zala m.; helyr. Morgán-ba, ~ban, ~ból.

——————————————————————————–
*MORGÁS
(mor-og-ás), fn. tt. morgás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Tompa és erős mor mor hangon szólás. A fölháborodott tengernek, förgetegnek morgása. Különösen a haragos embernek, vagy medvének, kutyának ilyetén tompa hangja. Elégületlen népnek morgása. Kutya morgása. Morgásnak mondatik általán minden panaszkodó kikelés, beszéd, melyet az alattvalók a felsőbbség eljárása ellen maguk között tesznek.

——————————————————————————–
*MORGÓ
(mor-og-ó), mn. tt. morgó-t. tb. ~k. Mor mor tompa, erős hangon szóló. Morgó tenger, szélvész. Különösen, haragból, boszúból, elégületlenségből erősen kikelő, panaszra fakadó, mások ellen törő. Morgó alattvalók. A kemény fegyelem ellen morgó katonák. Morgó feleség. Morgó kutyák. Zörgő morgó, am. veszekedő. Főnevül: Morgó Erdélyben, Vásárhely melletti Maros vízágak összeszakadása. Papra morgó, népies és tréfás nyelven: akármiféle égettbor.

——————————————————————————–
*MORGÓDÁS
(mor-og-ó-d-ás) fn. tt. morgódás-t, tb. ~ok. l. MORGOLÓDÁS.

——————————————————————————–
*MORGÓDIK
(mor-og-ó-d-ik), k. m. morgód-tam, ~tál, ~ott. l. MORGOLÓDIK.

——————————————————————————–
*MORGOLÓDÁS
(mor-og-ol-ó-d-ás), fn. tt. morgolódás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Gyakori vagy folytonos morgás, mely haragból, elégületlenségből ered. A zsarolt népnek morgolódásai. V. ö. MORGOLÓDIK.

——————————————————————————–
*MORGOLÓDIK
(mor-og-ol-ó-d-ik) belsz. m. morgolód-tam, ~tál, ~ott. Haragból, elégületlenségből gyakran, vagy folytonosan morog, alattomban egymásnak panaszkodik. Az elmaradt zsold miatt morgolódnak a katonák. A zsémbes asszony morgolódik.

——————————————————————————–
*MORGOS
puszta Nógrád m.; helyr. Morgos-ra, ~on, ~ról.

——————————————————————————–
*MORGYIÁS
tájdivatos kiejtés, a szokottabb mordiás helyett, l. MORDIÁS.

——————————————————————————–
*MÓRICZ (1)
férfi kn. tt. Móricz-ot. Mauritius (talán am. mórfajta). Máskép: Mórocz, v. Mórocza. E nevet több helységek viselik, mint: Móriczfa, Móriczgátja, Móriczhida stb. Különbözik tőle: Mór, l. ezt.

——————————————————————————–
*MÓRICZ (2)
erdélyi falu Doboka m.; helyr. Móriczra, ~on, ~ról.

——————————————————————————–
*MÓRICZFA
puszta Somogy m.; helyr. ~fá-ra, ~n, ~ról.

——————————————————————————–
*MÓRICZFÖLD
mv. Temes m.; helyr. ~földre, ~ön, ~ről.

——————————————————————————–
*MÓRICZGÁT
puszta a Kis-Kunságban, helyr. ~gát-ra, ~on, ~ról.

——————————————————————————–
*MÓRICZHELY
puszta Somogy m.; helyr. ~hely-re., ~ěn, ~ről.

——————————————————————————–
*MÓRICZHIDA
NAGY~, KIS~, faluk Győr m.; helyr. ~hidá-ra, ~n, ~ról.

——————————————————————————–
*MÓRICZMALOM
puszta Somogy m.; helyr. ~malom-ba, ~ban, ~ból.

——————————————————————————–
*MÓRICZ-SZENTE
puszta Győr m.; helyr. ~Szenté-re, ~n, ~ről.

——————————————————————————–
*MÓRICZ-TÖRDEMÉSZ
puszta Győr m.; helyr. ~Tördemész-re, ~ěn, ~ről.

——————————————————————————–
*MÓRIKÁL
visszaható névmással: magát mórikálja, főkép nőről mondják, a ki a farát riszálja. Talán far (rokon hangváltozással mar) szótól eredett, mintha volna: farigál. Szabó Dávidnál olvasható, de ismeretes a Tisza vidékén is.

——————————————————————————–
*MÓRING
fn. tt. móring-ot, harm. szr. ~ja. A német Morgengabe után alakult szó, melynek szoros jelentése szerént am. azon ajándék, melyet a vőlegény első elhálás utáni reggel a menyasszonynak ad, vagy legalább igér; máskép: nászajándék. Szélesb. ért. azon ingó vagy ingatlan, vagy mindkétféléből álló ajándék, melyet eljegyzéskor a vőlegény menyaszszonyának, vagy ez amannak lekötelez; máskép: jegyajándék, menyasszonyi ajándék. Még szélesebb értelemben értetik alatta a hozomány is.

——————————————————————————–
*MÓRINGLEVÉL
(móring-levél) ösz. fn. Bizonyos forma szerint kiadott okmány, mely az úgynevezett móringról szól. V. ö. MÓRING.

——————————————————————————–
*MÓRINGOL
(móring-ol), áth. m. móringol-t. Móring fejében vagyonának bizonyos részét, vagy az egészet is lekötelezi. V. ö. MÓRING.

——————————————————————————–
*MÓRINGOLÁS
(móring-ol-ás) fn. tt. móringolás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Cselekvés, illetőleg kötelezés, mely által móringolnak valamit. V. ö. MÓRINGOL.

——————————————————————————–
*MORJ
(mor-j) fn. tt. morj-at; l. MAR, MARJ főneveket.

——————————————————————————–
*MORKOLÁB
fn. tt. morkoláb-ot, harm. szr. ~ja. 1) A német Markgraf (jelen divat szerént magyarul: őrgróf) szóból alakult. Él vele különösen Heltai. Alakjára nézve olyan, mint a Burggraf után eltorzított porkoláb, mely magyarosan várnagy. 2) Szabó Dávid szerint am. csudaállat; (kincsörző) lidércz, mely a napfogyatkozást is okozza. “Ha a morkoláb a napot teljesen megennné.” (Szabó D.)

——————————————————————————–
*MORKONY
(mur-ok-ony), l. MUROK.

——————————————————————————–
*MORMICZOL
(mor-m-icz-ol) önh. m. mormiczol-t. Magában, dünnyögve lassan mormog.

——————————————————————————–
*MORMICZOLÁS
(mor-m-icz-ol-ás) in. tt mormiczolás-t, tb. ~ok. Magában dünnyögve mormogás.

——————————————————————————–
*MORMOG
(mor-m-og), gyak. önh. m. mormogtam, ~tál, ~ott. Haragját, elégületlenségét, panaszát folytonos mor mor hangon jelenti ki. Mondják némely oktalan állatokról is, mint medvéről, kutyáról. Néha am. értelmetlen tompa hangon olvas vagy beszél. Midőn leczkéit tanulja, mormog. Mormogva imádkozni.

——————————————————————————–
*MORMOGÁS
(mor-m-og-ás), fn. tt. mormogás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Folytonos mor mor hangon nyilatkozó haragoskodás, panaszkodás, boszankodás; dörmögés. V. ö. MORMOG.

——————————————————————————–
*MORMOJÁL
(mor-m-oj-ál v. mor-m-ol-ál) önh. A székelyeknél Gyarmathi szerént am. dong, Kriza J. szerént am. ,duzzog’, ,morrog’ azaz folyvást mormol.

——————————————————————————–
*MORMOL
(mor-m-ol) önh. l. MORMOG.

——————————————————————————–
*MORMOLÁL
l. MORMOJÁL.

——————————————————————————–
*MORMOLÁS
(mor-m-ol-ás) fn. lásd MORMOGÁS.

——————————————————————————–
*MÓROCZ
tt. Móroczot, MÓROCZA, tt. Móroczát, férfi kn. l. MÓRICZ.

——————————————————————————–
*MÓROCZ-KARCSA
l. KARCSA.

——————————————————————————–
*MORODA
falu Arad m.; helyr. Morodá-ra, ~n, ~ról.

——————————————————————————–
*MOROG
(mor-og), önh. m. morog-tam, ~tál, morgott, htn. ~ni. Tompa, erős mor mor hangon szól. Morog a háborgó tenger. Morog a távol förgeteg. Különösen mondják némely állatokról, mint medvéről, kutyáról , midőn valamiért haragusznak. Ha nincs neki kedve, morog mint a medve. (Népd.) A kutya is morog, ha az orrát megütik. (Km.) Emberről szólva am. haragját, elégületlenségét alattomos, elnyomott panaszhangon jelenti ki. A szónok ellen a hallgatóság morogni kezdett. l. MOR hangutánzó.

——————————————————————————–
*MOROTVA (1)
(hihetőleg a latin mortua aqua), fn. tt. morotvá-t. Alló víz, tóvíz, halastó. Mi eredetét illeti, a mor gyökü magyar szókkal fogalmi rokonságban nincsen, hanem vagy rokon a tengert, tavat jelentő s a latin mare után képzett tót: mora, more, s német Moraszt szókkal; vagy a tótban mrtva jelentvén halottas helyet is, e szerint morotva annyi volna mint a közismeretü holtvíz. Vagy leghihetőbben közvetlenül a latin mortua aqua után alakult.

——————————————————————————–
*MOROTVA (2)
puszta Csongrád m. helyr. Morotvá-ra, ~n, ~ról.

——————————————————————————–
*MOROTVÁNY
(morotva-any) fn. tt. morotvány-t, tb. ~ok. l. MOROTVA.

——————————————————————————–
*MOROTVÁNYOS
(morotva-any-os) mn. tt. morotványos-t v. ~at. tb. ~ak. Morotványnyal lepett. Morotványos vidék. V. ö. MOROTVA.

——————————————————————————–
*MOROTVÁS
(morotva-as) mn. tt. morotvás-t v. ~at, tb. ~ak. l. MOROTVÁNYOS.

——————————————————————————–
*MOROTVÁSODIK
(morotva-as-od-ik) k. m. morotvásod-tam, ~tál, ~ott. Morotvássá lesz, azaz holtvizek, mocsárok lepik el. V. ö. MOROTVA.

——————————————————————————–
*MOROVNÓ
falu Nyitra m.; helyr. Morovnó-ra, ~n, ~ról.

——————————————————————————–
*MORROG
l. MORMOG.

——————————————————————————–
*MORSA
l. MORZSA.

——————————————————————————–
*MORSÓKA
l. MORZSÓKA.

——————————————————————————–
*MORTÁLY
fn. tt. mortály-t, tb. ~ok. Fövénynyel kevert mész a kőmíveseknél. A latin mortarium, franczia mortier, német Mörtel, Malter után alakult szó. Magyarosabban néhutt: kóficz.

——————————————————————————–
*MÓRTÉGLA
(mór-tégla) ösz. fn. Sárból vetett vályog, melyet még ki nem égettek.

——————————————————————————–
*MORTY
elvont gyöke vagy törzse mortyos szónak. Hangutánzó, s kevés eltéréssel am. szorty (szortyog) szóban.

——————————————————————————–
*MORTYOS
(morty-os) mn. tt. mortyos-t, vagy ~at, tb. ~ak. A tiszamelléki tájszólásban Nátly József szerént am. szurtos, czirmos, mocskos, mintegy szortyogós.

——————————————————————————–
*MÓRUL
(mór-ul) ih. Mórok módjára; mórok nyelvén. Mórul beszélni, irni, olvasni.

——————————————————————————–
*MORVA (1)
l. MURVA.

——————————————————————————–
*MORVA (2)
fn. és mn. tt. morvá-t. 1) Morvaországnak honosult lakosa; oda való, oda tartozó, ott termett, készült stb. A morvák egy részét hanákoknak nevezik. Morva ácsok, kőmivesek, posztósok. 2) Morvaország. Morvából jött posztógyárosok. 3) Ilynevü folyóvíz.

——————————————————————————–
*MORVA (3)
falu Zemplén m.; helyr. Morvára, ~n, ~ról.

——————————————————————————–
*MORVAI
(morva-i), mn. tt. morvai-t, tb. ~ak. Morvából való, oda tartozó, ott termett, készült stb. Morvai szlávok, morvai gabona, posztó.

——————————————————————————–
*MORVÁNY
(mor-vány), fn. tt. morvány-t, tb. ~ok. harm. szr. ~a. A barkóknál és palóczoknál am. fonott kalács. Pápai Páriz szerint görög-latinul obelias. Ha a fonott kalácsnak azon nemét veszszük, melynek fonadékai feldudorodnak, úgy a morványnak gyöke azon mor, mely dudorodást, magasodást jelent, s rokon hozzá a morj, orj, és a rokonhangu marj. V. ö. MORJ.

——————————————————————————–
*MORVAORSZÁG
(morva-ország) ösz. fn. Az osztrák birodalomhoz tartozó őrgrófság, mely Magyarország, Ausztria, Csehország és Szilézia között fekszik.

——————————————————————————–
*MORVAUL, MORVÁUL
(morva-ul), ih. Morva nyelven. Morvául érteni, beszélni.

——————————————————————————–
*MORVIK
l. MÓRICZ.

——————————————————————————–
*MORZS
elvont törzse morzsa, morzsalék, morzsol stb. szóknak. V. ö. MORZSA.

——————————————————————————–
*MORZSA
(mor-os-a) fn. tt. morzsá-t, kics. ~cska. Általán, azon kis töredékek, melyek dörzsölés, törés, metszés által bizonyos szilárd testektől elhullanak. A követ, sót, kemény agyagot morzsákra törni. A kemény tésztát morzsákra reszelni. A száraz kenyérből, ha metszik, morzsák hullanak el. Innen ezen öszvetételelt: kenyérmorzsa, sómorzsa, kőmorzsa, földmorzsa, turómorzsa, tésztamorzsa. Átv. ért. jelent igen kicsit, igen keveset. Egy morzsát sem hagyott benne. Kérlek, csak egy morzsát adj belőle. Morzsa gyerek, am. igen kicsin. Ez értelemben rokon a csep szóhoz, mely szintén népnyelven kicsit, keveset jelent.
Minthogy a morzsák törés, erőszakos elválasztás által keletkeznek: innen a morzsa szónak a természettel legegyezőbb elemzése ez, hogy gyöke a hangutánzó mor (megfordítva: rom) , s hogy eredeti alakjában mor-os-a, azaz morosó, öszvehúzva: morsa (a székelyeknél), morzsa (általánosabban), mint: dörösöd, dörzsöl, pörösöl, pörzsöl, lebesel, lebzsel, habosol, habzsol stb. alaphangra és értelemre rokonai: murugy, murva, parázs, sőt a mor gyökkel por is, honnan porhanyó stb. Hasonló hozzá a német Brosame, melyet Adelung a régi brosen szótól származtat. Ide sorozhatók a német morsch és mürbe melléknevek is.

——————————————————————————–
*MORZSÁL
(mor-os-a-ál), áth. m. morzsál-t. Valamely szilárd kemény testet morzsákra tördel, dörzsöl. Száraz kenyeret morzsálni a tyúkoknak.

——————————————————————————–
*MORZSALÉK
(mor-os-al-ék) , fn. tt. morzsalékot, harm. szr. ~a, v. ~ja. Morzsaformában elhullott, eltöredezett részecskéi valamely testnek. Kenyérmorzsalék. Só-, kő-, földmorzsalék. A morzsalékot a baromfiaknak adni.

——————————————————————————–
*MORZSALÉKONY
(mor-os-al-ék-ony), mn. tt. morzsalékony-t, tb. ~ak. Ami könnyen morzsolható.

——————————————————————————–
*MORZSALÉKOZIK
(mor-os-al-ék-oz-ik), k. m. morzsalékoz-tam , ~tál , ~ott. Morzsalékokra töredezik.

——————————————————————————–
*MORZSÁLÓDÁS
(mor-os-a-a ló-d-ás) fn tt. morzsálódás-t, tb. ~ok. Morzsákra zúzódás.

——————————————————————————–
*MORZSÁLÓDIK
(mor-os-a-al-ó-d-ik), belsz. m. morzsálód-tam, ~tál, ~ott. Morzsákra törődik, zúzódik. A búzakenyér, ha megszárad, nagyon morzsálódik. Dörgölés között elmorzsálódik a föld.

——————————————————————————–
*MORZSÁNYI
(mor-os-á-nyi) , mn. tt. morzsányi-t, tb. ~ak. Oly kicsi, mint morzsa. Általán a kicsinek, kevésnek jellemzésére használtatik a népnyelvben. Morzsányi kenyere sincs. V. ö. MORZSA.

——————————————————————————–
*MORZSÁS
(mor-os-a-as)), mn. tt. morzsás-t v. ~at, tb. ~ak. Ami könnyen morzsákra töredezik, vagy természeténél fogva morzsákból áll. Morzsás árpakenyér. Morzsás föld. V. ö. MORZSA.

——————————————————————————–
*MORZSIKA
(mor-os-i-ka), kicsiny fn. tt. morzsikát. Igen kis morzsa; igen kevés, igen kicsin. Egy morzsika sónk sincsen. E szóban kettős kicsinyítés van, egyiket az a helyett álló i, másikat a ka jelenti.

——————————————————————————–
*MORZSINKA
(mor-os-in-ka) fn. tt. morzsinká-t. l. MORZSIKA.

——————————————————————————–
*MORZSÓKA
(mor-os-ó-ka), fn. tt. morzsóká-t. Morzsákra tördelt, vagy reszelt tésztából való étek. Balatonmelléki szó. Más tájdivat szerént áttétellel zsormóka, zsurmóka, melytől különbözik a reszelt tészta.

——————————————————————————–
*MORZSOL
(mor-os-ol), áth. m. morzsol-t. Bizonyos szilárd testet dörzsölés által apró részekre tördel. Kukoriczát morzsolni. A csibéknek kenyérbélt morzsolni. Ujjai között a földet összemorzsolni. Átv. ért. kezeit morzsolni am. összehajtogatva egymáshoz dörgölni; továbbá valamit apródonként elfogyaszt, megeszik, megiszik. Beszédközben egy pár itcze bort elmorzsoltunk, tréfás mondat. Elemezve: morosol, mint dörösöl, dörzsöl, peresel, perzsel stb. Hangáttétellel tájdivatosan: zsormol.

——————————————————————————–
*MORZSOLÁS
(mor-os-ol-ás), fn. tt. morzsolás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Bizonyos testeknek apró részekre dörzsölése. Különösen munka neme, mely által valamit morzsolnak. Kukoricza morzsolás. V. ö. MORZSOL.

——————————————————————————–
*MORZSOLAT
(mor-os-ol-at) , fn. tt. morzsolat-ot, harm. szr. ~a. L. MORZSOLÁS; és MORZSA.

——————————————————————————–
*MORZSOLATLAN
(mor-os-ol-at-lan) , mn. tt. morzsolatlan-t, tb. ~ok. Meg vagy el nem morzsolt. Morzsolatlan kukoricza. Határozóként am. morzsolatlanul, morzsolás nélkül.

——————————————————————————–
*MORZSOLGAT
(mor-os-ol-og-at), gyak. áth. m. morzsolgat-tam, ~tál, ~ott, par. morzsolgass. Apródonként, folytonosan morzsol valamit. Esténként kukoriczát morzsolgatni. Átv. ért. lassan-lassan valamely ételt vagy italt elfogyaszt. Jó bor mellett elmorzsolgattak egy nagy kalácsot. V. ö. MORZSOL.

——————————————————————————–
*MORZSOLÓ
(mor-os-ol-ó), mn. tt. morzsoló-t. 1) Aki valamit morzsol. 2) Mivel morzsolnak valamit. Kukoriczamorzsoló vas, gép.

——————————————————————————–
*MORZSOLÓDÁS
(mor-os-ol-ó-dás), l. MORZSÁLÓDÁS.

——————————————————————————–
*MORZSOLÓDIK
(mor-os-ol-ó-d-ik), belsz. m. morzsolód-tam, ~tál, ~ott. Morzsákra, apró részecskékre törődik, dörzsölődik. Morzsolódik a száraz kenyér, ha életlen késsel riszálják, vagy kézzel tördelik. A homokkő könnyen morzsolódik. Hasonértelmü morzsálódik szóval.

——————————————————————————–
*MORZSOLÓGÉP
(morzsoló-gép), ösz. fn. l. MORZSOLÓ 2).

——————————————————————————–
*MORZSOLT
(mor-os-ol-t), mn. tt. morzsolt-at. Amit morzsákra, apró részecskékre zúztak, dörzsöltek, reszeltek, stb. Morzsolt tészta, túró. A morzsolt kukoriczát kiszelelni. Morzsolt kenyérhéjat adni a tyúkoknak.

——————————————————————————–
*MOS (1)
elvont gyök mosoly szóban és származékaiban. Rokon moz gyökkel. l. MOSOLY alatt.

——————————————————————————–
*MOS (2)
áth. m. mos-tam, ~tál, ~ott, par. ~s. 1) Vízzel, vagy más folyadékkal valamely testet megnedvesít, és dörzsöl, hogy azt a rajta levő mocsoktól megtisztítsa. Arczot, kezeket, lábakat mosni. Egyik kéz a másikat mossa, vagy kéz kezet mos. (Km.) Üngöt, gatyát, asztalruhákat mosni. Konyhaedényeket mosni. Posztóból a foltokat kimosni. Innen átv. ért. másnak erkölcsi szennyét, azaz hibáit, vétkeit korholja. Megmosták a fejét szappan nélkül. A keresztvizet is csaknem lemosták róla. Mindig a mas pendelyét mossa. (Kim.). Képes kifejezéssel, bizonyos vád ellen tisztítja, igazolja magát. Kimosni magát a gyanuból. Mosom kezeimet, am. ártatlannak vallom magamat. 2) Szélesb ért. a tisztát a tisztátlantól, a jót a rosztól víz vagy más folyadék által elválasztja. Őrlés előtt az ocsós gabonát megmosni. Aranyat mosni, azaz, öblögetés által az aranyport a fövenytől elválaszani. 3) Folytonos mozgás által öntöz, öblöget Az árvíz a partokat, a házak oldalait mossa. A zápor kimosta a gyönge növényeket.
Hangra és jelentésre nézve leghasonlóbb hozzá a persa mads-idan, német waschen, szanszkrit: maszj, (mos), tót mocsiti (áztatni) stb. E szó lényegét a folyadék susogását utánzó os vagy mos hang teszi, mely fogalmi rokonságban áll a hasonló hangu mocs, pocs, locs, és német wischen, mischen, maischen stb. szókkal; különösen elmosódik származékban és öszvetételben valósággal az ,eltörlődik’ (német verwischen) szó értelmét találjuk.

——————————————————————————–
*MOSADÉK
(mos-ad-ék) fn. tt. mosadék-ot, harm. szr. ~a, v. ~ja. Mosás után megmaradó tisztátlan nedv. Konyhamosadék. Kiönteni a mosadékot.

——————————————————————————–
*MOSAKODÁS
(mos-a-kod-ás) fn. tt. mosakodás-t, tb. ~ok. Cselekvés, midőn valaki mosakodik.

——————————————————————————–
*MOSAKODIK
(mos-a-kod-ik, v. mos-ak-od-ik), gyak. k. m. mosakod-tam, ~tál, ~ott. Saját testének mosásával foglalkodik. E szóban a közép-képző ak maga a gyakorlatot jelentő ag (og, ěg, ög), vagyis az egész akod am. ogat. Ilyenek marakodik, tolakodik, furakodik, verekedik, melyeknek (ik nélkül) áthatólag megfelelnek: mosogat, marogat, tologat, furogat, vereget.

——————————————————————————–
*MOSÁS
(mos-ás), fn. tt. mosás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. 1) Cselekvés, mely által valamit mosunk. Kézmosás, lábmosás, fejmosás. Ruhamosás, edénymosás. Mosásba adni a fehérruhát. 2) Így nevezik azon gödrös helyeket, melyeket a víz öblögetése túrt, valamint az ily öblögetés által elhordott földet is. A sok vízmosás miatt nem lehet a hegyre kocsin menni. A vízmosás ellepte a hegy lába alatt levő réteket, földeket; helyesebben: vízmosat.

——————————————————————————–
*MOSÁSBÉR
(mosás-bér) ösz. fn. Bér, melyet a mosásért, különösen a szennyes ruhaneműk megtisztításaért fizetnek. A cselédnek mosásbért adni.

——————————————————————————–
*MOSÁSOS
(mos-ás-os) mn. tt. mosásos-t vagy ~at, tb. ~ak. Ahol egy vagy több mosás van. Használják leginkább vízmosásos öszvetett szóban; helyesebben: vízmosatos.

——————————————————————————–
*MOSAT
(mos-at) fn. tt. mosato-t. A mosás eredménye, mosás által, mosásból bekövetkezett vagy bekövetkezendő állapot. Innen vízmosás helyett helyesebben élnek vízmosat szóval. Egy mosat fehér ruha, több darabból álló ruhanemű, amelyeket egy alkalommal (egy vagy folyvást több napon stb.) ki lehet mosni, és a mosással járó egyéb teendőket is, pl. lugozást, vasalást stb. elvégezni.

——————————————————————————–
*MOSATÉK
(mos-at-ék) l. MOSADÉK.

——————————————————————————–
*MOSATLAN
(mos-atlan), mn. tt. mosatlan-t, tb. ~ok. 1) Amit ki nem mostak; mocskos, szenynyes. Mosatlan ruhák. Meg nem tisztított, rosz részeitől el nem választott. Mosatlan gabona. Mosatlan aranypor. V. ö. MOS. Határozóként am. mosatlanul, szennyesen.

——————————————————————————–
*MOSDÁS
(mos-d-ás), fn. tt. mosdás-t, tb. -ok, harm. szr. ~a. Maga mosása. V. ö. MOSDIK.

——————————————————————————–
*MOSDAT
(mos-d-at) áth. m. mosdat-tam ~tál, ~ott, par. mosdass. Eszközli, hogy valaki mosdjék, megmosdjék. Reggelenként mosdatni a gyermekeket. Átv. ért. nedvesít, öntözget, fölfrisít.
“Reggeli szellőcske mosdatja hűs árral,
Csillan imitt-amott repeső bogárral.”
Arany, Buda halála.

——————————————————————————–
*MOSDATLAN
(mos-d-atlan) , mn. tt. mosdatlan-t , tb. ~ok. Aki magát meg nem mosta; ki meg nem mosdott. Mosdatlan kéményseprő. Átv. ért. erkölcsileg tisztátlan. Mosdatlan száj, mely szemtelen, trágár, csunya, undok dolgokról beszél. Mosdatlan beszéd. Mosdatlan kézzel nyúlni valamihez. Határozóként am. mosdatlanul, meg nem mosdottan.

——————————————————————————–
*MOSDATLANSÁG
(mos-d-atlan-ság), fn. tt. mosdatlanságot, harm. szr. ~a. Tulajd. ért. mosdatlan állapot. Átv. ért. beszédbeli tisztátalanság, szemtelenség, trágárság. Holmi mosdatlanságokon hahotázni.

——————————————————————————–
*MOSDATLANUL
(mos-d-atlan-ul), ih. Magát meg nem mosva; mocskosan, piszkosan, szurtosan, szennyesen. Mosdatlanul kimenni az utczára. A gyermekeket mosdatlanul hagyni.

——————————————————————————–
*MOSDIK
(mos-d-ik), k. m. mosd-ott, htn. ~ni v. ~ani. Maga magát , különösen arczát , kezeit mossa. Fölkelés után megmosdani. Borral mosdik, kolbászszal törölközik. (Km.). Mondják a macskáról és nyulról, midőn első lábával pofáját simogatja. Igekötőkkel: kimosdik, megmosdik. Ez igében a visszaható cselekvés értelme rejlik, t. i. a cselekvést a középképző d, a visszahatást az ik jelenti.

——————————————————————————–
*MOSDÓ
(mos-d-ó), mn. és fn. tt. mosdó-t. 1) Aki vagy ami mosdik. Mosdó leány. Mosdó része, mosdó czicza. 2) Mivel , vagy miben valaki mosdik. Milyen a mosdó, olyan a kendő. (Km.) Midőn azon főnevekhez járul, melyek a mosdás eszközeül használtatnak, a melyekkel rendesen öszvetett szókat alkot, szintén főnevül tekinthető, ú. m.: mosdóedény, mosdókorsó, mosdómedencze, mosdótál, mosdóvíz.

——————————————————————————–
*MOSDÓASZTAL
(mosdó-asztal), ösz. fn. Asztal, melyen mosdani szoktak, melyen a mosdó eszközök vannak elhelyezve.

——————————————————————————–
*MOSDÓEDÉNY
(mosdó-edény) , ösz. főnév. Edény, melyben mosdóvizet tartanak, vagy melyből mosdanak.

——————————————————————————–
*MOSDÓKÁD
(mosdó-kád), ösz. fn. Kád, melyben mosdanak, melyet főleg zuhanyok alatt szoktak tartani.

——————————————————————————–
*MOSDÓKORSÓ
(mosdó-korsó), ösz. fn. Korsó, melyben mosdóvizet tartanak.

——————————————————————————–
*MOSDÓMEDENCZE
(mosdó-medencze), ösz. fn. Medencze, melyben mosdani szokás. V. ö. MEDENCZE.

——————————————————————————–
*MOSDÓSZER
(mosdó-szer), ösz fn. Mosdásnál használt mindenféle szer, pl. korsó, tál, szappan stb.

——————————————————————————–
*MOSDÓTÁL
(mosdó-tál), ösz. f. Mosdásra való tál, vagy tálforma edény.

——————————————————————————–
*MOSDÓVÍZ
(mosdó-víz), ösz. fn. Víz, melylyel mosdunk.

——————————————————————————–
*MOSÉRCZ
(mos-ércz), ösz. fn. Homokból, porondokból víz által kiöblögetett érczrészek.

——————————————————————————–
*MOSHATÓ
(mos-hat-ó), ösz. mn. Amit mosni, kimosni lehet. Mosható kelmék, keztyük.

——————————————————————————–
*MOSHELY
(mos-hely), ösz. fn. Általán hely, péld. a házban, vagy patakon , folyón, hol mosni szoktak.

——————————————————————————–
*MOSKÓCZ
falu Turúcz m.; helyr. Moskócz-ra, ~on, ~ról.

——————————————————————————–
*MOSKOTÁR
mn. tt. moskotár-t, tb. ~ok. Tájdivatosan am. muskotály.

——————————————————————————–
*MOSLÉK
(mos-ol-ék), fn. tt. moslék-ot, harm. szr. ~ja. Általán azon tisztátalan, mocskos nedv, mely a mosás után hátramarad. A moslékot kiönteni. Különösen a főző és evő edényekről lemosott maradék, melyet korpával keverve a sertéseknek adnak. Még szorosb ért. korpából, árpalisztből, vágott tökből, stb. vízzel leöntött, és meghabart eledel a sertések vagy tehenek, göbölyök stb. számára. Megvető ért. zavaros, csunya, undok ital, vagy levesétel, melyről a közmondás igy szól: Moslékot a disznóknak szoktak adni, nem embernek. Ez nem bor, hanem moslék.

——————————————————————————–
*MOSLÉKCSATORNA
(moslék-csatorna), ösz. fn. Csatorna a házakban, illetőleg udvarokban, hová a moslékot önteni szokták.

——————————————————————————–
*MOSLÉKOS
(mos-ol-ék-os) mn. tt. moslékos-t, v. ~at, tb. ~ak. 1) Moslékkal leöntött, becsunyított. Moslékos vágott tök a sertések számára. 2) Amiben moslékot tartanak. Moslékos sajtár, dézsa, hordó.

——————————————————————————–
*MOSLICZA
l. MUSLICZA.

——————————————————————————–
*MOSNICZA
falu Temes m.; helyr. Mosniczára, ~n, ~ról.

——————————————————————————–
*MOSÓASSZONY
ösz. fn. Nőszemély, ki különösen mások szennyes ruháinak mosásával foglalkodik, és keresi kenyerét. Maga kezére dolgozó, napszámba fogadott mosóasszony.

——————————————————————————–
*MOSÓBÁNYA
falu Közép-Szolnok m. helyr. ~bányá-ra, ~n, ~ról.

——————————————————————————–
*MOSÓBÉR
(mosó-bér), ösz. fn. Bér, melyet a szennyes ruhanemük mosásaért fizetni szokás.

——————————————————————————–
*MOSÓBORZ
(mosó-borz) ösz. fn. Borzfaj. (Melis lotor) l. BORZ.

——————————————————————————–
*MOSÓCZ
mváros Turócz m. , falu Nyitra m.; helyr. Mosócz-ra, ~on, ~ról.

——————————————————————————–
*MOSÓDÉZSA
(mosó-dézsa), ösz. fn. Dézsa, melyben különösen a mocskos konyhaedényeket (rékasokat) mosogatni szokták.

——————————————————————————–
*MOSÓDIK
(mos-ó-od-ik) belsz. m. mosód-tam, ~tál, ~ott. Mintegy saját erejéből vagy közrehatásával van a mosásnak alávetve; leginkább el kötszóval am. eltörlődik. A még nedves festett fal vagy kép, ha hozzá érnek, elmosódik. Átv. ért. idő jártával sok kép elmosódik emlékezetünkből.

——————————————————————————–
*MOSÓFA
(mosó-fa), ösz. fn. Nyellel ellátott hoszukás, négyszögből álló falapoczka, melylyel a mosónők a gorombább szövetü ruhákat csapkodják, mi a kútak mellett, vagy patakok, folyók szélén úgynevezett mosószékeken szokott véghez vitetni. Tréfás, népies kifejezéssel: szegény szappan. Gúnyosan mosófa lábu-nak nevezik a tertyedtlábu, lúdtalpu embert.

——————————————————————————–
*MOSÓFŰ
(mosó-fű), ösz. fn. Növénynem a harasztok seregéből, melynek sásforma éles leveleivel a konyhaedényeket zsúrolják. Különösen használtatik e végre a kannamosófű, máskép: zsurlófű (equisetum hyemale.)

——————————————————————————–
*MOSOGAT
(mos-og-at), gyak. áth. m. mosogattam, ~tál, ~ott, par. mosogass. Széles ért. többfélét, vagy valamit gyakrabban mos.
“Fehér lábát mosogatja,
Hej, hideg a viz, nem állhatja.”
(Népd.)
Szorosb ért. a szennyes, mocskos házi , különösen konyhaedényeket megmossa. Ebéd után mosogatni, elmosogatni. Ez értelemben jobbára önhatólag, tárgyesetes viszonynév nélkül használtatik.

——————————————————————————–
*MOSOGATÁS
(mos-og-at-ás), fn. tt. mosogatás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Többfélének, vagy bizonyos testnek gyakori mosása. Különösen, a szennyes, mocskos edényeknek, vagy mint Csalóközben mondják, a rékasoknak megmosása. A szolgáló lásson a mosogatáshoz.

——————————————————————————–
*MOSOGATÓ
(mos-og-at-ó) mn. és fn. tt. mosogató-t. Aki mosogat, vagy amivel, amiben mosogatnak. Mosogató leány. Mosogató dézsa. Főnévként am. mosogató edény.

——————————————————————————–
*MOSÓGÓCZ
(mosó-gócz), ösz. fn. Gócz, vagy katlan, hol a mosni való ruhát lúgban kifőzik.

——————————————————————————–
*MOSÓGÖDÖR
(mosó-gödör) ösz. fn. A bányaműhelyekben kipadlózott gödör, melyben az érczeket mosás által tisztogatják, elválasztják.

——————————————————————————–
*MOSÓHÁZ
(mosó-ház), ösz. fn. Nagyobb házaknál, pl. intézetekben, szállodákban stb., különös épület, vagy a háznak valamely hátraeső része, hol a szennyes ruhát mosni szokták. Szélesb ért. minden mosóasszony laka.

——————————————————————————–
*MOSÓJEGYZÉK
(mosó-jegyzék) ösz. fn. Jegyzék, a mosásba adott ruhanemüekről, és az érettök járó mosóbérről.

——————————————————————————–
*MOSÓKÁD
(mosó-kád), ösz. fn. Kádforma faedény, melyben ruhákat mosnak.

——————————————————————————–
*MOSÓKAMRA
(mosó-kamra), ösz. fn. Kamra, mely különösen mosásra van rendelve.

——————————————————————————–
*MOSÓKAS
(mosó-kas) ösz. fn. Kas, melyben valamit mosnak, pl, midőn gyapjut, vagy szört tesznek bele, s a vízbe merítik, hogy a rajta levő mocsoktól megtisztuljon.

——————————————————————————–
*MOSÓKATLAN
(mosó-katlan) ösz. fn. Katlan, melybe a mosóüstöt teszik, hogy benne a szennyes ruhát lúggal kifőzzék.

——————————————————————————–
*MOSÓKEFE
(mosó-kefe) ösz. fn. Kefe, melylyel a mosónők a ruhákat mosáskor dörzsölik. A mosókefe hamar kivásítja a ruhákat.

——————————————————————————–
*MOSÓKÖTÉNY
(mosó-kötény) ösz. fn. Goromba, daróczos kelméből való kötény, melyet a ruhamosók, illetőleg mosónők maguk elé kötnek.

——————————————————————————–
*MOSÓKURUGLYA
(mosó-kuruglya) ösz. fn. Kuruglya a bányaintézetekben, melylyel a bányagödörben mosott érczet forgatják, keverik.

——————————————————————————–
*MOSÓLÚG
(mosó-lúg) ösz. fn. Lúg, melyet a szennyes ruhák mosásánál használnak, illetőleg melyben a durvább szövetü ruhákat kifőzik.

——————————————————————————–
*MOSOLY
(mos-oly), fn. tt. mosoly-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Azon különös kedélyi tünemények között, melyek a nevetés neme alá tartoznak, legmérsékeltebb nyilatkozat, s mint olyan bizonyos gyöngédséget, finomságot, simaságot fejez ki, még akkor is, midőn némi visszatetszésből, gúnyból ered. Szelíd, nyájas, barátságos mosoly. Szánakozó, fájdalmas mosoly. Tetsző, valamit helybenhagyó, szerelmi mosoly. Gúngos mosoly. A mosoly abban különbözik a nevetés minden egyéb fokozataitól, hogy hangra nem fakad, vagy legfölebb bizonyos elzárt hüm hüm-féle orrdünyögéssel vegyül, s csupán az ajkak egyengetésében, öszvecsucsorításában vagy széthuzásában áll. Miért a dolog természetével ellenkezőt nem állítunk, ha azt mondjuk, hogy gyöke mos a gömbölyödő vagy széthúzódó ajakak mozgását utánozza, s rokon a mocz, moczczan és moz, mozog szókhoz. Ezen alaphang rejlik a szánszkrit szmi gyökben mely némi áttétellel a magyar mos gyökkel majdnem ugyanazon hangokból áll. De ide tartoznak az angol smile (olvasd szmájl), német schmuntzeln szók is; ebben az sch hang csak előtét lévén, mely a svéd mysa szóban is már szintén nem létezik; így jönnek öszve a mocs és Schmutz, az ír és Schmier , az ék és Schmuck, az olu és Schmelcz stb. Ide tartozik a szláv szmejem v. szmjékám is. V. ö. MOSOLYOG.
A valódi hangos nevetés fokozatai nyelvünkben következők: ihog, vihog v. mihog, melynek jellemhangja az éles, élénk, vékony i, s megfelel neki a hi hi! milyenen a gyermekek, a csintalankodó fiatalok jelentik ki pajzán kedvöket; nevet, (régiesen: mevet), mely: a maga nemében szerény, és mérséklett, alapja a nyilt e s megfelel neki az indulatszó: he he!; hahota, hahotáz, szélesebb kedvre mutató kitörése a kedélynek, megfelel neki a tárt szájjal ejtett indulatszó ha ha!; kaczag, kaczagás, a hahotánál annyiban erősebb, mennyiben a k torokhang keményebb a h-nál; röhög, tisztátalan, rekedt, erős torokhang, mely legidomtalanabb, vagy ostobaságra mutató, nyers kedélyi kitörés, és hasonló az örülő lónak hangjához, midőn pl. az abrakot hozzák neki, vagy eltávozott, elveszett csikaját megtalálja.

——————————————————————————–
*MOSOLYG
l. MOSOLYOG.

——————————————————————————–
*MOSOLYGÁS
(mos-oly-og ás), fn. tt. mosolygás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. A kedélynek sajátságos állapota, midőn valaki mosolyog. Mosolygás által mutatott nyájasság. Gúnyos mosolygás. Szelíd, fájdalmas mosolygás.
“És láng vala sohajtása ,
Felhős hajnal mosolygása.”
Kisfaludy S.
“Zöld erdő zúgása,
Vadgalamb szólása,
A szegény legénynek
Szája mosolygása.”
Népdal.
V. ö. MOSOLYOG.

——————————————————————————–
*MOSOLYGÓ (1)
(mos-oly-og-ó) mn. tt. mosolygó-t, tb. ~k. Aki vagy ami mosolyog. Mosolygó ajk, száj, arcz, szemek. Világos felhőnek, mosolygó menyecskének nem jó hinni. (Km.). Mosolygó ellenségnél nincs ártalmasabb. V. ö. MOSOLYOG.

——————————————————————————–
*MOSOLYGÓ (2)
puszta Szabolcs m.; helyr. Mosolygó-ra, ~n, ~ról.

——————————————————————————–
*MOSOLYODÁS
(mos-oly-od-ás) fn. tt. mosolyodás-t, tb. ~ok. Mosolyra fakadás. Elmosolyodás. V. ö. MOSOLYODIK.

——————————————————————————–
*MOSOLYODIK
(mos-oly-od-ik) k. m. mosolyodtam, ~tál, ~ott. Arczán, különösen ajakán a kedélynek azon nyilatkozata keletkezik, melyet mosolynak nevezünk; mosolyra fakad. Ezen ige az illető állapot kezdetére, vagy egyszerüségére vonatkozik, s különbözik tőle a mosolyog, mely az állapot tartósságát, folytonosságát jelenti. Nem mind barátod, a ki rád mosolyodik. (Km.). Leginkább használtatik el ígekötővel. Valamin elmosolyodni.

——————————————————————————–
*MOSOLYOG
(mos-oly-og) önh. m. mosolyogtam, ~tál v. mosolyg-ottam, mosolyg-ottál, mosolyg-ott, htn. ~ni v. mosolyg-ani. Ajakait folytonos mosolyra egyengeti. Kresznerics értelmezése szerént úgy tesz, mintha ajakait mosná, öblögetné. V. ö. MOSOLY. Nyájasan, szelíden, szánakozólag, fájdalmasan, gúnyosan mosolyogni. Rámosolyogni valakire. Még a szeme is mosolyog. Átv. értelemben mondják bizonyos szép külsejü tárgyakról, melyek mintegy kinálkoznak. Ezen szép almák csak úgy mosolyognak az emberre. Költői nyelven: mosolyog a szép tavasz, a kies mező, a szelíd hold stb.
“Megszűnt minden fuvalom,
S mosolygott a fájdalom.”
Kisfaludy S.
“Keszthelyi partnak evez ladikom, mosolyognak előmbe
A szeretett tájék öblei s árboczai.”
Berzsenyi.

——————————————————————————–
*MOSÓMALOM
(mosó-malom) ösz. fn. Malomféle gép vagy készület a bányákban, mely által az érczrészeket az idegennemüektől elválasztják s megtisztítják.

——————————————————————————–
*MOSÓMEDVE
(mosó-medve) ösz. fn. A medvék neméhez tartozó vadállat Amérika melegebb tartományaiban, melynek sűrű , bodros szörü farka s hosszu hegyes orra van. Nevét onnan kapta, hogy minden eledelét, mielőtt megenné, vízbe mártogatja, s talpával megdörzsöli, mintha kimosná. (Ursus lotor).

——————————————————————————–
*MOSON, MOSONI
l. MOSONY, MOSONYI.

——————————————————————————–
*MOSÓNÉ
(mosó-né) fn. tt. mosónét. Szabatosan azt tenné: mosó ember neje, azonban a közéletben ,mosónő’ értelemben használtatik.

——————————————————————————–
*MOSÓNŐ
(mosó-nő) ösz. fn. Nőszemély, ki fehérnemüek mosásával foglalkodik, s keresi kenyerét.

——————————————————————————–
*MOSONY
(mos-ony), fn. tt. Mosony-t, helyr. ~ba, ~ban, ~ból. Mezőváros a Dunának azon ága mellett, mely Pozsonytól Győrfelé foly. A gabonakereskedésnek ezelőtt egyik fő rakhelye. Minthogy mind e városnak vidéke, mind a róla nevezett vármegye jobbára sík, vizenyős, illetőleg mocsáros területet foglal el: legvalószinűbb, hogy gyöke mos rokon a mocs mocsár szókkal. Németül Wieselburg, hihetőleg am. Wiesenburg. Adelung szerént a wiesen szóban a nedvesség alapfogalma rejlik. Van ilynevü falu is Erdélyben, a székelyföldi Maros székben.

——————————————————————————–
*MOSONYI
(mos-ony-i), mn. tt. mosonyi-t, tb. ~ak. Mosonyból való, oda tartozó, arra vonatkozó stb. Mosonyi gabnakereskedők, raktárak. V. ö. MOSONY.

——————————————————————————–
*MOSONYVÁRMEGYE
(Mosony-vármegye) , ösz. fn. A Dunántúli kerülethez tartozó vármegye, mely Pozsony, Győr, Sopron vármegyék, és Ausztria között fekszik. V. ö. MOSONY.

——————————————————————————–
*MOSÓPÉNZ
(mosó-pénz) ösz. fn. 1) l. MOSÓBÉR. 2) Azon pénz, melyet valaki mosás fejében szerződött bér gyanánt szolgájának fizet. Itt a cselédekre nem mosatnak, hanem mosópénzt adnak nekik.

——————————————————————————–
*MOSÓPUTTON
(mosó-putton) ösz. fn. Ásványok mosására használt putton, kivált a gáliczhutákban.

——————————————————————————–
*MOSÓRONGY
(mosó-rongy) ösz. fn. Rongyféle kelme-szövet, melyet különösen az edények mosásánál súrolásra, törölgetésre stb. használnak.

——————————————————————————–
*MOSÓSZÉK
(mosó-szék) ösz. fn. Négy magas lábon álló, hosszúkás padféle állvány, melyre a kutak mellett, vagy a patakok-, folyók-, tavakban mosók a megáztatott gorombábbnemü ruhát ráfektetik, s ide-oda forgatva mosófával veregetik. Különbözik Szapulószék.

——————————————————————————–
*MOSÓSZIVACS
(mosó-szivacs) ösz. fn. Szivacs, melynek különösen mosásra, mosdásra veszik hasznát, pl. a kis gyermekeknél, a fürdőben stb.

——————————————————————————–
*MOSÓTA
(mos-ó-ta), fn. tt. mosótá-t. 1) A bányaintézetekben azon épület, melyben az érczeket, nevezetesen a fémeket mossák. 2) A folyók zátonyain azon helyek, hol az úgynevezett aranyászok aranymosással foglalkodnak.

——————————————————————————–
*MOSÓTEKNŐ
(mosó-teknő) ösz. fn. Teknő, melyben mosni szoknak, különböztetésül másféle, pl. sütőteknőtől. Bükfából kivájt, deszkákból ragasztott mosóteknő.

——————————————————————————–
*MOSÓTEKNŐKE
(mosó-teknőke) ösz. fn. Kis teknő, melynek ruhamosásra veszik hasznát. Van ilyféle teknőjök az érczmosóknak is.

——————————————————————————–
*MOSÓÜST
(mosó-üst) ösz. fn. Üst, vagy réz- vagy vasfazék, melyben a szennyes ruhát mosás előtt lúgos vízzel kifőzik.

——————————————————————————–
*MOSÓVÍZ
(mosó-víz) ösz. fn. Víz, melylyel mosnak. Mosóvíznek jobb az esőlé, és folyóvíz, mint a kútvíz. Mosóvizet a Dunából hozatni.

——————————————————————————–
*MOST
(ma-s-t), időhatárzó. Jelen, legujabb, legutolsó időben, e pillanatban. Ellentétei az elmultra nézve: akkor, azelőtt, hajdan, multkor stb., a jövőre nézve: ezután, utóbb, később, jövőben stb. Nem úgy van most, mint volt régen. (Népd.) Akkor és most, nagy a különbség. Most is, ezután is. Határozatlan ellentéte: máskor. Most nem lehet, majd máskor. Fölveszi a határvető ig ragot: mostig, pl. tegnaptól mostig nem ettem egy falatot. Elejétől mostig. E szó mind tájdivat mind a régi nyelvemlékek szerént mast, mely nem egyéb, mint a jelen időt jelentő ma (hodie, nunc) származéka. V. ö. MA. Mi képzését illeti, a ma gyökből egyszerű s képzővel lett az elavult ma-s melléknév, innen pedig t képzővel a határzó mast, mint örömest, vegyest, képest, az elavult eleszt stb. Hogy az ősi nyelvben egyszerü mássalhangzók odaragasztása által és pedig a gyök véghangzójának megnyujtása nélkül is képződtek új szók, több példa van rá, ilyenek tol, tosz, a to; tesz, vesz, lesz, megy, hisz, visz, a te, ve, le, me, hi, vi; – rom, rosz, roskad, rozzan a ro gyökökből stb. E hasonlat szerént hangzik röviden a mast is.

——————————————————————————–
*MOSTAN
(ma-s-t-an), időhatárzó. Értelmére nézve l. MOST. Az an hangzatossági toldalék, nem képző, épen úgy, mint a régenten, hajdantan időhatárzókban. Ezen alakban hajlandób is a ragok fölvételére, ú. m. mostanig, mostanra, mostantól, mostani, mostanság, mostanában.

——————————————————————————–
*MOSTANÁBAN
(ma-s-t-an-a-ban) ih. Mostani időben.

——————————————————————————–
*MOSTANI
(ma-s-t-ani), mn. tt. mostani-t, tb. ~ak. Jelen időbeli, jelen pillanatnyi. Mostani állapotunk nem a legkedvezőbb. Mostani magad viseletével megelégszem. Milyen a mostani kor a régihez képest!

——————————————————————————–
*MOSTANIG
(ma-s-t-an-ig, ih. Jelen időig, a jelen pillanatig. Mind mostanig nem tudunk felőle semmit. Egész mostanig dolgoztam. Tegnaptól mostanig folyvást esik az eső.

——————————————————————————–
*MOSTANIGLAN
(ma-s-t-an-ig-lan,) nem egyéb mint nagyobb nyomatosság, vagy hangzatosság végett megtoldott mostanig, l. ezt.

——————————————————————————–
*MOSTANKOR
(mostan-kor), ösz. fn. és ih. Mint fn. tárgyesete: mostankor-t, tb. ~ok; hanem e helyett szokottabb a mostani vagy mai kor. Mint ih. azt jelenti: mostani korban vagy időben.

——————————————————————————–
*MOSTANKORI
(mostan-kori) ösz. mn. A mostani korból való, mostani korral járó, mostani korhoz illesztett.

——————————————————————————–
*MOSTANRA
(ma-s-t-an-ra) ih. Jelen időre, ezen korra. Mostanra mondta, hogy itt legyek.

——————————————————————————–
*MOSTANSÁG
(ma-s-t-an-ság) tájdivatos ib., a szokottabb mostan helyett.
“Én nem tudom, e nép mire
Gyűl mostanság.”
Arany J. (Buda halála).
Fölvesz némely ragokat is: mostanságig, mostanságban, mostansággal. V. ö. MOSTAN.

——————————————————————————–
*MOSTANTÓL
(ma-s-t-an-tól). A fogva v. kezdve szókkal egyesülve használtatik, s am. a jelen időtől. Mostantól fogva vigyázóbb leszek. Mostantól kezdve hat hétig fürdőket használok.

——————————————————————————–
*MOSTIG
(ma-s-t-ig) ih. A jelen időig. Máskép mostanig.

——————————————————————————–
*MOSTOHA
(most-ha) l. a czikk végén); mn. tt. és fn. mostohá-t. 1) A szülők és gyermekek közti rokonságviszonyra vonatkozva, mostoha apa azon férfi, ki a gyermeknek édesanyját az édesapa halála után elvette, mostoha anya azon nő, ki a gyermek édesanyjának halála után annak apjához ment férjhez. Mostoha gyermek am. a nőnek előbbi férjétől nemzett, vagy a férjnek elébbi, nejétől szült gyermek. 2) A testvérek közti rokonságot illetőleg, mostoha testvérem, a mostoha apának vagy anyának az előbbi házasságból lett gyermeke. Ez értelemben a mostohák között semmi vérrokonság nincsen. 3) Így nevezik azon szülötteket is, kik egy apától, de más-más anyától, vagy egy anyától, de más-más apától származtak. Az előbbiek apul testvérek, anyul mostohák, az utóbbiak anyul testvérek, apul mostohák; németesen szólva féltestvérek. A mostoha név a rokonság mellékágaira is alkalmaztatik, pl. mostoha nagybátya v. nagynéne, am. a mostoha apának vagy mostoha anyának férfi vagy nőtestvére. 4) Azon lélektani tapasztalatnál fogva, mely szerént a mostohák nem viseltetnek gyermekeik iránt oly szeretettel és gyöngédséggel, milylyel az édes szülék: a mostoha jelent szeretetlent, gyöngédtelent, hideg, keményszivüt, különösen ilyen anyát. Innen a népszerü közmondás: Egy jó mostoha anya volt, azt is az ördög elvitte.
“Édes Katóm, ki se jöhetsz te tán soha,
Úgy becsukott az a guta vén mostoha.”
Csokonai.
5) Képes kifejezéssel am. rosz, gonosz, ellenkező. Mostoha időket élünk. Mostoha sorsra jutottunk. Mostoha szerencse.
Németül a mostoha stief, mely Adelung véleménye szerént jelent oly valamit, mi a valódinak, igazinak ellentéte, tehát ál, hamis, valótlan. Görögül a mostoha anya mhtruia és mostoha apa mhtruioV, amaz némi gúnyos csipősséggel am. anyácska; hasonló jelentés rejlik a tót maczocha szóban, mely nem egyéb, mint a matka (anya) kicsinlése v. keveslése. Latinul noverca, mely, úgy látszik, azt akarja jelenteni, hogy a mostoha valami új, s ellentéte a réginek, mintha volna novelea, novella t. i. mater. Valószinüleg a magyar mostoha szóban is ezen alapfogalom rejlik, miszerént törzsöke volna a jelen, legújabb időt jelentő most, Mátyusföldén mostha, tehát mostha anya. Ha itt a ha am. a valaha, mindenha, néha, soha, időhatárzókban létező ha, úgy mostoha annyit tenne, mint mostani időbeli, ellentétben a régi, a megholt, az elmult apával vagy anyával. Tájdivatosan még: mustoha, mustaha, mostaha. A közép a v. o csak könnyebb kiejtésre szolgál segédül.

——————————————————————————–
*MOSTOHAFIVÉR
(mostoha-fi-vér) ösz. fn. l. MOSTOHATESTVÉR alatt.

——————————————————————————–
*MOSTOHAI
(most-ha-i), mn. tt. mostohai-t, tb. ~ak. 1) Mostohának szokása szerént való. Mostohai bánásmód, keménység, szigorúság, szeretetlenség. V. ö. MOSTOHA. 2) Mostohát illető, ahhoz tartozó stb. Mostohai javak.

——————————————————————————–
*MOSTOHÁLKODIK
(most-ha-al-kod-ik) , k. m. mostohálkod-tam, ~tál, ~ott. Mostoha apa vagy anya gyanánt bánik a gyermekekkel. Átv. ért. mondjuk a kedvezőtlen időről, sorsról, szerencséről. V. ö. MOSTOHA.

——————————————————————————–
*MOSTOHÁN
(most-ha-an) ih. Mostoha szülék, különösen mostoha anya módjára, azaz gyöngédtelenül, keményen, szeretet nélkül. V. ö. MOSTOHA.

——————————————————————————–
*MOSTOHANŐVÉR
(mostoha-nővér) ösz. fn. l. MOSTOHATESTVÉR alatt.

——————————————————————————–
*MOSTOHASÁG
(most-ha-ság) fn. tt. mastohaság-ot, harm. szr. ~a. Gyöngédtelenség, szeretetlenség, mely a mostoha szülék ilyetén tulajdonságához hasonló. Átv. ért. időnek, sorsnak, szerencsének mostohasága, am. kedvezőtlen állapota, minemüsége. V. ö. MOSTOHA.

——————————————————————————–
*MOSTOHASÁGOS
(most-ha-ság-os) mn. tt. mostohaságos-t v. ~at, tb. ~ak. Nyomatékosabb kifejezése az átv. értelmü mostoha szónak, am. igen kedvezőtlen. Mostohaságos idők.

——————————————————————————–
*MOSTOHÁSKODIK
(most-ha-as-kod-ik) lásd MOSTOHÁLKODIK.

——————————————————————————–
*MOSTOHATESTVÉR
(mostoha-test-vér) ösz. fn. 1) Oly testvér, akinek vagy apja vagy anyja nekem (a másiknak) mostohám; különösebben ha férfi mostohafivér-nek, ha nő: mostohanővér-nek hívatik. 2) l. MOSTOHA, 2).

——————————————————————————–
*MOSTOHAUL
(most-ha-ul) ih. Mostohák módjára, gyöngédtelenül, szeretetlenül, ellenkezőleg, kedvezőtlenül. V. ö. MOSTOHA.

——————————————————————————–
*MOSZ
elvont gyöke moszt, és egyik értelemben moszat szóknak és származékaiknak. Rokon egy részről mocs gyökkel, más részről majsz törzsökkel, (,majszol’ szóban), és musz gyökkel (,muszol’ szóban).

——————————————————————————–
*MOSZAT
(mosz-at, illetőleg: moh-oz-at), fn. tt. moszat-ot, harm. szr. ~ja. 1) A lopvanőszök seregéből való növénynem, melynek némely fajai, mint a lapony, zuzmó, csőbibircs, tarjag, kitetsző termésű vagy gyümölcsűek, más fajai, mint a pörs, kocsony, zákány, vízfonál, ki nem tetsző gyümölcsűek. Elemére nézve legrokonabb hozzá ez értelemben moh. 2) l. MASZAT.

——————————————————————————–
*MOSZATOS
(mosz-at-os) mn. tt. moszatos-t v. ~at, tb. ~ak. l. MASZATOS.

——————————————————————————–
*MOSZKA
fn. és mn. tt. moszká-t. Azon keletéjszaki szláv nép neve Európában, melyet másképen orosz-nak nevezünk. A moszka név Moszkva nevü régi fővárosuktól vétetett.

——————————————————————————–
*MOSZKAGÉM
(moszka-gém) ösz. fn. l. DOBOSGÉM.

——————————————————————————–
*MOSZKAORSZÁG
(moszka-ország) ösz. fn. Széles ért. oroszbirodalom. Különösen azon tartomány, melynek fővárosa Moszkva.

——————————————————————————–
*MOSZKAPRÉM
(moszka-prém) ösz. fn. Szűcsök nyelvén am. mint moszkák módjára készített prém, báránybőrből.

——————————————————————————–
*MOSZKAUL, MOSZKÁUL
(moszka-ul) ih. Moszkák nyelvén, oroszul. Moszkául érteni, beszélni, írni.

——————————————————————————–
*MOSZKOVA, MOSZKVA
fn. tt. Moszková-t v. Moszkvá-t; helyr. Moszkvá-ba, ~ban , ~ból. Az orosz birodalomnak régi fő- s az orosz czárnak második székvárosa.

——————————————————————————–
*MOSZT
(mosz-t) fn. tt. moszt-ot, harm. szr. ~ja. 1) Mocs, mocsok, piszok, melyből lett mosztolódik. Rokon maszat szóval s muszol igének musz gyökével. 2) Kriza J. szerént a székelyeknél am. mosztalék v. morzsalék. 3) A gyümölcsnek belcsutkája, torzsája, máskép: mosztika (Szabó D.)

——————————————————————————–
*MOSZTALÉK
l. MOSZTOLÉK.

——————————————————————————–
*MOSZTIKA
(mosz-t-i-ka) fn. et. mosztikát. L. MOSZT, 3).

——————————————————————————–
*MOSZTOL
(mosz-t-ol) áth. m. mosztol-t. A székelyeknél am. elmorzsál, megzúz. Megmosztolja mint a fogatlan, vénasszony a török buzát. (Tájszótár). “A megmosztott gerezdekről a kertész észrevette, hogy ott valakinek lenni kell.” (Székely népmese. Kriza J. gyüjt.) Máskép: muszkotol. V. ö. MOSZ gyök.

——————————————————————————–
*MOSZTOLÉK
(mosz-t-ol-ék) fn. tt. mosztolékot. Kriza J. szerént a székelyeknél am. morzsalék; a gyümölcsnek elhányt héja s rohadt darabjai. Egérmosztolék, egér által apróra őrölt, rágcsált gabona- vagy kenyérrészecskék.

——————————————————————————–
*MOSZTOLÓDIK
(mosz-t-ol-ó-d-ik), belsz. m. mosztolód-tam, ~tál, ~ott. Mocskolódik, piszkolódik, maszatosodik. Gyöke mosz rokon a mocs, maszat, muszol szókhoz.

——————————————————————————–
*MOT
elavult vagy elvont gyök, melyből motal, motóla, motonoz, motoz, motozik, motorász, motyog származnak. Alapfogalom mindezekben a mozgás, miért mot (másképen mat) gyökhöz legközelebb áll moz; szanszkritul math am. mozgat.

——————————————————————————–
*MOTESICZ
ALSÓ~, FELSŐ~-, faluk Trencsín m.; helyr. Motesiczre, ~én, ~ről.

——————————————————————————–
*MOTKÓ-SZENTKERESZT
falu Liptó m.; helyr. ~Szentkereszt-re, ~ěn, ~ről.

——————————————————————————–
*MOTOL
(mot-ol) önh. m. motol-t. l. MOTOZ.

——————————————————————————–
*MOTÓLA
(mot-ól-a) fn. tárgyeset: motólát, l. MATÓLA.

——————————————————————————–
*MOTÓLÁL
l. MATÓLÁL.

——————————————————————————–
*MOTONOZ
(mot-on-oz) önh. m. motonoz-tam, ~tál, ~ott, par. ~z. Kezeit ide-oda jártatva, mozgatva, tapogatódzva keres valamit. A sötétben majd fél óráig motonozott míg süvegére lelt. Valakinek útjában ténfereg. A helyett, hogy a dologban segítene, mindég csak előttem motonoz. (Tájszótár). Rokonértelmü vele a hangutánzó kotonoz; valamint ,motorász’ szóval: ,kotorász’. Gyöke a mozgást jelentő mot, melyhez rokon moz.

——————————————————————————–
*MOTORÁSZ
(mot-or-ász) önh. m. motorász-tam, ~tál, ~ott, par ~sz. Kezével tapogatódzva, különösen bizonyos üregbe, pl. zsebbe, erszénybe, zacskóba nyúlva keresgél. Ugyan ezen értelmü a kotorász. Gyöke mot, melyből lágyabb képzővel motolász, s keményebbel motorász származott. A székelyeknél matarász. V. ö. MOT.

——————————————————————————–
*MOTORÁSZÁS
(mot-or-ász-ás) fn. tt. motorászás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Tapogatódzva, különösen valamely üregbe, pl. zsebbe, erszénybe nyulva keresgélés.

——————————————————————————–
*MOTORKÁL
(mot-or-ka-al) gyak. önh. m. motorkál-t. Kezeit jártatva, valamibe nyúlva s ott tapogatódzva keresgél. Máskép: motorász.

——————————————————————————–
*MOTORKÁLÁS
(mot-or-ka-al-ás) fn. tt. motorkálás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Tapogatódzva keresgélés.

——————————————————————————–
*MOTORNYA
(mot-or-nya) fn. tt. motornyát. Szabó Dávid szerént am. holmi szemetes töredék, gazzal kevert szalmatörek. Valószinüleg itt oly gizgaz értetik, melyet vagy kézzel, gereblyével, villával kotortak öszve, vagy milyet az árvíz a partokra kihány. E szerint egy eredetü motorász, és rokon kotorász igével.

——————————————————————————–
*MOTOVILCZ
falu Vas m.; helyr. Motovilcz ra, ~on, ~ról.

——————————————————————————–
*MOTOZ
(mot-oz) áth. m. motoz-tam, ~tál, ~ott, par. ~z. Tapogatva keres, vizsgál, kutat valamit. Különösen holmi árukat, vagy egyéb ingó jószágokat sorról sorra felhányva, szemügyre vesz. A harminczadokon, vámvonalokon megmotozni az áruládákat, az utasokat. Kimotozni az elrejrett irományokat. V. ö. MOT, MOTOZIK.

——————————————————————————–
*MOTOZÁS
(mot-oz-ás) fn. tt. motozás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. 1) Cselekvés, mely által valaki tapogatódzva keres, vizsgál, kutat valamit. Motozás végett megállítani az áruszállitó szekereket. V. ö. MOTOZ. 2) Szenvedő állapot, midőn valamely állat, különösen a júh megzabál, s ennek következtében vonaglik, reszket, ide-oda forog. motozik.

——————————————————————————–
*MOTOZIK
(mot-oz-ik) k. m. motoz-tam, ~tál, ~ott, par. ~zál. Mondják különösen juhról, midőn gyomorterhelés, zabálás következtében vonaglik, rángatódzik, vagy épen megdöglik. A kövér, vizes legelőtől megmotoztak a juhok. Alkalmazzák emberre is, kivált megvetőleg, vagy átkozólag szólva, s am. csömörlik. Motozzál meg bele! Gyöke mot, a mozgás fogalmát fejezi ki.

——————————————————————————–
*MOTOZÓ (1)
(mot-oz-ó) fn. tt. motozó-t. Pénzügyörségi tiszt vagy szolga, ki a harminczadokon, vagy vámokon átkelő árukat s idegen földről hozott czikkeket megkutatja, megvizsgálja. V. ö. MOTOZ.

——————————————————————————–
*MOTOZÓ (2)
(mot-oz-ó) mn. Csömörbajtól vonagló, hánykolódó. Motozó birka. V. ö. MOTOZIK.

——————————————————————————–
*MOTRING
fn. l. MATRING.

——————————————————————————–
*MOTSZAN, MOTSZANÁS
lásd: MOCZCZAN, MOCZCZANÁS.

——————————————————————————–
*MOTY
1) Motyó gyöke; 2) hangutánzó, mely egyszersmind mozgásra is vonatkozik a motyog származékban.

——————————————————————————–
*MOTYÓ
(moty-ó) fn. tt. motyó-t. Útravaló, és pedig zsákba, tarisznyába, vagy akármely takaróba, göngyölgetett holmi. Legközelebb áll hozzá: batyu. Ugy látszik, hogy e szóban alapfogalom a gömbölyödés, gombolyodás, minél fogva gyöke moty rokon bogy, mogy, bongy, bony gyökökhöz , valamint batu, batyu, bugyor, podgyász is közel állanak bogy-hoz; melylyel ismét magas hangon: begy, bengy is egyeznek. V. ö. BOGY, MOGY, BONY, BENGY.

——————————————————————————–
*MOTYOG
(moty-og) önh. m. motyog-tam, ~tál, ~ott. Oly emberről mondják népies nyelven, ki valaminek végrehajtásában igen lassan halad, mintha csak motonozna, motorászna. A ty hangban némi gúny is látszik rejleni, mintegy a cselekvésbeli lágyság, puhaság, hanyagság kifejezéseül. Minthogy pedig a lotyog igével szeret együtt járni: totyog-motyog, e rokonságnál fogva némi hangutánzásra is vonatkozik.

——————————————————————————–
*MOTYOGÁS
(moty-og-ás) fn. tt. motyogást, tb. ~ok. Cselekvés, midőn valaki motyog.

——————————————————————————–
*MOYS
falu Trencsín m.; helyr. Moys-ra, ~on, ~ról.

——————————————————————————–
*MOZ
elavult vagy elvont gyök, melyből a gyakorlatos mozog, mozgat, továbbá, mozdít, mozdúl, és ezek származékai erednek. Alapfogalom benne a veszteglésnek ellentéte, vagyis, a nyugvó helyzetnek megszünése. Ami moz vagyis mozdúl, mozog, az az előbbi helyzetét odahagyja, vagy hagyogatja és így a nyugvóponttól vagy végképen, vagy váltakodva távolodik, miszerént mellékfogalomképen a továbbra haladás, távolodás értelme is lappang benne. Gyökelemre és jelentésre nézve megfelel neki a szanszkrit math (mozgat), latin moveo, noto.

——————————————————————————–
*MOZAIK
fn. tt. mozaik-ot. Közvetlenül a franczia mosaďque után képzett szó, s jelent oly képmüvet, melyben az alakok festett kő- vagy üvegdarabkákból mesterségesen vannak öszverakva és ábrázolva. Középkori latin nyelven: opus musivum, görög nyelven: mouseton, mely a régi görögöknél muzsák templomát, továbbá akadémiát stb. jelentett, melyből vették át a ,muzeum’ szót is.

——————————————————————————–
*MOZAIKARANY
(mozaik-arany) ösz. fn. Kénnel, higanynyal és hugyaggal vegyített czin, mely sárga szine miatt az aranyhoz hasonló, s melynek festésre és irásra szokták hasznát venni.

——————————————————————————–
*MOZAIKEZÜST
(mozaik-ezüst) ösz. fn. Czin, keneny és higanyból készített vegyíték a festőknél.

——————————————————————————–
*MOZAIKFESTÉS
(mozaik-festés) ösz. fn. A festészetben mozaikszerü eljárás; vagy maga az ily mű is.

——————————————————————————–
*MOZAIKMŰ
(mozaik-mű) ösz. fn. l. MOZAIK.

——————————————————————————–
*MOZDÍT, MOZDIT
(moz-d-ít) áth. m. mozdít-ott, par. mozdíts. htn. ~ni v. ~ani. Valamely veszteglő testet arra kényszerít, hogy nyugvó helyét odahagyja, hogy más helyre jusson, vagy más irányt vegyen. Aki jár, felváltva mozdítja lábait. Úgy néz, hogy szempilláját sem mozdítja. Oly beteg, hogy kezét sem képes mozdítani. E terhes szekeret két ló sem mozdítja meg. A követ elmozdítani az útból. Az asztalt előbbi helyére visszamozdítani. A karót kimozdítani a földből. Átv. ért. valamely erkölcsi dolgot, vagy személyes állapotot veszteglő helyzetéből kivesz. Előmozdítani valamely ügyet, személyt. Nem előre, hanem hátramozdítja szerencsénket. V. ö. MOZOG.

——————————————————————————–
*MOZDÍTÁS, MOZDITÁS
(moz-d-ít-ás) fn. tt. mozdítás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Cselekvés, mely által valamit, v. valakit nyugvó helyének elhagyására késztenek.

——————————————————————————–
*MOZDÍTATLAN, MOZDITATLAN
(moz-d-ít-atlan), l. MOZDÍTLAK.

——————————————————————————–
*MOZDÍTHATATLAN, MOZDÍTHATLAN
(moz-d-ít-hat-[at]lan) mn. tt. mozdíthatatlan-t, tb. ~ok. Amit vagy akit mozdítani nem lehet, pl. ami bizonyos helyhez ragadt, vagy sulya a mozgató erőnél nagyobb stb. Átv. ért. bizonyos kedélyi állapotban megrögzött, pl. makacs, nyakas , hajthatatlan, véleményétől, szokásától semmikép el nem álló stb. Határozóként am. mozdíthatatlanul, meg nem mozdíthatólag.

——————————————————————————–
*MOZDÍTHATATLANUL
(moz-d-ít-hat-atlan-ul) ih. Oly állapotban, melyben valami meg nem mozdíttathatik.

——————————————————————————–
*MOZDÍTHATLAN
l. MOZDÍTHATATLAN.

——————————————————————————–
*MOZDÍTLAN
(moz-d-ít-lan) mn. tt. mozdítlan-t, tb. ~ok. Amit meg nem mozdítottak, ami nyugvó helyén veszteg áll. A nagy bútorokat mozdítlan állapotban hagyni. Határozóilag am. mozdítlanul.

——————————————————————————–
*MOZDÍTLANUL
(moz-d-ít-lan-ul) ih. Mozdítlan állapotban, a nélkül, hogy megmozdították volna. A terhes szekér mozdítlanul a kátyúban maradt.

——————————————————————————–
*MOZDÍTÓ, MOZDITÓ
(moz-d-ít-ó) mn. és fn. tt. mozdító-t. Aki vagy ami mozdít. Mozdító erő. Szerencsét előmozdító ajánlatok, pártfogások. Mint főnév jelent oly személyt, ki bizonyos ügynek folyását megkezdi, ki másokat rábír, hogy veszteglő állapotukat elhagyják , s működjenek , hogy valamibe kezdjenek, stb.

——————————————————————————–
*MOZDONY
(moz-d-ony) fn. tt. mozdony-t, tb. ~ok. Gép, erőmű, melynek rendeltetése valamit mozdítni s mozgatni, pl. a gőzhajókon, a gőzkocsizásnál stb.

——————————————————————————–
*MOZDÚL, MOZDUL
(moz-d-úl) önh. m. mozdúl-t. 1) Vesztegleni megszün, nyugvó helyét odahagyja, mozgó állapotba teszi magát. Mozdulni lehet a) belerőből, mint az állatok általán, b) külerőszak következtében, mint a lelketlen testek, pl. mozdúl a szekér, midőn a lovak megrántják, mozdúl a falevél, midőn szél éri. Igekötőkkel: kimozdúl, meg-, elmozdúl. 2) Átv. ért. kedélyi állapota változik, közönyös lenni megszün. V. ö. MOZOG.

——————————————————————————–
*MOZDÚLÁS, MOZDULÁS
(moz-d-ul-ás) fn. tt. mozdulás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. 1) Cselekvés, midőn valamely állat belerejénél fogva helyét, v. helyzetét változtatni kezdi. Az ellenség mozdulását észrevenni. Az ár minden mozdulásra vigyáz, melyet a fogoly tesz. 2) Szenvedő állapot, midőn valamely veszteglő test külerőnél fogva mozdúl. Kerekek, gépek mozdulása. Falevelek mozdulása. V. ö. MOZDÚL.

——————————————————————————–
*MOZDÚLAT, MOZDULAT
(moz-d-úl-at) fn. tt. mozdúlat-ot, harm. szr. ~a. Maga az elvont értelemben vett mozdulás, mint tény. Minden mozdulatából kitetszik, hogy indulatos ember. Helyéből egy mozdulatot nem tett. Kedélyre vonatkozva am. egy-egy változat a nyugvó kedélynek állapotán.

——————————————————————————–
*MOZDÚLATLAN, MOZDULATLAN
(moz-d-úl-atlan) mn. tt. mozdúlatlan-t, tb. ~ok. Veszteg. maradó, nyughelyét, vagy helyzetét nem változtató. Mozdulatlan hegyek, szikladarabok. Különösen mozgékony testekre vonatkozólag, ami a külső erőnek hiánya miatt veszteg marad. Mozdulatlan gépek, malmok. Állatokat illetőleg, aminek mozgó inai veszteg állapotban vannak, különösen, magát helyhez kötő, makacs, tunya stb. Mozdulatlan csökönyös ló. Mozdulatlan henye. Átv. ért. közönyös kedélyü, kinek nyugalmát semmi sem zavarja meg; továbbá föltételeiben állhatatos, szilárd. Határzóként am. mozdulatlanul.

——————————————————————————–
*MOZDULATLANSÁG
(moz-d-ul-at-lan-ság) fn. tt. mozdulatlanság-ot, harm. szr. ~a. Tulajdonság, melynél fogva valami v. valaki mozdulatlan állapotban létezik, különösen, mely szerént önerejénél fogva mozdulni nem képes. Átv. ért. kedélyi közönyösség vagy bizonyos kedélyi állapotban megrögzöttség, átalkodottság; szilárdság. V. ö. MOZDÚLATLAN.

——————————————————————————–
*MOZDULATLANUL
(moz-d-úl-atlan-ul) ih. Veszteg maradva, se kül-, se belerőnél fogva helyét vagy helyzetét, vagy irányát nem változtatva. Kedélyre és akaratra vonatkozva, am. mint közönyösen, meg nem indúlva; a feltétel mellett állhatatosan, szilárdan. V. ö. MOZDÚLATLAN.

——————————————————————————–
*MOZDULHATATLAN, MOZDULHATLAN
(moz-d-ul-hat-[at]lan) mn. tt. mozdulhatatlan-t tb. ~ok. Ami vagy aki sem külső, sem belső erőnél fogva mozdulni nem képes. Mozdulhatlan hegyek. Mozdulhatlan inaszakadt. Egyébiránt, ami magában mozdulhatlan, az külerőnél fogva mozdulható lehet, pl. a lelketlen testek. Átv. ért. igen tompult érzékü. V. ö. MOZDÚL.

——————————————————————————–
*MOZDULHATATLANSÁG, MOZDULHATLANSÁG
(moz-d-úl-hat-[at]lan-ság), fn. tt. mozdulhatatlanságot. Mozdulhatlan állapot vagy tulajdonság.

——————————————————————————–
*MOZDULHATATLANUL
(moz-d-ul-hat-[at]-lan-ul) ih. Mozdulatlan állapotban, vagy módon.

——————————————————————————–
*MÓZES
l. MÓZSES.

——————————————————————————–
*MÓZESFALU
falu Szatmár m.; helyr. ~faluba, ~ban, ~ból.

——————————————————————————–
*MOZGA
Göcsejben am. mézga; Plander Ferencz szerént pedig ugyanott csontvelőt is jelent.

——————————————————————————–
*MOZGADOZ
(moz-og-ad-oz) gyak. önh. m. mozgadoz-tam, ~tál, ~ott, par. ~z. Ismételve, folyton, gyakran, vagy kicsinyezve mozog.

——————————————————————————–
*MOZGADOZÁS
(moz-og-ad-oz-ás) fn. tt. mozgadozás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Ismételt, gyakori, vagy folytonosan tartó mozgás.

——————————————————————————–
*MOZGALMAS
(moz-og-al-om-as) mn. tt. mozgalmas-t v. ~at, tb. ~ak. Mozgalmat magában foglaló; mozgalommal teljes. Mozgalmas idők.

——————————————————————————–
*MOZGALMASSÁG
(moz-og-al-om-as-ság) fn. tt. mozgalmasság-ot. Mozgalmas állapot vagy tulajdonság.

——————————————————————————–
*MOZGALMI
(moz-og-al-om-i) mn. tt. mozgalmi-t, tb. ~ak. Mozgalomra vonatkozó.

——————————————————————————–
*MOZGALOM
(moz-og-al-om) fn. tt. mozgalmat, harm. szr. ~a. Átv. ért. divatozik, s am. bizonyos élénk járáskelés, mely rendkivüli érdekből szokott eredni, különösen, a kedélyeknek szokottnál élénkebb változatai. Lázadást, forradalmat megelőző mozgalmak. Vásári, ünnepélyi mozgalom. Az iparban, kereskedésben különös mozgalmat venni észre. Az alapértelemnek nagyobb terjedelmet kölcsönöz, mint mozgás.

——————————————————————————–
*MOZGÁS (1)
(moz-og-ás) fn. tt. mozgás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Szenvedő vagy cselekvő állapot, midőn valami vagy valaki mozog. Levél mozgása. Kezek, lábak mozgása. Levegőnek, víznek mozgása. Beteg embernek, dolgozó kézmivesnek mozgása. Mozgásba jönni. Valamit mozgásba hozni. Moztani ért. egyszerű, egyenletesen sebesedő, lassudó, öszvetett stb. mozgás.

——————————————————————————–
*MOZGÁS (2)
(méz-ga-as) mn. tt. mozgás-t v. ~at, tb. ~ak. Göcsejben am. mézgás. Tavaszkor mozgásak a fák. Mozgás cseresznye-, baraczkfák.

——————————————————————————–
*MOZGAT
(moz-og-at) gyak. áth. m. mozgattam, ~tál, ~ott, par. mozgass. Valamit mozgóvá tesz; eszközli, hogy valami mozogjon. A szél mozgatja a faleveleket. Nagy fát mozgatsz. (Km.). Az égi testeket láthatatlan, erő mozgatja. Némely gépeket emberi kéz, némelyeket víz, vagy gőz stb. mozgat. V. ö. MOZOG.

——————————————————————————–
*MOZGATAG
(moz-og-ad-ag) mn. tt. mozgatagot. l. MOZGÉKONY.

——————————————————————————–
*MOZGATÁS
(moz-og-at-ás) fn. tt. mozgatás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Müködés, mely valamit mozogni késztet. A mozgó tárgynak nevével öszvetett szót alkothat, mint: famozgatás, lábmozgatás, fülmozgatás. V. ö. MOZOG.

——————————————————————————–
*MOZGATHATATLAN, MOZGATHATLAN
(moz-og-at-hat-[at]lan) mn. tt. mozgathatatlan-t, tb. ~ok. Amit mozgatni nem lehet. Mozgathatatlan agg tölgy. Határozóként nm. mozgathatatlanúl.

——————————————————————————–
*MOZGATÓ
(moz-og-at-ó) mn. tt. mozgató-t. Aki vagy ami mozgat valamit. Mozgató erő.

——————————————————————————–
*MOZGÉKONY
(moz-og-ék-ony) mn. tt. mozgékony-t, tb. ~ak. Ami természeténél, alkotásánál fogva mozogni hajlandó, ami könnyen mozog. A falevelek mozgékonyak. A gép alkotásánál és rendeltetésénél fogva mozgékony. Átv. ért. sürgő, forgó, élénk. Mozgékony városi nép.

——————————————————————————–
*MOZGÉKONYAN
(moz-og-ék-ony-an) ih. Mozgékony állapotban, folytonosan mozogva.

——————————————————————————–
*MOZGÉKONYSÁG
(moz-og-ék-ony-ság) fn. tt. mozgékonyság-ot, harm. szr. ~a. Tulajdonság, melynél fogva valami vagy valaki mozgékony. Különösen, élénkség, fürgeség. V. ö. MOZGÉKONY.

——————————————————————————–
*MOZGÓ
(moz-og-ó) , mn. tt. mozgó-t. Ami bel- vagy kűlerőnél fogva mozog. Az állatok mozgó lények. Szüntelen mozgó gép. Mozgó falevelek. Széltől mozgó faágak. Mozgó sereg, tábor, azt tenné: sereg, mely utban, menőben van; de katonai műnyelven mely elindulásra, menésre, hadviselésre el- és felkészült. Mozgó híd , melyet föl lehet szedni s odább szállítani. Mozgó ideg, mint az állati mozgás szerve.

——————————————————————————–
*MOZGOLÓDIK
(moz-og-ol-ó-d-ik) belsz. m. mozgolód-tam, ~tál, ~ott. Bizonyos szenvedés vagy kényelmetlenség, vagy nyugtalanság miatt folytonozan ide-oda mozog. Viszketege miatt szüntelen mozgolódik. Átv. ért. kedélye nyugtalankodik. A nép valamit forral, mert nagyon mozgolódik.

——————————————————————————–
*MOZGONY
(moz-og-ony) fn. tt. mozgony-t, tb. ~ok. Általán fölcserélik mozdony szóval; de ,mozgony’ (,mozog’ szóból alkotva) inkább oly művet vagy gépet jelent, mely magától mozog vagy látszik mozogni, különösen ami mást semmi esetre nem mozdít, pl. az óramű; ,mozdony’ pedig mozd törzsénél fogva alkalmazható mind arra, ami maga ,mozd’-úl, mind arra a mi ,mozd’-ít.

——————————————————————————–
*MOZGONYMÍVES
(mozgony-míves) ösz. fn. Mozgonyokat készítő míves, gyáros.

——————————————————————————–
*MOZGÓSÍT
(moz-og-ó-s-ít) áth. m. mozgósít-ott, htn. ~ni v. ~ani. Mozgóvá tenni; különösebben katonai műnyelven: indulásra, hadviselésre el- és felkészíteni, képessé tenni. (Mobilisiren).

——————————————————————————–
*MOZGÓSZER
(mozgó-szer) ösz. fn. l. MOZGONY.

——————————————————————————–
*MOZGÓVÁTÉTEL
(mozgóvá-tétel) ösz. fn. A katonai műnyelven mozoghatóvá, azaz elindulásra, hadviselésre képessé tevés. V. ö. MOZGÓSÍT.

——————————————————————————–
*MOZOG
(moz-og) gyak. önh. m. mozog-tam v. mozgottam, ~tál v. mozgottál, mozgott, htn. ~ni v. mozgani. Helyét vagy helyzetét folytonosan változtatja, pl. midőn lép, repül, száll stb. Ellentéte: vesztegel, nyugszik, pl. midőn valami egy helyen áll, fekszik, hever stb. Mozog az óramutató, midőn az óra jár. Mozognak a gép kerekei. Mozog a dobogó szív. Mozog az erekben, a vér. Az állatok önerejöknél fogva mozognak. Nem mozog a levél szél nélkül. (Km.). Ezen igének gyöke moz, melyhez legrokonabb a latin moveo, V. ö. MOZ. Népies nyelven néha elébe tétetik: izeg v. izog, pl. izeg-mozog. Az ilyetén öszvetételekben az első szó rendesen kicsinyítő a második nagyító jelentéssel bir, miszerént izeg am. apró, mozog am. nagyobb helyváltozásokat teszen. V. ö. IZĚG.

——————————————————————————–
*MOZOGÁNY
(moz-og-ány) mn. tt. mozogány-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a v. ~ja. Székely tájszólás szerént nagy testü, magas, vastag ember, mintha mozgana alatta a föld, mikor megyen. (Tájszótár). Alsó Vágmelléken mozolány, máskép: mazolány, kevés változtatással ellenkezőt jelent, úgymint hitvány, satnya embert, melylyel rokon a ,mazna’ szó is. l. ezt. Különben a nyelvszokás a szók eredeti ős jelentését hol tágasb, hol szélesb értelemben használja, pl. ragyiva szó Mátyusföldön am. csinos, tiszta, mintegy ragyogó; ellenben Győr tájékán Kemenesalon piszkos, rozoga, hitvány; ebben mintegy a ,ragya’ szóhoz hasonlítva.

——————————————————————————–
*MOZOGHATÓ
(moz-og-hat-ó) mn. tt. mozogható-t. Ami ömnagától mozogni képes; mert amit egyedül kül erő hoz mozgásba, az szabatosan véve, mozgatható. Egyébiránt e két kifejezés ugyanazon értelemben is használtatik.

——————————————————————————–
*MOZOLÁNY
(moz-ol-ány) mn. tt. mozolány-t, tb. ~ok. Vágmelléki szó, am. hitvány, satnya. Máskép: mazolány.

——————————————————————————–
*MOZTAN
(moz-tan), ösz. fn. Tan, a testek mozgásáról, illetőleg a testeket mozgató erőről.

——————————————————————————–
*MOZTÉR
(moz-tér) ösz. fn. Az erőművészetben azon tér, melyben valamely test szabadon és akadálytalanul mozog, pl. az óralógony az óratokban, a tengely a kerékagyban.

——————————————————————————–
*MOZZAM
(moz-u-am) fn. tt. mozzamot. Lásd MOZZANAT.

——————————————————————————–
*MOZZAN
(moz-u-an v. moz-v-an) önh. m. mozzan-t. Alig kezdett, s legott bevégzett mozgást tesz, pl. mozzan az ember, midőn megijed; mozzan a szék, ha kevéssé megcsuszik. Meg sem mozzan. Különbözik tőle: mozog, mely folytonosságra, s mozdúl, mely a mozgás kezdetére vonatkozik. V. ö. MOCZCZAN.

——————————————————————————–
*MOZZANÁS
(moz-u-an-ás) fn. tt. mozzanás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Azon állapot, midőn valami vagy valaki mozzan. A megijedt ember mozzanása. Földrengéskor három mozzanást éreztünk.

——————————————————————————–
*MOZZANAT
(moz-u-an-at) fn. tt. mozzanat-ot, harm. szr. ~a. Azon időszakocska, mely alatt bizonyos mozzanás véghezmegy. Megfelel neki a latin momentum. A tánczlejtésben, énekben, zenében bizonyos mozzanatukat tartani.

——————————————————————————–
*MÓZSA
l. MÓZSES.

——————————————————————————–
*MOZSÁR
fn. tt. mozsarat, harm. szr. ~a. 1) Mély öblü, kannaforma edény, vasból, kőből, fából stb., melyben valamely kemény testet úgynevezett törővel vagy kótissal zúznak öszve. Réz, vas, kő, famozsár. Mozsárban mákot törni. Gyógyszerészek mozsara. 2) Ágyuféle lőszer mely nagy mozsárhoz hasonló, s melyből bombákat, gránátokat stb. szoknak lőni. 3) Kisebbféle lőszer, melynek egyedül holmi mulatságos vagy innepélyi durrogatásokra veszik hasznát. Szüretkor mozsarakból lődözni. Egyezik vele a latin mortarium s az ebből lett német Mörser. Valószinüen a mozsár is eredetileg morzsár volt. Ámbár vitatni nem akarjuk, hogy a mozsár mint eszköznek neve eredetileg magyar volna,: de azt bátran állíthatjuk, hogy a morzsa, morzsol, mint hangutánzó a magyarnak is sajátja, s hogy a mozsár v. morzsár (azaz morzsoló) és a morzsa között nem csupán hangi, hanem valóságos tárgyi rokonság létezik, minthogy a mozsárnak első rendeltetése, hogy valamit morzsákra zúzzanak benne, hogy morzsoljon.

——————————————————————————–
*MOZSÁRÁGYU
(mozsár-ágyu) ösz. fn. l. MOZSÁR, 2) és 3).

——————————————————————————–
*MOZSÁRKA
(mozsár-ka) kicsiny, fn. tt. mozsárkát, Kis mozsár, pl. milyenben a borsót törik, melynek neve különösen borstörő, vagy tájdivatosan: bosstörő, bösstörő.

——————————————————————————–
*MOZSÁRKÓTIS
(mozsár-kótis) ösz. fn. Bunkósfejü botféle eszköz vasból vagy rézből, melylyel mozsárban törnek valamit.

——————————————————————————–
*MOZSÁRTÖRŐ
(mozsár-törő) l. MOZSÁRKÓTIS.

——————————————————————————–
*MOZSÁRTÖRŐPALÁNKA
(mozsár-törő-palánka) ösz. fn. Gombafaj a palánkák neméből, mely buzogányhoz vagy mozsártörőhöz hasonló. (Clavaria pistillaris).

——————————————————————————–
*MOZSÁRÜTŐ
(mozsár-ütő), lásd MOZSÁRKÓTIS.

——————————————————————————–
*MOZSÁRÜTŐPALÁNKA
(mozsár-ütő-palánka) l. MOZSÁRTÖRŐPALÁNKA.

——————————————————————————–
*MOZSÁRVIRÁG
(mozsár-virág) ösz. fn. Növénynem, a két főbb hímesek seregéből és födetlen magvuak rendéből, melynek csészéje öblös harangforma, honnan a neve is. (Melittis).

——————————————————————————–
*MOZSDÓS
falu Somogy m.; helyr. Mozsdós-ra, ~on, ~ról.

——————————————————————————–
*MÓZSES
férfi név, tt. Mózses-t. Héberül: moséh (), a zsidó nép nagy törvényhozójának neve. A héber gyök: másáh am. kihúz. Némelyek azt tartják, hogy e név eredetileg egyiptomi nyelvbeli szós am. víztől szabadított. Módosítva: MÓZSA, MÓZSI.

——————————————————————————–
*MOZSGÓ
mváros Somogy m.: helyr. Mozsgó-ra, ~n, ~ról.

——————————————————————————–
*MOZSON v. MOZSONY
l. MOSONY.

——————————————————————————–
*MÖCS
hangutánzó gyök szóban.

——————————————————————————–
*MŐCSÉNY
falu Tolna m.: helyr. Möcsény-be, ~ben, ~ből.

——————————————————————————–
*MÖCSKÖL
(möcs-k-öl) áth. m. möcskölt. Valamely nedves, leves testet öszvegyür. Gyöke hangutánzó, valamint rokonai: röcsköl, zöcsköl, dömöcsköl, zömöcsköl.

——————————————————————————–
*MÖCZ
hangutánzó elvont gyök möczörög szóban.

——————————————————————————–
*MÖCZÖRÖG
(möcz-ör-ög) gyak. önh. m. möczörög-tem, ~tél, möczörgött, htn. ~ni v. möczörgeni. Székely tájszólás szerént szerelmeskedve nyögdécsel vagy susog. Gyöke hangutánzónak látszik, s alkatára olyan, mint kuczorog, dödörög, zsizsereg, sustorog, melyek gyökei szintén hangutánzók. Ugyan a székelyeknél módosítva: mözsörög.

——————————————————————————–
*MÖG, MÖGÉ
MÖGŐL, MÖGÖTT, l. MĚG, MĚGÉ, MĚGŐL, MĚGĚTT.

——————————————————————————–
*MÖGLET
(mög-let) fn. tt. mögletet. Valaminek mögötte létező hely.

——————————————————————————–
*MÖGY
mögyön, tájdivatosan am. megy, megyen. l. ezeket.

——————————————————————————–
*MÖKÖG
(mök-ög) önh. m. mökög-tem, ~tél, ~ött. Mély hangon: mokog, makog; l. ezeket.

——————————————————————————–
*MÖN, MÖNGYÖN
am. mén, mengyen: lásd ezeket.

——————————————————————————–
*MÖNDÖLE
(mön-d-öl-e v. mön-gy-öl-e) fn. tt. möndölé-t, kics. ~écske. A székelyeknél a juhnak mesebeli neve; a ~d öl gyakorlati képző, s ,mönd-öl’ am. möndögél, és ,möndölő’ v. ,möndöle’ am. möndögélő.

——————————————————————————–
*MÖRRE
tájdivatos kiejtés a szokottabb merre helyett.

——————————————————————————–
*MÖVET
régies ,mevet’ vagyis ,nevet’ helyett. A Nádorcodexben fn. is: “Leszön emböröknek mövete.”

——————————————————————————–
*MÖZS
falu Tolna m.; helyr. Mözs-re, ~ön, ~ről.

——————————————————————————–
*MÖZSÖRÖG
(mözs-ör-ög) l. MÖCZÖRÖG.

——————————————————————————–
*MU
l. MULYA, MUMA alatt.

——————————————————————————–
*MUCSFA
falu Tolna m.; helyr. ~fá-ra, ~n, ~ról.

——————————————————————————–
*MUCSI
falu Tolna m.; helyr. Mucsi-ba, ~ban, ~ból.

——————————————————————————–
*MUCSINY
puszta Nógrád m.; helyr. Mucsinyba, ~ban, ~ból.

——————————————————————————–
*MUCSONY
falu Borsod m.; helyr. Mucsony-ba, ~ban, ~ból.

——————————————————————————–
*MUCZI
kedveskedő szólitás, a kisdedeket hivó szó, am. kicsi, kedves. Jer ide kis muczim! Adják e nevet lónak is. Muczi ne! Egyezik vele piczi.

——————————————————————————–
*MUCZIDINNYE
(muczi-dinnye) ösz. fn. Almányi kis dinnyefaj.

——————————————————————————–
*MUCZKORODIK
(mucz-k-or-od-ik) k.m. muczkorod-tam, ~tál, ~ott. Magát öszvehúzva valahová lapúl, vonúl, helyezkedik, hol alig fér. Székely szó. Melléje muczkorodott. Hezzá (= hozzá) muczkorodtam. A szekér hátuljára muczkorodni. Egyezik vele értelemben, s némi hangáttétellel hangokban is, az általánosabb kuczorodik.

——————————————————————————–
*MUDRÓCZ
falu Sáros m.; helyr. Mudrócz-ra, ~on, ~ról.

——————————————————————————–
*MUFTI
fn. tt. muftit. Eredetileg arab szó a fata igétől, mely am. törvényt mondani vagy szolgáltatni, törvényt tenni; innen mufti am. törvénytevő; a törököknél am. főpap; és főbiró.

——————————————————————————–
*MUHA
a székelyeknél divatos moha helyett; l. MOHA, illetőleg MOH.

——————————————————————————–
*MUHAR
l. MOHAR.

——————————————————————————–
*MUHARCZ
l. MOHARCZ.

——————————————————————————–
*MUHÁT
fn. tt. muhát-or, harm. szr. ~ja. A székely csizmadiák nyelvén am. lapos csont, vagy vas, melylyel a bőrt a sámfára dörgölik, feszítik. Mintha a musta szónak némi módosúlata volna az s-nek h-vá változtával és ta megfordításával.

——————————————————————————–
*MUHI
puszta Borsod m.; helyr. Muhi-ba, ~ban, ~ból.

——————————————————————————–
*MUK v. MUKK
hangutánzó, melyből mukkan, mukkanás, mukog s talán mukucz is erednek. Különösen mukk mint fn. tárgyesete: mukkot; s am. orrhang vagy tompa, néma hang, melynek értelme, jelentése alig van. Egy mukkot sem mondott, am. száját sem tátotta föl, vagy semmiféle hangot nem hallatott.

——————————————————————————–
*~MUK
l. SZEMÉLYNÉVMÁS.

——————————————————————————–
*MUKA v. MÚKA; MUKÁLKODIK
l. MUNKA, MUNKÁLKODIK.

——————————————————————————–
*MUKKAN
(mukk-an) önh. m. mukkan-t. Értelmetlen, inkább orron, mint szájon kinyomuló mukk hangra fakad. Nem is mukkant, azaz mélyen hallgatott. Olyan, mint a nyekk, nyikk, pukk hangokból lett nyekken, nyikkan, pukkan. Megfelel neki a latin: mutít, mussit, s a német muchsen.

——————————————————————————–
*MUKKANÁS
(mukk-an-ás) fn. tt. mukkanás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Tompa mukk hangra fakadás.

——————————————————————————–
*MUKOG
(muk-og) l. MOKOG.

——————————————————————————–
*MUKUCS
fn. tt. mukucsot. A göcseji tájnyelven am. mókus.

——————————————————————————–
*MUKUCZ
(muk-ucz) fn. tt. mukuczot. Lőrincz Károly szerént a kapnikbányai tájszólásban am. végecske, pl. gyertyamukucz = gyertyavégecske. Máskép: mukucza, mukuczka. Talán mintegy hasonló valamely mukkanás- v. mukkanathoz.

——————————————————————————–
*MÚL, MUL
vönh. m. mul-t. Régente tárgyesetes viszonynévvel átható, cselekvő erővel birt, s anynyit tett, mint valamin túl halad, tovább megy, maga után hagy valamit; továbbá: mulaszt, mellőz. Megfelel neki a latin praeterit. Ily értelemben fordul elé többször a Müncheni codexben: “Látván őtet elmúla”, (viso illo praeterivit). Lukács 10. “Elmuljátok Istennek minden itéletét”,) praeteritis omne judicium dei). Luk. 10. “És mulván a galilaeai tenger mellől.” Mark. 15. “Kik eleve mulnak vala”, (qui praeteribant). Luk. 18. A Nádorcodexben: “Te parancsolatodnak utát el nem múltam.” Mai szokás szerént is mondjuk e szerkezetben: idejét mulja valami, azaz, kimegy a kellő időből, vagy, ez a dolog már idejét multa, azaz, ideje elmaradt; fölülmulni valakit, am. bizonyos tekintetben magasabbra jutni.
Világos, hogy ezen igében alapfogalom a menés, haladás, távozás, minél fogva rokon mozog igével, s elemezve mo-ol és mo-úl honnan öszvevonva lett mól v. múl. A persában múl Beregszászi szerént am. haladék, késedelem (Verzug.)

——————————————————————————–
*MULA
fn. tt. mulát. A latin mulus-ból eredett és Esztergom s Veszprém megyében divatos szó ,öszvér’ értelemben. Jeskó Gusztáv a mulát megkülönbözteti az öszvértől; szerénte ez utóbbi szamármén hágta kanczától származott; másképen: lóöszvér, a mula pedig ménló hágta szamár ivadéka, másképen: szamáröszvér.

——————————————————————————–
*MULANDÓ
(mul-an-d-ó) mn. tt. mulandó-t. Ami valaha el fog mulni, ami megszünik idővel létezni, nem tartós, nem örök. Életünk mulandó. Az öröm, bánat mind múlandók. Kiköltözni e mulandó világból. “A jó hamar mulandó.” Kisfaludy S. Értelemre legközelebb áll hozzá: mulékony, csakhogy ez még rövidebb tartamra vonatkozik, vagyis egyszersmind azt is kifejezi, hogy valami már természeténél fogva úgy van alkotva, hogy csak kevés ideig tarthat. A mulandónak rendes ellentétei: állandó, maradandó, örök.

——————————————————————————–
*MULANDÓSÁG
(mul-an-d-ó-ság) fn. tt. mulandóságot, harm. szr. ~a. Tulajdonsága valaminek, melynél fogva nem állandó, nem tartós, nem maradandó. Örömnek, gyönyörnek mulandósága. Néha am. hiuság. Nem kell a világ mulandóságán kapkodni. “Boldog, ki midőn létének mulandóságára gondol, azzal vígasztalhatja magát, hogy sokaknak világított.” (B. Eötvös József). V. ö. MULANDÓ.

——————————————————————————–
*MÚLÁS, MULÁS
(múl-ás) fn. tt. múlás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Állapot, midőn valami elmúlik, azaz lenni megszünik, vagy eltávozik, elmegy. Idő múlása. Kimúlás am. meghalás, mintegy kimenetel ezen életből. V. ö. MÚLIK.

——————————————————————————–
*MÚLASZT, MULASZT
(múl-asz-t) áth. m. múlaszt-ott, htn. ~ni v. ~ani, par. múlaszsz. 1) Valamely időt elmúlni enged, a nélkül, hogy bizonyos hasznát vette volna, pl. várakozással sok időt mulaszt. A rosz út miatt három napot mulasztott. 2) Valamely teendőt elhagy. Betegségében sok dolgot mulasztott. Elmulasztotta véghezvinni, mit rábíztak. El ne mulaszszd megnézni a város ritkaságait. Ma nem mulasztottam semmit. V. ö. MÚLIK.

——————————————————————————–
*MÚLASZTÁS, MULASZTÁS
(múl-asz-t-ás) fn. tt. múlasztás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Tétlenség vagy késedelmezés, vagy hanyagság , melynél fogva mulasztunk valamit. Időmúlasztás, munkamúlasztás. V. ö. MÚLASZT.

——————————————————————————–
*MÚLASZTÁSI v. MULASZTÁSI
(múl-asz-t-ás-i) mn. tt. mulasztási-t, tb. ~ak. Mulasztásra vonatkozó, mulasztásból eredő. Mulasztási bűn. Mulasztási tény.

——————————————————————————–
*MÚLAT, MULAT (1)
(múl-at). áth. m. múlattam, ~tál, ~ott, par. múlass. Ezen ige az elemzés szabályai és nyelvhasonlat szerént eredetileg miveltető, s am. eszközli, hogy valami muljék, vagy is, mulóvá tesz valamit, s képzésre olyan, mint foly folyat, hull, hullat, kell, kellet, nyel, nyelet stb. Ennél fogva oly viszonyban van a mulaszt igével, milyenben a hullat és hullaszt, a nyugat és nyugaszt állanak; azonban eléfordul önható értelemben is, mint alább. Minthogy pedig a múlik leginkább időre, s idő által mért tárgyakra vonatkozik; innen mai szokott értelemben mulat am. 1) Önhatólag: valahol késik, időn túl elmarad, tehát az időt elmulni engedi. Oly sokáig mulatott, hogy nem győztünk rá várni. Menj, de ne mulass sokáig. 2) Áthatólag s rendszerént el igekötővel: valamit elhanyagol, vagy is el engedi mulni az időt, melyben valamit cselekednie kellett volna, mulaszt. Elmulatni a misét, a tanítást, az iskolai eléadást. “Ha valaki ez világba mulatta volna idejét igen sok heuságba.” (Nádorcodex.) “Mert őnekik maradott az a sok kencz (kincs), a ház s az örökség kivel bánatjokat elmulaják.” (Ugyanott). “Ma csak azért írok kednek, hogy bizonyos alkalmatosság vagyon. És eztet ha elmúlatnám, tudom hogy megpirongatnának.” (Mikes Kelemen). “És mene (= mennyi) jókat hejába el-elmúlatott, elvesztött.” (Carthausi névtelen).
“Sőt még a végbeli jó vitéz katonák
Még azok is vigadnak s az időt mulatják.”
Balassa.
S a régiek rendesen ezt használták a mai szokottabb ,mulaszt’ helyett is. 3) Ismét önhatólag: kedvtöltésül, munka nélkül engedi az időt elmenni. Bor mellett, játékasztalnál, színházban mulatni, azaz elmulni hagyni az időt. Jól mulatni, jó kedvvel tölteni az időt. Nem tesz egyebet, csak mulat, t. i. időt holmi gyönyörök, kedvtöltések között elmenni hagy. Az újabb korban, mint érintők, rendesen csak magában s önhatólag használják.
“Édes tréfák között együtt múlatának.”
Csokonai.
4) A régieknél még áthatólag ,mellőz’ értelemben is. “Es nöm iggy (= egy) ember mulchotja (= mulhatja) ez vermöt.” Régi halotti beszéd. “Mert sok betegségöt elmúlat ember keves kézi mukával” (= munkával. Carthausi névtelen).
“Irgalmasságodat mutasd, igazságod távoztasd,
Sújtó vessződet változtasd, bosszúállásod mulasd,
Számtalan bűninkért, terhes vétkeinkért
Tudjuk igazán büntetsz.”
Székely vitézek éneke török hadakozáskor 1788-ban. (Thaly K. gyüjt.)
Nem szabatosan, és hihetőleg latinos, vagy németes szókötés szerént magát vagy másokat mulatni am. saját, vagy mások kedvtöltésére tenni valamit: Hogy mulattad magadat? helyesebben: hogy mulattál? v. mulattad (töltötted) az időt? Elmulatja vendégeit, tulajdonkép: elmulattatja, eltölteti vendégeivel az időt.

——————————————————————————–
*MULAT (2)
l. MULATT.

——————————————————————————–
*MÚLATÁS, MULATÁS
(múl-at-ás) fn. tt. múlatás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. 1) Késés, elmaradás. 2) Elhanyagolás, elhagyás. Az iskolai tanórák elmulatása. 3) Bizonyos helyen tartózkodás. Itt mulatásom alatt mindig jól érzem magamat. További ittmulatásra engedelmet kérni. 4) Kedvtöltés. V. ö. MÚLAT.

——————————————————————————–
*MULATKOZIK
(mul-at-koz-ik) k. m. mulatkoz-tam, ~tál, ~ott, par. ~zál. Holmi kedvtöltések között hagyja eltelni az időt.

——————————————————————————–
*MULATÓ
(mul-at-ó) fn. tt. mulató-t. Hely, hol valaki mulat. Öszvetételekben: mulatóberek, mulatóhely, mulatókert stb.

——————————————————————————–
*MULATÓERDŐ
(mulató-erdő) ösz. fn. Kedvtöltést szerző kényelmekkel ellátott erdő, hová a közönség, mint mondani szokás, mulatni jár. V. ö. MÚLAT.

——————————————————————————–
*MULATÓHAJÓ
(mulató-hajó) ösz. fn. Kéjutazásokra, társas kirándulásokra stb. szánt hajó.

——————————————————————————–
*MULATÓHÁZ
(mulató-ház) ösz. fn. Ház, mely különösen holmi kedvtöltő élvezetekre, pl. szép kilátásra, lakomázásra, tánczra, játékra van építve. Nyári, kerti, erdei mulatóházak.

——————————————————————————–
*MULATÓHELY
(mulató-hely) ösz. fn. Általán minden hely, melynek rendeltetése kedvtöltő élvezetekkel, kényelmekkel stb. magához édesgetni a közönséget.

——————————————————————————–
*MULATÓKA
(mul-at-ó-ka) kics. fn. tt. mulatókát. Kisebbszerü mulatóhely.

——————————————————————————–
*MULATÓKASTÉLY
(mulató-kastély) ösz. fn. Kastélyszerü úri kéjlak, leginkább a nyári idény eltöltésére.

——————————————————————————–
*MULATÓKERT
(mulató-kert), ösz. fn. Kert, mely kiválólag és különösen mulatságra szolgál.

——————————————————————————–
*MULATÓKÖR
(mulató-kör) ösz. fn. Kedvtöltés végett együtt levő személyek társasága.

——————————————————————————–
*MULATÓLIGET
(mulató-liget) ösz. fn. Liget, melybe a közönség mulatni jár.

——————————————————————————–
*MULATÓTANYA
(mulató-tanya) l. MULATÓHELY.

——————————————————————————–
*MULATÓTÁRS
(mulató-társ) ösz. fn. Személy, ki a végett van velünk, hogy lehető kellemesen tölthesse velünk az időt.

——————————————————————————–
*MÚLATOZ, MULATOZ
(múl-at-oz) önh. m. mulatoz-tam, ~tál, ~ott, par. ~z. 1) El-elmarad, el-elkésik. 2) Folytonosan, vagy gyakran holmi vígsággal, kedvderítéssel tölti az időt. Azért megy fürdőbe, hogy múlatozzon.

——————————————————————————–
*MÚLATOZÁS, MULATOZÁS
(múl-at-oz-ás) fn. tt. múlatozás-t, tb. ~ok, 1) Gyakori vagy folytonos kedvtöltés, élvezetes időtöltés. 2) Többszöri elmaradás és elkésés.

——————————————————————————–
*MULATSÁG
(mul-at-ság) fn. tt. mulatság-ot, harm. szr. ~a. Késedelmesség, mely által valaki a kellő időt, vagy dolgot elmulni engedi. Molnár Albert korában még ezen értelme divatozott, de ma már csak azon időtöltést jelenti, mely holmi vígság, öröm, kéj között és által történik. Mulatság után járni. Mulatságot szerezni másnak és magának. Ez nekem nem mulatság. Tánczmulatság. Szüreti, farsangi mulatság. V. ö. MULAT.

——————————————————————————–
*MULATSÁGOS
(múl-at-ság-os) mn. tt. mulatságos-t v. ~at, tb. ~ak. Mi a kedélyt vigságra, jó kedvre deríti, mi az észnek kellemes, kedves szórakozást szerez, mi az unalmat elűzi. Mulatságos elbeszélések, tréfák. Mulatságos társaság. Mulatságos jájékok. Mulatságos ember, ki vidámsága, élczes, tréfás ötletei által mások kedvét fölvillanyozza.

——————————————————————————–
*MULATSÁGOSAN
(múl-at-ság-os-an) ih. Mulattató módon.

——————————————————————————–
*MULATT
fn. tt. mulattot. Idegen, különösen a spanyol-portugall mulato után más nyelvekbe s a magyarba is átment szó, eredetileg jelent öszvért (a latin mulus szóból alakulva), a bevett értelemben pedig fejér és fekete szinüek közösüléséből származott embert.

——————————————————————————–
*MULATTAT
(mul-at-tat) mivelt. m. mulattattam, ~tál, ~ott, par. mulattass. Valakinek kedélyét holmi tetsző, gyönyörködtető tárgyakkal elfoglalja, s az által eszközli, hogy rá nézve az idő észrevétlenül és kellemesen elmuljon. Bevett szokás szerint ugyan személyes tárgyesetet vonz, pl. mulattatja vendégeit; azonban valódilag am. mulattatja vendégeivel az időt, vagyis véghezviszi, hogy vendégei az időt kedvesen elmulassák, eltöltsék. Ez engem igen nulattat, am. nagy mulatságot szerez.
“Éris kaján szemmel nézvén a vigságot,
Amely mulattatta a szép társaságot”
Csokonai.

——————————————————————————–
*MULATTATÁS
(mul-at-tat-ás) fn. tt. mulattatás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Cselekvés, mely által valaki másoknak kedves időtöltést szerez. V. ö. MULATTAT.

——————————————————————————–
*MULATTATÓ
(mul-at-tat-ó) mn. tt. mulattató-t. Ami másoknak kedves időtöltést szerez. Mulattató versek, regények, tréfák, elbeszélések, történetek, mondák. Különösen jelent oly személyt, ki sajátságos jó kedélye, elmés ötletei, tréfái, szóval kedves társalgása által másokat vidámságra gerjeszt. Jó mulattató.

——————————————————————————–
*MULATTATÓLAG
(mul-at-tat-ó-lag) ih. Mulattató módon. Mulattatólag tanítani.

——————————————————————————–
*MÚLÉKONY, MULÉKONY
(múl-ék-ony) mn. tt. múlékony-t v. ~at, tb. ~ak. Mi természeténél
fogva hamar elmúlik, sokáig nem tart. A könnyelmű ember föltételei mulékonyak. Nincs mulékonyabb az időnél. V. ö. MULANDÓ.

——————————————————————————–
*MÚLÉKONYAN, MÚLÉKONYAN
(múl-ékony-an) ih. Mulékony módon.

——————————————————————————–
*MÚLÉKONYSÁG, MÚLÉKONYSÁG
(múl-ékony-ság) fn. tt. múlékonyság-ot, harm. szr. ~a. Mulékony állapot, vagy tulajdonság. Az érzéki örömnek mulékonyságáról elmélkedni. Idő mulékonysága.

——————————————————————————–
*MÚLHATATLAN, MÚLHATLAN
(múl-hat[at]lan) mn. tt. múlhatatlan-t, tb. ~ok. 1) Ami el nem mulhat, mi szüntelenül tartani fog. Múlhatatlan isteni gondviselés. 2) Amit elhanyagolni nem lehet, minek meg kell történnie. Múlhatatlan kötelesség. Határozóként am. mulhatatlanul. Múlhatatlan eljövünk.

——————————————————————————–
*MÚLHATATLANUL
(múl-hat-(at]lan-ul) ih. Elhanyagolás nélkül, szükségképen. Annak múlhatatlanul meg kell lenni.

——————————————————————————–
*MÚLHATLAN, MÚLHATLANUL
l. MÚLHATATLAN, MÚLHATATLANUL.

——————————————————————————–
*MÚLIK, MULIK
(múl-ik) k. m. múl-tam, ~tál, ~t. A múl cselekvő igének szenvedő értelmü mása. V. ö. MÚL. E kettő között az a különbség, hogy a múl cselekvési állapotot jelent, s am. megy, halad; ellenben a múlik mint minden ik-es ige szenvedő jelentésü, s am. bizonyos idő után, azonban valamely külső vagy belső szükségességből, létezni megszünik, vagy fogyatkozik. Múlik a nyár, ősz. Mindennap egy nap múlik. Nem igaz barátság az, mely könnyen elmúlik. Idővel minden elmúlik. Rajtam ne muljék, am. én ne legyek oka, hogy semmi sem lett belőle. A dolog abban múlt. Idő multával a mi életünk is elfogy. Kevésbe v. nem sokba mult, hogy meg nem haltam. Kimúlik ez árnyékvilágból. A mi nyúlik, nem múlik. (Km.). Napot múlva dicsérj (Km.), azaz mikor már elmúlt.

——————————————————————————–
*MÚLÓ, MULÓ
(múl-ó) mn. tt. múlót. Megszünésnek induló, nem sokáig tartó. Múló örömek. Múló félben van a vásár. Különbözik: mulandó.

——————————————————————————–
*MÚLÓLAG, MULÓLAG
(múl-ó-lag) ih. Oly módon, mely sokáig nem tart, mintegy átmenőleg, futólag.

——————————————————————————–
*MÚLÓLAGOS, MÚLÓLAGOS
(múl-ó-lag-os) mn. tt. múlólagost v. ~at, tb. ~ak. L. MÚLÓ.

——————————————————————————–
*MULT, MÚLT
(múl-t) mn. és fn. tt. mult-at. Ami lenni megszünt, mi bizonyos időn túl van. Ellentétei jelen és jövendő. Múlt héten, hónapban, évben, században. Mult esőnek nem kell köpenyeg. (Km.). Elmult dolognak felejtés a vége. (Km.) Ha az időszakok pl. a ,mult hét’, ,mult hónap’, ,mult év’, ,mult század’, számszerént meghatározva nincsenek, úgy a legközelebb elteltet kell alatta érteni, pl. mult hóban, ha novemberben mondjuk vagy irjuk, azt teszi: oktoberben; mult évben, 1866-ban mondva vagy irva azt jelenti: 1865-ben. Innen magyarázható talán a minap = mu-nap (azaz mult nap) szó is, mely nem jelenti ugyan a legközelebb eltelt napot, hanem még is olyant, mely még messze nem távozott. V. ö. MIAP. Kimult am. meghalt, mintegy kiment e világból, ez életből. Mult idő, vagy csak egyszerüen főnévileg: mult, nyelvtanilag általában az igének azon alakja, mely megtörtént, befejezett, meglett ön-, vagy átható cselekvést, avagy állapotot fejez ki, pl. Péter meghalt. Azonban más időkkel viszonyban többféle mult fordul elé mind az életben, mind rendszerént a nyelvekben, melyeket láss bővebben itt alább.
Mint főnév jelenti továbbá azon állapotot, mely betelt, bevégződött, pl. ezen nemzetnek szép multja volt, de jövője milyen lesz, nem tudni. Valakinek multjából és jelenéből következést húzni jövőjére. “Gondolatunkban érzéseink s az események mindig teljes öszhangzásban állnak egymással, a valóságban soha. Innen van, hogy a mult és jövő, melyet mindig csak gondolatunkkal foghatunk fel, a jelennél szebbnek s boldogítóbbnak látszik.” (B. Eötvös József.)
“Multadban nincs öröm`
Jövődben nincs remény.”
Bajza.

——————————————————————————–
*MULT IDŐK
vagy csak: MULTAK, tb. fn. Nyelvtani értelemben az igeszók azon alakjai, melyekkel a beszédben a mult időbeli állapotokat vagy cselekvéseket vagy általában vagy egymással viszonyítva kifejezzük vagy kifejezhetjük. (V. ö. IGEIDŐ). A mostani magyar irodalomban, támogatva egy részről a régi magyar nyelvemlékek, más részről a népnyelv által is, a mult idők, vagy csak egyszerüen: multak kifejezésére e következő alakok vannak használatban:
1) t v. tt raggal, pl. kér-t, hall-ott, küld-ött, épít-ětt; s ezen ~t v. ~tt ragban csaknem általános véleménynyel a ,to’ v. ,tova’ értelme rejlik; s ezen időt nevezzük általános vagy független múlt-nak, mely az úgynevezett elbeszélésekben, történelmi vagy történelemféle eléadásokban fő elbeszélési mult szerepét is viszi; megfelel a görög aoristusnak, némileg a latin perfectumnak, (minthogy a latin perfectum számtalanszor pl. Cornelius Neposnál viszonyos mult helyett is áll), az újabb nyelvek közől mindenek fölött a franczia passé défini, és némileg indéfini nevü, valamint az olasz perfetto és passato determinato nevü múltaknak.
2) a v. e raggal pl. kér-e, hall-a, küld-e, épít-e; s ezen ragban a leghihetőbb vélemények szerént vagy azon ha szó rejlik, mely van a né-ha, so-ha, vala-ha, minden-ha öszvetételekben is, vagy még egyszerübben a mutató a vagy e szócska; V. ö. ~A, (4); jelentése bármelyik vélemény szerént is: akkor vagy ott; szabatos használata is épen e véleményen és jelentésen alapszik, t. i. ezzel fejezzük ki a (kitünőleg úgynevezett) viszonyos vagy függő multat (jelent a múltban); megfelel a franczia relatif, vagy némelyek szerént imparfait nevü időnek; némileg a görög imperfectumnak (mert ez nem mindig fejez ki viszonyos időt), és csak felette ritkán a latin imperfectumnak, minthogy ez csaknem állandóan végzetlen múltat fejez ki, a viszonyos múlt pedig hol perfectummal (“qui cum minus esset probatus parentibus: a patre exhaeredatus est), hol kapcsoló móddal jelöltetik (“fuerunt qui negarent;” “tantum terrorem incussit, ut nemo sit ausus”).
3) Az ige jelenével és vala segédigével öszvetett múlt pl. kér vala, hall vala, küld vala, épít vala; ez minden időbeli iróink gyakorlata és nyelvészeink nézete szerént az úgynevezett végzetlen múlt vagy tartós múlt, leginkább megfelel a latin és görög imperfectumnak, mint szintén tartós és végzetlen multnak.
4) Az ige viszonyos multjával és vala segédigével öszvetett múlt pl. kére vala, halla vala, külde vala, épite vala; az öszvetétel szerént kétszeres függő múlt is foglaltatnék benne s ily forma értelemben használtatott a régieknél is mint kísérő vagy együttes múlt, legfölebb a mi egy másik múltat csak igen kevéssel előz meg.
5) Az ige általános múltjával és vala segédigével öszvetett múlt, viszonyos előbbi múlt néven; pl. kért vala, hallott vala, küldött vala, épített vala; megfelel a franczia relatif antérieur-nek.
6) Az ige általános multjával és volt segédigével öszvetett múlt pl. kért volt, hallott volt, küldött volt, épített volt; nyelvtanaink szerénti nevezete: régmúlt, (múlt a múltban); megfelel a más nyelvekben eléforduló plusquamperfectum-nak.
A két utolsó közös néven: előbbi múlt.
Találunk még a régieknél igen gyakran egy múltat, öszvetéve az ige jelenével és volt segédigével, pl. megyen volt, viszik volt, melyek tartós múltak; de a mai korban ez egészen kiavúlt.
Láttuk, hogy a két legelső csak egyszerü alakban fordúl elé; s minthogy a nyelvtanokban legelül rend szerént a viszonyos múlt áll: ez első múlt-nak, az általános pedig 2-dik múlt-nak is hívatik.
Mindezen múltak sajátságairól, a régiek és maiak általi használtatásáról (valamint a többi igeidökéiről is), igen terjedelmes értekezések és számtalan példák olvashatók a magyar akadémiai Értesítőnek 1858-diki és a Nyelvtudományi Közleményeknek 1862-diki folyamában.
Nehány példát mindenik multra ide is csatolunk; még pedig
1) Az általános és fő elbeszélési multra, (mely leggyakoribb mind a mostani közbeszédben, még a műveltekében is, mind a régi világi nyelvemlékekben, úgy hogy más múltak helyett is ezt találjuk ): “Zarándoklani eredett ember hítta ő szolgáit és adta azoknak ő javit és egynek adott öt girát, másnak kedig kettőt, de a másnak egyet, egymendennek ő tehetsége szerént és legottan eleredett.” Tatrosi codex. Máté XXV. fejezet). “Hírt kegyelmednek egyebet nem írhatok, hanem a törökök itt igen forgódnak körülöttem, de Isten mególtalmazott tülök. Az hatvani békkel összevesztem, váltig rútoljuk egymást. Továbbá im küldtem ki az dézmára az vitézlő Dencz Jánost, tudja ti ketek az mint elvégeztük (szabatosabban: elvégeztük volt; mint régmult v. régebben mult) György urammal és ketekkel.” (Magóchy Gáspár, egri kapitány 1564-ben). “Minthogy azért ez az prédáló és országokat rontó svétiai ellenség im szinte Morvába is alá hatott s szinte hazánk határiban is kóborol már, úgy hogy Magyar-Barátot is megvevén elprédálta s tovább is igyekszik napról napra, sőt még az morvai hegyekben lakó parasztságot is, megízelittetvén az prédát véle, maga mellé lázzasztotta fel jobb részint.” (Gr. Eszterházy Miklós nádor 1643-ból). “Az én hazámfiai is az egész magyar nemzet, ezekért mennyi vért ontott, halált szenvedett, vannak elég példák rólok: azokban, kiváltképen 1619. esztendőtül fogva mennyi megbántódása esett nemzetünknek, arrul való panaszokkal rakással vannak levelek nálunk, s noha minket sokszor intettek és kényszerítettek is mind evangelica, mind romano-catholica religión valók.” (I. Rákóczy György nagykállai nyilatkozványa 1644-ben). “Minekünk úgy szolgált az mostani szükségünkben, hogy ugyan bizvást commendáljuk kegyelmednek. Az gyújtásban ő volt egyik fő, ki mind addig ott forgolódott, (szabatosabban; forgolódék, mint a következő,fölment időben’ történő, tehát arra viszonyuló) míg a láng felment, mely nemcsak neki, ott forgolódván, de még azoknak is, kik sánczból távol reá néztek, nehéznek tetszett (tetszék v. tetszik vala, l. alább) szemeiknek.” (Báthori István lengyel király levele 1579-ből). “Mü is az ő felségéhez való hívségünk és kötelességünk szerént az ő felsége testének méltósága szerént való eltemettetésére eljöttünk és azt eltemettük. Egyenlő akaratból és végzésből választottuk az tekintetes és nagyságos Somlyai Báthori Estván urunkat az erdélyi vajdaságra.” (Erdély rendei 1571. május 24).
2) Példák a viszonyos vagy függő multra, mely mindig egy más időre illetőleg multra vonatkozik, ha ezeket néha nem is ige, hanem más szók fejezik ki. A következő példákban mind a két időt megjelöltük, t. i. mind a viszonyos múltat, mind a mely időre az vonatkozik, vagyis a mely időben amaz történik. “Hányszor akartam (volui) te fiaidat egybegyüjtenem és nem akarád” (voluisti, a latinban szintén csak perfectum). “Ezt kedig még ő azoknak beszéllette, im egy fejedelem vépék (lépék, accessit) ő hozjá és imádá (adorabat) őtet” (Tatrosi codex. Az utóbbi mult a latinban is imperfectum – tartós vagy végzetlen múlt -, mely a viszonyosat a legtöbb nyelvekben azonegy alakkal bír, és a magyarban is a kettő gyakran fölcseréltetik, mint alább). Mikoron jegyeztetett volna Józsefnek, találtaték terhesíltnek.” (Pesti Gábor). “Bemenvéjek a házba (= midőn bementek a házba) lelék a gyermeket.” “Látván kedig a gyölekezeteket könyörüle ő rajtok. (Tatrosi cod.). “A napokbon jöve János baptista.” “Az időben mene Jézus.” “Legottan felmene.” (Ugyanott). “Midőn a kisded hajó teknőjére felléptem már pezsge a kisded Valkán s a füst feketén tekerge ki kéményéből.” (Kazinczy Ferencz). “De íme megálla hajónk, midőn azt épen nem vártuk.” (Ugyanő). “És midőn bementek a hajócskába, megszünék a szél.” (Káldi-Tanárki bibliafordítása ezer meg ezer hasonló példával); néha a ,midőn’ vagy ,mikor’, ,miután’ mellé is a franczia nyelv példájára, viszonyos mult áll, pl. mikor együtt menének, tanácsul adá férje. (Ugyanott). – Gyakorta áll tartós vagy végzetlen múlt helyett is, pl. a régi bibliaforditásokban, ami a Tatrosi codexben tudakozik vala (sciscitabatur), Erdősinél: megtudakozék; ami amott tanolja vala s Pesti Gábornál is: tudakozik vala, Erdősinél megkérdeze; ami Pesti Gábornál és Erdősinél: tánczol vala, a Tatrosi codexben: szökdöse; ami a Tatrosi codexben: azt alajtják vala és Pestinél: vélék vala, Erdősinél: azt alíták. Úgy Kazinczynál egy helyütt “Már csak a legmagasabb hegy órmója álla ki az áradásból”, más helyütt: “Mostan már a hegynek csak legfelsőbb bércze álla vala ki az özönből.”
3) A tartós és végzetlen multra: “Ez János kelig val vala (habebat azaz hordoz vala) ruhát tevéknek szőréből.” (Tatrosi cod. Máté III). “De ő aloszon vala” (Máté VIII. valóságos végzetlenek, pl. a vall vala = hordoz vala nemcsak azon időre vonatkozik, melyet az evangélista elbeszél, hanem a megelőzőre s következőre is). “És megkerőli vala Jézus mend a városokat és kastélyokat (Máté IX). “És mend a gyölekezetek állnak vala a marton” stb. “A szerencse s áldás együtt utaznak vala (egyszerü tartós mult) egy városba s megláták (a következőre viszonyúl) hogy egy szegény ember egy csomó seprűt árul, de senki sem veszi.” (Székely népmese, mely mind a két multra például szolgál). Gyakran használtatik eléadásra vonatkozásul a viszonyos múlttal felváltva, pl. a Tatrosi codexben ami Máténál: monda, beszéle, az Márknál és Lukácsnál többnyire: mond vala és beszél vala (t. i. maga a mondat utána következik. “Jézus monda neki: Szőnjél ma, mert így illik nekönk betöltenönk menden igazságot.” “A leválták kelig mondnak vala ő neki: íme mit tesznek te tanitványid” stb. stb.) Ugyanezen idő szokott használtatni az olyan végzetlen múlt megjelölésére, mely még a beszélő jelenére is benyúlik (félmult). “S csinálok vala én bizony most is békeséget” (Gr. Eszterházy M. nádor). “Az ország közül az urak és az mely főnépek itt vagynak, ezt akarják vala végezni.” (Tamásfalvi László. 1571-ből). Helyette itt is gyakran a viszonyos mult használtatik. “Ez dolgot nem tartók (a levéliráskor) illetlennek, ha kegyelmed csak azzal közli, az kivel illik.” (Báthory István lengyel király). “Tudtára akaránk (a levéliráskor) adni kegyelmeteknek.” (Gr. Eszterházy M. nádor). Megfordítva ugyanaz használtatik viszonyos múlt helyett is igazi viszonyt mutató időkben. “Még ő e beszélvén a gyölekezeteknek, ím ő anyja és atyjafiai állnak vala künn.” (Tatrosi cod.). Végre óhajtó módbeli múlt helyett leginkább föltételes mondatokban ,ha’ ,vajha’ után. “Mert ha ez ideig is ő felsége ez szegény országot meg nem kötelezi vala (= meg nem kötelezte volna), bódog életben voltunk volna.” (Bebek Ferencz 1555-ből). “Ha meghalok vala, Fölségedre gyuntam volna.” (Illésházy István 1606-ban. A magyar tudós társaság Évkönyvei VI. köt. 285. lapon). “Hozott Isten fiú, mondá az óriás, köszönd hogy apádnak szóllítottál, mett (= mert) ha nem, egészen bényellek vala.” (Székely népmese. Itt a mondat föltételezett részére esik a kérdéses idő; nevezetes itt a ,mondá’ is mint tartós vagy végzetlen helyett álló; tehát a székely nyelvben általában még mind a három mondott múlt idő használatban van).
4) Az együttes v. kisérő múltra: “Váltig igyekeztönk halasztani, amint halasztottuk is, hogy ne kelleték vala az nemes vármegyéket költetniök.” (Gr. Eszterházy M. nádor). “Mü is nem kevéssé megháborodánk ez nagy csuda dolgon, hallám is vala hátam megett mondani.” (Mindszenti Gábor naplója. Magyar nyelvészet 2-ik évi folyam. 446. lapon.)
5), és 6) A viszonyos előbbi multra és régmultra “Nyilván vagyon kegteknél, hogy az minemő békeséget az elmult időkben az törökkel nagy sok költséggel és fáradságok után végeztünk volt (régmult), azt némely magunk nemzetiből álló nyughatatlan emberek nemcsak fölbontották (általános mult) velek, de minemő mostoha kézzel és szándokkal is fogtak vala hozzánk (viszonyos előbbi múlt, a következő általános multakra: ,látta’, ,experialta’ viszonyítva) tudjuk, hogy azt kegtek nemcsak jól látta, de hatalmas ruinával is experiálta.” (Gr. Eszterházy Nádor).
Eléjönnek még a nyelvben mult jövők és jövő multak is, melyek meg vannak érintve a JÖVŐ czikk alatt és szintén bőven fejtegetve a fönt megemlített értekezésekben.

——————————————————————————–
*MÚLVA
(mul-va) ih. Időnevekhez téve am. bizonyos időnek elfolyása után. Egy óra mulva itt leszek. Két nap mulva hallunk valamit. Három hét mulva útra megyünk. Tíz év mulva kitelik a szerződés ideje. Rövid idő mulva, am. nem sokára. Rendesen fölcserélhető: multával. Két nap multával, tíz év multával stb. Régiesen: mulván. “Rövid idő mulván.” István lengyel király Kendi Sándorhoz 1576-ban.

——————————————————————————–
*MULYA (1)
(mu-ly-a v. muly-a) mn. tt. mulyát. Mindenre bámuló, buta, bamba. Baranyában muma. Gyökeleme mu, melytől mum is származik, bámulást, illetőleg a bámuló alakját, továbbá valamely ijesztő szózatot utánzó hang.

——————————————————————————–
*MULYA (2)
(a latin mulus-ból) fn. tt. mulyát. l. MULA; és ÖSZVÉR.

——————————————————————————–
*MULYAD
RÁRÓS~, falu Nógrád m.; helyr. Mulyad-ra, ~on, ~ról.

——————————————————————————–
*MULYADKA
falu Nógrád m.; helyr. Mulyadká-ra, ~n, ~ról.

——————————————————————————–
*MUM
elvont gyöke: muma, mumu, mumus, és mumák szóknak, s mintegy a bámuló alakját, vagy ijesztő hangját utánozza.

——————————————————————————–
*MUMA
(mum-a) mn. tt. mumát. Baranyában az Ormánságban am. mindenre szótlan, bámuló, buta, bamba. V. ö. MUM.

——————————————————————————–
*MUMÁK
(mum-ák) mn. tt. mumákot. A székelyeknél am. szótlan, buta, hallgatag. (Kriza J.). Baranyában: muma, néhutt: mulya.

——————————————————————————–
*MUMAR
falu Szala m.; helyr. Mumar-ra, ~on, ~ról.

——————————————————————————–
*MÚMIA
fn. tt. múmiát. Idegen eredetü, különösen a persában: múmijá, múm v. món szótól, mely viaszkot, balzsamos gyantát jelent; innen a régi franczia mumie, most momie, olaszul: mummia. A persák, babilóniaiak- és egyiptomiaknál bebalzsamozott s megszárasztott holttestet jelentett. (Aszhalott?).

——————————————————————————–
*MUMU
(mu-mu v. mum-u) fn. tt. mumut. Lásd MUMUS.

——————————————————————————–
*MUMUS
(mum-us) fn. tt. mumus-t, tb. ~ok. Általán valamely rút alak, melylyel a gyermekeket ijesztgetik, pl. ördög képébe öltözött ember, ki mu-mu vagy mum-mum hangot ejtve közeledik hozzájok, mintha el akarná őket vinni; vagy akármiféle váz, vagy rémítő formáju báb. Ne sírj, mert elvisz a mumus. Máskép: bubus, bankus, néhutt: mumu. Hasonló jelentésü és hangzatu a német Mummel.

——————————————————————————–
*MUNÁR
falu Temes m.; helyr. Munár-ra, ~on, ~ról.

——————————————————————————–
*MUNGOROL
Székely tájszó. l. MÁNGOROL.

——————————————————————————–
*MUNKA
(mu-g-a v. mun-og-a, l. a czikk végén); fn. tt. munkát. 1) A testi vagy lelki erőnek megfeszítése, melynek czélja valamit véghez vinni, vagy eléállítani, vagy képezni stb. Kézi munka, szellemi munka. Mezei, kertészi, gyári munka. Munkához kezdeni, fogni, látni. A ruhát munkába venni. Már munkában van a mente. A munkában elfáradni. Nehéz, könnyü, unalmas, mulattató munka. Hosszú munka után édes a nyugodalom. (Km.). Munkával keresni kenyerét. “A természet azért adja álmainkat, hogy szelíd karjaikon megpihenve, a nehéz napi munkára képesekké váljunk.” (B. Eötvös József). Isten is munkára fizet. (Km.). Emberé a munka, Istené az áldás. (Km.). Hamar munka ritkán jó. (Km.). Ki kerüli a munkát, nehezen tölti meg a gyomrát. (Km.). Hasznos munkának nincsen fáradsága. (Km.). Amilyen a munka, olyan a jutalma. (Km.). Innen átv. ért. jelent fáradságot. Sok munkába került, mig eszközölhettem a dolgot. A régi halotti beszédben munkás világ am. nyomoruságos világ. 2) A testi és lelki erő megfeszítésének tárgya, vagyis azon dolog, melyet valaki véghez visz, eléállit, készít, képez stb. Tiszta, csinos, szép munka. Vásári munka. Mondva csinált munka. Falusi, városi mesterember munkája. A munkát darabonként fizetni. Ács-, kőmíves-, lakatos-, asztalosmunka. Gombkötőmunka. A szellemi munka ezen értelemben inkább mű.
A munka szó származékaival együtt a régieknél muka alakban gyakran fordúl elé, pl. a Carthausi névtelenben, Bátori Lászlónál, Szent István király legendájában, Szalay Á. 400. m. levelében, a Górycodexben (munka); így ma is Ormánságban (Baranya megyében): múka; de eléfordúl a régieknél is ,munka’, pl. a Bécsi, Müncheni codexekben stb. Úgy látszik, hogy ,muka’ eredetibb alak, és az n nagyobb nyomóság végett csak közbevetett hang, mi nyelvünkben igen sokszor történik. Alakjánál fogva pedig nem tartozik a kicsinyezők közé, mert nem rejlik benne kicsinyezési fogalom; hanem inkább azon ka ke végzetü szók osztályába sorozandó, melyek öszvevont és módosított véghangu igenevek, mint: csacsogó csacska, bugyogó bugyka, locsogó locska, czinegő czinke, fecsegő fecske stb. Ennél fogva kétféle elemzését kísérthetjük meg. 1) Ha alapfogalomul a mozgást veszszük, melylyel a testi és lelki erő megfeszítése, vagyis a munka maga járni szokott, a mu gyök legközelebb állana a mozog ige mo gyökéhez, ehhez hozzá téve az egyszerü gyakorlatos g képzőt, lesz mug (mintegy mozog), és n közbevetéssel mung, innen igenév: mugó muga, kemény k-val: muka; vagy n közbetéttel munogó, munoga, munga, keményen: munka. A muga és munga szók képzéséhez rokon a duga és donga, hihetőleg a hangutánzó dug dong gyöktől. 2) Vagy talán létezett muk ige ,mozog’ értelemben is, mint van csuk, gyak, rak, lök, bök, pök. A szanszkritban is a rokon magh gyök am. mozgat: és: tesz, csinál (bewegen; handeln), honnan a német machen is származtathatik. S muk igéből lett: mukó, muka; s n közbevetéssel: munka, azaz mozgással járó erőködés. Így lett a gyak igéből gyaka, a lük v. lök-ből lükü v. lökü. A mu gyöknek vékony v. magas hangon megfelel a mü, melyből lett müvel, s valamint volt a régieknél mukálódik, úgy helyesen keletkezett a mi időnkben a mit gyökből működik. Egyébiránt rokon vele, n közbevetéssel a mandsur manga (Beregszászi), a csagataj mung am. baj, nyomor (aerumna, labor; Vámbéry az Abuskában), lengyel menka; különösebben a régies muka alakban a szanszkrit magh (mozgat, tesz), hellén mogoV (munka; baj), mogew (munkál; bajlódik), a német machen, Mühe, régi felső-német muohi, finn muokkaus, cseh muka stb.

——————————————————————————–
*MUNKAADÓ
(munka-adó) ösz. mn. és fn. Aki a munkára valakit felfogad, meghí.

——————————————————————————–
*MUNKABÉR
(munka-bér) ösz. fn. Bér, melyet valakinek bizonyos munkáért fizetnek. A munkabért különös rovat alatt beirni az árjegyzékbe. Munkabér fölemelése, csökkentése, alábbszállítása.

——————————————————————————–
*MUNKABÍRO
(munka-bíró) ösz. mn. Mondják közönségesen emberről, ki sokat vagy sokáig munkálkodni, dolgozni képes, ki egyhamar el nem fárad a munkában. Szűkebb értelemben aki egyik vagy másik munkára alkalmatos: máskép: munkaképes, munkatehető.

——————————————————————————–
*MUNKÁCS
fn. tt. Munkács-ot. Mezőváros és vár Bereg vármegyében; helyr. Munkács-ra, ~on, ~ról. Béla király névtelen jegyzője szerént ezt foglalták el legelőször a beköltözött magyarok, s azért nevezték így, mert igen nagy ügygyel bajjal (munkával) jutottak e földre, tehát szerinte am. munkás.

——————————————————————————–
*MUNKADÍJ
(munka-díj), l. MUNKABÉR

——————————————————————————–
*MUNKAFELOSZTÁS
(munka-fel-osztás) ösz. fn. A különféle munkáknak szakonként való elosztása
az illető munkások között. Vétetik általános értelemben is.

——————————————————————————–
*MUNKAHÁZ
(munka-ház) ösz. fn. Bizonyos munkák tevésére rendelt ház. Különösen intézet, hol a község szegényei mindig kész munkatárgyat kaphatnak, vagy melyben bizonyos személyek dolgozni kényszeríttetnek. Kényszerítő munkaház; szokottabban: dologház.

——————————————————————————–
*MUNKAIDŐ
(munka-idő) ösz. fn. Határozott idő, illetőleg a napnak azon részei, melyekben dolgozni kell, vagy szokás. Továbbá, időszak, évszak, mely bizonyos munkára sürgeti az illetőket. Kaszálási, aratási, szántási munkaidő.

——————————————————————————–
*MUNKAKEDV
(munka-kedv) ösz. fn. Lelki állapot, midőn valaki a munkához jó kedvvel lát, s abban örömét találja.

——————————————————————————–
*MUNKAKEDVELŐ
(munka-kedvelő) ösz. mn. és fn. Aki a munkához jó kedvvel lát s azt örömmel teljesíti.

——————————————————————————–
*MUNKAKÉPES
(munka-képes), lásd: MUNKABIRÓ.

——————————————————————————–
*MUNKAKÉPESSÉG
(munka-képesség) ösz. fn. Testi erő vagy tehetség valamely munka teljesítésére.

——————————————————————————–
*MUNKAKERÜLÉS
(munka-kerülés) ösz. fn. A munkának magától, midőn csak lehet, elhárítása, henye élet kedvelése, keresése.

——————————————————————————–
*MUNKAKERÜLŐ
(munka-kerülő) ösz. mn. és fn. Ki nem örömest dolgozik, hanem ahol és amikor csak teheti, kitér a munka elől, henyeségre hajlandó, henyéletet kedvelő, naplesi.

——————————————————————————–
*MUNKAKÖR
(munka-kör) ösz. fn. Azon tárgyak öszvege, melyekkel valaki foglalkodik, vagy foglalkodni köteles. A tisztviselők munkakörét meghatározni. Ez nem tartozik munkakörömhöz. V. ö. MŰKÖR.

——————————————————————————–
*MUNKAKÖTELES, MUNKAKÖTELEZETT
(munka-köteles v. -kötelezett) ösz. mn. Aki szerződésnél vagy törvénynél fogva valamely munkát tenni tartozik.

——————————————————————————–
*MUNKÁL
(munka-al) áth. m. munkál-t. Munka által véghez visz, csinál, készít, képez, rendez stb. valamit. Szőlőt, kertet, földet munkálni. Mit munkálsz egész héten? Ezt a földet jól megmunkálták. Régiesen önhatólag annyit is tett, mint fárad: “Mire munkálottál enhozjám?” (Nádor-codex).

——————————————————————————–
*MUNKÁLÁS
(munka-al-ás) fn. tt. munkálás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. A testi vagy lelki erőnek folytonos feszítése a végre, hogy valami létre jőjön, elkészüljön stb.

——————————————————————————–
*MUNKÁLAT
(munka-al-at) fn. tt. munkálatot, harm. szr. ~a. Munka vagy munkálás által létrehozott, bevégzett valami. Vasutépítési munkálatok. A tudományos akadémia munkálatai.

——————————————————————————–
*MUNKÁLATI
(munka-al-at-i) mn. tt. munkálati-t, tb. ~ak. Munkálatra vonatkozó. Munkálati terv, munkálati tárgy, alap, viszony, vonal.

——————————————————————————–
*MUNKÁLATLAN
(munka-al-atlan) mn. tt. munkálatlan-t, tb. ~ok. Amit nem munkáltak, mi természeti állapotban van, bizonyos czélra el nem készített. Különösen, földre nézve am. parlag, ugar. Munkálatlan földek, kertek. Határozóként am. munkálatlanul, meg nem munkálva.

——————————————————————————–
*MUNKALÁTÓ
(munka-látó) ösz. fn. 1) Legények munkáit sorra vizsgáló czéhküldött. Csizmadiák szava Heves megyében. 2) l. MŰLÁTÓ.

——————————————————————————–
*MUNKÁLATOS
(munka-al-at-os) mn. tt. munkálatos-t v. ~at, tb. ~ak. 1) Ami munka alatt van, mi megmunkálás által valamire képes lesz. Munkálatos parlag. A homokos, gödrös földek már munkálatosak. 2) Munkás, dolgos.

——————————————————————————–
*MUNKÁLKODÁS
(munka-al-kod-ás) fn. tt. munkálkodás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Folytonos munkával való foglalkodás. Ezen könyv több évi munkálkodásunk eredménye.

——————————————————————————–
*MUNKÁLKODIK
(munka-al-kod-ik) k. m. munkálkod-tam, ~tál, ~ott. Folytonosan vagy gyakran munkál, dolgozik.

——————————————————————————–
*MUNKÁLKOSZIK
(munka-al-kosz-ik) k. A többi időt ,munkálkodik’ igétől kölcsönzi. l. MUNKÁLKODIK.

——————————————————————————–
*MUNKÁLÓDÁS
(munka-al-ó-d-ás) fn. tt. munkálódás-t tb. ~ok, harm. szr. ~a. Tartós s némi visszahatást szenvedő munkálás, fáradozás.
“Holott munkálódásnak terhe elvégeztetik.”
Kinizsiné Imakönyve.

——————————————————————————–
*MUNKÁLÓDIK
(munka-al-ó-d-ik) belsz. m. munkálód-tam, ~tál, ~ott. Folytonosan s mintegy némi visszahatás daczára munkál, dolgozgat.

——————————————————————————–
*MUNKÁLOSZIK
(munka-al-osz-ik) k. a jelenen kivül a többi időt a ,munkálódik’ szótól kölcsönzi, melylyel értelemben is egyezik. “Ezzel (t. i. az ország megszakgatásával stb.) terjesztette minden birodalmát a török s ebben munkáloszik most is.” (Gr. Eszterházy M. nádor levele Lónyai Zsigmondhoz és némely vármegyékhez 1645-ből).

——————————————————————————–
*MUNKAMEGOSZTÁS
(munka-meg-osztás), l. MUNKAFELOSZTÁS.

——————————————————————————–
*MUNKAPIACZ
(munka-piacz) ösz. fn. Nyilvános hely, hol a munkások öszvegyülnek, ahol őket azok, kiknek napi munkásokra van szükségök, megtalálhassák és felfogadhassák. Nemzetgazdasági értelemben kisebb vagy nagyobb társadalom (város, ország), melyben mindennemü munkás feltalálja munkássága tárgyát.

——————————————————————————–
*MUNKÁS
(munka-as) 1) mn. tt. munkás-t vagy ~at, tb. ~ak. Munkával foglalkodó, dolgozó. Ellentétei: heverő, henyélő. Munkás cselédek. Nagyon munkás ember. Munkás ló am. igás. 2) fn. tt. munkás-t, tb. ~ok. Személy, ki kenyerét fogadott kézi munka által keresi, általában minden aki más részére munkálkodik. Munkásokat fogadni a szőlőbe. Munkások által kapáltatni a kukoriczát. Nagy pusztákon sok munkásra van szükség. Esténként kifizetni a munkásokat. Napszámban dolgozó munkások. Méltó a munkás az ő bérére. (Km.). 3) Régente annyit is jelentett: fáradságos, nyomoruságos pl. a régi halotti beszédben “És veteve (= veteje v. veté) őt ez munkás világ bele. V. ö. MUNKA.

——————————————————————————–
*MUNKÁSOSZTÁLY
(munkás-osztály) ösz. fn. Általán állampolgári osztály, mely testi vagy szellemi munkával foglalkodik; kölönösebben azon néposztály, mely kézi munkájából él.

——————————————————————————–
*MUNKÁSSÁG
(munka-as-ság) fn. tt. munkásság-ot, harm. szr. ~a. Tulajdonság, melynél fogva valaki a munkát kedveli, különös erőfeszitéssel dolgozik, iparkodik; szorgalmatosság. Munkássága által szép vagyont szerze magának. A tisztviselőben fő kellék a munkásság.

——————————————————————————–
*MUNKASZABADSÁG
(munka-szabadság) ösz. fn. Általában mindenkinek szabad választása, hogy czéljához képest a munka melyik ágában működjék.

——————————————————————————–
*MUNKASZÁM
(munka-szám) ösz. fn. Bizonyos munkának több részekre felosztása. Különösen a munka tárgyára vonatkozva, am. darabszám, pl. a szabólegényeket munkaszámra fizetni. Időt illetőleg am. időre osztott munka, pl. reggeltől délig egy munkaszám, déltől estig másik munkaszám.

——————————————————————————–
*MUNKASZERVEZET
(munka-szervezet) ösz. fn. Az öszves munkásoknak valamely népes gyárban vagy államban is tehetségeik, hajlamaik szerénti felosztása, vagy a teljesítendő munkák rendezése.

——————————————————————————–
*MUNKASZÜNET v. ~SZÜNETELÉS
(mun-ka-szünet v. ~szünetelés) ösz. fn. Idő, melyben a munkát abban hagyják, pl. midőn reggeliznek, ebédelnek. Különösen estveli idő, mikor a munkások azon napra végképen megpihennek.

——————————————————————————–
*MUNKATÁRS
(munka-társ) ösz. fn. Ki valamely munka végrehajtásában egy másikkal együtt fárad. Szerkesztőségi munkatárs.

——————————————————————————–
*MUNKATEHETŐ
(munka-tehető) l. MUNKABIRÓ.

——————————————————————————–
*MUNKATÉR
(munka-tér); l. MUNKAKÖR.

——————————————————————————–
*MUNKATÉTEL
(munka-tétel) ösz. fn. l. MUNKÁLÁS, MUNKÁLAT.

——————————————————————————–
*MUNKÁTLAN
(munka-atlan) mn. tt. munkátlan-t, tb. ~ok. 1) Kinek tenni valója nincsen; ki munkát nem kap. Munkátlan mesteremberek. A piaczokon sok munkátlan ember ácsorog, és várja, hogy fogadják meg. 2) Ki munkálni nem szeret, henye, tunya. Munkátlan cselédet kár tartani. Határozóként am. munkátlanul, munka nélkül.

——————————————————————————–
*MUNKÁTLANKODIK
(munka-atlan-kod-ik k. m. munkátlankod-tam, ~tál, ~ott. Munkátlanul tölti az időt.

——————————————————————————–
*MUNKÁTLANSÁG
(munka-atlan-ság) fn. tt. munkátlanság-ot, harm. szr. ~o. Munkátlan állapot vagy tulajdonság. Munkátlanságban vesztegelni.

——————————————————————————–
*MUNKÁTLANUL
(munka-atlan-ul) ih. Munka nélkül; munkát nem kapva vagy készakarva kerülvén a dolgot. Munkátlanul tölteni az időt.

——————————————————————————–
*MUNKAVIDOR
(munka-vidor) l. MUNKAKEDVELŐ.

——————————————————————————–
*MUNKAVIDORSÁG
(munka-vidorság) lásd MUNKAKEDV.

——————————————————————————–
*MUR
elvont gyöke murgya, murnya, murva és murugy szóknak; l. ezeket.

——————————————————————————–
*MURA
fn. tt. Murá-t. Stájerországból jövő folyóvíz neve, mely a Drávával az úgynevezett Muraközt képezi.

——————————————————————————–
*MURA-CSERNECZ
falu Vas m.; helyr. ~Csernecz-re, ~ěn, ~ről.

——————————————————————————–
*MURAKÖZ
(Mura-köz) ösz. fn. Szala megyének azon déli része, illetőleg járása, mely a Mura és Dráva folyók közt fekszik.

——————————————————————————–
*MURANY
falu Temes m.; helyr. Murany-ba, ~ban, ~ból.

——————————————————————————–
*MURÁNY
vár és mváros Gömör m.; helyr. Murány-ba, ~ban, ~ból.

——————————————————————————–
*MURÁNY-HUTA
falu Gömör m.; helyr. ~Hutá-ra, ~n, ~ról, stb.

——————————————————————————–
*MURÁNYI
mn. tt. murányi-t, tb. ~ak. Murányba való, onnan eredő, oda tartozó, arra vonatkozó stb. Murányi Venus, Gyöngyösinek ily czimü költeménye Szécsi Máriáról. Murányi porczellángyár.

——————————————————————————–
*MURÁNY-LEHOTA
falu Gömör m.; helyr. ~Lehotá-n, ~ra, ~ról.

——————————————————————————–
*MURA-PETRÓCZ
falu Vas m.; helyr. ~Petrócz-ra, ~on, ~ról.

——————————————————————————–
*MURA-SZERDAHELY
lásd SZERDAHELY.

——————————————————————————–
*MURA-SZOMBAT
l. SZOMBAT.

——————————————————————————–
*MURCZ
(mur-cz), elavult vagy elvont törzsök, melyből murczos származott, s rokon vele a ,morotva’ szó morot törzse. Képzésére nézve olyan, mint a kör-t jelentő korcz, a hangutánzó dur-ból eredt durcz, az égést jelentő pör gyökből származott pörcz, s több mások. Jelent tisztátalan mocskos valamit. Fogalmi rokonságban van a szurt, szurtos, szurok, czirom, czirmos szókkal. Mindezekben egyik alaphang az ir, or, ur.

——————————————————————————–
*MURCZOS
(mur-cz-os) mn. tt. murczos-t v. ~at, tb. ~ak. Szurtos, czirmos, czirtos, piszkos. Murczos kovács, varga. Murczos ruha. V. ö. MURCZ.

——————————————————————————–
*MURCZOSAN
(mur-cz-os-an) ih. Murczos állapotban; szurtosan, czirmosan.

——————————————————————————–
*MURCZOSSÁG
(mur-cz-os-ság) fn. tt. murczosság-ot. Murczos állapot vagy tulajdonság.

——————————————————————————–
*MURGA
falu Tolma m. helyr. Murgá-ra, ~n, ~ról.

——————————————————————————–
*MURGYA
(mur-gya) fn. tt. murgyá-t. Lásd MURUGY.

——————————————————————————–
*MURHA
(mur-ha) fn. tt. murhát. l. MURVA.

——————————————————————————–
*MURMUTÉR
= a német Murmelthier; tt. murmutér-t, tb. ~ok. L. MARMOTA.

——————————————————————————–
*MURNYA
(mur-nya) fn. tt. murnyát. Lásd MURUGY.

——————————————————————————–
*MUROK
fn. tt. murk-ot. Sárga répa. (Daucus carotta). Egyezik vele a német Möhre és cseh-tót mrkwa v. merkwa. Adelung a ,Möhre’ szót onnan értelmezi, hogy a nedves vizenyős helyeken szeretvén teremni, egyeredetü a ,Morast’ szóval; eszerint a magyar murok és morotva gyökökben szintén rokonok volnának.

——————————————————————————–
*MUROKALAKU
(murok-alaku) ösz. mn. A növénytanban olyan tőgyökérről mondják, melynek a teteje csaknem legszélesebb s onnan aláfelé lassanként hegyesedik el (dauciforme), s e szerént mintegy hegyére állított kúp alakját mutatja. (Gönczy Pál).

——————————————————————————–
*MUROKRÉPA
(murok-répa) ösz. fn. l. MUROK.

——————————————————————————–
*MURR
elvont hangutánzó gyöke murran, murrant, murrog, murrogat szóknak; rokon mor gyökkel morog, mord stb. szókban, s keményebb hangoztatással durr hangutánzóval.

——————————————————————————–
*MURRAN
(murr-an) önh. m. murrant. Székely tájszólás szerént mikor a követ, karikát stb. hengergőleg dobják az úton, kezdetben egyet murran, s ha tovább hengeredik: murrog vagy durrog. Más ily hangra is vonatkozhatik. Megmurranta magát a szél. (Kriza J.), a székelyeknél am. általánosabban: neki durálta magát. Megmurran a székelyeknél azt is teszi, meg v. neki búsul, mord kezd lenni. Rokon vele a latin murmur, finn murahdan = murranok.

——————————————————————————–
*MURRANT
(murr-an-t) áth. m. murrant-ott, htn. ni v. ~ani. Eszközli, hogy valami murranjon, pl. követ hengergőleg dob, hajít.

——————————————————————————–
*MURROG
(murr-og) önh. m. murrog-tam, ~tál, ~ott. Többszörös vagy folytonos murr hangot ad, pl. murrog a szél, az elhajtott karika, kő, stb. V. ö. MURRAN.

——————————————————————————–
*MURROGÓHAL
(murrogó-hal) ösz. fn. Tengeri halfaj, mely tompa mur mur hangot hallat. (Mormyrus).

——————————————————————————–
*MURROGTAT
(murr-og-tat) miv. m. murrogtat-tam, ~tál, ~ott. Eszközli, hogy valami murrogjon. V. ö. MURROG.

——————————————————————————–
*MURROGTATÓ
(murr-og-tat-ó) mn. és fn. tt. murrogtató-t. Ami vagy aki valamit murrogtat. Különösen valamely durrogtató eszköz.

——————————————————————————–
*MURUGY
(mur-ugy) fn. tt. murugy-ot. Szalma-, szénatöredék, hulladék, pl. ami a szénatartó ketrecz fenekén marad, vagy kazalrakáskor öszvetöredezik. Máskép a tájak szerént: murugya, murgya, murnya, s némileg murha, murva; idegenszerü néven: pelyva, polyva. A ,murugy’ szó gyöke mur alapfogalomban mint töredék, egyezik a morzsa, morzsalék ,mor’ gyökével, s végelemzésében hangutánzó; innen ,murugy’ nem egyéb mint széna-, szalmamorzsalék.

——————————————————————————–
*MURVA
(mur-va) fn. tt. murvá-t. 1) l. MURUGY. 2) A növénytanban a virág kocsányján képződött levélforma növés vagy pikkely, mely rendszerént a virág közelében áll, s ha kettő vagy több van egymás mellett, a kocsányból rendszerént különböző magasságban indulnak ki. (Bractea). Ilyen murva van pl. a tavavaszi viola, a szódokfa kocsányján; néha a murva színes, mint a csormolyafintor (melampyrum arvense) növényé (Gönczy Pál). V. ö. MURVÁCSKA. 3) Így nevezik némely tájakon az apró kavicsot. Murvával meghordani az utakat. Mindenik értelemben töredéket, vagy töredékformát jelent, s alapjelentésre rokon a morzsa szóval, minthogy a kavics, gőbics is mintegy más kövek morzsájául tekinthető, különben is gyökük mor vagy mur teljesen azonos, mely megvan a latin frango, német brechen gyökében, és a szanszkrit bharç gyökben, mely Eichhoff szerént am. leválik, lemorzsolódik. Fábián István szerént murva finnül: mura, valamint morzsa finnül: muru, és morzás finnül: muria. V. ö. MORZSA.

——————————————————————————–
*MURVÁCSKA
(mur-va-acs-ka) fn. tt. murvácskát. Kis murva, azaz olyan, mely egy más külső murva alatt képződik. (Bracteola). Némely füvész a pázsitfüvek polyváját nevezi származása s állásánál fogva murvának, s következetesen murvácskának a polyva alatt fejlődő ondót. (Gönczy Pál).

——————————————————————————–
*MURVAKÖR
(murva-kör) ösz. fn. A növénytanban gallérféle levélkék a fészkesvirágok fészkei alatt (involucrum), mint a milyen van az üszögőr (senecio) némely fajainak. (Gönczy Pál).

——————————————————————————–
*MURVAPIKK
(murva-pikk) ösz. fn. Növénynem a kétföbbhímesek seregéből és födetlen magvúk, a természetes rendszer után az ajakasak (labiatae) rendéből; virágit csészéjök tövénél hosszabb murvák, murvapikkelyek borítják (honnan a neve) négyszögü barka formában, födölékesen; csészéje vagy ötfogu, vagy ajakas, vagy kétlevelű; bokrétájának ajaka felálló, lapos. (Origanum). E nem alá tartozik a majorána is, növénytani néven: majorána murvapikk; és a varga majorána, máskép köznéven fekete gyopár v. szúfű, v. szurokfű, növénytani néven szurokszagu murvapikk (Origanum vulgare).

——————————————————————————–
*MURZSOL
tájdivatosan am. morzsol vagy átvetett hangokkal: zsurmol. l. MORZSOL.

——————————————————————————–
*MUSELIN
fn. tt. muselin-t, tb. ~ek. Könnyű, átlátszó finom szövet. Francziául: mousseline, olaszul: mussolino, v. mussolo, ,Mossul’ nevü török várostól a Tigris mellett, hol az legelsőben készíttetett.

——————————————————————————–
*MUSINA
erdélyi falu A.-Fehér m.; helyr. Musiná-ra, ~n, ~ról.

——————————————————————————–
*MUSKA (1)
fn. tt. muskát. Molnár A. szerént Beniczkynél és más régieknél am. borféreg, borban termő legyecske. Gondolatunk ugyan önként odahajlik, hogy ezen szó egy a latin musca-val: azonban minthogy a latin ,musca’ általában legyet jelent, a magyarban pedig muskáknak csak az erjedésnek, poshadásnak indult tárgyakat szerető aprólegyecskék neveztetnek így: nem látszik alaptalannak azon vélemény, miszerént a muska rokon a musz, muszol és moszt, mosztol szókkal. Másképen: muslicza, v. muszlicza; l. ezt.

——————————————————————————–
*MUSKA (2)
erdélyi falu A.-Fehér m.; helyr. Muská-ra, ~n, ~ról.

——————————————————————————–
*MUSKÁSODIK
(muska-as-od-ik) k. m. muskásod-tam, ~tál, ~ott. Muskák, azaz borlegyek teremnek benne. A tisztátalanul tartott borok megmuskásodnak.

——————————————————————————–
*MUSKÁTA
fn. tt. muskátát. Szagos növény, az isztragor egyik faja. A népnyelvben másképen: szagos mályva, növénytani néven: szagos isztragor. (Pelargonium v. geranium odoratissimum.) A ,muskatál’ szóval azonegy.

——————————————————————————–
*MUSKATÁL, MUSKATAL
mn. tt. muskatál-t, tb. ~ok. Mondják gyümölcsökről, és a belőlök sajtólt nedvekről, melyek bizonyos és kellemes zamatuak és illatuak. Muskatál szölő, muskatál borok. Muskatál alma, körte, szilva. Népies köznyelven: szagos. Az idegen moschus-ból (mely arabul: muszk, miszk, persául: musk, görögül: moscoV latinul: muscus) származott az olasz moscatello v. moscadello, német muscateller stb. s ezekből jött által nyelvünkbe.

——————————————————————————–
*MUSKATÁL- v. MUSKATALALMA
(muskatal-alma) ösz. fn. Muskatal ízü alma.

——————————————————————————–
*MUSKATÁL- v. MUSKATALBOR
ösz. fn. Muakatalszőlőből készült bor.

——————————————————————————–
*MUSKATÁL- v. MUSKATALKÖRTE
(muskatal-körte) ösz. fn. Muskatalízü körte.

——————————————————————————–
*MUSKATÁL- v. MUSKATALSZŐLŐ
(muskatál-szőlő) ösz. fn. Muskatalzamatú szőlő.

——————————————————————————–
*MUSKATÁLY
l. MUSKATÁL

——————————————————————————–
*MUSKATĚROS
fn. tt. muskatéros-t, tb. ~ok. Egykori franczia gyalog katonák neve, kik régies szerkezetü puskákat (mousquet) viseltek. A mousquetair szóból módosúlt, mint a szintén franczia eredetü granatéros (grenadier), saséros (chasseur).

——————————————————————————–
*MUSKOLATBOR
tájdivatos; l. MUSKATÁLBOR.

——————————————————————————–
*MUSKOTÁLY
l. MUSKATÁL.

——————————————————————————–
*MUSLICZA
l. MUSZLICZA.

——————————————————————————–
*MUSNA
erdélyi mváros Meggyes sz., falu Udvarhely sz. helyr. Musná-ra, ~n, ~ról.

——————————————————————————–
*MUST
fn. tt. must-ot, harm. szr. ~ja. Gyümölcsökből, különösen szőlőszemekből kisajtólt, édes lé, melyből erjedés által csipős nedv, illetőleg bor képződik. Egészen egyezik vele a latin mustum, a német, holland, dán most, olasz, spanyol, portugal mosto, angol, svéd must stb. Mind valamennyiben közös gyök a hangutánzó mus, mely különösen megvan a magyar moszt, mosztol, továbbá musz, muszol szókban is; és rokonai a mocs és mos mint hangutánzók innen ,must’ magyarból értelmezve annyi volna mint muszolt azaz zúzolt, sajtólt gyümölcs leve. A ,must’ alak épen olyan, mint ,lust’; honnan amabból: mustos, ebből: lustos; és hogy alakja magyaros, mutatják az üst, füst, rest, nyest, nyust, rost, és némely más eredeti magyar szók. Egyébiránt figyelmet érdemel a szanszkrit madhu, madhat am. méz, nektár.

——————————————————————————–
*MUSTA
fn. tt. mustát. Vargák és czizmaziák eszköze, kurtanyelü vasbunkó, melylyel a bőrt egyengetik, simogatják. Székelyesen: mustya. Megvan a török nyelvben is. A persában pedig, honnan a törökben is használtatik, must am. ököl. Úgy létezik, mintha a muszol vagy mosztol igével volna rokonságban, mennyiben ez nem csupán hangutánzó, hanem zúzást, nyomást, sajtólást is jelent, melyet bizonyos hang szokott követni. E szerént elemezve: muszt, musztó, muszta, vagy suhogó s-vel: musta, mint alamuszta és alamusta.

——————————————————————————–
*MUSTALLIK
(must-all-ik) k. m. mustall-ott, htn. ~ni v. ~ani. Mustféle lé foly ki belőle. Mustallik a szőlő, midőn csomoszolják.

——————————————————————————–
*MUSTÁR
fn. tt. mustár-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a v. ~ja. Beczős növény, melynek magvai igen csipős izüek, s öszvezúzva és musttal vagy boreczettel elkészítve ételekhez mártalékul használtatnak, és ez sárga v. kerti mustár, máskép: kerti repeze, növénytani néven: fejér repcze. (Sinapis alba). A repczék neme alá tartozik. Egy vele a középkori latin: mustarda, olasz és portugal: mostarda, franczia: moutarde, angol: mustard stb. A must (mustum) szóból látszik eredettnek, minthogy főleg musttal készitve szokott használtatni. A persában Beregszászi szerént ,musztár’ egészen véve am. must. Van még a népnyelvben: kis fejér mustár, melynek növénytani neve mustárkáposzta, l. ezt; olasz mustár, máskép: olasz repcze, vad rezeda, növénytani néven: repczerezeda (rezeda lutea); vad mustár, máskép: palaczkfű, temondádfü, növénytani néven: mezei tarsóka (thlaspi campestre).

——————————————————————————–
*MUSTÁRÁRUS
(mustár-árus) ösz. fn. Személy, illetőleg szatócs, fűszerárus, ki mustármagot árul.

——————————————————————————–
*MUSTÁRIBRIK
(mustár-ibrik) ösz. fn. Ibrik, melyben a mártaléknak elkészített mustármagot tartják.

——————————————————————————–
*MUSTÁRKALÁN v. ~KANÁL
(mustár-kalán v. ~kanál) ösz. fn. Kis kalán, melylyel a mustármagból készített mártalékot szedik.

——————————————————————————–
*MUSTÁRKÁPOSZTA
(mustár-káposzta) ösz. fn. Növényfaj a káposzták neméből, máskép: kis fejér mustár (Brassica eruca.).

——————————————————————————–
*MUSTÁRLISZT
(mustár-liszt) ösz. fn. A gyógyszertárakban am. lisztté törött mustármag. Mustárliszttel burogatni a fájós tagot.

——————————————————————————–
*MUSTÁRMAG
(mustár-mag) ösz. fn. 1) A mustár nevü növénynek apró magvai. V. ö. MUSTÁR. 2) Veszszőből font korbács, melylyel Apró-szentek napján az ismerősöket, különösen gyermekeket tréfából megsuprikálják, azon kivánattal, hogy kelésesek ne legyenek. Mátyusföldön ezt husvéthétfőn szokták tenni. A névhasonlat vagy onnat van, mert valamint a mustármagból készített tapasz égeti a bőrt, hasonlóan a vesszőkorbács is: vagy pedig mustár, és mustra v. mustrál szójátékul használtatnak, mintha ,mustármag’ helyett ,mustrálmag’-ot akarnának értetni. T. i. a Közmondások könyvében ezt irja Erdélyi János “Aprószentek napján el szokták küldeni a gyermekeket szomszédba és tovább mustármagot kérni. A háziak már tudják, mi az, és elővevén rekettyeveszszőből font korbácsaikat, a kérő gyermeket jól elverik, mert közhit szerént ez használ az egészségnek; de fő dolog benne annak kiábrázolása, hogy vessző nélkül alig lehet gyermeket nevelni, vagyis szükséges neki a mustrálás; innen a közmondás: a ,mustármag’ról’ (kikapta a mustármagot), szójátékkal.

——————————————————————————–
*MUSTÁRMALOM
(mustár-malom) ösz. fn. Kézi malomféle eszköz, melylyel a mustármagot öszvezúzzák.

——————————————————————————–
*MUSTÁRMILLYE
(mustár-millye) ösz. fn. Millye, melyben a mustármagból csinált mártalékot, vagy magát a mustármagot tartják. V. ö. MILLYE.

——————————————————————————–
*MUSTÁRTAPASZ
(mustár-tapasz) ösz. fn. Mustárlisztből készített tapasz a test fájós részeinek borogatására.

——————————————————————————–
*MUSTIZŰ
(must-izű) ösz. mn. Olyan izű, milyen a must szokott lenni. Mustízű uj borok.

——————————————————————————–
*MUSTOL
(must-ol), áth. m. mustolt. Mustot sajtól bizonyos gyümölcsökből, különösen a szőlőből. Szölőt, körtét, almát mustolni. Néhutt: muszol, csomoszol.

——————————————————————————–
*MUSTOLÓFA
(mustoló-fa) ösz. fn. Rúd, vagy dorong, melylyel a kádban a gyümölcsöt, nevezetesen a szőlőt nyomkodják, zúzzák, hogy leve kifolyjon. Máskép: muszolófa, csomoszlófa.

——————————————————————————–
*MUSTORA
tájdivatosan am. mustra; l. ezt.

——————————————————————————–
*MUSTOS
(must-os) mn. tt. mustos-t v. ~at, tb. ~ak. 1) Amiben must van. Mustos kád, hordó, edények. 2) Musttal kevert, vagy készített. Mustos pecsenye, musttal és más alkatrészekkel készített marha vagy egyéb hús; tréfásan, de egyszersmind a dolog természetével egyezőleg: lustos pecsenye.

——————————————————————————–
*MUSTOSAN
(must-os-an) ih. Mustos állapotban; musttal befecskendezve vagy piszkolva.

——————————————————————————–
*MUSTRA
fn. tt. mustrát. Közvetlenül a német Muster vagy olasz mostra, közvetőleg s latin monstro után alakult idegen eredetű szó. A törökben mostra. Általán jelent oly tárgyat, melyet mint látni érdemest, vagy látni valót mutatni szoktak. Innen 1) a maga nemében válogatott, jeles, a többinek mintegy példánya, vagy azon forma, mely szerént valamit csinálni, alkalmazni kell. Ez értelemben magyarosabb szóval megfelel neki példány v. minta. 2) Mérés végett mutatott rész vagy darab bizonyos egészből, nevezetesen áruból. Mustrát küldeni a posztóból, vászonból, gabonából. Ez értelemben magyarosan megfelel neki: mutató, mutatvány; a régieknél: látó. “Im elküldtem az négy hordó borth, az ajándékborok, mindenikből egy egy palaczkkal thöltettem látó pohárnak.” Levél 1557-ből. (Szalay Á. 400 m. l.). 3) Vizsgálat, mely által bizonyos tárgyakat szemügyre vesznek, különösen a végre, hogy megtudják, ha rendeltetésöknek megfelelnek-e, ha olyanok-e, mind lenniök kell; magyarosan szólva: szemle. Inne átv. ért. mustrának mondanak oly tárgyakat is, melyekről a szoros szemle következtében kitünt, hogy a maguk nemében nem jók. Máskép: valaminek aljasa, roszsza; mondják selejt-nek is, de ez ismét, úgy látszik, a német ,schlecht’-ből eredett. Így történik, hogy néha a szó eredeti jelentésével egészen ellenkező értelmet kap, pl. mustrajuh, oly juh, melyet mint nem szaporitásra valót a többi közől kivetettek. Te mustra = te csúf példa! (Lőrincz K. szerént Kapnik-Bányán divatos). Ezen eltérés az ellenkező értelemre kivált idegen szókkal történik, melyeknek eredeti jelentését a nép nem tudja, pl. katonai nyelven a remonda pótlovat jelent, melyet most tanítanak be hadi szolgálatra, tehát ép és jobbára fiatal lovat; a nép nyelvén pedig am. romlott, béna ló. 4) Szigorú bánás, fenyíték, kivált gyermek irányában, még veréssel ia. Mustra kell a gyermeknek. (Km.).

——————————————————————————–
*MUSTRABIRKA
l. MUSTRAJUH.

——————————————————————————–
*MUSTRAJUH
(mustra-juh) ösz. fn. Juh, birka, melyet mint satnyát, vagy selejtest és tenyésztésre nem valót a többi közől kiválasztanak s tovább adnak rajta. Az ily kiválogatás rendesen tavaszkor történik.

——————————————————————————–
*MUSTRAKÖNYV
(mustra-könyv) ösz. fn. 1) Könyv, mely varrásra, himzésre, s több ilyféle női munkákra való mustrákat, mintákat foglal magában. 3) Könyv a kalmároknál, melyben a boltbeli árukból, u. m. posztókból, gyolcsokból, csipkékből stb. mutatványdarabokat tartanak.

——————————————————————————–
*MUSTRÁL
(mustra-al) áth. m. mustrál-t. 1) Bizonyos sokaság egyéneit sorban, és külön-külön szemügyre veszi, hogy minden oldalról ismérje, főleg hogy a roszakat a jóktól megválaszsza. Tavaszszal a juhnyájat mustrálni. A ménesből a vén meddő kanczákat kimustrálni. A hadsereget mustrálni. Minthogy a mustra ezen értelemben magyarosan: szemle, innen mustrálni helyett magyarosabb: szemle alá venni, rövidebben szemlézni, illetőleg: a roszát v. aljasát kihányni. 2) Fenyíti különösen a gyermeket, még veréssel is, ha szükséges.

——————————————————————————–
*MUSTRALAJSTROM
(mustra-lajstrom) ösz. fn. Lajstrom, melybe a hadi szemle alkalmával a szemletartó főnök a sereg állapotát, illetőleg észrevételeit följegyzi vagy jegyezteti.

——————————————————————————–
*MUSTRALAP
(mustra-lap) ösz. fn. A rőfös kalmároknál nagy kemény papirlap, melyre az egyes árukból levágott mutatványdarabokat rátűzik, mutatványlap. A vásárlónak megmutatni a mustralapot.

——————————————————————————–
*MUSTRÁLÁS
(mustra-al-ás) fn. tt. mustrálás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. 1) Cselekvés, mely által valamit mustrára, azaz szemlére vesznek. 2) Fenyítés, különösen gyermek fenyítése. V. ö. MUSTRA, MUSTRÁL.

——————————————————————————–
*MUSTRÁLT
(mustra-al-t) mn. tt. mustrált-at. Amit mustra alá vettek, illetőleg mint selejtest kiválogattak. Mustrált, kimustrált juhok.

——————————————————————————–
*MUSTY
fn. tt. musty-ot. Lőrincz K. szerént a kapnikbányai szójárásban am. moh, muha.

——————————————————————————–
*MUSZ
hangutánzó elvont gyök muszkol, muszkotol, muszol szókban; l. ezeket. Rokon mosz gyökkel, moszt, mosztol szókban.

——————————————————————————–
*MUSZAJ, MUSZÁJ
a német musz seyn elferdítése; am. meg kell lenni.

——————————————————————————–
*MUSZKA
1) l. MOSZKA. 2) falu Arad m.; helyr. Muszká-ra, ~n, ~ról.

——————————————————————————–
*MUSZKOL
(musz-k-ol); MUSZKOLÓFA, (musz-koló-fa) l. MUSZOL; MUSZOLÓFA.

——————————————————————————–
*MUSZKOTOL
(musz-k-ot-ol) áth. m. muszkotol-t. A székelyeknél am. elmorzsál, megzúz. Elmuszkotolja a gyerek a kezibe adott kenyeret. (Kriza J.). V. ö. MUSZOL, MOSZTOL.

——————————————————————————–
*MUSZLICZA, MUSZLINCZA
(musz-ol-i[n]-cza) fn. tt. muszliczát. Boros edényekben és általán erjedésnek, poshadásnak indult tárgyakban termő apró (mintegy muszoló) legyecskék. Alakja mutatja, hogy kicsinyítő, és pedig kettőztetve; máskép: muslicza, néhutt muska. Törzsöke: muszol, melyből lett igenév: muszoló, kicsinyítve: muszoli, muszli, ismét kicsinyitve: muszlicza. Alakjára olyan, mint habarnicza, katrincza. V. ö. MUSKA, MUSZOL.

——————————————————————————–
*MUSZLICZÁS
(musz-ol-i-cza-as) mn. tt. muszliczás-t, v. ~at, tb. ~ak. Muszliczákkal meglepett, melyben muszliczák vannak. Muszliczás bor.

——————————————————————————–
*MUSZNYA
falu Vas m.; helyr. Musznyá-ra, ~n, ~ról.

——————————————————————————–
*MUSZOL
(musz-ol) áth. m. muszolt. Gyümölcsnek, nevezetesen szőlőnek levét zúzás által kinyomkodja. Közel rokon ,muszkotol’ szóval. Máskép: csomoszol v. csömöszöl. Gyöke a hangutánzó musz, mely egy eredetü a moszt, mosztol szók mosz gyökével, s rokon a mos, mocs hangutánzó szókkal. Önható igeként mondják holmi szeszes nedvekről, midőn pezsegnek. Muszol a fojtott bor, ürmzös stb.; ez értelemben egyezik vele a franczia mousser, honnan a németben: moussiren v. mussiren.

——————————————————————————–
*MUSZOLÁS
(musz-ol-ás), fn. tt. muszolás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. 1) Gyümölcs levének zúzás által kinyomkodása. 2) Pezsgés. V. ö. MUSZOL.

——————————————————————————–
*MUSZOLÓFA
(muszoló-fa) ösz. fn. Rúd vagy dorong, melylyel a kádba töltött gyümölcsöt, nevezetesen szőlőt zúzzák, nyomdossák, csömöszölik, hogy leve kifolyjon. V. ö. MUSZOL.

——————————————————————————–
*MUSZTIKA
(musz-t-i-ka v. most-t-i-ka) fn. tt. musztikát. A székelyeknél sajtólt lépsalak. (Kriza J.).

——————————————————————————–
*MUSZUJ
Kriza J. szerént Erdélyben Toroczkó vidékén am. fersing.

——————————————————————————–
*MUT
törzse mutal, mutaszt, mutat, muti szóknak, illetőleg származékaiknak; a gyökelem: mu, mely a szájnak vagyis ajkaknak csucsoritását láttatja (os-tendit). Ugyanezen gyökelem van meg a latin monstro, moneo szókban és magyar mond szóban is.

——————————————————————————–
*MUTAL
(mut-al), régies, MUTAT helyett. l. MUTAT.

——————————————————————————–
*MUTASZT
(mut-aszt) áth. m. mutasztott, htn. ~ni v. ~ani. Ormánsági szó Baranyában. l. MUTAT.

——————————————————————————–
*MUTAT
(mut-at) áth. m. mutat-tam, ~tál, ~ott, par. mutass. Bizonyos tárgyra, vagy helyre valamely jellel ráirányoz, hogy azt mással észrevetesse, tudassa, láttassa. Ezt tulajdon értelemben ember teszi, pl. midőn újját valahová irányozza, mit tehet lábbal vagy pillanattal is, vagyis taglejtések és arczjelek által. Szép könyveket, képeket mutatni valakinek. Útat mutatni az idegen útasnak. Kimutatni a pályát, melyen futni kell. Megmutatni a vendégnek a város ritkaságait. Szélesb és átv. ért. valamit másnak tudtára ad, az észt ráigazítja valamire. Megmutatom neki, hogy nincs igaza. Meg kell neki mutatnunk, mint viselje magát mások irányában. Megmutatta a világnak, hogy ő jeles férfiu. Hitedet cselekedetek által mutasd meg. Megmutatták neki az ajtót, vagy ajtót mutattak neki, gúnyosan am. tudtára adták, hogy takarodhatik. Kimutatja foga fehérét (km.) am. elárulja magát. Bemutatni valakit, am. valahová bevezetni, s kilétét az illetőkkel tudatni. “Bizony te nagy bőségös szerelmedet nekünk mutatád.” Kinizsiné Imak. Ugyan átv. ért. mondják holmi dolgokról is, melyek bizonyos irányjelül, tudomásul, utasításul stb. szolgálnak. Ezen felhők esőt mutatnak. Az óra tizenkettőt mutat. Ez mind oda mutat, hogy a dologból semmi sem lesz. A kiaszott rétek arra mutatnak, hogy már régen nem esett. Ez utóbbi példákból kitetszik, hogy önhatólag is divatozik, különösen felható ragu viszonynevekkel. Midőn tulajdonító ragu névvel jő viszonyba, am. bizonyos alakot, szint, formát vesz fel, s mint olyat tünteti magát elé. Ő magát okosnak, szentnek mutatja. Mindeddig becsületes embernek mutatta magát.
A mutat legközelebbi rokona: fitat (v. ö. FITAT, FIT) továbbá rokon vele mond ige, minthogy mindkettőnek czélja valamit tudatni, észrevétetni másokkal; de a különbség köztök az, hogy a mond ezt hang által, a mutat pedig más jellel eszközli. Egyébiránt mu mo gyökelemeik is rokonok, és pedig nem csupán hangra, hanem alapértelemre is, mert mindegyikben alapfogalom a mozdítás, mozgás, amabban a tagmozgás (pl. a motat, motoz származékokban); ebben a szájmozdítás, különösen szájcsucsorítás, mit a latin ostendit leginkább fölvilágosít, mely szerint mutatni am. os tendere, a szájt kitolva ráirányozni valamire. A monstro igében a mo v. mon szintén rokon a magyar mond és mutat igék gyökeivel. A persa nyelvben: nemuden = mutatni.
Mi a mutat ige képzését illeti, valószinü, hogy eredetileg csak mut volt, mint fut, süt, üt, s az at nagyobb nyomatosság végett járult hozzá. Innen van a gyakorlatos mu-togat, mint sütöget, ütöget, fitogat. Alakjára hasonló a motat, kutat, fitat igékhez. A régi nyelvben mutat helyett eléfordul mutal is, honnan képmutaló am. képmutató, és képmutalat am. képmutatás (Hypocrisis). Él e szókkal a Müncheni codex irója. Máté 6. és 23. E tekintetben oly viszony van köztök, mint a szeretet és szerelem között, melyeknek törzsökei szeret, és az elavult szerel.

——————————————————————————–
*MUTATÁS
(mut-at-ás) fn. tt. mutatás-t, tb. ok~, harm. szr. ~a. Cselekvés vagy irányzó jeladás, mely által valamit tudatunk. Útmutatás. Úrmutatás, Úrfelmutatás, midőn a pap a szent misében a fölszentelt kenyeret és bort fölemeli. Kimutatás, mely által valamit világosságra hozunk, pl. költségek kimutatása. Bemutatás. Képmutatás. Mindezeket lásd saját rovataik alatt.

——————————————————————————–
*MUTATÉK
(mut-at-ék) fn. tt mutaték-ot. Lásd MUTATVÁNY.

——————————————————————————–
*MUTATKOZÁS
(mut-at-koz-ás) fn. tt. mutatkozás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Elétünés, magának láttatása. V. ö. MUTATKOZIK.

——————————————————————————–
*MUTATKOZIK
(mut-at-koz-ik) k. m. mutatkoz-tam, ~tál, ~ott, par. ~zál. 1) Láttatja magát, elétünik, különösen gyakorlatos értelemben is. Némely vadak csak esténként mutatkonak. Itt a tavasz, mert a fecskék, gólyák már mutatkoznak. 2) Bizonyos alakban, több helyen elétünik. A szőlők és vetések szépen mutatkoznak. A gyümölcs is jól mutatkozik. 3) Tulajd. ragu viszonynévvel am. bizonyos alakot ölt magára, valamihez hasonló szinben láttatja magát. Az időjárás állandónak mutatkozik. Szolgám eleinte igen hűnek és szorgalmasnak mutatkozott. A képmutató nem az, aminek mutatkozik.

——————————————————————————–
*MUTATLAN, MUTATLANUL
(mut-atlan-ul) ih. A nélkül, hogy valaki mutatná. Mutatlanul ráakadni az útra. Mutatlanul eligazodni valamin.

——————————————————————————–
*MUTATMÁNY
(mut-at-mány) fn. tt. mutatmány-t, tb. ~ok. L. MUTATVÁNY.

——————————————————————————–
*MUTATÓ
(mut-at-ó) mn. és fn. tt. mutató-t. Aki vagy ami valamit mutat. Rendesen öszvetéve használtatik, és pedig mint jelző a viszonynév előtt áll, pl. mutatóujj, mutatótábla, mutatóveszsző, mutatóóra. Midőn főnév gyanánt vétetik, öszvetételben a viszonynevet követi, pl. képmutató, óramutató, útmutató, tárgymutató, névmutató. Mutatóban küldeni valamit, am. megtekintés végett. V. ö. MUTAT.

——————————————————————————–
*MUTATÓIZOM
(mutató-izom) ösz. fn. Izom, mely a mutatóujjnak közép izén huzódik által, s annak kinyujtására szolgál. (Musculus indicator).

——————————————————————————–
*MUTATÓJEGYZÉK
(mutató-jegyzék) ösz. fn. Jegyzék, mely bizonyos tárgy- vagy személyneveket tartalmaz, hogy ezeket valamely nagyobb terjedelmü iratban, könyvben könnyebben feltalálhassuk. Máskép: mutatótábla. Különösen a közforgalomban bizonyos árúknak, vagy ezek árának, a vámoknak stb. följegyzése.

——————————————————————————–
*MUTATÓKÖNYV
(mutató-könyv) ösz. fn. Törvényszékeknél, nagyobb hivataloknál v. üzleteknél könyv, melyben a tárgy- vagy személynevek betürendben fordulnak elé, a végett, hogy a bővebb tudósításokat azokról illető helyeiken, pl. igtatókönyvben, irat- vagy levéltárban, üzleti könyvekben könnyebben föllehessen találni.

——————————————————————————–
*MUTATÓ NÉVMÁS
a nyelvtanban olyan névmás, mely bizonyos dologra vagy személyre, vagy ezek milységére útal; még pedig távolabb, és közelebb; amazok osztályába tartoznak: az, amaz, ugyanaz, azon, és milységre vonatkozva: oly, olyan, olyas, olyatén, amolyan; emezekébe: ez, emez, imez, ugyanez, ezen; s milységre vonatkozva: ily, ilye, ilyes, ilyetén, emilyen, imilyen.

——————————————————————————–
*MUTATÓÓRA
(mutató-óra) ösz. fn. Óramű, mely egyedül az időjárást mutatja, és nem üt, különböztetésül az ütőórától.

——————————————————————————–
*MUTATÓ SZÓCSKA
a magyar népnyelvben két igen egyszerü, egyetlen önhangzóval kifejezett, de önálló szó létezik: a, e, melyek más mutató kifejezések nyomatékául szolgálnak, pl. ott van a! itt van e! oda menj a! ide jöjj e! így folyt róla a víz e! amott a szobában a!; de a melyekből számos több szó ered, részint közvetlenül, részint öszvetétel által; amazokhoz számitandók különösen a mutató névmások és igehatározók, az a néha o-vá s az e i-vé változván, pl. az, amaz, ott, oda, oly; ez, emez, itt, ide, (régiesen: ede), ily (régiesen: ely) stb.; az öszvetéteknél megemlítendők: ahol, ehol v. ihol, amint, amikor, avagy, aki, ami stb.

——————————————————————————–
*MUTATÓTÁBLA
(mutató-tábla) ösz. fn. Nevek és tárgyak jegyzéke bizonyos sorozatban, kivált ha egynemüek. A mutatótáblát ábéczerendben készíteni. A könyv végére mutatótáblát, irni, melyen a könyvben eléforduló tárgyak és személyek nevei följegyezvék. A mutatótáblán kitenni a lapszámot, melyen az illető tárgyról vagy személyről szó vagyon.

——————————————————————————–
*MUTATOTT
(mut-at-ott) mn. tt. mutatottat. 1) Amit mutattak vagy mutatnak. 2) Tettetett, ami belsőleg más, mint külsőkép mutatkozik.

——————————————————————————–
*MUTATÓUJJ
(mutató-ujj) ösz. fn. A hüvelyk mellett levő, második kézujj, minthogy rendesen ezzel szoktunk mutatni.

——————————————————————————–
*MUTATVÁNY
(mut-at-vány) fn. tt. mutatvány-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. 1) Azon tárgy, melyet látás, megnézés végett kitűznek. Különösen, azonnemü tárgyakból egy rész, melyről a többire ismérni lehet. Mutatványt küldeni valamely áruból. Továbbá 2) kicsinyben eléállított mű, melyből valakinek illető képességére következtethetünk. Iskolai mutatványok a tanulók rajzaiból, irásából. Próbamutatványok. 3) szinészeti és más hasonló eléadások, látványos tárgyak és játékok szemléltetése valamely közönség előtt, pl. műlovarok, kötéljárók vagy tánczosok mutatványai.

——————————————————————————–
*MUTATVÁNYDARAB
(mutatvány-darab) ösz. fn. Zenei mű vagy más eléadó művészeti szerzemény, melyben valaki képességét különösen kitüntetheti.

——————————————————————————–
*MUTATVÁNYÍV
(mutatvány-ív) ösz. fn. A nyomdászoknál am. valamely nyomtatványból az első ív, melyet megtekintésül, illetőleg megitélésül eléterjesztenek. A szerzőnek mutatványívet küldeni.

——————————————————————————–
*MUTATVÁNYKŐ
(mutatvány-kő) ösz. fn. Bányászok nyelvén am. kő, vagy érczdarab, melyet mutatás végett kézbe lehet fogni.

——————————————————————————–
*MUTATVÁNYLAP
(mutatvány-lap) ösz. fn. l. MUTATVÁNYÍV.

——————————————————————————–
*MUTH
puszta Tolna m.; helyr. Muth-ra, ~on, ~ról.

——————————————————————————–
*MUTI
(mut-i) némely tájakon tréfásan mondják ,mutasd’ helyett.

——————————————————————————–
*MUTOGAT
(mut-og-at) gyak. áth. mutogattam, ~tál, ~ott, par. mutogass. Gyakran ismételve, többször mutat valamit, vagy többfélét egyenként, egymás után mutat. Valamely gyüjtemény ritkaságait a vendégeknek mutogatni. Képeket, rajzokat, könyveket mutogatni. Mindenfelé mutogatja magát. A kalmár mutogatja áruit.” – Ez igének gyöke mut, mint a sütöget, nyitogat, ütöget, veteget, igéké süt, nyit, üt, vet. V. ö. MUTAT.

——————————————————————————–
*MUTOGATÁS
(mut-og-at-ás) fn. tt. mutogatás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Cselekvés, midőn valaki mutogat. Különösen jelent fitogtatást, vagyis némi kevélységgel járó jeladást, mely által valaki akár valódi akár képzelt jelességeire másokat figyelmeztet; öszvetétellel is: magamutogatás.

——————————————————————————–
*MUTOGATÓ
(mut-og-at-ó) mn. és fn. tt. mutogató-t. Aki valamit ismételve, gyakran, vagy többfélét mutat másoknak, pl. személy, ki valamely gyüjteménynek egyes tárgyait a nézőknek megnevezi, s a tudnivalókat elmondja rólok.

——————————————————————————–
*MUTOS
falu Közép-Szolnok m.; helyr. Mutos-ra, ~on, ~ról.

——————————————————————————–
*MUTUJ
mn. tt. mutuj-t, tb. ~ok. Együgyü, bamba, gyámoltalan természetü. Erdélyi szó. Egynek látszik a román mutu szóval, mely talán ismét a latin mutus-ból származott.

——————————————————————————–
*MÚZEUM
helyesebben: MUZÉUM, fn. tt. muzéum-ot, harm. szr. ~a v. ~ja. Közelebbről a hellen moudeion, távolabbról a hellen-latin musa szóból eredett idegen nevezet, s jelent általán oly teremet vagy épületet, melyben különféle tudományos eszközök és segédtárgyak öszve vannak gyüjtve. Természettani eszközök muzéuma. Nemzeti muzéum Pestet, mely főleg pénz- v. éremgyüjteményi, természetrajzi, kép- és könyvtári osztályokból áll.

——————————————————————————–
*MUZULMAN
fn. tt. muzulman-t, tb. ~ok. Az eredeti arab moszlem, többesben moszlemin-ból módosított idegen szó, s am. az izlamnak, azaz, igaz hitnek vallója, mely alatta Mahomed v. Mohamed hivei értetnek. Mind moszlem, mind iszlam pedig ered szalama igétől, mely am. magát alávetni, megadni, hódolni, különösen Istennek vetni magát alá.

——————————————————————————–
*MUZZOG
(muzz-og) önh. m. muzzog-tam, ~tál, ~ott. Tompa muzz muzz hangon szól, suhog, zúg. Muzzog a csép, mikor jó keményen csépelnek jó erős legények. Továbbá am. zúgolódik, duzzog, haragjában fél orrhangon mondogat valamit. Székely szó. (Ferenczi János).

——————————————————————————–
*MUZSAJ
falu Sopron m.; helyr. Muzsaj-ba. ~ban, ~ból.

——————————————————————————–
*MUZSALY
NAGY~ falu, KIS~ puszta Bereg m.; helyr. Muzsaly-ba, ~ban, ~ból.

——————————————————————————–
*MUZSDA
l. MESGYE.

——————————————————————————–
*MUZSIKA
fn. tt. muzsiká-t. A hellen-latin musica szóból módosított név, mely a népnyelvben ugyan még általánosan divatozik, de a müveltebb eléadásban zene és zenészet használtatik helyette. Nemzeti muzsika. Törökmuzsika. Mozsikával járni. Muzsikát csinálni. Muzsikát tanulni. Értelmezését l. ZENE és ZENÉSZET szók alatt.

——————————————————————————–
*MUZSIKAÉRTŐ
l. ZENEÉRTŐ.

——————————————————————————–
*MUZSIKAI
(muzsika-i) l. ZENEI, ZENÉSZETI.

——————————————————————————–
*MUZSIKAIGAZGATÓ
l. ZENEIGAZGATÓ.

——————————————————————————–
*MUZSIKÁL
(muzsika-al) önh. muzsikál-t. Zenél, vagy is bizonyos hangszeren vagy hangszereken játszik.
“A faluban muzsikálnak,
Elmegyek én katonának.”
Népd.
l. ZENÉL.

——————————————————————————–
*MUZSIKAMESTER
l. ZENEMESTER.

——————————————————————————–
*MUZSIKÁS
(muzsika-as) fn. tt. muzsikás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Népnyelven általán oly személy, ki valamely zeneszeren játszik. Különösen, a nemzeti és népies zenét müvelő czigányokat érti alatta a nép. l. ZENÉSZ.

——————————————————————————–
*MUZSIKASZERZŐ
l. ZENESZERZŐ.

——————————————————————————–
*MUZSIKASZÓ
(muzsika-szó) ösz. fn. Hangszerek szózata. Muzsikaszóval kísérni a násznépet. Muzsikaszóval temetni a halottat. L. ZENESZÓ.

——————————————————————————–
*MUZSIKUS
fn. tt. muzsikus-t, tb. ~ok l. ZENÉSZ.

——————————————————————————–
*MUZSLA
falu Esztergom, puszta Heves m.; helyr. Muzslá-n, ~ra, ~ról.

——————————————————————————–
*MÜ
a régieknél, sőt Erdélyben ma is am. az első személyes névmás többese: mi, vagy teljesen, mink. l. MI, személynévmás.

——————————————————————————–
*MŰ
fn. tt. művet vagy müvet. Kicsiny. művecske v. müvecske. Széles ért. munka, vagyis, akár testi, akár szellemi, akár mindkét nemü erőnek megfeszitése bizonyos czélra. Pillanat műve. Századok műve. Szorosabb értelemben maga az erő megfeszítése által eléállított, elkészült dolog. Minthogy azonban ha valami inkább csak testi erő használása által állíttatik elé, azt miv-nek mondjuk, pl. kézmívek: tehát legszorosabb ért. a mű szó alatt inkább csak a szellemi erőnek vagy egyszersmind a szelleminek is alkalmazása és megfeszitése által létre hozott valami, pl. kép, szobor, zene, költemény stb. értetik. Ez az ő műve. Szép müveket készíteni. Szellemi müvek, elmemüvek. Müveket köz nézésre kiállítani. Mestermüvek, remekmüvek. Mű dicséri a mestert. (Km.). “A legnagyobb költők sikerűltebb művei mindannyi tűkör, melyben az iró egész egyénisége vagy annak egyes oldalai tünnek fel.” (Báró Eötvös József). Ellenben mív-nek, mint imént érintők, a mű-től megkülönböztetve inkább csak testi erő s ügyesség által készített vagy létrehozott dolgot nevezünk. Innen kézmívek, kézmíves, nem pedig ,kézmüvek’, kézmüves. Így különböznek művel és mível, művész és míves. V. ö. MÍV.
A mü és munka v. eredetileg muka is rokonszók; mert a mű nem egyéb, mint a mély hangu mu. Valamint pedig ebben alapfogalom a mozgás: ugyan ez rejlik a mű v. mí(v) gyökben is. A különbség köztök az elfogadott szokás szerént főleg abban áll, hogy a munka általános erőfeszítést, mozgalmat jelent, a mű pedig, sőt mív is némi ügyességet és mesterséget föltételez; honnan pl. müvelni, megművelni vagy e helyütt szabatosabban: mívelni, megmívelni a földet, többet jelent, mint munkálni, megmunkálni. A mű vagy mív is tehát finomabb cselekvést, kiképzést foglal magában, miért szabatosan csak olyan munkákra illik, melyeket bizonyos szabályok szerént, és mesterségi vagy tudományos kiképzés nyomán készített valaki, milyenek a mesteremberek, gyárosok, az úgynevezett müvészek vagy tudományos férfiak munkái. Azonban a mű szónál, mint föntebb mondók, ismét különbség tétetik mind a törzsben, mind s származékokban az i és ü hangzók szerént, pl. vamint mit mivelsz (mit csinálsz)? mást jelent mint: mit mitvelsz (mit képzesz)? azaz micsoda tudományt vagy müvészetet gyakorolsz? vagy általán: szellemileg mivel foglalkodol? úgy mű és mív is különbözők.
Alakjára nézve azon egy tagu szók közé tartozónak tekintethetik, melyek eredetileg rövidek (mint munka szóban is), de nagyobb nyomatosság vagy hangzatosság végett vagy véghangzójokat nyujtják meg, vagy v h j toldalék hangokkal ejtetnek, mint fe fé fej, di diu div díj, hi hiu hiv v. hib híj, ilyenek a do doh, ro roh, s maga a mű máskép: műv, mint a megfelelő mí, máskép miv, sőt néha míh, pl. kőmives, Mátyusföldön: kőmihes.

——————————————————————————–
*MŰALAK
(mű-alak) ösz. fn. Valamely műnek külső csínja.

——————————————————————————–
*MŰALKAT
(mű-alkat) ösz. fn. Valamely műnek szerkezeti formája, vagy egész szervezete, mint öszveállított egész. Gépek, gőzhajók, mozdonyok műalkata.

——————————————————————————–
*MŰALKOTÁS
(mű-alkotás) ösz. fn. Valamely műnek eléállítása, müvészi készítése.

——————————————————————————–
*MŰÁROS v. ~ÁRUS
(mű-áros v. ~áras) ösz. fn. Ki úgynevezett szépmüvekkel kereskedik, milyenek, képek, aczélmetszetek, rajzok, hangművek stb.

——————————————————————————–
*MŰBARÁT
(mű-barát) ösz. fn. Személy, ki a szépművészetet és szépműveket kedveli, pártolja, ámbár ő maga nem azon mértékben gyakorolja, hogy művésznek tartathatnék; másképen: műkedvelő. (Dilettans).

——————————————————————————–
*MŰBECS
(mű-becs) ösz. fn. Valamely műnek belső értéke.

——————————————————————————–
*MŰBIRÁLAT
(mű-birálat) ösz. fn. Valamely szellemi műnek vagy működésnek az elméleti és gyakorlati széptan szabályai szerénti megitélése. Az elfogulatlan és teljes kiképzettségen alapuló műbirálat elősegíti a müvészet tökélyesbülését.

——————————————————————————–
*MŰBIRÁLATI
(mű-birálati) ösz. mn. Műbirálatot illető, arra vonatkozó. Ezen festmény vagy építmény mübirálati szempontból nem minden kifogás nélkül való.

——————————————————————————–
*MŰBIRÁLÓ
(mű-biráló) l. MŰBIRÓ.

——————————————————————————–
*MŰBIRÓ
(mű-biró) ösz. fn. Személy, ki szépművek fölött itél, azok érdemeit, jelességit, hibáikat, gáncsaikat stb. kimutatja. Máskép: müitész. Szélesb ért. ki az iparmüveket megvizsgálja s érdemeik szerént méltányolja, vagy gáncsolja.

——————————————————————————–
*MŰBÖLCSELET
(mű-bölcselet) ösz. fn. Elméleti szabályok fürkészése a müvészetről vagy annak egy vagy több ágáról.

——————————————————————————–
*MŰCSARNOK
(mű-csarnok) ösz. fn. Csarnok vagy terem, melyben különféle szépmüvek és iparmüvek példányai köz megtekintés végett ki vannak állítva. Különösen a képzőművészek ú. m. szobrászok, festészek, aczélmetszők műtereme.

——————————————————————————–
*MŰCSIN
(mű-csin) ösz. fn. Csin, illetőleg kellemes forma, valamely képzőművön, pl. festményen, szobron.

——————————————————————————–
*MŰDÜHÖNCZ
(mű-dühöncz) ösz. fn. Oly mübarát vagy szépmüvész, ki az általa kedvelt szép müvek iránt tulságos, szinte dühösséggel határos szenvedélylyel viseltetik.

——————————————————————————–
*MŰEGÉSZ
(mű-egész) ösz. fn. Valamely műnek öszves alkata.

——————————————————————————–
*MŰEGYETĚM
(mű-egyetěm) ösz. fn. Tanintézet, melyben általán a műipart, és kereskedést előmozditó isméretek a lehető legnagyobb terjedelemben és tudományos rendszerben adatnak elé. (Polytechnicum). Némely műegyetemekben, pl. a párizsiban, képeztetnek az ifjak hadi tudományok elemeire is.

——————————————————————————–
*MÜĚGYETĚMI
ösz. mn. Müegyetemet illető, ahhoz tartozó, arra vonatkozó stb. Műegyetemi tanulmányok, készületek, eszközök. V. ö. MŰĚGYETĚM.

——————————————————————————–
*MŰEGYLET
(mű-egylet) ösz. fn. Müvészek- s műkedvelőkből álló egylet, melynek czélja a művészetet pártolni, előmozdítani és terjeszteni.

——————————————————————————–
*MÜEL, MÜELKEDIK
régiesek művel, művelkedik helyett.

——————————————————————————–
*MŰÉLV
(mű-élv) ösz. fn. Szellemi élv, melyet a szépmüvek hatása kelt bennünk.

——————————————————————————–
*MŰEMLÉK
(mű-emlék) ösz. fn. Emlék, mely művészeti becscsel bír.

——————————————————————————–
*MŰERSZÉNY
(mű-erszény) ösz. fn. Nők erszénye, melyben varró, kötő stb. eszközeiket tartják, vagy magukkal hordják.

——————————————————————————–
*MŰÉRTELEM
(mű-értelem) ösz. fn. Valamely mű vagy művészet szabályainak ismerete. V. ö. MŰÉRTŐ.

——————————————————————————–
*MŰÉRTŐ, MŰÉRTŐ
ösz. fn. Személy, ki bizonyos műnek, vagy müvészetnek szabályait isméri, ki a művekről alapos itéletet képes hozni, ha szinte ő maga azon müvészettel gyakorlatilag nem is foglalkodnék vagy foglalkodott volna.

——————————————————————————–
*MŰÉRZÉK, MŰÉRZELEM
MŰÉRZET, (műérzék v. érzelem v. érzet) ösz. fn. Természetes hajlam a szépművek iránt, természetes fogékonyság mindenre, ami a müvészet körébe vág, különösen a gyakorlatban a müvészet kellékeinek elméleti öntudatosság nélküli feltalálása, alkalmazása. Finom műérzet.

——————————————————————————–
*MŰESZTERGÁLYOS
(mű-esztergályos) ösz. fn. Különösen finom, mesterséges müveket készítő esztergályos.

——————————————————————————–
*MŰFESTŐ
(mű-festő) ösz. fn. Festő, ki a kelméket, szöveteket, különféle szinekkel, virágos, habos rajzokkal stb. tarkázni érti.

——————————————————————————–
*MŰFOGÁS
(mű-fogás) ösz. fn. A gyakorló müvészetben a kivitel könnyebbitésének vagy ügyesség megszerzésének módja, melyet öntudatosan csak az avatott művészek ismernek.

——————————————————————————–
*MÜGE
fn. tt. mügét. Növénynem a négyhímesek seregéből és egyanyások rendéből; csészéje fogai alig vehetők ki; bokrétája harangalaku v. tölcséres, három-négy hasábu; két magva gömbölyüded; levelei csillagosak. (Asperula). Fajai: szagos, ugari, kalászos, festői, veresfias, górnyaku müge.

——————————————————————————–
*MŰGOND
(mű-gond) ösz. fn. Pontosság, melyet valaki azon szabályok alkalmazásában és kivitelében követ, melyek bizonyos műnek eléállítására szükségesek. Különös műgonddal készített festmények, szobrok, versezetek.

——————————————————————————–
*MŰGYAKORLÓ
(mű-gyakorló) ösz. fn. Ki valamely müvel tüzetesen foglalkodik, s abban képezi magát. Műgyakorló ifjak, növendékek.

——————————————————————————–
*MŰHAJLAM
(mű-hajlam) ösz. fn. Hajlam, illetőleg természeti vonzalom, valamely szépmüvészetre.

——————————————————————————–
*MŰHELY
(mű-hely) ösz. fn. Hely, illetőleg szoba, vagy akármely zárt tér, hol mesteremberek és legényeik iparmíveket készítenek. Szabók, vargák, csizmaziák műhelye. Kovácsmühely, asztalosmühely, lakatosmühely. Kádármühely, bognármühely. Ide tartozik a borbélymühely is. A népnyelvben, legalább bizonyos tájakon: míhely. Azon szobát, vagy lakot, melyben szépmüveket készítenek, némi különböztetés végett, műteremnek mondjuk. Szobrászok, festészek műtereme.

——————————————————————————–
*MŰIGÉNY
(mű-igény) ösz. fn. Igény, mely az illető művészethez vagy művészeti tárgyhoz megkivántatik.

——————————————————————————–
*MŰINTÉZET
(mű-intézet) ösz. fn. Általán intézet, melynek czélja főkép a művészeteket pártolni, elémozdítani, s az azokba vágó szakismereteket bármimódon terjeszteni.

——————————————————————————–
*MŰIPAR
(mű-ipar) ösz. fn. Ipar az úgynevezett kézmívekben, hová a gyármivek is tartoznak. A műipart előmozdítani.

——————————————————————————–
*MÜISKOLA
(mü-iskola) ösz. fn. Általán iskola, tanintézet, melyben az illető növendékek leginkább az iparágakra vonatkozó tudományokból oktatást nyernek. l. MŰTANODA.

——————————————————————————–
*MŰISMERET
(mű-ismeret) l. MŰÉRTELEM.

——————————————————————————–
*MŰISMERŐ
(mű-ismerő) l. MŰÉRTŐ.

——————————————————————————–
*MŰITÉSZ
(mű-itész) ösz. fn. l. MŰBIRÓ.

——————————————————————————–
*MŰITÉSZET
(mű-itészet) ösz. fn. l. MŰBIRÁLAT.

——————————————————————————–
*MŰIZLÉS
(mű-izlés) ösz. fn. A széptan szabályainak helyes felfogása valamely müvészetben.

——————————————————————————–
*MŰJELLEM
(mű-jellem) ösz. fn. Valamely művészeti tárgynak lényeges sajátsága.

——————————————————————————–
*~MÜK
l. SZEMÉLYNÉVMÁS.

——————————————————————————–
*MŰKAPTA
(mű-kapta) l. MINTAIDOM.

——————————————————————————–
*MŰKEDVELÉS
(mű-kedvelés) ösz. fn. A szépművek s müvészetek iránti tettleges vonzalom, ha szinte valaki annyira nem gyakorolja az illető művészetet, hogy a müvészi nevezetre igényt tarthatna.

——————————————————————————–
*MŰKEDVELŐ
(mű-kedvelő), l. MŰBARÁT.

——————————————————————————–
*MŰKEDVELŐSÉG
(mű-kedvelőség) ösz. fn. Tulajdonság, melynél fogva valaki műkedvelőnek tekinthető. (Dilettantismus).

——————————————————————————–
*MŰKERESKEDÉS
(mű-kereskedés) ösz. fn. Kereskedés, melynek áruczikkeit szépművek, ú. m. képek, rajzok, metszetek, zeneművek stb. teszik.

——————————————————————————–
*MŰKERESKĚDŐ
l. MŰÁRUS.

——————————————————————————–
*MŰKERTÉSZ
(mű-kertész) ösz. fn. Kertész, ki a kertek, különösen díszkertek és díszvirágok, dísznövények mívelését a finomabb izlés, illetőleg szépműtan szabályai szerént mesterségesen űzi.

——————————————————————————–
*MŰKERTÉSZET
(mű-kertészet) ösz. fn. Kertészet, melyben a díszkerti munkálatok kiképzett műkertész által teljesíttetnek, illetőleg vezettetnek.

——————————————————————————–
*MŰKERTÉSZETI
(mű-kertészeti) ösz. mn. Műkertészetet illető, arra vonatkozó. Műkertészeti szabályok. Műkertészeti képzettség.

——————————————————————————–
*MŰKIÁLLÍTÁS
(mű-ki-állítás) ösz. fn. Iparművek és szépművek, köz látvány és megbirálás, illetőleg jutalmazás végetti kiállítása. Újabb időben másképen: műtárlat.

——————————————————————————–
*MŰKINCS
(mű-kincs) ösz. fn. Kincs, melynek értéke valamely szép műben vagy művekben fekszik.

——————————————————————————–
*MŰKIVÁNALOM
(mű-kivánalom) ösz. fn. Kivánalom (postulatum), mely az illető művészetre vagy művészeti tárgyra vonatkozik.

——————————————————————————–
*MÜKÖCS
fn. tt. müköcs-öt. Növénynem az öthímesek seregéből és egyanyások rendéből; virágzata ernyős, galléros, bokrétájának nyaka tojásdad, torkolata ikrás; tokja gömbölyü, egyrekeszü, ötnyilásu, (Androsace, a görög eredeti után am. férfierő). Fajai: nagy, gór, ěszaki, gyapjas, köd-, tompalevelű müköcs. Köznéven a gyapjast nevezik különösen müköcsnek.

——————————————————————————–
*MÜKÖCSDARAVIRÁG
(müköcs-dara-virág) ösz. fn. Növényfaj a daravirágok neméből; tőkocsánya két-három leveles; levelei hosszúdadok, tompák, kemények, csipkések; virága fehér. (Draba androsacea).

——————————————————————————–
*MÜKÖCSKŐTÖR
(müköcs-kőtör) ösz. fn. Növényfaj a kőtörök neméből; levelei láncsásak, tompák, szőrösek, szára leveletlen, két-három virágu. (Saxifraga androsacea).

——————————————————————————–
*MŰKÖDÉS
(mű-köd-és) fn. tt. működés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Bizonyos művel való foglalkodás, bánás. Különösen, hivatalos elbánás, eljárás. Az ujonnan kinevezett tisztviselők legott elkezdték működéseiket. Valakit akadályozni müködéseiben. A bizottság bevégezte működését.

——————————————————————————–
*MŰKÖDIK
(mű-köd-ik) k. m. működ-tem, ~tél, ~ött. Bizonyos művel, munkával foglalkodik. Különösen, rábizott, magára vállalt, hivatalos dologban eljár. A bizottságok szorgalmasan működnek. Az ügyvédek működnek védenczeik ügyeiben. Régiesen: műelkedik, mint munkál, munkálkodik.

——————————————————————————–
*MŰKÖDŐ
(mű-köd-ő) mn. tt. működő-t. Bizonyos művel, munkával foglalkodó; megbizatásában eljáró. Különösen aki valamely művészet elsajátításában gyakorolja és képesíti magát. Működő tag valamely egyletben, pl. zenészetiben, aki ennek eléadásaiban vagy eléadatni szokott mutatványaiban tettleg veszen részt.

——————————————————————————–
*MŰKÖR
(mű-kör) ösz. fn. 1) Tér, melyen valakinek működnie lehet, szabad, kell, vagy melyen működni szokott. Némely tisztviselők műköre csak egy városra, másoké egész kerületre kiterjed. 2) Azon tárgyak mennyisége, melyek körül működik, melyekkel foglalkodik valaki. Meghatározni a birák műkörét. Műkörömben iparkodom mindent megtenni, ami kitelik tőlem.

——————————————————————————–
*MŰKÖRI
(mű-köri) ösz. mn. Műkört illető, műkörre vonatkozó.

——————————————————————————–
*MŰLÁTÓ
(mű-látó) ösz. fn. Építéseknél az illető mesteremberekre felügyelő személy. Köz, idegen elnevezéssel: pallér.

——————————————————————————–
*MŰLELKESĚDÉS
(mű-lelkesědés) ösz. fn. Nemes buzgalom a müvészet vagy annak előmozdítása iránt.

——————————————————————————–
*MŰLOVAG, MŰLOVAR
(mű-lovag v. -lovar) ösz. fn. Lovag, ki lóháton, mesterséges szökéseket, lejtéseket stb., látványul, a közönség mulattatására visz vagy vitet véghez.

——————————————————————————–
*MŰMALOM
(mű-malom) ösz. fn. A közönségesnél mesterségesebb szerkezettel, pl. gőzgépekkel, hengerekkel stb. fölkészített és működő malom.

——————————————————————————–
*MŰMARADVÁNY
(mű-maradvány) ösz. fn. Régibb időből fenn levő, akár egész mű, akár csak műtöredék.

——————————————————————————–
*MŰMODOR
(mű-modor) ösz. fn. Modor, fogás valamely mű eléállitásában.

——————————————————————————–
*MŰNYELV
(mű-nyelv) ösz. fn. Általán nyelv, mely a műipari, művészeti és tudományos tárgyak eléadására szükséges szókat és kifejezéseket foglalja magában, különböztetésül a közönséges társalgási nyelvtől. A műnyelv lényegét az úgynevezett műszók teszik. Kovácsok, asztalosok münyelve. Festészek, szobrászok műnyelve. Természettudósok, bölcselők, vegyészek műnyelve. Szélesb ért. irói nyelv, melynek már természeténél fogva a közönséges, népies nyelven fölül kell állania.

——————————————————————————–
*MŰÖSZTÖN
(mű-ösztön) ösz. fn. Természetes hajlam és vonzalom a művészet iránt.

——————————————————————————–
*MŰÖTVÖS
(mű-ötvös) ösz. fn. Ötvös, ki mesterségében művészi tárgyakkal foglalkodik, kinek készítményei müvészeti értékkel birnak.

——————————————————————————–
*MŰPART
(mű-part) ösz. fn. Mesterségesen készült ki- és berakodási hely a vízbe vagy part hoszszában építve. Szélesebb értelemben az ily rakodó partok közelébe eső egész térség is. Francziául: quai, s ez után a németben: Kai v. Kaje. (Kenessey Albert.) Némelyek szerént: kőpart, de ez lehet természetes is.

——————————————————————————–
*MŰPÁRTOLÁS
(mű-pártolás) ösz. fn. A művészetnek alkalmilag az arra szolgáló eszközökkel elémozdítása, vagy elémozdításában kimutatni szokott törekvés.

——————————————————————————–
*MŰRÉGISÉG
(mű-régiség) ösz. fn. Művészeti tárgy, mely a régi korból még fennáll akár egészben, akár csak maradványaiban.

——————————————————————————–
*MŰREMEK
(mű-remek) ösz. fn. Oly mű, melyet a maga nemében remeknek mondhatunk, máskép: remekmű. V. ö. REMEK, (2)

——————————————————————————–
*MŰREMEKLŐ
(mű-remeklő) ösz. fn. Művész, kit a maga nemében remeknek mondhatunk; máskép remekmüvész. (Virtuoz).

——————————————————————————–
*MŰRÉV
(mű-rév) ösz. fn. Kikötő-medencze, t. i. Kenessey Albert szerént, a hajók bizton tartására mesterségesen készült kikötő; minő valamely gyártó medencze is, raktárakkal körülépitve, hogy a hajók kényelmesen rakodhassanak; rendesen a gyártómedenczén belül van, hogy a benne levő hajók az épités alattiaknak ne alkalmatlankodjanak, belső műrév. (Docke, Hafendocke).

——————————————————————————–
*MŰRITKASÁG
(mű-ritkaság) ösz. fn. Művészeti tárgy, mely csak kevés helyen vagy kevés műtárban található.

——————————————————————————–
*MŰROKON
(mű-rokon) ösz. fn. Személy, ki egy másikkal hasonnemü művel, különösen müvészettel foglalkodik. A zenészek egymásnak műrokonai.

——————————————————————————–
*MŰROKONSÁG
ösz. fn. Rokonság azok között, kik hasonnemű művészetet űznek. A szobrász a festészszel műrokonságban van.

——————————————————————————–
*MŰSEGÉD
(mű-segéd) ösz. fn. Személy, illetőleg műgyakornok, ki akár műiparos, akár művész mellett segédképen munkálkodik.

——————————————————————————–
*MŰSOROZAT
(mű-sorozat) ösz. fn. Szinpadon, nyilvános hangversenyeken stb. eléadandó műdarabok jegyzéke.

——————————————————————————–
*MŰSZABÁLY
(mű-szabály) ösz. fn. Szabály, melyet bizonyos mű készítésében követni kell, hogy némileg sikerüljön. Műszabályok szerént építeni. Műszabályok ellen véteni. Műszabályok szerént itélve e művet lehetetlen nem gáncsolni.

——————————————————————————–
*MŰSZABÁLYOS
(mű-szabályos) ösz. fn. Műszabályok szerint csinált, képzett, készített, szerzett stb. Műszabályos emlékszobor, tájkép. Műszabályos versek.

——————————————————————————–
*MŰSZABÁLYOSAN
(mű-szabályosan) ösz. ih. A műszabályoknak megfelelőleg.

——————————————————————————–
*MŰSZEKRÉNY
(mű-szekrény) ösz. fn. Kis szekrény kemény papirból, szalmából stb., melyben a nők varró, kötő stb. eszközeiket tartják, s magukkal hordják.

——————————————————————————–
*MŰSZELLEM
(mű-szellem) ösz. fn. Minden, a mi a müvészetre kedvezőleg hat, mint: műértelem, művonzalom, műérzelem, műpártolás stb.

——————————————————————————–
*MŰSZER
(mű-szer) ösz. fn. Általán mindenféle eszköz, melyeket az iparmívesek és müvészek használnak munkálataikban. Szélesb ért. akármiféle munkára és műtétre szükséges eszközök. Sebészek, fogorvosok műszerei. Kertészek, földmivesek műszerei. Népies nyelven: szerszám.

——————————————————————————–
*MŰSZERCSINÁLÓ
(mű-szer-csináló) ösz. fn. Kézmíves, ki különösen műszereket, pl. sebészeknek valókat készít.

——————————————————————————–
*MŰSZERÉSZ
(mű-szerész) ösz. fn. l. MŰSZERCSINÁLÓ.

——————————————————————————–
*MŰSZERETET
(mű-szeretet) ösz. fn. A művészetnek lelki hévvel gyakorlása.

——————————————————————————–
*MŰSZERKEZET
(mű-szerkezet) ösz. fn. Valamely mű egyes alkatrészeinek az illető mesterség v. müvészet szabályai szerént egybeillesztett állapota.

——————————————————————————–
*MŰSZERZEMÉNY
(mű-szerzemény) ösz. fn. Leginkább a zenészetben használt szó s jelent valamely zenedarabot, amennyiben valaki annak szerzője. (Compositio).

——————————————————————————–
*MŰSZÓ
(mű-szó) ösz. fn. Egyes szók, melyek a mesterségekben, művészetekben, tudományokban, vagy különös üzletekben, foglalatosságban eléforduló tárgyakat és fogalmakat sajátnemüleg kifejezik. A mesteremberek műszavait öszveirni. Festészeti, szobrászati, zenészeti műszók. Az idegen tudományos műszókat megmagyarítani.

——————————————————————————–
*MŰSZOBA
(mű-szoba) ösz. fn. Szoba, melyben valaki rendesen működni, bizonyos kézmivet, művészetet, tudományos foglalkozást stb. gyakorolni szokott; dolgozószoba. V. ö. MŰTEREM.

——————————————————————————–
*MŰSZORGALOM
(mű-szorgalom) ösz. fn. Szorgalom, munkásság, melylyel valaki bizonyos iparágat vagy müvészetet űz, gyakorol.

——————————————————————————–
*MŰSZÓTÁR
(mű-szótár) ösz. fn. Műszók gyüjteménye, illetőleg műszókat tartalmazó könyv. Bölcsészeti, mennyiségtani, vegytani, természettudományi, törvénytudományi műszótár. V. ö. MŰSZÓ.

——————————————————————————–
*MŰTAN
(mű-tan) ösz. fn. Széles ért. akármiféle mű készítésének szabályait tárgyaló tan. Különösen, mely a műiparra vonatkozó ismereteket adja elé. (Technologia).

——————————————————————————–
*MŰTANÁR
(mű-tanár) ösz. fn. Műtan szabályait rendszeresen eléadó tanár.

——————————————————————————–
*MŰTANI
(mű-tani) ösz. mn. Műtant tárgyazó, azt illető, ahhoz tartozó, arra vonatkozó. Műtani nyilvános eléadások, felolvasások.

——————————————————————————–
*MŰTANODA
(mű-tanoda) ösz. fn. Tanoda, melyben az iparra, kereskedésre vagy müvészetre is tudományos szakismereteket szerezhetni, habár nem azon terjedelemben, mint a műegyetemen.

——————————————————————————–
*MŰTAPINTAT
(mű-tapintat) ösz. fn. l. MŰÉRZELEM.

——————————————————————————–
*MŰTÁR
(mű-tár) ösz. fn. Tár, illetőleg egy vagy több teremből álló helyiség, hol bizonyos nemü művek le vannak rakva, vagy mutatványul kiállitva.

——————————————————————————–
*MŰTÁRLAT
(mű-tárlat) ösz. fn. Művek, különösen képzőművek, pl. képek, szobrok stb. kiállítása valamely teremben, csarnokban mutatvány, s köz megtekintés végett. Állandó műtárlat, mely folytonosan uj és uj müveket állít ki.

——————————————————————————–
*MŰTÁRS
(mű-társ) ösz. fn. Kik ugyanazon művel foglalkodnak, kik egy müvészetet gyakorolnak, azok egymásnak műtársai. Különösen egy műhelyben, vagy műteremben dolgozó társak.

——————————————————————————–
*MŰTÁRSASÁG
(mű-társaság) ösz. fn. Társaság azok között, kik egynemű iparművet vagy művészetet űznek, vagy kik ugyanazon műhelyben, műteremben dolgoznak.

——————————————————————————–
*MŰTERĚM
(mű-terěm) ösz. fn. Terem, melyben különösen a képzőmüvészek, ú. m. festészek, szobrászok, metszők munkálkodnak, különböztetésül a műhely-től, melyben iparosok, kézmivesek dolgoznak.

——————————————————————————–
*MŰTERMÉK, MŰTERMÉNY
(mű-termék v. ~termény) ösz. fn. Főleg a művészetre vonatkozó, művészetbe vágó elmeszülemény.

——————————————————————————–
*MŰTERV
(mű-terv) ösz. fn. Valamely mű kivitelét czélzó terv.

——————————————————————————–
*MÜTÉT
(mü-tét) ösz. fn. l. MŰTÉTEL.

——————————————————————————–
*MŰTÉTEL
(mű-tétel) ösz. fn. Orvosi eszközök által véghez vitt mű valamely beteg testen vagy tagon. Sebészi, állatorvosi műtétel.

——————————————————————————–
*MŰTEVŐ
(mü-tevő) ösz. fn. Sebész vagy orvos, vagy műértő, ki a kór testeken vagy tagokon bizonyos metszést, vágást, fürészelést stb. visz véghez, pl. midőn a vízhólyagból a követ kimetszi, a lábat elfűrészeli stb.

——————————————————————————–
*MŰTŐ
l. MŰTEVŐ.

——————————————————————————–
*MŰTÖREDÉK
(mű-töredék) ösz. fn. Valamely, kivált régi műremeknek egyes meglevő, megmaradott része.

——————————————————————————–
*MŰTŐZS
(mű-tőzs) ösz. fn. Szokottabban l. MŰKERESKĚDÉS.

——————————————————————————–
*MŰTUDALOM
(mű-tudalom) l. MŰISMERET.

——————————————————————————–
*MŰTUDOMÁNY
(mű-tudomány) l. MŰTAN.

——————————————————————————–
*MŰÜGYESSÉG
(mű-ügyesség) ösz. fn. Ügyesség, melylyel valaki bizonyos kézmivek vagy szépmüvek eléállításában bir.

——————————————————————————–
*MŰVAKOLÁS
(mű-vakolás) ösz. fn. Művakolattal dolgozás. V. ö. MŰVAKOLAT.

——————————————————————————–
*MŰVAKOLAT
(mű-vakolat) ösz. fn. Gipszvakolat, vagyis zúzott fejér márványból és gipszből készített vakolat, mely czifrázatoknál domború munkálatokra használtatik. (Olaszul: stucco, innen: stuccatur, művakolattal készült munka. A közéletben minden szobai felső padlat vakolását így nevezik.

——————————————————————————–
*MÜVEL
v. MŰVEL (mü-v-el) áth. m. müvelt. 1) Általában tesz, cselekszik, csinál valamit. Jót, roszat művelni. Mit müvelsz? Egész nap semmit sem művel. Ez értelemben az általános nyelvszokás szerént inkább: mivel. 2) Valamit bizonyos szabályok vagy mód szerént munkál, bizonyos czélra alkalmassá tesz. Kertet, szőlőt, földet müvelni. Ez is szokottabban és szabatosabban: mivel. 3) A testi vagy szellemi tehetségeket képezi, idomítja, nemesíti, finomítja stb. A táncz, lovaglás, vívás művelik a testet, s a zene, festészet, tudományok stb. a lelket. A lelki tehetségeket olvasás, tanulás által müvelni. Magát és másokat kimüvelni. Ezek szerént szabatosan, sőt a közéletben is: mit mivelsz? am. mit csinálsz? mivel foglalkodol? (általában); mit művelsz? pedig azt jelenti: szellemileg mivel foglalkodol?
A régieknél, pl. Margit életében, Benigna imakönyvében, Debreczeni legendáskönyvben, közbevetett v nélkül is: müel v. műel, v. míel, honnan a müelkedik, müelkedet származékok is, mint fual, fualkodik, fualkodás. V. ü. MŰ.

——————————————————————————–
*MŰVÉLEMÉNY
(mű-vélemény) ösz. fn. Műértők, műbirák véleménye valamely műről.

——————————————————————————–
*MÜVELÉS
(mü-v-el-és) fn. tt. müvelést, tb. ~ék. harm. szr. ~e. 1) Általán tevés, cselekvés, csinálás. Jónak, rosznak müvelése; szokottabban és a szabatosságot tekintve: mivelés. 2) Képzés, idomítás bizonyos czélra, és szabályok szerént. Földmüvelés, kertmüvelés, szőlőmüvelés. Ez is inkább mivelés: földmivelés, kertmivelés, szőlőmivelés. 3) Különös és saját értelmében a testi vagy lelki tehetségek képzése, idomítása. V. ö. MÜVEL.

——————————————————————————–
*MŰVELET
(mü-v-el-et) fn. tt. művelet-it, harm. szr. ~e. 1) Általán tett, cselekedet, müvelés által véghez vitt valami; ez inkább: mivelet. 2) Szellemi vagy szellemivel összekötött foglalkodás eredménye. V. ö. MÜVEL.

——————————————————————————–
*MÜVELETLEN
(mü-v-el-etlen) mn. tt. müveletlen-t, tb. ~ěk. 1) Általában testi dolgokra vonatkozólag, ami eredeti, nyers, idomítatlan állapotban van, mit bizonyos czélra és szabályok szerént nem képeztek, nem javítottak stb. Müveletlen földek, rétek, kertek, szőlők: szabatosabban: miveletlen. Megfelel neki ez értelemben a parlag, ugar. 2) Személyre vonatkozólag különösen szellemi s erkölcsi értelemben am. kinek kiváltkép lelki tehetségei kifejlődve, képezve, idomítva nincsenek. Műveletlen ember. Nyersebb kifejezéssel és nagyítva: bárdolatlan, faragatlan, durva, otromba. Innen átv. ért. mondják az ily embernek tetteiről, és tulajdonságairól. Műveletlen beszéd, nevetés. Műveletlen bánásmód, taglejtés. Müveletlen hangok, éneklés. Határozóként am. müveletlenül, müvelés nélkül. Müveletlen (míveletlen) hagyni a földet. Műveletlen viselni magát. V. ö. MÜVEL.

——————————————————————————–
*MÜVELETLENSÉG
(mű-v-el-etlen-ség) fn. tt. műveletlenség-ět, harm. szr. ~e. Különösen személyre vonatkozólag am. a testi és szellemi tehetségeknek nyers, kifejletlen, idomítatlan állapota, vagy tulajdonsága. Keményebb kifejezéssel: durvaság, nyerseség, otrombaság, faragatlanság, bárdolatlanság. Müveletlensége minden szavából és tettéből kilátszik. V. ö. MÜVELETLEN.

——————————————————————————–
*MÜVELETLENÜL
(mü-v-el-et-len-ül) ih. 1) Müveletlen vagyis miveletlen állapotban, természet adta alakjában. Miveletlenül hagyott kertek, szőlők, földek. Megfelel neki a parlagul, ugaron. 2) A test és lelki tehetségek kiképzése, idomítása, nemesítés nélkül: keményebben szólva: durván, nyersen, otrombául, faragatlanul, bárdolatlanul. Müveletlenül nőni fel. Müveletlenül elhanyagolni a szellemi tehetségeket. Különösen am. müveletlen módon, durva emberek szokásaként. Műveletlenül viselni magát. Műveletlenül megtámadni valakit. Müveletlenül hánynivetni kezeit.

——————————————————————————–
*MŰVELKĚDÉS
(mű-v-el-kěd-és) fn. tt. művel kědés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Folytonos müvelés, tevés, cselekvés, munkálkodás, vagy egyszerüen is: tett, cselekedet. Régies. Hogy lássák tü jó müvelkedésteket, (ut videant opera vestra bona Münch. cod. Máté 5.).

——————————————————————————–
*MÜVELKĚDET
(mü-v-el-kěd-et) fn. tt. müvelkědet-ět, harm. szr. ~e. Tett, cselekedet, különösen erkölcsi tekintetben véve. “János kedig mikoron hallotta volna Krisztusnak müvelkedetit.” (Münch. cod. Máté XI.). “Mert valának ő művelkedetök gonoszok.” (U. o. János. III.). Margit életében stb. müelkedet.

——————————————————————————–
*MÜVELKĚDIK
(mü-v-el-kěd-ik) k. m. müvelkěd-tem, ~tél, ~ětt. Régiesen am. munkálkodik. “Hat napok vadnak, kikben kell müvelkedni” (operari. Müncheni codex. Lukács XIII.).

——————————————————————————–
*MŰVELMÉNY, MÜVELMÉNY
(mű-v-el-mény) fn. tt. müvelmény-t, tb. ~ěk L. MÜVELET.

——————————————————————————–
*MŰVELŐDÉS, MÜVELŐDÉS
(mű-v-el-ő-d-és) fn. tt. művelődés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Állapot, midőn valakinek tehetségei művelődnek. Művelődést előmozdító eszközök. Az emberi művelődés története. V. ö. MÜVELŐDIK.

——————————————————————————–
*MŰVELŐDÉSI
(mű-v-el-ő-d-és-i) mn. tt. müvelődési-t, tb. ~ek. Művelődést illető, arra vonatkozó. Müvelődési eszközök, alkalom.

——————————————————————————–
*MŰVELŐDIK, MÜVELŐDIK
(mű-v-el-ő-d-ik) belsz. m. művelőd-tem, ~tél, ~ött. Testi és lelki tehetségei fejlődnek, nemesednek, idomúlnak. Finomabb körökben müvelődnek az ifjak erkölcsei. Olvasás, tanulás, utazás által művelődik az ész.

——————————————————————————–
*MÜVELT, MŰVELT
(mü-v-el-t) mn. tt. müvelt-et. 1) Testi tárgyakat illetőleg, amit valamely czélra és szabályok szerént képeztek, idomítottak. Müvelt földek, kertek. Jól müvelt szőlők, erdők, szabatosábban: mivelt. 2) Személyről szólva am. kinek testi és lelki tehetségei kifejlődve, képezve, finomítva, nemesítve vannak. Művelt férfiak, nők. Müvelt franczia, ángol nép. Művelt katonák. Müvelt társaság. Különösen a társas viszonyokat illetőleg am. finom erkölcsü, udvarias, az illedelem szabályaiban elméletileg és gyakorlatilag jártas. Müvelt udvari ember. Művelt bánásmód, beszéd.

——————————————————————————–
*MÜVELTSÉG
(mü-v-el-t-ség) fn. tt. müveltség-ět, harm. szr. ~e. Müvelt állapot vagy tulajdonság. Ellentéte: műveletlenség. Különösen szellemi kiképzettség, erkölcsi nemesség, társadalmi finomság, udvariasság. Századunk müveltsége. V. ö. MÜVELT.

——————————————————————————–
*MÜVES
l. MÍVES. A Bécsi codexben különösen annyi is mint aranymíves (aurifex).

——————————————————————————–
*MŰVES
l. MÍVES.

——————————————————————————–
*MŰVÉSZ v. MÜVÉSZ
(mű-v-ész) fn. tt. művész-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Szoros ért. személy, ki valamely szépmüvészetet gyakorol, milyenek a festészek, szobrászok, képmetszők, zenészek, s néha ide soroztatnak a költők is. Nemesebb ért. oly személy, ki a szépművészet egyik vagy másik nemében kitünőleg jeles. Szélesb ért. viselik e nevezetet a szinészek és tánczosok is, kik t. i. működéseiket nemesebb fokra emelni képesek. Hibásan s némi rátartós igényből használják e nevet néha a kézmívesek is, pl. nemzeti lábbeli müvész. Általán a kézmíveket inkább csak testi ügyességgel gyakorlók szabatosan mívesek; de ha kézmüvök finomabbnemü s nagyobb ügyességet igényel, mondhatjuk műveseknek, is, pl. aranyműves, ezüstműves, óramüves. V. ö. MŰ, MÜVEL.

——————————————————————————–
*MŰVÉSZET, MÜVÉSZET
(mű-v-ész-et) fn. tt. művészet-ět, harm. szr. ~e. Általán az úgynevezett szépművek gyakorlata, s mind az, mi a szépmüvek, lényegét, valóját teszi, melyeknek főczéljok a széptani szabályokhoz mért kellemes gyönyörködtetés, vagy a kellemesnek a hasznossal széptanilag való egyeztetése. Ilyenek a zenei, festészi, szobrászi, szinészi, irói müvészetek stb. Müvészettel foglalkodni. A müvészet szabályai szerént megbirálni valamely művet. Képzőművészetek, hangművészet, szinművészet. Régi görög, középkori, ujkori müvészet. Művészetet pártolni, előmozdítani. “Minden leirásnak hatása az olvasó képzelő tehetségétől függ, s az iró müvészete csak abban áll, hogy ezt tevékenységbe hozza.” (Báró Eötvös József.)

——————————————————————————–
*MŰVÉSZET~ v. MÜVÉSZETBARÁT
(művészet-barát); l. MŰVÉSZETKEDVELŐ.

——————————————————————————–
*MŰVÉSZETI, MÜVÉSZETI
(mű-v-ész-et-i) mn. tt. müvészeti-t, tb. ~ek. Művészethez tartozó, azt illető, arra vonatkozó. Müvészeti szabályok. Müvészeti tekintetből megbecsülni valamely festményt, szobrot. V. ö. MŰVÉSZET.

——————————————————————————–
*MŰVÉSZET~ vagy MÜVÉSZETKEDVELŐ
(müvészet-kedvelő) ösz. fn. 1) Személy, ki valamely művészetet nem tüzetesen, hanem egyedül kedvtöltésből, saját gyönyörködtetésére gyakorol (Dilettant). 2) Ki mások müvészetében kellemesen gyönyörködik, ki a szépmüveket szereti.

——————————————————————————–
*MŰVÉSZI, MÜVÉSZI
(mű-v-ész-i) mn. tt. művészi-t, tb. ~ek. Művészt illető, müvészre vonatkozó; művész ügyességével biró; müvészet tekintetében kitünő. Művészi pontosság. Művészi szorgalom. Müvészi eléadás.

——————————————————————————–
*MŰVÉSZILEG, MŰVÉSZILEG
(mü-v-ész-ileg) ih. Művészi módon; müvészi tekintetben.

——————————————————————————–
*MŰVÉSZISÉG
MÜVÉSZISÉG. (mű-v-ész-i-ség) fn. tt. müvésziség-ět. Művészi tulajdonság: kitünőség.

——————————————————————————–
*MŰVÉSZKĚDÉS, MÜVÉSZKĚDÉS
(mű-v-észkěd-és) fn. tt. művészkědés-t, tb. ~ěk. harm. szr. ~e. Foglalkodás valamely művészet nemével.

——————————————————————————–
*MŰVÉSZKĚDIK, MÜVÉSZKĚDIK
(mű-v-ész-kěd-ik) k. m. müvészkěd-tem, ~tél, ~ětt. Bizonyos müvészetet rendes, szokott foglalkodásul gyakorol.

——————————————————————————–
*MŰVÉSZSÉG, MÜVÉSZSÉG
(mű-v-ész-ség) fn. tt. művészség-ět, harm. szr. ~e. l. MŰVÉSZET.

——————————————————————————–
*MŰVÉSZ- v. MÜVÉSZTÁRS
(művész-társ) ösz. fn. Széles ért. kik müvészettel foglalkodnak, egymásnak művésztársai, pl. a szobrász és festész. Szoros ért. ugyanazon müvészet nemét üző személyek, pl. a zenészek a zenészekkel.

——————————————————————————–
*MŰVEZET v. MÜVEZET
(mű-v-ez-et) fn. tt. művezet-ět, harm. szr. ~e. l. MÜZET.

——————————————————————————–
*MŰVEZETŐ
(mű-vezető) ösz. fn. A műiparosok, gyárosok mühelyében műértő személy, ki az alárendelt munkások, műsegédek stb. teendőit rendezi, intézi, igazgatja. Némely mesterségeknél: műlátó.

——————————————————————————–
*MŰVONZALOM
(mű-vonzalom) l. MŰÖSZTÖN.

——————————————————————————–
*MŰZET
(mű-z-et) fn. tt. müzet-ět, harm. szr. ~e. 1) Valamely műnek szerkezete. 2) Különösen ,lét’ szóval öszvetéve: létműzet am. az állati és növényi testnek szervezete. (Organismus). Ez újabb időben szokottabban és egyszerüen: szervezet.

Comments are currently closed.